Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-24 / 52. szám

1301. d*ez.ember 24. MAGTAR PAIZS 5 az 6 körébe tartozó legalsóbb rendű alkalmazott is műveltség hiján legyen, azért elrtndeli a mértékhitelesítők, de még a hordójelzök vizsgáztatását is. Egyaránt nyilvánul a népben és kormányban a ma! kor lázat idegessége, türelmetlensége. Dús tsttrevágyással, roppant igyekezettel túlbuzgósággal és sietséggel hoznak törvényeket, rendeleteket, amelyek részint fölöslegesek, részint midőn végrehajtani kellona őket, nem lebet, mert olyan gátak állják útját, melyeket áthidalni képtelenség. Ugy tesinek, mint az olyan fuvarosuk, akik szállitani akarnak, mislAtt az utat el6re egyengették volna, s ha megsülyednek: kínozzák önmagukat, állatjukat és kárt tesznek szerszámban, mindenben. Nagyon ráillik az ilyen eljárásra Arany János mondása: ,Zúg az éji bogár, neki megy i fiinak, Nagyot koppan akkor, azntán elhallgat * Igy van az 1907. évi V. tórvényczikkel is. Itt van az idő amikor hatályba kellene lépnie, da nem lehet, mert szinte meghökkenve látják a kár nélkül át nem törhető akadályokat. Nem mondom, riogy nem volt szükség ujabb mértékhitelesitési törvényre. Az 1876. évi már téDyleg elavult s aDnyi pótrendelettel van kirójtozva és fölzsinorozva, hogy a czafrangtól már nem ;s látszott az eredeti alkotmány. A szükség bozta létre annak revidiálását, a szükség pedig a közmondás szerint is törvényt bont. Ám de az uj törvény szabói csak találomra, elhamarkodva, mérték nélkül szabták a mérték törvényét s most midőn a fölpróbálás ideje elérkezett: azt látjuk, hogy szük is, bő is, s ha erőltetjük, valami szakad. Uj ezafrang is van már rajta: a mértékhitelesítők és hordójelzők vizsgástatásának rendelete. Bizonyítvány kell manapság. Gyárat, bizonyitványgyárat kellett felállítani, nem tudtak még eleget produkálni a rosz birre vergődött iskolák, j Igaz, a kettő között az a különbség, hogy azok- i ban pénzért jó jegyet, a hordójelző vizsgáu pedig j szekundát lehet kapni. Ürügy kellett, hogy az s ország 365 kordójelzójéböl háromszázat kimustrál- \ hassanak és csúffá tegyenek. Ez az igazi politika. ; Nem is tudom, mit mondjak, talán csak nem | a Szterényi agyaban született ez? Fölülmu'ja 1 fondorkodásban és furfangban még az öreg Tiszát ! is — az Isten nyugosztalja. Nézzük csak: sieie- , giti a szocziális kívánalmakat egyrészről, mert \ tanulást, tudást követel; kitűnő módiát eszelte | ki annak, hog) a vizsgáztatás által hogyan kell j a régi de becsületes hordójelzöket minden köszö- j net, elismerés vagy jutalom nélkül, mi több: j szógyeuletesea elbocsátani, mellette a Budapestre ' való utaztatás által, vizsgadíjjal, folyamodványok fölbélyegeztetésével még az államnak kuiöu j hasznot is hozni. Ez aztán kitűnő üzlet! Sztárén)it jobb áliam- • férfiúnak tartjuk, mintsem efféle apró bugyros j üzlettel foglalkoznék. Én 60 éves korom elleuére, kétszer is neki ? rugaszkodtam a vizsgának. 35 éve vagyo* | hordójelző. 3000 lakossal biró községnek (járási • székheiynen) 6 évig voltam pénztárnoka. 2 évig j bírája; a segóiyzö egyletben is 2 évig . iseltem \ a pénztárnokságot; tűzoltó egyesületünknek voliam \ főparancsnoka; az iparos olvasókörnek és más egyéb egyletnek több izben választmányi tagja; } voltam esküdt, iskolaszéki gondnok, jelenleg is j az iparos tanoncz iskolai bizottságnak vagyok élnöke már 11 év • ta. Nincs mit kérkednem, de ha már községünknek magyar-, német , szetbnyelvü iakósága ennyiféle tisztségre tartott erdemesnek megválasztani: talán még sem lehetek egészen tökkei ütött. A i hitelesítési felügyelő valahányszor meglátogatott mindig megdicsért, különösen könyyeim rendes • vezetéseéri és még sem tudtam levizsgázni egy j izben * sem. Na, nát harmadszor már nem erőltetem magam, hisz c.sak a vak nem látja, hogy f a buktatás szándékos.. Szorosan a szakmankba j vág dolgokról olyan talányszerü kérdéseket kaptam az írásbelin, a melyre igazán osak találomra . felelhettem. Teszem azt: a vizet csak ismeri j minden iskolázatlan ember mind a háromféle ; halmazállapotban, de ha azt kérdeznék: mikor hordhatni a vizet rostában? hát biz, ha annyira , elcsépelt dolog nem volna, még a tanult ember ! sem tudna rá megfelelni. Hát ilyenformák ott is j a kérdések. Az első alkalommal hibásan számi- j tottam ki egy henger köbtartalmát, vagy talán j jó is lehetett, de mert én oreg ember még jégiesen a szorzót a szorzandó alá irva csinálom a számítást — talán ezt észre sem vették. Másodízben azt a kérdést kaptam: »Ha a vizet 4° C-ról fölhevitik 30°-ra: minő változást szenved fajsúlyban és térfogatban?