Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-04-16 / 16. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908. április 128. Miként az éjszaka nem nyeli el mindenkorra a napfényt: épp oly kevéssé nyeli el mindenkorra az életet a halál, Krisztust a sir. Ebben rejlik a föltámadási eszmének magaBztossága. Ezt flnnepeljök húsvétkor! Cseikó Józséf. Zalamegye megint dolgozik, hogy Muraköz itt maradjon. Néhány év előtt szintén közöltük azt a terjedelmes feliratot, melyet Zalamegye küldött a kormányhoz, hogy Muraközt csatolják egy házilag is Magyarországhoz. Most im egy másik felirat: Nagyméltóságú m. kir. Miniszterelnök Ur! Zalamegye törvényhatósági bizottsági közgyült'se félszázad óta már több alkalommal, legutóbb 1904. évi május hó 4-én feliratot intézett a képviselőházhoz, egyik históriailag legfontosabb földrésznek a Mura és Dráva közt fekvő félszigetnek: — Muraköznek a zágrábi egyházmegyéből leendő kikapcsolása és a szombathelyi egyházmegyébe leendő bekeblezése érdekében. Rámutattunk ezen föliratainkban azon történelmi •okokra, melyeknek következménye a politikailag Zalavármegye testéhez tartozó, ma már majdnem százezer lelket számláló, a csáktornyai és perlaki járásokból álló »Muraköz«-nek horvátországi, a zágrábi egyházmegyébe történt bevonása lett; — rámutattunk azon, a magyar állam szupremácziáját sértő és a magyar állameszme törekvéseivel, irányával össze nem férhető káros következményekre, melyek a muraközi horvátanyanyelvü magyar lakosságnak a délszláv állam megalkotásának ábrándjait ápoló zágrábi klérus részére történt kiszolgáltatásából erednek; — és rámutattunk még azon veszedelmekre is, melyeket a csöndesen folyó, de partot mosó viz módjára és a szeretet nevében, hozzáférhetlen vallási kereten belül operáló zavartalan folytonosságban való továbbmüködése ezen ránk nézve idegen társadalmi szerkezetnek, a muraközi nép elhorvátosodása, tőlünk való elhidegülése tekintetében még hozhat. Legutolsó feliratunkat a Horvátországot 1901. évben rázkódásba hozott és Muraközbe is behur czolni szándékolt részleges parasztiázadás jelenségei következtében, a már ajtínk előtt álló sürgős veszedelem hatása alatt terjesztettük a törvényhozás elé, azonban ugy hozta magával a jó szerencse, hogy ezen aggodalmunk még korai volt; Muraköz egyházi visszacsatolásának eszméjét is leszorították a napirendről a később elkövetkezett alkotmányvédelem küzdelmei. De ma, amidőn az államnak nem csak guvernemantalis funkeziókat vivő szervei, hanem minden közülete vagy tagja is egy erősen kcuszolidált nsmzeti állam megvalósításának szándékában egyesülve küzd minden ellen, mi ennek útjában áll, — ma mi is. és ismét a küzdök ezen sorába állunk, de nem csak ezen emiitett általános okból, hanem mert délről még veszedelmesebb törekvéseket látunk Muraköz elhorvátositására, mint latiunk előbb. Való a/., hogy Muraközt ma is csöndes békében szántják Zrinyi Miklós vitéz hajdúinak vérei Muraköz földjéről a nemzet kenyerének egy részét, — áll még a csáktornyai vár a határszéli heyyeij lábánál, és tornyából a szálló harangszó hirdet még a nagy költő és hadvezér örökrevaló igéit • «Ne bántsd a magyart!» — de vájjon megérti-e ezt majd a nép, mely alatta él? Igen, ott szántanak a hajdúk unokái: Baksa, Vértes, Tokola, Bocskai, Kenyeres, Újlaki, Kenyérvári, Szegedi, Séllei, Hunyadi, Kanizsai, Sárkány, Tiszai, Haramia, Kocsis, Szakái, Vadász, Kis, Pongrácz, Hegedűs, Csanádi, Füles, Vitéz, Vas, Ország, Kölkedi, Balog, Muraközi, Dávid, Taródi, Pozsgai, Rusóczi és megannyi a régi magyar jobbágyok véréből valók, de magyarul nem értenek. " Emberöltők mulasztását pótolni törekedve mellettünk állanak már a közhatalom letéteményesei s a magyar kultura lelkes napszámosai, a tanítók, hogy az ifjabb nemzedéket nyelvében és szivében