Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-08-06 / 32. szám

1908. augusztus 6. MAGYAR PAIZS 3 hive s örül, hogy a néppárt már oly hatalmas, hogy vádelmére tud kelni a katoliczizmusnak. Később még a párbajellenes mozgalomról is esett szó. Emiitett klerikális barátunk szemében öröm csillog s megszólal: »Szamárság, vallás ellenes dolog a párbaj s a néppárt tiltakozik és küzd is ellene.« Erre pedig találóan az a megjegyzésünk, hogy jó példával jár elö. Emlékezzünk csak a Keglevich-Hencz esetre. * * * Uj eszmét, de talán már rég óhajtott kívánságot vetünk szőnyegre, állíttassanak fel a tanítói kamarák! Érdemes, munkás gárda ez ! A nemzet papsága: a tanítóság érdekében kérjük a tanítói kamarák felállítását. Tiszteljük, becsüljük a tanítóságnak nemzetépítő munkáját s csak hazafias kötelességünket teljesítjük, midőn a tanítóságot támogatjuk s megbecsüljük! Verő. Mégegyszer a palinai iskoláról! Zalaegerszeg, 1908. aug. 1. Mult számunkban »A népiskola, mint a magyarság sziklavára« czim alatt munkatársunk c/.ikket irt, melyben a palinai iskoláról ezeket irja: »Nem akarok túlozni. Csak a valóságot irom meg. Tudvalevőleg egy macskaugrás távolságban van Alsólendvától Palina község. Az ott lakó vend nép naponként megy Lendvára, hová túrót, vajat stb. visz eladni. Naponként érintkezik a magyarsággal, magyar plébániában van, s nem tudnak magyarul, nemhogy magyarosodnának. Sót megtörtént, hogy a templomban néhány alkalommal vend énekkel rukkoltak elő a jó vend asszonyok. Miért ez? Mi az oka ennek? Nem tudom, azaz semmit sem állítok. Azonban kérjük az illetékes hatóságot, hogy az iskolát kisérje figyelemmel, mert a már határozott vesztessége a magyarságnak, hogy az a község nem assimilalódik az érintkezés daczára sem. Ezeket irta munkatársunk! Nem többet, nem erösebben! Amit azonban, ó nem tudott, vagy nem akart megirni; arról mi felvilágosittással szolgálhatunk! Németh Mihály, nagykanizsai polg. iskolai rajztanár ur ezeket mondja: sPalinán toltunk s a gyermekeket megszólítottuk, azonban velük magyarul nem beszélhettünk s kérdéseinkre nem tudtak válaszolni!« Igaz, nem éppen ma, vagy tegnap történt, de nem is oly régen, hogy a múltra fátyolt vessünk ! Megtörtént, s hogy ma sem áll a magyarosodás ügye sokkal előbbre, azt mindenki tudja, csak éppen jó magyar véreink nem látják, hogy Alsólendva mellett kakasugrásnyi távolban egész otthonosan, a magyarosodás reménye nélkül kell látnunk néhány községet. Jo véreink! Tiszteljétek, imádjátok az éltető szellemet! Magyarok vagyunk, legyünk tehát igaz magyarok testben és lélekben s tegyük magyarrá elmaradt polgártársainkat s keressünk megoldást. Tegyük édes vármegyénket magyarrá s orvosoljuk a mult hiányait s gyógyítsuk be azokat a sebeket, melyek Zalavármegyénk testében csak a betegség látszatát is kelthetnék. Kérünk mindenkit a zalamegyei vend és horvát községek elmagyarositása érdekében! Egyről-másról. Jóleső örömmel tölti el minden igaz magyar szivét az a siker, amelyet magyar ifjaink a Londonban tartott olimpiádon kivívtak. Szükségünk volt ilyen sikerre! A külföld véleményeszegény hazánkról és fajunkról bizony nem valami hízelgő volt; amit rontottak még azon események is, amelyek a közelmúltban zajlottak le közéletünkben. Mondhatnak és firkálhatnak azonban Aehrenthalék és Luegerék rólunk bármit, az annyira lekicsinyelt »osztrák provinczia« megmutatta, hogy igenis önálló nemzet vagyunk, s mint ilyenek saját erőnkre támaszkodva és bizva, volt erőnk és bátorságunk egyes dicsőített nagy nemzetek felé emelkedni. Az a babér, amelyet magyar ifjaink nemzetünk koronájára megnyertek, örömet érdemel és leszegezésre is érdemes. A világ összes országai között a londoni Olimpiádon ifjaink a harmadik helyen álllak. Elég szép siker! Nem állt ott sem az orosz, sem a nagy námet, svéd, görög, de még az olasz sem. Nemes büszkeséggel