Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-07-23 / 30. szám

1908. junius 25. MAGYAR PAIZS 3 elsajátította a banküzletek minden ágához szük- . séges ismereteket s néhány évi gyakorlat után társul vette maga mellé Singer Arnold bécsi ma- j gánzót s banküzletet alapított. Az üzlet eleinte , fényesen ment, mert az a rendszer, amelyet most leplezett le a rendőrség, pompásan bevált s ezreketjövedelmezett. Időközben azonban az a malőr érte Weilt, hogy egyik kliense, egy Riedling Amália nevü asszony, aki Weil segítségével elveszítette egész vagyonát, feljelentette a bankczéget, megindult a vizsgálat s befejezése után be lehetett csukni a banküzletet, mert Weil Félixet és társát örökre kitiltották a bécsi börzéről. Weil ekkor már a párisi tőzsde látogatói sorából is ki volt rekesztve s miután nem akadt jobb helye, 1892-ben Budapestre került. Itt elöbo látogatói jegyet akart szerezni a tőzsdére, de ez nem sikerült neki. Nem azért volt Weil leleményes ember, hogy ennek daczára ne boldogulhatott volna. Letelepedett a Tőzsdekávéházban, amely a régi börzeépületben volt, maga köré gyűjtötte üzleti hiveit s strohnftanok utján bonyolította le üzleteit. Az a néhány bankczég, amely Weil üzleteihez hasonló manipulácziókat űzött, ,'assan-lassan észrevette, hogy ök mindnyájan tulajdonképpen egy malomban örölnek s ekkor röviden kartelt kötöttek. A nyereségen megosztoztak s ha valamelyiküket kellemetlenség érte, mindig akadt kózülök valaki, aki tartotta a hátát s igyekezett egyezség utján megmenteni mindannyijukat a börtöntől. Ez ellen a banda ellen öt év előtt történt az első feljelentés. A megboldogult Bérczy Béla rendőrkapitány vezette akkor a nyomozást, de a dologból nem lett semmi, mert nagytekintélyű emberek j közbenjárására egyezség készült. Erre a bűnügyre vonatkozó aktákat a rendőrség irattárában őrzik. Hosszú évek következtek ezután. Weilék szabadon űzték tovább üzelmeiket, de hallgatott róluk a krónika. A gondosan eltemetett bűnügyi aktákat ezután a »Frankfurter Zeitung« közleményei idézték fel az emberek emlékezetébe. Ez a lap azon értesülések alapján, amelyeket olvasóitól kapott, rendszeres hajszát indított a badapesti apró zugbankárok üzelmei ellen. A »Fr. Z.« közleményei alapján a » Magyarországa emlékezett meg elsőben erről a piszkos dologról, s felhívta rá az illetékes hatóságok figyelmét. A budapesti rendőrség dicséretes buzgalommal hozzákezdett, hogy leleplezze ezeket a bankárokat. Fáradozása csődöt mondott azon, hogy a feljelentőkkel rendszerint egyezséget kötöttek a zugbankárok, s miután az ügyészség magánvádra üldözendő bűncselekményt látott az üzelmekben, — a feljelentések visszavonásával irattárba kellett tenni az egész tisztító tendencziáju akcziót. Május havában újra érkezett a zugbaukárok ellen egynéhány feljelentés a rendörséghez. A feljelentök nagyobbára németországiak voltak, akik a budapesti német konzulátus u'ján fordultak oltalomért a magyar hatóságokhoz. A rendőrség nagy eréllyel hozzálátott újból, hogy kibogozza ennek a nagyarányú bűnügynek szálait, s megtalálja azt a fonalat, amellyel végét lehetne vetni az üzelmeknek. A károsultak ügyvédje, Káldor Gyula dr. a német konzul megbízásából, — terjedelmes memorandumot nyújtott be az ügyész séghez, amelyben kifejtette, hogy az apró bankczégek, holott tulajdonosaik a tőzsdéről kitiltott emberek, — közvetítő szerepét játszák tőzsdei ügyleteken Részvényeket vásárolnak és adnak el, holott egyetlen részvényük sincsen, vagyis in sichüzleteket kötnek, a dilíerencziákat pedig bezsebelik, s ez az ö hasznuk, s a rendszer üzleteinek bázisa. Káldor ügyvéd memoranduma, — kellően megvilágítván az egész bankmanipuláczió lényegét, indította meg a tisztítási pr czesszust. Az ügyészség megállapította, hogy a zugbankárok üzelmei a büntetőtörvénykönyv 381. szakaszának második bekezdése alapján hivatalból üldözendő bűncselekmények, s utasította a rendőrséget, hogy kellő erélylyel bonyolítsa le a nyomozást. A rendőrség a nyomozás sorún azt az indítványt tette az ügyészségnek, hogy adjon felhatal mazást a zugbaukárok összes üzleti könyveinek lefoglalására. A zugbankárokat az a veszély fenyegette, hogy ennek