az elkövetkező minden időkre a magyar haza iránti szeretetnek megnyerjék. Zágráb felől pedig szövődik a fonál, amelynek szála elvezet néme'u n uraközi parochiáig, ezt tények igazolták, aggodalomra ébresztő tények, melyek közigazgatási bizottságunknak f. évi január havi ülésében tett intézkedésénél fogva, ma már az illetékes büntető bíróságnál várják elbírálásukat. De nemcsak a palástolt aknamunka czélozza Muraköz elhorvátositását, hanem nyilván hirdeti horvát politikai párt is Zágrábban Muraköznek a nagy délszláv ábrándba való behóditását; és nem sokáig kellene kutatnunk, — a Muraközzel közvetlen szomszédos megye központja, gymnasiuma, társas káptalanja és más horvát kulturintézeteinél fogva messze a Dráván innen, a muraközi népre is kiható erkölcsi erő és befolyásban gazdag Varasdon sem, és ezen párt határszéli exposituráit, fanatikus vagy kalandor vezéreit megtalálhatnák. És még mi most is azt vitassuk-e tovább, hogy ne válasszuk el Muraközt a zágrábi egyházmegyétől, mert ezzel megszakad egy régi: »közjogi kapocs?* ezt vitas;uk-e mikor látjuk, hogy ha a fontolgatásnál maradunk, megmaradhat esetleg a »közjogi kincs,« de elvesztjük Muraközt. Mi, akik közvetlen megfigyelői vagyunk ezen jelenségeknek, nem lehetünk egyúttal összetett kezekkel álló szemlélői is, hanem a hazafiúi aggodalom hatása alatt, de jói megfontolt mai tanácskozásunkból a nagyméltóságú m. ír. kormányhoz, mint a szuverén hatalom másik letéteményeséhez fordolunk azon tiszteletteljes kérésünkkel, hogy a törvényhozáshoz Muraköznek a zágrábi egyház megyéből leendő kikapcsolása sa szombathelyi vagy veszprémi egyházmegyébe leendő bekeblezése iránti leg utóbb 1904. évben benvujtott feliratunkat felséges királyunknak ezen érdemben már kifejezett legmagasabb elhatározása szerinti intézkedés tárgyává tenni méltóztassék. Kelt Zalaegerszegen, Zalavármegye törvényhatósági bizottságának 1908. évi február hó 10 én tartott rendes közgyűlésében. A vármegye közönsége nevében: Arvay Lajos s. k. Zalavármegye alispánja. Magyarország az ugyevezett konfekeziós (elhasznalandó) szövetekből 9 százalékot készitt, és igy 91 százalék kerül efféle szövetekből külföldről a mi országunkba. Kiteszen tehát az 120 millió korona értéket. Török világ Magyarországon. A zalaegerszegi határjárás.*) Egy sajátságos húsvéti népszokás állandósult meg Zalaegerszegen, ezelőtt több mint háromszáz esztendővel, még a török világban. Hiteles krónikánk nincsen ennek a népszokásnak az eredetéről. De nincs históriai alap nélkül. Az 1526-i Mohács utáni török világból való. Annyi bizonyos, hogy legkevesebb háromszáz esztendő elmúlt, már keletkezése óta s a formulát még hiven tartja Zalaegerszegen a nép, csupán a históriának egyes részeit váriálja szájról-szájra adogatva. De nemcsak magát a hiteles krónikát nélkülözzük: háromszáz esztendő óta nem igen jegyezték fel még a népszokásnak ismétlődő formuláját sem. Ezelőtt 23 esztendővel jelent meg egy gyűjteményes munka Bátorfi Lajos szerkesztésében »Adatok Zalamegye történetéhez« czimen. Ebben Szélig Ferencz (I. 181.) »Zalaegerszeg történelmi multjához« czim alatt megemlíti néhány sorban ezt az u. n. határjáiást. A »Zalamegye« is leirta néhány jellemző vonásban ezt a szokást ezelőtt 10 esztendővel. Legújabban a »Zalavármegyei Hirlap« irt róla egy czikkelyt a megbízhatatlan történelmi oldalát véve thémául sSánc regiment® czim alatt. — Engem inkább érdekel maga a népszokás, amelyből, ha ugy tetszik, a tudós történész következtethet a nem épen világos és kétes fontosságú eredetre. S a harmadik érdekes megjegyzés az, hogy ehhez a zalaegerszegi határjáráshoz hasonló — tudtunkkal — nincs több az országban. Leirom egyszerűen ugy, amint, amilyen hatást tesz az idegenre, első jelenlétére. Húsvét szombatján este, miután már hat óra tájt megtörtént a katholikus vallás szerinti nagy körmenet a feltámadás emlékére, a megszokott csendre verődik a város. Kilencz—tiz óra közt azonban szikatlan zsibongás vonul végig az utczákon. Nagy népcsődület van. Sípolnak, trombitálnak, dobolnak s éneklik ezt az érdekes régi dallamu indulót a következő szöveggel: -'ce fiHvk iri&q^^lcííjön a. vi czöh- ]%arv »Sánczregiment, Sántha kapitány, Félre török magyar elöl, Jön a viczispán!