irom e sorokat, hogy e kis hazának — a nagy Kárpátok alján lakó — maroknyi, törekvő, lelkes hü népe megérdemli a dicsőséget és azon véleményt, amellyel róla most a külföld eltelve van. Megérdemelte ott kinn az a külön álló kis magyar csapat a derék angolok tapsát, amellyel azoknak elismerésüket és tiszteletüknek a magyar Himnusz iránt kifejeztek. Ezek után még inkább törekednünk kell arra, hogy a tornászás, vivás, czéllövészet, birkózás és úszás ifjainknak intensivebb foglalkozása legyen. Mert a mai modern szellem megkívánja, hogy a test is kellően ki legyen edzve és fejlődve, amely által annak egészsége is meg lesz óva. Mert régi igazság az, hogy csak ép testben lakik ép lélek. És nekünk, magyaroknak mindkettőre nagy szükségünk van. A nagy nemzetek között — amelyekkel körül vagyunk véve — egyedül állunk, nem nagyon védve. És ugyancsak szükségünk van arra, hogy a világversenyben megismerjék erös karunkat és lelkünket. Szüksége van hazánknak minden fiára, hogy erős katonája, hős védője legyen, ha nem egyenruhát visel is. Erős karokra, hős, de egyszersmind müveit lelkekre van szükségünk, mert csak ilyennel lehet küzdelmet nyerni. Nem lenne helytelen dolog, ha intézeteinkben megkettőzött mennyiségben fordítanának időt a tornászás és testedzés gyakorlatára. S ha csak lehet, azt nem zárt falak, közt, de a szabadban végeztetni. Ilyen formán, talán nem fogunk olyan sorsra jutni, mint Francziaország, ez a magas kulturáju elmés nép, amelynek az idö baladásával fiai nemhogy szaporodnának, hanem egyre csökkennek. Ennek oka bizonyára a satnyulásban keresendő. Kevesebb a házasulok száma is. És azok is annyira kényelmesek, hogy keveset törődnek azzal, hogy fajuk erejét és tisztaságát megőrizzék. Ott hiányzik a lelkesedés. Nem törődnek nemzetük erkölcsi jövőjével; pedig az erkö esi lazulást a fizikum satnyulása és bomlása követi! Tanuljunk végre a más kárán is! Erőseknek kell lennünk testben és lélekben. Ha ez meg van, ugy tudjuk Hazánkat és egymást szeretni. És ezzel pedig legyőzhetetlenek vagyunk. Vajha adná a jó sorsuuk, hogy a jövőben a mi sok könnyet és vért látott magyar trikolónk a londoni olimp-verseny eredményénél fényesebb dicsőségre ébredjen. * Egyes, nagyon bizalmas körökben gyakran hallatszanak olyan diszkrét hangok, amelyek elitélőleg szólanak azon egyes osztályokról, amelyek — szerintök — minden alapos ok nélkül semmiért reájuk bizalmatlan szemmel tekintenek. Oh, uraim! Soh'se higvjük azt! Nincsen ok okozat nélkül! És azt hiszem, minden egyes embernek elő- s magánélete és szereplése a j mérvadó: vájjon érdemes é a tiszteletre és bizalomra, avagy sem? Ez igy van, higyjék el. Én ismerek édes testvéreket, akik közül az egyik megveti a másikat. És tudják é miért'? Mert annak közélete olyan, hogy nem érdemel mást. És ismerek nagyon sokakat, akik nyilt ellenségek; azonban tisztelik és bámulják egymást becsületességükért. * Holt idénynek nevezik a mai időszakot általában. A politikai matadorok pihennek. Készülhetnek ujabb komédiára — ha a fürdő élet változatai olyan édesek nem volnának, hogy most még olyasmivel is' törődni lehetne : hiszen lesz idö arra majd ezután! ... Az iskolák is zárva. Tanárok, proíessorok nyugszanak; illetve készülnek az ujabb fáradtságra. Hát a tanitó mit csinál? ők is jól pihennek! Tanulják a Linx Rex irány minémüségét a fekete-sárga bojt alatt . . . Nemes szórakozás! Azonban vannak, akiknek az sem jut ki. Igen, í vaunak, akik nyaraló vezérembereinknek dicső alakjait Abazia! Firenze, Karlsbad légkörében ' csak képzeletével követheti; akik azt a mesés I összeget amellyel amazok az olasz, német stb. ! fürdőket gyarapítják — csak álmukban láthatják! i Talán mondanom sem kell, hogy aki folyton dolgozik, akinek holt idéuy nem létezik: az az ujságir . . . . Szomorú végzet. Szegény önzetlenek! Legalább c«ak azt láthatnák, hogy miért