Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-11 / 24. szám

EX. '' ZalaegeF-^ene v>8 Junius 24 «zám. ívűiét sí ár ijy é?re 4 koron* Tél í t» 2 korona Negyei éus 1 k-r száai 8 Ü lé . Szericeszti Z. Hox^áth. Lajos Mürukatársak: Hí det s»k dija megegyezés szerint. N llt r «ora 1 kor. Szerkesatőeóg é* kiadóTatal: W-a^slc-utciía 15 LENGYELF3HHNC8 BOBBÉLY C* "2" Ö RG-"?" laptulaidonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Jámbor óhajtás. — Szól az ifjúsághoz. — A „Sorompó" országos iparvédő liga mult évi november 22-én alakult Budapesten s e félév alatt Téglás Géza elnök és Mezei Kornél titkár zászlótartók vezetésével a szervezkedést az egész országra kiterjesztették. Tarsegyletek alakultak Losonczon, Magyaróvárt, a Pedagogiumban, az iparművészeti főiskolában, a kegyesrendiek főgimnáziumában, s női szakosztályok a II. kerületi tanítónő képzőben, az Erzsébet nőiskolában stb. Nagyszabású akcziók létesítésére Sorompó alapot teremtettek. Eddig van 8000 tag; s hogy inár a serdülő ifjúságban fölébredjen a közgazdasági érzék: kétrendbeli pályázatot hirdettek az ország összes közép iskoláinak a tanulói számára, kik közül legfényesebben egyik zalaegerszegi diákunk ért elsőnek az ambicziós versenyben. Nemes, nagy czélra vezető munka és okos dolog ez a Sorompótól. Hogy abból a szük látó körből emelje ki az ifjúságot. — Nem kételkedünk, hogy a jövő iskolai év elején a zalaegerszegi iskolák ifjúsága Sorompó fi5kot alkot a magyar ipar védelmére, hogy egy szent szövetségbe lép magyar közgazdaságunk fi igy magyar függetlenségünk érdekében. Hozzátok szólok magyar ifjúság. Mevt a vén embereknek már hiába beszélünk! Legyen bennetek és általatok Magyarországnak teljes függetlensége, — ha mi azt nem érhetjük el — Szebb czélra most intelmet nem kaphatnátok, mint arra, hogy a következő isk. év elején megalkotandó Sorompó ligáról elmélkedjetek a nyáron. B. Oy. Dobieczki József beszéde, melyet a zalaegerszegi Tulipán-Szövetség Magyar Védő Egyesület 1908. évi május 31 iki közgyűlésén tartott Zalaegerszegen.*) Mélyen Tis2te.lt Közgyűlés! Méltóságos Főispán Ur ! Mielőtt a megtisztelő megbízásnak megfelelnék, hogy tolmácsoljam az Országos Központi TulipánSzövetség Magyar Védő-Egyesület elnökének gróí Batthyány Lajos köszöntését, ki azt kivánja, hogy az egyesület viiuljon, meg kell említenem, hogy korunknak nagy parancsa, hogy azok az okok, melyek a hajdani időben az országos védő-egyesületet megteremtették, hozták létre a mostani magyar védő-egyesületet is. Arra a kérdésre, hogy vájjon mi a központnak e tekintetben a czélja, szabadjon a nagy elődökre hivatkoznom. Átgondoltam, váljon az, amit mi a TulipánSzövetség Magyar Védő-Egyesület által elérni akarunk, czéljábau ugyanaz-e, mint a régi védegylet. Hogy mennyire egyezik ez a kettő egymással, *) A központi egyesületne tisztelt vezérlő igazgatója számitolt rá, hogy sok iparos és kereskedő lesz egy ülésen — nem igy történt; inkább a tisztviselő osztály és szép hölgyközönség volt, s igy a beszéd tartalmát is, amint emlité, „hevenyészve" kellett a közönségnek megfelelőleg irányítania. ennek bizonyítására engedjék meg, hogy rövid ideig igénybe vegyem türelmüket, hogy felolvassam rövid kivonatát annak a beszédnek, melyet vármegyénk nagy lia, a haza bölcse a szentgrőthi közgyűlésen 1843 ban elmondott. Újítsuk fel a haza