folytán 10 — 12 évre visszamenőleg vissza kell fizetnie az összes, jogosulatlanul beszedett ügynöki és egyéb dijakat, s ezenkívül még le is csukják őket. Weilt ez a fordulat egészen elkeserítette. Oszszegyüjtötte üzletbarátaic és tanácskozutt velük a teendőkről A tanácskozás eredményekép Weisz Sándor dr. ügyvéd szombaton délután felkereste Sándor László rendőrkapitányt és azt az ajánlatot tette neki, hogy a bankczégek visszafizeti^ a károsultak követeieseit, ha a rendőrség felfüggeszti a7 eljárást s három hónapi moratóriumot enged a zugbankároknak összes ügyeik rendezésére. A rendőrség az ajánlat szerint köteles lett volna a három hónap alatt szüneteltetni a nyomozást. A rendőrkapitány azt felelte erre, hogy a büntető törvénykönyv nem azért készült, hogy kompromisszumok alapjául szolgáljon s az eljárást a rendőrség könyörtelen szigorral folytatni fogja. Weisz Sándor közölte Weillal a rendökapitány elutasító válaszát s ez végleg megérlelte a zugbankárban az öngyilkosság gondolatát. Szombaton este panaszkodott is Langheim dr.nak, hogy idegeit teljesen kimerítette az a ihajszan amit a rendőrség indított ellene. Már ekkor készen lehetett agyában a terv is, ahogyan sötét szándékát végrehajtani akarta. — A kolozsvári Ellenzék czikke: A csalók országa. »Magyarország szégvene« czimen írja az Ellenzék a következő czikket: Zugbankárok, »hungara«-kereskedök, hamis borgyártók és minden térre kiterjedő gaz csalások ásták alá Magyarország hírnevét a külföld előtt. A most leleplezett nagyszabású csalások alkalmából, melyet zugbankárok rablószövetkezete követett el, majdnem al összes német lapok gyalázatot ordítanak a magyar nemzetre. Mindezt pedig köszönhetjük a »liberális« kormányformának, amely 38 esztendő alatt, gazdasági szemétdombot teremtett Magyarországból. Az uzsorának, a csalásnak szabad utat engedett. Államot csinált az államban a tőzsdével s ezt az intézményt kivonta a rendes törvények és hatóságok felügyelete alul. A szabad kereskedelem elvével a kereskedelem szabadosságát rendszeresítette. A bevándorlás e ömozditásával ránk szabadította a világ söpredékét, hegy ezt a sok kiváltságot felhasználhassák és visszaélhessenek vele. Rendszert csinált az erősebb védelmezéséböl a gyönge ellen, elvként hirdette, hogy a kereskedelem szabadságának nevében minden hitványságnak, minden gazságnak szabad az ut .A pénzügyi életet rablóbarlangok színhelyévé tette, ahol a pénz az ur s ahol a nemzeti érdeknek, keresztény erkölcsnek, magyar álamérdeknek mi keresnivalója sincs. Irtó hadjárat folyt azok ellen, kik ennek a bűnben fogamzott rendszernek elleus/.e gültek; a külföld vállveregető leereszkedése mellett folyt a liberális törvényhozás, liberális kereskedelmi élet és az egész liberális politika. A Csemegi-kodexben vetették meg enaek alapját. Mikor pedig a Csemegi-kodex legkiáltóbb bűnei ellen szó emeltetett, a liberális és szabadkőműves maffia csinálta a hangulatot és zengte az uzsora és a csalás szabadságát törvénybe iktató liberális uralom dicsőségét. Nos, hát ennek a rendszernek érik most a gyümölcse. Európa szemétnépét ránkszabaditották. Fegyháziliatd bankárok lepték el a magyar gazdasági élet központját, börtönre érett csalók és uzsorások ültek a kereskedelem nyakára. Nincs nap botrány nélkül s kezdve a koronaszövetkezetek nyuzásaitól, a hangzitos czimü »bankházakig«, ott ülnek azok az alakok, kiknek egy tisztes társadalom keretében a börtönölök közelében jelölik ki helyüket. Az éleimiszerbamisitóktól a bankcsalókig mind ennek a liberális kereskedelmi szellemnek neveltjei ők. Falusi uzsorások, világcsaló gazemberek, kis és nagy szélfiíimosok, valamennyien a dicsó liberalizmusnak dédelgetettjei. Csak enuek a liberalizmusnak rendszere mel lett történ íieteteft mey, hogy az ország egész vidékeit kiélte és letarolta az uzsora és a csalás. Hogy az ország fővárosában napról napra »baokházak« alakultak és bankárak ugrottak meg összeharácsolt százezrekkel, mások vagyonával és ! keserves filléreivel. Csak ennek a rendszernek \édelme uiutt alapithat bankházat nálunk a Szentpétervárról megszökött bankár és élhet feje ielmi \ pompúbao, holott mindenkinek tudnia kellet', mindea