Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-06 / 32. szám

4 M A G Y \ R PAIZS 1908 augusztus 6. Gyűjtsünk a Csány szoborra! Heinrich W. és L. czég gyűjtése a 1204. számú gyüjtőiven: Gíück Mór r— Weiss Gusztáv 1 — B. Götzl 1— Beck Mark 1— Flacb Fülöp 1"— Schmidt Károly 1'— Altmann Mór 1— Klein József 1"— J. B. 1-— Kohn Mór 1 — J. B. 1— Tolfel 1-— Weisz Jenő II'— Lunz 1— N. N. 1"—• Schaar József 1"— Pick Rudolf 1'— összesen 17 K. Mai gyüjtésünk összesen . . 17 K — f. Hozzáadva a multkori(l 7010 K 27 f) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 17027 K 27 fill. A kiknél tavalyi gyűjtő iv van még, szíveskedjenek bármily csekély összeggel beküldeni. A Csány szoborbizottságnak gyűlési határozatából a nyár folyamán Zalaegerszegen tombola játékkal összekötött mulatságot rendez a bizottság, valamelyik kertben. A tombola részt Balaton Sándor szoborbizottsági tag fogja rendezni. A kis >rsolandó tárgyakat ezives adományokból állítjuk össze. Azért tisztelettel kérjük az érdeklődőket, a helybelieket is, a távohakat is, szíveskedjenek e czélra ajánlható tárgyaikat elküldeni akár a Magyar Paizs szerkesztőségéhez, akár Balaton Sándor rendezőhöz. Ez a nyári mulatság nem az eddigi szokásos, de uj mulattató pontokkal lesz gazdagítva. A m. kir. posta távírda- és távbeszélőnél betöltendő 80 gyakornokjelölti állásra folyó évi augusztus 15-iki lejárattal pályázat hirdettetik. A pályázati feltételek megtudhatók a helybeli m. kir. posta- és távirdahivatal vezetőjénél. A zalaegerszegi önk. tűzoltó zenekar f. hó 2-án rendezett tánczmulatságán felülfizettek: Bseisach Sámuel 3 K, Koréin Viktor 2 korona, Stefanecz József, N. N., dr. László Pál 1"40—1*40 K, Erdős Gyula, Horváth Károly vendéglős, Jálics Géza, Nérner József, id. Radó István, Pintér Sándor, Varga István 1—1 K, Leitner Ferencz, ifj. Fekete István 80—80 f, Horváth Gyula 60 f, Stefanetz Gyula, Valter József, Jákli Lajos, N. N., N. N., Tonesz Ferencz, N, N., N. N., Hajmássy János, Horváth Anna, Füleky József, Vincz János, Jaszuvszky Mihály, Vörös Ábel, Bekk G^ula, Simon Károly, Fercsel Ferencz, Horváth Anna, Heigli János 40—40 f, Németh Lina, Baráth ^Paula 30-30 f, Varga Vilmos, N. N., N., N., Klujber István, Klujber János, Jákli Kálmán, Klein Samu 20—20 f, mely adományokért hálás köszönetét nyilvánítja az ön*, tűzoltó zenekar. A zalaegerszegi síketnéma. Múltkor megírtuk, hogy a reudörség némáját elvitték az anyjához Nagyváradra. Mikor azonban a fiu egy rendőr kíséretében megérkezett, az anya nem ismerte _jíe! a fiút, s a fiu sem az anyját. De a fiu azt Í5llítj^. hogy gyermekéveit ebben a városban töltölte s hogy emlékezik arra a helyre is ahol lakott. Most ennek az alapián keresi a rendőrség áruját. C;;ere tanulok. A Rt Zalaegerszegről a tapolczai ^soiieiMskotába akarja a fiát vinni: szóljon nZáborszkv Imre igazgató-tanítónak útbaigazításért, ho^y tapolczai családhoz Utasítsa, kinek a fia Zalaegerszegen fo*; tanulni. A két családnak a fiai kölcsönösen nyernének lakást és teljes ellátást, egvtk a másik családjában. 2—3 Helyi lxe"b± piacz. Buza "li — 23-20 Széna 10-— 12 — Rozs 18— —-20 Zsuppszalma 4'— 6-— a.- ya 18 — Takarmány 6'— 8-— «Zab 18-— Alom 4"— — 06 Tengeri '.6'— Egy kéve — 40 —-60 g,Búzaliszt 3(5— 44 — Zsir kilónként 2 — Rozsliszt 48— Vöröshagyma 18'— 24'— Bu/adara 30'— Tojás (100) 6 — 7 — IIBab 20-— I. r. ölfa 42 — f, Lenese 88 — 90 — II. r. ölfa 38 — Burgonya 6 — Marhf.hus — 80, 1 04, 1 20K. Városi székben marhahús —-72, —-80, —-8S, borjúhús —•96. 