is dalpóznak ''! Hegedűs Berencz. Uj harangok. Ráczkanizsáról irja tudósítónk: A ráczkanizsai r. kath.nagy templomnak aközelmultban épült sudár tornya, — felcserélve ósdi, s a régi idö* kegyeletes emlékeit és fájdalmait magában rejtő harangjait, — immár 3 uj haranggal imponál a déli határszélen, melyeket főt. Joókó János stridói plébános, kinek működés körébe Ráczkanizsa községe tartozik, fáradhatlan ügybuzgalmának köszönheti, s kit eme nemes lelki törekvéseiben nagyt. Purics Lukács hitoktató s lelkész ifjú tevékenységével hathatósan támogatott. A kellemes »moll« öszhangzatot varázsló harangok előbb a zágrábi érsek által felszentelve, jul. 27-én érkeztek meg a csáktornyai vasúti állomásra, a honnét azok Kelnerics Mihály egyh. gondnok által átvéve, virágok, zöld galyak és koszorúkkal felékesitvék, aznap délutáu 3 szekéren lettek nagy néptömeg kíséretében, melyet fehérbe öltözött koszorús leánykák sorfala nyitott meg, Ráczkanizsa községébe elszállítva. Templomhoz érve az áhítatra hivó harangok mozsarak durranása közepett, a néphez Purics Lukács s. lelkész magas szárnyalású egyházi beszédet intézett, melyben azok jelentőségét ecsetelve, a hívőkben — könnyeket fakasztva, — a vallásos érzületet kellő mérvben felélesztve, erösbitette. A 3 hang neve: keresztelő szent János, szent József és uep. szent János; közülök egyiken a következő symbolikus jelmondat olvasható: »Midőn ezen harangok hangja megszólal, Isten hallgass meg minket.® A harangok felhúzása csiga kötelek igényba vételével, a nép zsolozsmájának, hatalmas üdvlövések moraja és a zene akkordjainak kíséretében julius 30 án ünnepélyesen ment végbe. A harangok elfoglalva kijelölt helyüket megkondultak és mélabús, s bájtelt szavukra az áhítatos tömeg bevonult a templomba, hol e^y rövid hálaadó ájtatossággal véget ért a lélekemelő ünnepély, melyet a Stájer alpok lánczolata mögé lealkonyodó nap fénvlö sugarain átszűrődő harmat eső áldása övezett. Tihanyi. Heti hirek Helyiek. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága folyó 1908. évi augusztus 12-én délelőtt 10 órakor Zalaegerszegen, a vármegyeház gyüléstermében Gr. Batthyány Pál főispán elnökkel rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyaitképezik: 1. 137ll/ni. 908.) A kereskedelemügyi m. kir. minister 56741/III/2/1908. sz. rendeletével az alsóbb rendű vasutakról szóló törvény tervezetéi véleményadás végett megküldi. 2. 14470/ni. 908.) A kereskedelemügyi m. kir. minister 65321/I/c/908. sz. rendelete a Veszprém vidékéu Ó cs. és kir. Felsége jelenlétében tartandó hadgyakorlatok czéljaira a vármegyei közutak egy részének helyieállitása és műtárgyainak átalakítása tárgyában. 3. (Í4471/ni. 908.) A földmivelésügyi m. kir. minister 35808/V/l. sz. rendelete a badacsonyi és révfülöpi hajókikötők állami kezelésbe leendő átvétele tárgyában. 4. (14321/ni. 908.) A vármegye alispánjának előterjesztése a rendkívüli takarmányhiány folytán szükséges intézkedések tárgyában. Ezen tárgyak előkészítése czéljából az állandó választmány reggeli 9 órakor tart ülést. Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök dr. Mosánszky István zalaegerszegi pénzagyi fogalmazó gyakornokot pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki a szegedi pénzügyigazgatósághoz végleges minőségben. Postások Ünnepe. Kovách Gézát, amint megi irtuk, kinevezték s. ellenőrnek. Ez alkalommal az | összes postai tisztviselők szombaton fenyes esti i lakomára gyűltek össze Kovách anyósánál a ! Göndöcs-féle vendéglőben (Pilvax kávéház). A lakomát özv. Göndöcsné úrasszony rendezte a nagy társaság számára. Az ünnepelt Kovách Gézát mint "derék tisztviselőt, jó családapát és kitűnő társadalmi embert, Riedlmayer János tiszttárs köszöntötte fel. Ez alkalommal ís szépen megnyilvánult a postások között az összetartás s a tiszttársi szeretet, mely még növelte örömünnepöket.