pénzembernek, minden tözsdelátogatónak és minden detektivnek, hogy ez a «baokár« börtönre érett fosztogató és a bankház aljas üzelmeket folytató bimbarlang. Csak a liberális kereskedelmi torvények és szokások felhasználásával volt lehet- t séges az a sok ravaszság, mint amily eszközökkel ez a bankár és társai kifosztották a behálózott embereket. C?ak a liberális törvények tettek lehetővé, hogy egy Európaszerte garázdálkodó bűnszövetkezet, fényes napvilág mellett, nálunk üsse fel a sátorát és három ország jóhiszemű embereit kergesse nyomorba, kétségbeesésbe, öngyilkosságba és három országot állítson tanúnak arra, bogv Maggyarország a csalók és gazemberek országa, amelytől óvakodni kell. Innen— onnan. Szép Magyarország! De dicső multad vau, de fönséges voltál a múltban. Nagyságodat vérzivataros századok tették próbára, dicsőségedet bátorságodat bámulni tanulta a külföld. Téged bámult, Tőled rettegett, vitézségedet csudálta Európa. S most .... Talán megtagadták az unokák őseiket? Talán megtagadta a magyar magyarságát

9? Nem lehet! Csenevész, hontagadó, a/, ősök emlékét megtagadó ma a magyar?? — Nemi! Százszor nem. Tehát lelked borongó érzelmeit ébr;szd s az érzékeny húrokat hozd rezgésbe. Reagálnak a hurok, csak rezgésbe kell hozni!! Van még benned erő, nagy vagy, hatalmas tudsz lenni, csak lelked magyarságát, dicső multadat ne feledd! S igaz magyarságodra félisteneidre tégy esküt magyar becsületességgel!! * Ismét s százszor, ezerszer s örökké küzdftnk s küzdeni fogunk magyarságunkért. Csak azt fájlaljuk s ezt nyíltan hangoztatjuk, hogy az a legnagyobb baj, amidőn nem egyszerű ember, de úriember s paedagogust kell kioktatnunk arra, hogy nem hiábavalóság magyarságunkat, igazainkat hirdetni s védelmezni. Hadd lássa mindenki, hogy tudunk s akarunk erősek lenni s annyit | legalább is mindenkitől megkövetelünk, — hogy | törekvésünket ha nem támogatja, de lemondó, j elcsüggedt gyengelelküségét másnak ne hirdesse 5 s ne rontson, ha építeni nem tud vagy nem I akar. j Azt izenjük mindazoknak, akiket illet s főként ? a pesti tanároknak, amit talán önöK is tanítanak ; az iskolában, hogy csüggedni, lemondani nem j szabad, mert a lemondás vesztett csata. Mit is j mondott Deák ? Bizzunk s reméljünk, mert amit i elvesztettünk vissza szerezhetjük, de amiről les mondtunk, — az elveszett!! ! I Neveljük magyarrá a magyart! Lelkünket s legjobb erőnket vigyük a harezba magyarságunkért nemzeti önillóságunkért. A köznapi életet s minden cselekedetünket nemzeti érzés, magyar szellem tegye tiszteletre méltóvá. Természetes, hogy vannak kislelküek, gyengék, de ha következetesek leszünk, — akadályt nem ismerve, magyarságunkat a halálig megtartjuk: győzelmet fogunk aratni ádáz ellenségeink felett. Verő. „Esetek." (III.) Kisült, hogy Weil Félix Budapesten lakó ember milliókat szerzett hamis uton, csalásokkal; vele egy huzamban ilyen banküzletet folytattak: Neuman Lipót, Neuman Miksa és társa, Edv. Weisz et Comp, Weisz Adolf és társa stb. — Ennélfogva a lapok ilyen czimen fognak irni: Magyar csalók. A milliókat összeszedik, családjaik herczegi módon fürdőn nyaralnak. A megcsalatottak könyei peregnek, — a börtönbe jutnak, az örültek házába jutnak és a temetőbe jutnak, amint idejutottak a Weil Félix áldozatai egy családból mind. A Magyarország fölhívta a figyelmet az ilyen banküzelmekre. Az ügyész azt mondta : Hiszen ez nem üldözendő cselekvés. Legfeljebb, ha a megcsalt személy ömaga panaszt emel, akkor tárgyalni fognák az ügyet s akkor jöhetne talán büntetés is. (Kedves kis törvény!) A megcsalt személyek közül a föllépőket azonban Weil urék igy meg ugy csak lekenyerezték valahogy. — Ujabban azonban nagyobb erővel kitört egy eset. S Dr. Káldor Gyula ügyvéd megmagyarázta, hogy de bizony hivatalosan is üldözendő cselekvés az ilyen. Erre aztán az ügyészség megállapította, hogy »a zugbankárok üzelmei a büntetőtörvénykönyv 381. szakaszának második bekezdése alapján hivatalból üldözendő cselekményeké, s utasította a rendőrséget, hogy kellő eréllyel bonyolítsa le a nyomozást. — Vájjon hol volt eddig az a 381. §, hogy ugv el tudott rejtőzni az ügyészség szeme elöl? —'(1. M-g. 1908. 168. 7.)