Magyar Paizs, 1909 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-22 / 16. szám
év . 3ga8acq»ii»8«eq 9 I9Q9. április 22. S6, szám, Mííket.si ki : Sjy é?te 4 korona. él é'iíi 2 kcroii&. / Nev ea é«i8 1 kor. iígjea szá'M 8 2ilé-. Szerkeszti Z. üox*^7-átiItL ULa-jos / LENGYEL FSS3NCZ Munkatársak: V. BOEBÉL "5T ©• "X" ÖBG "S" lap tulajdonos. Szerkesztőség ás kiadóvatal: W'scsic -utc a Í5 Hi detís k dija megegyezés szerint. Nyilt.!r . ora 1 kei. A lelkek függetlenséged Most búcsúzik a tél s köszönt be a tavasz ; erejének fogytán van a tél, hanyatlik az erőtlen s életet nyer a szépreményű ifjú; múlik a fagyos szürke közöny s helyébe nyomul a szines érdeklődés ; véget ér a tehetetlenség, megkezdődik a mozgó munka, az élet; meghal a test, feltámad az eszme. E napon halt meg ezelőtt 15 évvel Kossuth Lajos, ki a Honi iparvédő-egylet eszméjét megpendítette s lendületnek indította. A tőle származott eszme — noha a közbejött fegyveres szabadságharca egyidőre elaltatta azt — nem halt meg, a test halála után uj életre ébredt, hogy tettekre szólítsa az utódokat. Hogy a honi iparvédelem eszméjével gazdagabbak vagyunk, azt Kossuth Lajosnak köszönhetjük. Legyen tehát e kegyeletes szerény megemlékezés az ő nagy szellemének szentelve. Kossuth megvívta az ő fegyveres szabadságharczát. Ám e harcz csak a pillanatra felszabadult, mondhatnám csak a lángra kapott lelkek perzselő, égető harcza volt. Huzamosság, állandóság, következetesség kevésbé jellemzik ezt a küzdelmet. Az a bizonyos szalma az áldozati fa-rakás közepette meggyúlt ugyan, de elégett, kihamvadt és elaludt anélkül, hogy az egész áldozati faalkotmány kellőleg átmelegedett, megtüzesedett, meggyúlt volna tőle. A szalma lángja nem alkalmas komolyabb áldozatok bemutatására, Tartalmasabb gyúló anyagok, hosszantartó és kevesebb füsttel járó égési folyamat kell ide. Vájjon a 48-iki szabads gharcz kivivta-e a lelkek lüggetlenségét? Az alkotmányban kifejeződő szabadságnak valamelyes hányada tálén megvan. Ha valaki azt mondja, hogy az egész megvan, azzal sem vitatkozom — most. Az azonban eltagadhatatlan, hogy az anyagiak dolgában egy ujabb kiadású 48-iki szabadságharcz előtt állunk. Minek részletezzem ezt! ? A három napos boltosinas is eléggé ismeri azt a szégyenletes állapotot, hogy a külföldi ipari termények fogyasztása dolgában mennyire rabjai vagyunk a külföldi országoknak. A budapest—bécsi vasúti vonal országunknak valóságos pénzkifolyó csatornája. Nem tud a külföld annyi árut beküldeni ide, hogy azt arannyal megfizetni ne tudnók, * Részlet egy füzetben is meajelent elnöki megnyitóból. Vácz, 19i9 márcz. 20. vagy ne akarnók. Igen, mert a kevés igazság mellett csak ugy röpköd fülünk körül a ?ok csábitő szállóige, hogy a külföldi gyártmány jobb, a bécsi gyártmány olcsóbb, a párisi gyártmány Ízlésesebb, a londoni gyártmány megbízhatóbb stb. Én Istenem! Ennyi önismeret, ennyi önbizalom mellett lehetetlen, hogy tönkre ne jussunk! Én azt látom, igen tisztelt Uraim! hogy itt, mielőtt az anyag megvívná az ő küzdelmét, előbb még a lelkeknek egy második jelszabadulási liarczát kell megindítanunk és végig küzdenünk. Mert lehetetlen addig a magyar iparnak itthon tisztelelet, megbecsültetést kivívnia, mig a lelkek Jöl nem szabadulnak az idegen dolgoknak minden áron való bámulása és dicsőítése alól. Honnan van ez a túlságos önostorozás!? Indokolt szerénység-e ez, avagy indokolatlan bizalmatlanság, gyávalelküség, avagy szándékos hazafiatlanság-e ez tőlünk? Nem! szándékos hazaárulás nem lehet 1 Idáig talán még nem vagyunk! Caak a lenyomott, az elbátortalanított lelkeknek gyáva lemondása, önmegadása ez Tény, hogy a külföldnek általában fejlettebb ipara van, mint nekünk. Lehet is! Sok századon keresztül fejleszthette azt