1 04 kilónkint. Megyeiek Óriási tűzvész. Zalavármegye a nyári hónapokban roppant sokat szenvedett a tüz miatt. Majd az egyik, majd a másik községből jeleztek tüzet. Legnagyobb pusztítást Tapolczán okozott, ahol 91 lakóház, 170 mellékhelyiség, rengeteg gabona, takarmány, bútor és baromfi égett el. — Julius 30-án d. u. két órakor keletkezett a tüz. Hock József asztalos udvarában a szalmakazal, valószínűleg a gyermekek játékától meggyulladt. Az erős északi szél hamar széthordta a sziporkákat s pár perez alatt már hat ház égett, félóra alatt pedig egész városrész lángokban állott, A szolgabíró a közeli helyekről segítséget kért s rövid idő alatt megérkeztek a keszthelyi, sümegi, halápi, raposkai, diszeli, hegymagasi, káptalantóti, gyulakeszii, s gulácsi tűzoltók. Azonban ezek sem sokra mentek, mert a viz hamar elfogyott, az állatok pedig annyira meg voltak vadulva, hogy az embereknek maguknak kellett húzni a vizes kocsikat. A tlzoltóknak segítségére jöttek a keszthelyi huszárok is, akik ép akkor mentek át Tapolczán. Estefelé sikerült a tüzet lokalizálni, de azért reggelig égett. Még emberélet is esett áldozatul. Az egyik házban egy öreg asszony feküdt betegen. Egy huszárnak sikerült kihozni a házból, de a rémülettől meghalt. Tapolcza egy része kormos rom. A csapás rettenetes, mert a nép a nagy szárazság miatt már amúgy is alig tudott megküzdeni a nagy Ínséggel. A tűzben pedig majdnem minden porrá égett. Sok család van akiknek a rajta valóján kivül egyebe nem maradt. A tüz terjedésének egyik oka, hogy a házak közé nem ülteitek fákat, amely megakadályozta volna a tüz rohamos terjedését. Egy fa egy egész ulczát megmenlelt. Glázer Sándor és Marton Gyula elnöklete alatt bizottság alakult, mely a szerencsétleneken segítsen. Első nap 2000 koronát gyűjtött s élelmiszéreket osztott ki. A kár meghaladja a 150.000 koronát. Ezután pedig tisztelettel felkérjük, ugy a főváros, mint a vidék összes napi- és heti lapjait, hogy a tűzvész által sújtottak ügyét felkarolni és a gyűjtést megindítani — miként azt minden alkalommal hiven tapasztaltuk, — kegyeskedjenek. A zalai tüzek elszomoritanak bennünket. Községek állnak lángokban s hevernek hamuromban. Gyász és kár az illető községeknek, de gyász és kár a vármegyének is. Pölöskt földig égett csak most a tavasszal, utána Pötréte, most Sormás és óriási mértékben leégett a napokban Tapolcza. Rettenetes gyász és kár ez. A vármegye főispánja mindenik esetben g/ors intézkedéseket tett a társadalmilag is, a kormányoknál is a pillanatnyi, majd a tartós segélyre nézve. Előrelátó intézkedéseket is láttunk az újságokban hirdetve, hogy ezt meg azt a rendeletet adta ki a vármegye alispánja, hogy a gyermekeknek czigarettázni nem szabad stöbbelTéle, melyhez tartozik az is, hogy viz legyen készenlétben mindenütt s a tűzoltó szerek rendben legyenek. Ám szépek a rendeletek a papiroson, de értékök csak akkor vau, ha átmennek a gyakorlati életbe. Magyarország arról nevezetes, hogy miliárd a rendeletek száma, de századrészit sem tartják meg, A parancsolatoknak utána is kell nézni, hogy vájjon teljesíttetnek é, vagy nem ? A király a tapolczaiaknak. Ö császári és apostoli királyi felsége Tapolcza község tüzkárosultjai részére magánpénztárából négyezer korona segélyt adományozott. Faragó juhászlegóny. Egyszer megírtuk, hogy Keszler József zalai juhász micsoda szép dolgokat farag egyszerű bicskájával. Most megirjmk, hogy Keszler ugyancsak ügyes tanítványra akadt Lengyel íózseí máriamajori juhászlegény személyében, aki nemaddig kitesz mesterén is. A héten egy tarkaszinü botra figyelmeztettek, amelyet Lengyel faragott. Ez a bot élő bizonysága annak, hogy a népies művészet még nem halt ki ma sem a mi pásztor népünkből, nem tudta kiirtani a modern élet, a gyáripar, a vasparipa meg a gseft. Akinek lelkébe belehelte a magyarok Istene, kihajt az onnan mint a rét virága. A bot igazán szép példánya a pásztor-műfaragásnak. Levelek és virágok keretében ott van a római pápa, a magyar király, a miséző pap. Egyéb alakjai is vallásos és magyar érzésből fakadnak. A magyar czimer és keresztek díszítik a botot. A bot alját sz jában békát tartó kigyó fonja, körül, tekervényei között levelek, virágok. Más ügyes dolgokat is farag Lengyel, aki most nemzeti pántlikát visel kalapján, mert besorozták katonának. A kaszárnyának is érdekes alakja lesz a műfaragó pásztor gyerek, akár otthon a majorjának. Távoliak •adich-emlék. Madách Aladár, az »Ember tragédiája* balhatatlan költőjének fia, Alsó-Sztregován, ősi, családi