« Nem ritkán »sájn regiment«-et mondva, mely esetben az ellenséget éri a gúnyos kicsinylés. (Ebben az évben a hatóság elvette tőlük a sipot, dobot és trombitát, hogy a szendergök álmát ne hánoritsák.) Tiz órakor harang znak egyet. Tizenegykor megint s tizenkettőkor harmadikat. A nép betódul *) Ezt 1899-ben irt&m. A határjárás ma is meg van, de mind-mind szegényesebb csapattal. B. Gy. Herczeg Ferenczet nem kell bemutatnánk. Nem kell ö róla kiírni itt, hogy a magyar dzsentri epikusa, a jelenkori magyar uri faj prófétája. Meglopó megfigyeléseivel, plasztikus alakjaival, elmés szatírájával, könnyed, végtelen egyszerű modorával, erkölcsi komolyságával a legkedveltebb írónkká lett. A Gyurkovics család mindnyájunk kedves ismerőse, a Honszerzőben megrajzolta az elzüllött dzsentrinek elszántan dolgozó sarjadékát, Andor és András a budapesti társadalmi életet mutatja be keresztmetszetben, az »Egy Ieány« és az »Idegenek közt« a magyar tehetséges színésznő és a szép nevelőnő kálváriáját rajzolja. Gárdonyi a magyar falu és a magyar paraszt élesszemü költője. Azt lehet mondani, Petőfi fölfedezte a magyar népet, Gárdonyi meg érezbe öntötte egyes alakjait. Aztán az Egri csillagokban és a Láthatatlan emberben a történeti regény legmodernebb stílusában megrázó erővel tudta megénekelni a magyar dicsőséget. Nyelvének művészi, éreztető, látható magyar ereje külön tanulmányt érdemel. Ambrus Zoltán a külsőségekben legkevésbé mutatkozik ugyan sajátos magyarnak, mégis ha sokáig belémerülünk a müveibe, bö'cselkedő hőseiben, kikben a Nyugat műveltsége erősen érezteti a hatását, meglátjuk a magyar temperamentumot, magyar zamat helyett van benne magyar nyugalom, magyar duhajság helyett magyar ko molvság. Bármennyire elfinomodott a nyugati különösen a franczia irodalom hatásán, vizének rnélysé <e alól magyar gyöngyök jönnek fel, mert őseredeti nagy tehetség Annál feltűnőbb Eötvös Károly prózájának édes magyar ritmusa. Dunántúl minden nagyszerű természeti jelenségét s aranykorunk majd minden nagy emberét bemutatja emlékezéseinek bűvösen mosolygó tükrében. — Peteiei István a székelység típusait, lelki hangulatait, küzdelmeit festi az igazi naturalista lelkiismeretességével. — Bársony István vadászrajzaiban a magyar tájak, erdő, mező, hegy, völgy jelennek meg a pásztorral, a kerülővel, a kóbor suhanczczal, szegény legénnyel. — Tömörkény a szegedi tanyákról fest törülmetszett magyar alakokat, Rákosi Viktor megirta az Elnémult harangokat és a Korhadt fakereszteket, Kozma Andor a magyar urambátyám különféle fajtáit állítja elénk megkapó, természetes hűséggel. íme, ezek teszik a mai magyar irodalmat. Ezek az igazi tehetségek s ezek bizony a magyar életet, a magyar természetet rajzolják. Ne Brófly Sándorban, Szomaházy Istvánban, Farkas (Wolfner) Pálban, Pékár Gyulában, Kóbor Tamásban, Erdős Renéeben keressük a magyar irodalmat, ezek jelentéktelen, harmadrendű napszámosai az irodalomnak, akik jerikói lármájukkal akarják tehetségük hiányát feledtetni. Ezek egyszerűen azért nem rajzolják a magyar természetet, mert egyrészt nincs istenadta jellemrajzoló tehetségük, másrészt faji jellegük miatt nem tudnak a magyar természetbe belemélyedni. Ezért másolják a nagy idegen naturalista írók sablonszerű alakjait, nem pedig azért, mintha a mostani magyar irodalom az idegenség árjába sodródott volna.