* Van ugyan nekünk táblázatunk arra, hogy mit számithatunk le télen, nyáron, ősszel a viznek különböző hőfokánál, ha hitelesítünk, de ennek az alapján biz nem tudtam dűlőre vergődni. Itthon is és bárhol elmondtam e kérdést, mindenki azt mondia: >Biz ez fogós kérdés lenne még az érettségi vizsgán is.i Kifogásolták egyik dolgozatomat, hogy nagyon i ovid. Kaptam mindkét izben feladatul, egy-egy jelentés elkészítését. Lehetett ebben is néhány helyesírási hiba, mert biz én csak elemi iskolát végeztem még pedig németül; német az anyanyelvem és német a társalgási nyelv családomban, mert biz a feleségem nem tud magyarul s nem csoda ha a szórend éllen hibákat követek el. Amidóu e czikket is megirtam — nem tagadom — egy hivatalnok jóbarátommal nézettem át és javíttattam. Na nem baj azért ha megbuktam is. Leírtam esetemet, hogy okuljanak öreg kollégáim is. Eddig a hordójelzést olyan bizalmi állásfélének tekintettük s megtiszteltetésnek vettük, büszkék voltunk rá s mellette valamit a konyhára is hozott, de csak mellékkereset volt. Meg is feleltünk neki becsülettel és fegyelmiről én nem tudok semmit. Az uj törvény most ezt a hivatalszolgák | nívójára ledegredált állami szolgálattá teszi meg | olyan javadalmazással, ami élni kevés, meghalni j sok. Mivel pedig majd megélni nem tudnak, hát i úgy szerzik a jövedelmet, ahogy lehet. Több lesz í eztán a hamis mérleg, jót állok érte! No és talán ( nem lesz ez uj teher a községekre és várme| gyékre? Avagy megkevesbítik a hordójelzők | számát? Szegény pintérek akkor vihetitek hordóitokat 60 kilométernyire hitelesíttetni. Gratulálok az uj hordójelzőknek, kik még egyenruhát i-; kapnak. Ez kell a magyarnak! Katonáinkat úgyis elvitték Szerbiába, hát hadd legyen a hadastyánokon, tűzoltókon, finánezokon kívül még egyenruhás népség, akik ut 'm a Naczák bomolhatnak. Na én már nem kérek belőle. Pécsvárad, 1908 deczember 8. Hoyek Márton volt d jelző. , Pápa varos a mértékhitelesítő hivatal székhelyének az elnyeréséért. Pápa város küldöttséget menesztett e hó 14-én Szterényi József államtitkárhoz. A küldöttséget Hoitsy Pál orsz. képviselő vezette az államtitkár elé. A polgármester előadta a város kívánságát s az államtitkár megígérte, hogy a kóróst leijesiti s megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy Pápán az óuállu állami mértékhitelesítő hivatal a kiadóit miniszteri rendelet életbeléptetése időjén már felállítva legyen. Jó volna, ha Zalaegerszeg érdekéi en is viane a mi üépvi.-ieiőnk a miniszter és államtitkár ur elé egy küldöttséget ugyancsak egy ilyen ügyben. Folytatás a keserű hangokból. Nagvenyed, 1908 decz. 21. Tek. Szerkesztő ur! szives tudomására kívánom hozni, hogy én ÍR felmentem Budapestre vizsgázni, avval a tudattal, hogy megbuktatnak, a mi bé is következett. Összesen 22-en voltunk, közte 4 rég', ^cv ismétlő; a tanfolyam 8 napig tartott, a mi pediglen nem voit egyéb mmt idő meg pénz tékozlás, mer; a papnőn m«g voít ugyan pontosan jelölve, ho*y óráb-:ént miből :esz a gyakorlat; azoubac fájdalom, ha ezt tud^m, hogy csak ilyen tanfolyamra hiv fel a kir. bizottság. bizony mondom, hogy egy fabatkát sem áldoztam volna reá. Mert ez nem volt egyéb mmt ugratás. Tek. Szerkesztő ur! Ha igazán akarok beszélni én a kir. bizottságnak nem 4 est vagy 5-öst adnék, banem 26- öst, mert erre rá szolgálnak. Nem akarok ismétlésbe bocsátkozni, mert ugv látom, hogy a tek. szerkesztő ur nasvon jól tud a mi igazságtalan ügyünkről mindent, s el is követ mindent, hogy némileg javítsanak rajiunk, illetőleg az uj mértékügyi el-.