bölcsének szavait. Hátramaradásunknak okát sokan, az ipar és a szorgalom hiányában keresik. Egyik azt mondja, hogy hátramaradásunk oka az idők mostohasága, másik, hogy mi vagyunk okai hátramaradásunknak. Mindeniknek igaza van, de leginkább az utóbbinak. Vannak minden időnek saját kötelességei. Atyáink páuczélban, vértezetben sőt vérök hullásával folytatták a küzdelmet, de az ipar és szorgalom terén is megtették apáink, amit meg kellett tenniök, azonban igeu rosszul vélekednék, ki azt hinné, hogy csak a harczok zivatara sodorhat el egy nemzetet: van még egy más lassúbb de dísztelen és aljas nemzeti halál is: a közelszegényülés, vagy a nemzeti elsorvadás. Ettől hazánkat megóvni, a jelen időnek feltétlen parancsa, nekünk legszentebb kötelességünk, legmagasabb honfi tisztünk. Mennyire elszegényült a nemzet, mutatja az, hogy alig van már hazánk földén adóssággal nem tarhelt jelentékeny csaláL Csak a gyarmatáruk behozatala 17 millióra rúgott. A nemzeti sorvadásnak megakad dvozása végett a nemzet öntudatára ébredt. Meggyőződött t. i. arról, hogy vagy a jövedelmét kell szaporítani. vagy a kiadásait fogyasztani. Ami a jövedelem szaporítását illeti, azt nem szaporíthatja, mert az örökségen három fru osztozott és nem is remélhető, hogy a közel jövőbon jövödelme szaporítását elérhesse; nincs tehát egyéb hátra, mint lehetőleg apasztani a kiadást. Törüljüok ki miaden kiadást lajstromunkból, amit csak kitömhetünk. A pénz mindenkinek áldás, csak a magyarnak átok. A pénznek minden módon való Kiözöalésének megakadályoz sa és ezen nemzeti átok elhárítása végett alakult a Magyar Védő-Egylet. Panaszkodunk készítményeink ellen, de nem tesszük meg azt, ami kötelességünk. Micrt dolgoztatunk külföldön? Vannak értelmes kézmüveseiuk kik külföldön tanultak, s kik a pártolásra érde nesek. De csak egyesitett erővel lehet a bajon segíteni. Nem védegyletet kell alakítani, hanem jó törvényeket kell alkotni, tartják sokan. Da védegylet nélkül Magyarországot fenn nem tarthatjuk. Tör vények pénztnem teremtenek. Csak az akadályokat kell elhárítani, azért a legjobb törvények mellett is szükség van a védegyletre. Vannak emberek, kik rossz czélokat szolgálnak a védegylettel szemben. Vannak emberek, kik az egész vállalatot megtagadják, de én az egészet, nemcsak hogy meg nem vetem, hanem pártolom. Az ártatlan dolog; hogy külföldit nem veszek, azért vétkes nem vagyok.« Igy s.ólt a haza bölcse: A hajdani védegyletnek és a jelenleginek célja és törekvései: egy és ugyanaz. Sem többet, sem kevesebbet nem kívánunk, mint elődeink kívántak annak idején. De azért kérjük, esedezünk: tegyék meg mindazt, amit a czél elérése érdekében tehetnek. A helyzet még rosszabb mint akkor volt, mert az a jóllét, mely akkor megvolt, mos nincs meg. Csak lácszatra más a helyzet; ebbő! sok vau; vannak fényes paloták, nagy szabású intézmények, s alapjában még is sorvad a nemzet; pusztul a nemzet vére. Az a kisgazda, ki harmadmagával a földön megosztozott, habár háromszor annyit termel is, mint elődei termeltek, még is szegényebb, mert jövedelmei megoszoltak, s kiadásai megsokasodtak. A törpe gazdaság IVa millióval több, mint volt előbb. Ez akis törpe gazdaság nem bir megállni, segítés és gvámolitás nélkül. Az ipar a nemzetgazdaságban az a tényező, mely kimeríthetetlen forrása a keresetnek. Nem követtük az evangélium és prófétái