tuskulanumában, egyedülvaló magára hagyatottságában, a napokban meghalt. Hatvanéves volt. Kora ifjúságától kezdve, visszavonult Alsó-Sztregovára filozófiai magánosságba, a kastély romantikus csendjébe s annyira megszerette a csendet, hogy többet meg se tudott válni tőle; spiritisztikai tanulmányokra adta aztán fejét és ez adott tartalmat végig életének. Közben néha próbálkozott a gyakorlati élet felé fordulni, rövid idő múlva aztán rendszerint elment uj hivata'ától kedve. Visszavonult a magánosságba. Egy álomember hajtotta le fejét örök álomra. Mikor 1897-ben ott jártam a Madách-házban, 36 éves volt, s egypár belső cseléddel egymaga lakott a nagy kastélyban, rendkívül előzékenyen és barátságosan fogadott, ó is gyalog utazta be, azt mondá, Olaszországot, az Abruzzokat, hol ugyancsak bevarrta ruhájába a pénzt s kezét a revolveren tartotta. Neki is vala akkor már egy kötet lírai költeménye, a leáldozott napnak visszasütő sugaraként. Melegen szerető emlékezéssel mondott el nekem egy s más apróságot apjáról, hogy Az embtr tragédiájának írása közben mint kedélyeskedett velők, apró gyermekekkel, s megmutatta apja íróasztalát s a nagy kalamárist, melyet „íeketetenger^-uek nevezett el a nagy költő — igen találóan Ebédre csengettek, olyankor végezte el egy-egy felvonását. Nó látjátok gyermekek, igy szólt, itt is csengetnek Madách Aladárt már ekkor — bár még elég fiatalon s bár a gazdaság vezetőjeként láttam, mégis már félig remetének láttam Alsósztregován a hegyoldali szép nagy kastélyban. — Turista utániból akkor levelet irtam Kuszkó Istvánnak Kolozsvárra. Ó közölte följegyzéseimet a Kol. Athl. Club II. évkönyvében. Az Ellenzék most onnan közli a következőket: Madách Aladár elhunvta aktuálissá teszi, hogy Borbély György tanár látogatását felelevenítsük. Itt közöljük: »A hegyoldalon van egy ódon épület a 16. századból, mellette a fényes kastély csínnal rendezett virágos udvarral. Kérdem a korcsmárostól: ki lakik itt? Madách! felelte. Rohantam fel ugy porosan, legalább a kertet nézzem meg, s ha valakivel találkozhatom .. . A lopogásra kilép egy sugár, előkelő térfiu, 35 évesnek néz ki; elegáns magatartását csak udvariassága múlja felül. Mindjárt tudám, hogy a ház ura: Madách Aladár volt. »Mi járatban !« kérdésére e kérdéssel feleltem: Igaz, hogy a nagy költó e kis faluban született s van eltemetve? »Tessék bejönni,« lön a válasz. Egyikünk sem a kérdésre felelt; mégis megértettük egymást. A nevem csak aztán mondtam meg. Miattam azt a levelet hagyta félbe, melyet Fischernek, a Madách I. német kiadójának kezdett volt irni. A <ézirathalmazból éppen akkor választá ki a »Sirom« czimü költeményt, melyet felküldendö vala. Kéz alatt levén éppen, átnézegettem a kéziratokat, melyekben még több apró költemény kiadatlan. Az ember tragédiájának, mellyel összesen 13 hónapig foglalkozott, csak egy kis váza van meg. Aztán hüsitö és melegítő bora mellett oly szívesen élénkített fel egy-egy vonást apja életéből, mikre gyerek korából emlékezhetik s melyek a nagy tragédiai irónak és életének humoros napját bizonyítják. Aztán áttértünk az athlétikára. Egyedül d, ki nem bámul utazásomon, nem tart csodaembernek. Ő is igy járta be nagyrészt Svájczot s Olaszországot gyalog. Örvend, hogy nálunk is kezd lábrakapni vagyis lábrakelni a turistaság. Majd megmutogatta az ereklyéket. Előttem nevezetes vala a sFekete tenger,« melyből a fejér fényes világot festette le ragyogóan és sötéten; egy nagy, most kiszáradt tintatartó. Lesétáltunk a közellevő köztemetőbe, a völgyi falu nyugati végibe, a kis egyszerű régies családi sírbolthoz, melynek már roskatag külsejét egy-egy fa veszi körül, kjzvetlen az útszélen. Azt a megjegyzést tettem, jó volna legalább az öt betűből álló név a homlokzaton, mert bódoroghat az uton még olyan utas, mint én, ki nem tudja, hol jár, kit figyelmeztessen a név: állj meg és imádkozzál. Szemben északnyugatra a Liszecz — kopasz hegy még elég festői látványt nyújt a különben már nem oly regényes vidéken.