békében, mert mi őrt állottunk ipari műhelye előtt. De tények igazolják, hogy sok portékánk van már olyan, mely minőségben, árban kiállja a versenyt a külföldivel. S mi erről vagy nem tudunk, vagy nem akarunk tudomást szerezni. Belénk rozsdásodott évszázadokon keresztül az a felfogá?, hogy csak ugy lehet valami jó, ha a külföldről jön az, ha a külföld mondja azt. Hány szégyenletes példa igazolja azt, hogy a magyar őserő nem képes itthon becsültetésre szert tenni, ha csak nem külföldről jő előbb az elismertetése. No hát ebben van nekünk az erkölcsi rabságunk! A mig a lelkek fel nem szabadulnak e nyomasztó hatás alól, mely erkölcsi szolgaságban tart minket, addig nem lesz itt magyar ipar, nem lesz itt magyar szellem, nem lesz itt gazdasági függetlenség és szabadság. A napokban olvastam, hogy Berlinben egy népművészeti kiállítás volt. A legtöbb nép háziipara képviselve volt ott. A magyar nép is részt vett: női blúzokhoz való h ;mzésekkel, színházi belépővé átalakított czifra szűrökkel, függönyökkel, asztalfutókkal, kerti bútorokhoz való mindenféle hímzett teritőkkel, kötényekkel, kendőkkel stb. És mi történt!? E kiállításon — mert csak kiállítás volt és nem vásár! a nem magyar osztályok napi legtöbb bevétele 350 márka volt, a magyar osztály napi legkisebb bevétele pedig 500 márka volt. Elismertté, divattá lett e dolgokra vonatkozólag Berlinben a magyar jelleg, a magyar stílus, a magyar izlés, 35 nap alatt ez a kis magyar osztály 25000 márka bevételt kapott. És még mennyit eladhatott volna, ha lett volna miből!? Táviratoztak haza pl. ötven függönyért és küldtek — hármat! íme tisztelt magyar testvérek! Berlinben kell, hogy megmondják nekünk: mi az értékünk és mi csak azután vagyunk hajlandók elhinni, hogy valami értékes is van bennünk. Bármennyire akarjanak is lehütni engemet a túlságos józan, a tárgyilagosság színében megjelenő mérsékelt temperamentumu fajtestvéreim : nem adhatok nekik feltétlenül igazat. Nem fogadhatom el, hogy csak csengő arannyal lehet pl. magyar ügyet szolgálni. Hát a kinek nincs sok aranya, hogy pl. gyárat alapithasson, az nem szolgálhatja-e — ha kevesebb eredménnyel is — a magyar haza anyagi függetlenségét ? És boldogulhat-e az a magyar pénzen alapított magyar gyár, ha a vevőközönség nincs átitatva attól az eszmétől, hogy a miből van, csak magyar gyártmányú portékát vásároljon ! ? Valóban u&y van, hogy majdnem hiába ég, senyved a lelkünk a magyar ipar pártolásáért, ha nincs magyar gyárunk; de még bizonyosabb, hogy egészen hiábavaló 3 magyar gyár, ha nem neveljük magunkat abban az irányban, hogy azt támogatni egyéni és nemzetgazdasági érdekünk. Vajha megfogná társadalmunk gazdagabb rétegének lelkét az az üzleti érdek, hogy a legszükségesebb, de még hiányzó iparczikkek készítésére gyárakat alapítsanak! Mi mint egyesek, alig lehetünk s mint egyesület nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy a tőkepénzesek hathatóságával szolgáljuk a magyar ipart. De azért lehetünk és akarunk is szolgálatjára állni annak. Kiki akként szolgálja a közügyet, a mint erője képesiti őt erre; de az anyagi szegénység, vagy a hideg józanság örve alatt ne üljön fel senki a semmittevés kényelmes néző helyére. .A ^n-n^II - 14:0 f oi-irL-fcézrt?P Egy modern, legújabb divatú — teljes matt hálószobát — mely áll: 2 db (két méter magas) fiókos szekrény, 2 db ágy, 2 db éjjeli (márvány lappal), 1 db mosdó (márvány lappal és tükörrel). — Azonkivül nagy raktárt tartunk legdivatosabb és legizlésesebben kiállított hátú-, ebédlő- és szalongsarniiuráktéE kezdve a legegyszerűbbig. Ugyancsak elvállaljuk madracok, ofío® 27-62 máitok és különféle szőnyeg-dívának készítését és javítását a legizlésesebb és legtartósabb kivitelben. XféSkE Goldberger fCároly és Társa &SS