igéit, nem követtük a nemzet jeleseinek intelmeit és nem hittük, hogy bekövetkezhetnek súlyos idők. Nemzetünk eladósodása most sokkal súlyosabb m ut volt előbb. Mint én láttam, előbb 600 miliióra becsű ték a nemzet adóss'igát, ma 15320 millió a nemzet adóssága. Ez az adósság annál jobban pusztított, mert nem arra törekedtünk, hogy gyarapodjunk, magunkat iparunkat és kereskedelmünket megerősítsük, hanem költekez ünk. Megvettük ugyanazon a pénzen az osztrák iparnak 65 %-át. Megvettük Ausztriáuak az ö portékáját, véreink pedig itt sínylődnek mellettünk, szegénységre kárhoztatva. Súlyosan nehezedett reánk az idők járása. A nemzet bölcsei oktattak bennünket, de mi nem hallgattunk rájuk. Nem követtük intelmeiket. Egyáltalában, hogy miért nem tudott fejlődni, virágzásra jutni hazai iparunk, abban találom az okát, hogy nem tu Ita megérteni t rsadalmunk az ujabbkor intő szavát; uem tudta megérteni, hogy mi is a czélja a hazai iparpártolásnak. Tisztelt Közgyűlés! Tekintsünk a külföldre. Tekintsünk arra a szellemre,amit ott tapasztalunk. A nemzeti szellem fejlesztését nemcsak hogy feleslegesnek nem tartják, hanem azt mondják: fejlesszük a nemzeti erőnket, fejlesszük a nemzeti szellemet teljes erőnkből az egész vonalon; mi azonban ezekről eltávolodtunk. Vizsgáljuk, hogy mi az az Álldeutsch egyesület? Az Álldeutsch egyesület a német nemzeti szellemet fejleszti, mindenütt segiti a németet az egész világon, mert erős akarattal boldogulásának előmozdításán fáradozik. Pedig a német nagy, erős és hatalmas. E7. volna a czélja a mi egyesületünknek is, a mugvar védö-egyesüietnek is. A másik fődolog, hogy erőinket, egyesítsük. Adjuk a mi testvérereinknek, amit kiadunk a mindennapi szükségünkre, csak igy erősíthetjük magunkat. Hajdan erős volt a nemzet, mert összetartott és megtette mindazt, amit mogtenniök kellett, melynek az lett az eredménye, hogy fejlődésnek indult az ipar, s rövid idő alatt 146 védegylet alakult. Alkalmazkodjunk a közgazdaság és társadalmi viszony, inkhoz. Nem kivánjuk, hogy az illetők szokásaikról mondjanak le. Azért a kérdéseket ugy formulázzuk, hogy azt az iparczikket, mely hazai és jó: első sorban vásároljuk. E/.t kell tennünk azért, mirt ha mindout a mi jó hazai iparcikk, vásárlunk, a/, által a magyar ipar fejlődését elöaioz lithatjuk. Ez által neveljük az iparosokat is és a sok fiilérami polgártársaink zsebébe megy, ez által a vagyonosodat előmozdítjuk. Ezen az uton haladva érhetjük el c/.élunkat. Az ipar fejlesztés félad ta, az, hogy amit a kormány teremtett, azt mindnyájan támogassuk öntudatosan. Kell, hogy ezeknek a törvényeknek érvény szereztessék. Mindezt bizonyítja az is igen t. Közgyűlés, ha megszívleljük Hegyi Gyu a iparfelügyelő és Elek Pál gyáros véleményét, kik teljos önfeláldozó odaadással foglalnak állást a magyar ipar pártolása mellett. Mi még mindig jogász jk és politikusok vagyunk, mi neor neveljük ifjainkat az iparos és kereskadői pályára, ne TI tiszteljük az iparos é-. ereskadelmi pályát ugy, amint azt megérdemli. Ráutal Elek Pál még az agrár viszonyainkra is. Erre nézve utalokarraakörülményre, hogy Német országban is oly rettenetes volt a kivándorlás, mint nálunk és ott is a némot nemzetgazdák abban a véleményben voltak, hogy au mindenáron megakadályozzák. Akkor ők hozták meg a legnagyobb áldozatot. Iparukat pártolták, támo-