Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-05-28 / 22. szám

IX, év laisteger-üzeg, 1908, május 28 22. szám. £löfl«et si fcr : JSjy érre 4 korona. Vél érre 2 kotou. Neijei étia 1 kor. jfgjM szia 8 Éllé-. Bzprfeeszti Z. ZHIorr^T-átiln- Lajos • { Hirdetésik dija megegyezés szerint. N/Httfr lora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wiatsici-atCM Í5, LEJ WGTEL FHBBNOZ BOEBEL-5T (3- "2" Ö RG-T laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE áldozó csütörtök. Siirsum Corda! Föl a szivekkel! Törekedjünk az után, ami ott van. Milyen kilátás a menybemenetel hegyéről! Lábainál a Getszemane kert árnyas fáival és szenvedésének homályával. Túloldalán a Golgotha az ő keresztjével és halálával, itt lent pedig József kertje az ő nyilt sírjával. Igy hát mindent együttvéve magában foglalja a menybemenetel ünnepe a nagy drámát: a keresztrefeszitést, halált, eltemetést és a föltámadást. Ez pedig jelenti az uj életet. Ez az uj élet el vaif rejtve; rejtve, mint minden isteni élet; mert a mi Istenünk rejtett Isten. Ha sejtjük is őt az égboltozat csillagirásában és ha érezzük is őt életünk kormányzásában: az atyát még sem ismeri senki, csakis a fiu és akinek őt e fiu kinyilatkoztatja. És rejtve volt a mi Üdvözítőnk. Született csöndes éjszakán; felnőtt Nazareth csöndjében ; király szegényes kunyhókban; megvetve, mint szolga; senki sem ismeri a fiút, csak az atya és akinek azt az atya kiakarja nyilatkoztatni. Maga a föltámadott Krisztus sem nyilatkozik meg az összes népnek, hanem csak a kiválasztott tanuknak; sőt a fölmagasztalt is rejtve maradt az általa hirdetett tanaiban. Sokan, igen sokan, akik fölvették az ő nevét, alapos okot szolgáltatnak neki ama panaszra: oly sokáig vagyok köztetek és ti nem ismertek engem. De mi nem vagyunk elrejtve előtte; az Ur ismeri az övéit. Nem is kell rejtőznünk; mert aki igazságot gyakorol, az a napfényre jön, hogy tettei nyíltak, láthatók legyenek. Az azonban, ami legjobb a keresztény életben, t. i. a hit ereje, a szeretet forrása, ez rejtve marad. Ez a küzdelem is győzelem, a földi fájdalom és égi boldogság benső világa. Hogy a Bethesda tó vize mozgott: azt mindenki látta; hogy ez a viz gyógyító erővel is birt: azt sokan tapasztalták; de azt az angyalt, ki a mozgást és a gyógyító erőt hozta: azt senki sem látta. A mi életünk el van rejtve Krisztussal az Istenben. Nem szükséges ugyan, de nem is lehetséges az, hogy fölbontsuk és szétszaggassuk mindazokat a kötelékeket, melyek minket e földhöz bilincselnek. Nem szükséges, hogy megfojtsuk összes vágyainkat, kiirtsuk minden szeretetünket rokonaink, barátaink, hazánk és mindazok iránt, akik és amik nekünk kedvesek; nem kell, hogy mindezekről megfeledkezzünk : de az alacsony gondolkodást, a vétkes érzékiséget, ami minket a porba sujt le és az örvénybe dönt, az után ne vágyódjunk, ne törekedjünk; sőt váljunk el attól gondolkodásunkban, akaratunkban és érzésünkben. Ami magasztos, szép és nemes: azt tartsuk iegméltóbbnak a mi törekvésünkre, az képezze vágyainknak tárgyát, gondolataink és érzelmeink világát. Az őrök, isteni igazság adjon irányt a mi hitünknek! Keressük tehát az uj világot! Kolumbusz útban vau Amerika felé. Egyik nap múlik a másik után, anélkül, hogy a partot megpillantotta voina. Barátai, összes társai türelmetlenkedtek. A baj folyton növekedik. Már-már a kétségbeesés fogja el a lelküket; de Kolumbusz kitartó marad és azt mondja: Keresek uj világot! Hasonlít az emberi élet a tengerhez, mely majd csöndes, nyugodt, majd viharok dúlják föl, azután pedig ismét megszelidül. Ma még a tenger a barátságos, kellemes napnak tükre, de talán már az éjjel vad, sivár, viharzó vizáradattá válik. És föltámadt a szörnyeteg. A szomorúság, nyomor és csapások hullámai zúgnak és ide s tova hányják a mi életsajkánkat. Jön a szél,- ez viharrá lesz, mintha egyik tenger szülné a másikat. Beállítanak a vad gondok, a nyugtalan, hullámzó kétségbeesés, a szivnek nagy rémitő félelme, az állhatatlan hitetlenség, dühösen tajtékzó szerencsétlenség. Mi pedig látszólag már minden mentség, minden szabadulás hiányában mélyre, magasra hányatunk, támasz, védelem nélkül. De ha ilyen a mi életünk; ha tehát vihar is támad és rongálja a vitorlákat; ha a hullámok tornyosulnak is; ha gúnyolnak és morognak is a társak; ha nagy veszély fenyegeti is az életsajkát és ha minden remény tűnni, veszni látszik: az igaz keresztény, sőt minden igaz ember ragaszkodjék ahhoz: én uj világot