őtt törvényen; ha már sehogyan sem akarnak bennúnKet regieket alkalmazni; azt tehetik, de a törvényt tiszteletben kell hogy tartsa mindenki, még tán a kir. bizottság is! Mert a törvény mondja, egy kissé ezt is homályosan, hogy a mai kinevezettek és alkalmazottak fel vannak mentve az előirt képzettség alól, csak átmeneti vizsgára volnának felhiva. De ugy látszik, hogy a kir. bizottság nem olvasta. Ám jól van, mi régiek megyünk, jönnek az újkor emberei, hogy mennyivel és mivel fogják jobban a mérőtárgyakat megvizsgálni és hitelesíteni, az a jövő titka. Én az ipart féltem meg a kereskedelmet, saert idáig 200 hitelesítő volt az országban, kik a fő tárgyakat hitelesítettek: hossz-, száraz-, folyadék-mértékeket, valamint hordókat; most lesz 50—80-ig. Most mi lesz a báddgossal meg a kádárokkal'' Ezt nevezi a kormány kis ipar fejlesztésnek; Nem, kérem, ez nem fejlesztés, hanem fejvesztés. És most tek. Szerkesztő ur, a midőn ismételve lerovom hálámat és a legőszintébb köszönetemet, nagyrabecsült irántunk való pártolásáért, kérem továbbra is az igazság mellett kitartani. Maradok a tek. Szerkesztő urnak kész szolgálattal Stlmeczy litván aiértékhítelésitö, kádár-mester, vinczellériikola kádár-taoité. Nyilt levél. Nagym. ipar- és keresk. Miniszter Ur! Kegyelmes Uram! f Meghúzták a lélek harangot, temetik a régi mértékhitelesítőket. Akik már ósdiak, tehát a lombtárba valók; még egy pár hét, aztáu életbelép az uj törvény. Két hónap múlva minden rendben lesz. Ej, hisz ki törődik a régiekkel. Kinek mi köze hozzá. Hogy mi lesz velők, az mindegy. Fődolog, hogy pusztuljanak. Hisz ők nem a törvény alapján lettek mértékhitelesítők. Nekük nincs családjuk, ők nem jó polgárai a hazának, ók nem szolgálták évtizedeken keresztül becsülettel és tisztességgel hivatásukat, tehát nem felelnek meg az uj kornak. Ez a jelszó. Félre tehát az útból, én is félre állok. De mielőtt távozom, azt kérdem: helyesen van é ez igy Kegyelmes uram? Nagvenyed, 1908 decz. 21. Selmeczy litván mértékhitelesítő. A hordóhitelesitőknek f. hó 14-iki értekezletéről. Tek. Szerkesztő ur! Nagybecsű lapjában egyik kollégám felhívására Budapesten e hó 14-én tartott értekezletről és annak lefolyásáról a 17 én megjelent lapban nem találtunk semmit, bizonyára azon oknál fogva, mert nem volt ki azt beküldte volna. Ennélfogva koilégiális kötelességemnek tartom a meg nem jelent kartársainkat az értekezlet eredményéről a következőkben értesíteni. Elsősorban is meglepő és elszomorító volt a nembánomságnak az a megnyilvánulása, hogy ott hol legalább is 100—120 embernek kellett volna megjelenni, mindössze 16 an jelentünk meg. Ennek oka alán az összehívás felületessege volt. De hisz ez nem lehet ok a meg nem jelenésre, amennyiben, vajmi kevés azon kartársaknak a száma, kik jövőjüket tisztán rendezve látnák. — 95°/o ma is teljes bizony talanságban van, mig ha megjelennek, tájékozást szerezhettek volna a helyzetről s értekezletünk is sokkal imponálóbb lett volna Az én tapasztalataimat az értekezleten megjelen!; kortársakkal folytatott eszmecseréből, 3 Harsányi igazgató u.rnál tett látogatásunk alkalmával nyert felvilpisitásból a következőkben adom elő: azon meggyőződésre lutott.'.ra, hogy ha bár nehéz is, de még sem i>étségbeejtó a helyzetünk, amennyiben a hordóhítelesités január és fehruár hóban úgyis majdnem teljesen szünetel, ig e két hónap alatt van idÖDk a vizsgát letenni, ez. alatt az idő alatt a vármegyénél is rendezni fogják ügyünket. A vizsga letételétől nincs mit félni, nagyon természetes, hogy ha valaki nem készül, nem is tud felelni, igy én czélszerünek tartanám, ha felkérnénk egv szakembert, hogy bennünket méltányos illetve mérsékelt dij mellett a vizsgára előkészítsen; — ha igy elkészülve vizsgára megyünk (bízva Harsáuvi igazgató urnák azon kijelentésében, hogy ö a méltányosság elöl el nem zárkózik) minden egyes kartársam sikerrel fog vizsgázni. Tudom, hogy erre kartársaimnak ez a megjegyzése, hogy mikor vizsgáztunk nem volt kijelentve, hogy bizonyítványaink csak 1908 deoz. 31-ig érvényesek, s ekkor újból elő kell venni a könyvet, tanulni, vizsgázni, nem számított kiadást csinálni, ez mind igaz; de ezen már nem segíthetünk, mivel a törvény világosan kimondja, hogy