keresek. Törekedni akarok a magasztos eszme, a legnemesebb czél, az örök isteni igazság megismerése felé. Sursum Corda! Cselkó József. Jegyzőkönyv. Felvétetett Zalaegerszegen, 1908 május hó 11-én a Csány szoborSizottság gyűléséről. Jelenlevők: Bosnyák Géza elnök, Gróf Batthyány Pál, Thassy Lajos, Nagy László, Dr. Hajdú Gyula, Eitner Zsigmond, Farkas István, Dr. Csák Károly, Dr. Thassy Gábor, Fülöp József, Németh Elejf, Horváth István, Borbély György, Simicska János, Gráner Géza, Filipics Lajos, Dr. Huszár Pál, Breisach Sámuel, Balassa Benő, Heincz János, Paukovich György, Dr. Urbanek Károly, Suszter Oszkár, riaerter Alám. Buzsicska Kálmán, Gróf Batthyány József, Barcza László, ifj. Koller István, Bogyay Elemér. Jegyzőkönyvvezető: Czukelter Lajos. Bosnyák Géza elnök az ülést megnyitja, üdvözli a szép számmal megjelent tagokat, kérve a bizottság tagjait, hogy mindnyájan legjobb igyekezetük szerint szolgálják azt a czélt, hogy Csány László szobrát mielőbb fel tudjuk állítani, hogy időtlen időkig hirdesse a megalkuvást nem ismerő hazaszeretetet. Felkéri Borbély György titkárt, hogy évi jelentését terjessze elö. (Borbély György titkár jelentését előterjeszti, a vagyont melylyel a bizottság rendelkezik, kimutatja és a Csány név helyes és pontos kiírásáról értekezik.) Borbély György titkár jelentésének megtétele után indiiványozza, hogy a gyűlés Lengyel Ferencznek és Vörös Sáudorna; mint a kik a bizottság Írásbeli dolgait fárasztó munkával és pontossággal végezték mindig, a szoborbizottság fejezze ki jegyzőkönyvi köszönetét. (Elnök kimondja, hogy a bizottság egyhangú határozata folytáu Lengyel Ferencznek és Vörös Sándornak jegyzőkönyvi köszönetét fejezi ki.) Borbély György titkár kéri a bizottságot, hogy ügyészt válasszon, (Dr. Kele Antal egyhangúlag a bizottság ügyészévé megválasztatik.

,l Simicska János pénztárnok jelentését megteszi, a mely szerint a szoborbizottságnak van 15859 kor. 26 fillér vagyona, a mely a négy zalaegerszegi takarékpénztárban és a keszthelyi takarékpénztárban kamatozik (A bízottság elfogadja az intézeteket vagyis azt, hogy a vagyon továbbra is ezen bankokban kezeltessék, s a pénztárnoknak a felmentvényt megadja.) Eitner Zsigmond képviselő indítványozza, hogy a szoborra pályázatot irjon ki a bizottság, hogy legyen egy kész terv, mely után indulnak. Borbély György nem járul hozzá és kéri a gyűjtés tovább folytatását és e végből benyújt egy felhívást, hogy ezt a hölgyközönség között 3000 példányban szétküldje. (If|. Czukelter Lajos a felhívást felolvassa, az elfogaútatik és elhatározza a bizottság, hogy azt 3000 példányban Zalavármegye hölgyei között szétküldi gyűjtés végett, s egyúttal Eitner Zsigmod indítványa értelmében kimondja, hogy a legközelebbi gyűlésen vagy vagy pályázatot hirdet, vagy megbízást ad valamelyik szobrásznak a tervezetre és kivitelre nézve, Balassa Benő kéri. hogy a taKarékoknak évi zárszámadásuk tárgyalásakor küldjünk kérő levelet, mert ez által reméli, hogy nagyobb összeget kapunk. (Elfogadtatik.) Eitner Zsigmond melegen pártolja Balassa indítványát. Bosnyák Géza elnök indítványozza, hogy írjon át a bizottság a kanizsai polgármesternek, hogy a szoboralap javára valami mulatság rendeztessék. (A bizottság elfogadva végrehajtásával megbízza a titkárt és a jegyzőt. Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlés bazárja, • Kmft. Ifj. Czukelter Lajos, a Csány-szoborbizottság jegyzője Bosnyák Géza, a Csány-szoborbizottság elnöke. Sümeg nagy ünnepe. Folyó hő 24 én vasárnap délelőtt ép azon órában, mikor Budapesten leleplezték a legnagyobb magyar költőnek — Vörösmarty Mihálynak szobrát . . . . , hasonló ünnepet ült vármegyénk egyik kis, népességre nézve 3 ad rendű, de kultur intézményeiben vezető, ostorhegyes elsőrendű mezőváros a kis Sümeg hálás polgársága is, lelep'.ezvéu szintén gyönyörű szobrát nagy fiának, legnagyobb jótevőjének Itamasetter Vinczének, kinek hálával köszöni manap e kis város legtöbb kultur intézményét, mert a derék iparos 100 ezer forintot meghaladó alipitvlnyai, jó példája, áldott emléke segítették, ösztönözték oda Sümeget, hol ma fénylik; műveltségben, tisztaságban, nemes munkásságban mintaképül a vidéki, városoknak, kivált a zalaiaknak. Elismerték a nagy alapító érdemeit a kultusz* miniszter, ki gr. Batthyány Pál főispán öméltóságával képviseltette magát az ünnepen; elismerte a vármegye, melynek tvhatósági bizottságát Árvay Lajos alispán, — a zalavármegyei függetlenségi