Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-01-09 / 2. szám

IX év laSe^^r^g, !H$58. január 9. 2, szám fir : f,-y érre £ h*?»M fél i'?r« 3 keroiM. K«íj«i éne 1 k«r. j.:íjsw száw 8 t Hi'áet«stk áija megegyezés szériái Níilt4r potx 1 ko*. Szerkesztőség és kiadóTktal: Wíassics-utct* E6 Z. ECoirr-vá-tli Lajos TVTtt t-i Ira.tW.r-ga.'ljr : LENGTELF3BENCZ BOERÉL "5T OXÖBG-T laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A január á-iki Csányestély. — A legszebb gondolat. — Tudósító levelemnek második részében mindjárt legelöl megemlítem azt a kis hiányt, hátrányt, a mi ezen az ünnepélyen is meg volt, s ami kisebb nagyobb mértékben minden ilyen alkalommal elő szokott fordulni és alkalmatlankodni. Itt nagyobb körvonalakban ismertetem a fényes estélyt s ezek a nagyobb körvonalak már előnyösek. Négyszáz emberből álló társaság verődött össze január 4-én Zalaegerszegen, részint, hogy mulasson, részint, hogy az emlékezetnek áldozzon. Mert a zalai nagy vértanúnak az emlékét ápolta ez az estély. A czélba vett szobormű létesítésének jó lendületet ad anyagilag és erkölcsileg. Mikor a vármegyének első családjai a hősnek emléke iránti tiszteletből gyűlnek egy társaságba: biztosító jel ez a kitűzött czél elérésére. A társaság két részkőt áll. Az előadók csoportjából és a néző-hallgató közönségből. Az előadók csoportja, mintegy 80 ember, már magában jókora közönség. Az előadás csaknem egyszerre három vonalon megj. A magyar nemzet történelme dióhéjba szorítva hármas hangulattal: szóban, zenében és képben. Kételkedem, hogy az országnak székesfővárosában is akár az Uránia, akár más társaság valamelyes történetet ilyen módon és i'yen szépen előadott volna valaha. Büszkék lehetnek rá, akik itt szerepeltek mindnyájan és megelégedett lehet rá a közönség, amely ezt látta és hallotta. A történelmet egyik előkelő és fenkölt lelkű zalai asszony irta. A műben eléforduló történelmi nőalakokatgazdag ruhába öltözködve élőképeikkel szintén zalai asszonyok és kisasszonyok személyesítették a történelmi időknek megfelelő hűségével. Talán még inkább büszke lehet a zenekar az ő művészetének fejlettségére, mellyel a képekhez megfelelő hangul itu és tartalmú nótákat csatolt. Egyenként és ősszeségben mindnyájan büszkék lehetnek, hogy művészeti hajlammal, szellemi tehetséggel, fáradtsággal és pénzáldozattal megteremtették ezt az emlékezetes ünnepélyt. És a "másik rész, a társaságnak másik nagyobb része? Ez sem jelent ""meg hiába. Gyönyörködött, tanult és tanított. Gyönyörködött a művészetben, tanult a történelemből s példával tanított minket és másokat arra, hogy érdeklődjünk saját történelmünk iránt, nemzeti hőseink iránt ; tisztelettel legyünk apáink, őseink iránt; szeressük dicső eldődeinknek erényeit, hogy femtarthassuk saját magunkat — és ne sajnáljunk áldozni két forintot azokért, akik miérettünk vért és életet áldoztak. Megjegyzéseimet szebb gosdolattal zárom be. Nem gondolattal; ténnyel. Ez ünuepély rendezésében és szereplésében asszonyok voltak a vezérlők. Nem kényszerből. Csak önkénytességből. S ez annál nagyobb értékű. Azt mondja a franczia közmondás, hogy a mit az asszony akar, azt az Isten is akarja. Biztosan szereti. Hogyne szeretné ? Az volt legszebb gondolata, hogy teremtette. Csevegés az eitélyről. Amint jeleztem, mindjárt megemlítem, hogy kellemetlen a rendezőkre nézve egy eset. Az oldalpáholyokban ülő négy-öt család méltán zúgolódott. Az élőképeket onnan nem lehetett teljesen látni. Az volt ennek az oka, hogy a diszitök az utolsó perczben fenyögalyakkal bokrétázták a színpadnak amúgy is széles homlokzatát s ez akadályozta a szemet. De idő már nem volt rá, hogy segíteni lehessen, — Azonban, ha a kortinán nem lehetett átlátni: el lehet nézni az ügy mellett egy kis jóindulattal. Ezt kérjük. Jóindulattal jöttek a vendégek s 8 óra után 10 percczel tele volt a terem, a pénztárnál Simitska János, Fehér Miklós, Ifj. Czukelter Lajos nem sokat fáradtak; a jegyeket előre megváltották volt már Reisinger boltjában. A felülfizetéseket is előre elintézték az illetők. Akik . . . A felülfizetésről eszembe jut, sokan mondogatták magokban, rátekintve a kellemesen zsibongó társaságra s a ragyogó ruházatra: Ej istenem, ezt meg azt a ruhaszámlát, hát még az egészet, dehogy szeretném én fizetni! Oh ha ennek fele, — csak egy tizedrésze ... De nem illik kapzsinak lenni. Az ülőhelyek elején Gróf Batthyány József családjával, Barcza, Bosnyák, Bezerédy, Bogyay stb. családok; a páholyokban: Gróf Batthyány Pál fóispáu családjával, vendégeivel, Herczeg Odescbalchy Amália, Báró Solymossy Ödön, Árvay Lajos alispán, Csertán Károly, Nagy László, Rohonczy István, Thassyak, Balogh Gyula. Tánczos Lajos stb. családok. Thassy Gábor rendező elnöknek hizik a szeme a szép közönségen. A felolvasó állvány közelében leül Lugmayer Ferenczné, nem régen van Zalában, kevesen ismerik; de azt látják, hogy nem özv. Bezerédy Lászlóné, a ki a felolvasandó történetet irta; akadályozva lévén, nem jöhetett el, csak irását adta át. Hát kicsoda, a ki ott ül ? csillogó szép fekete ruhában és méltó alakkal. Ki ez? Ki az? kérdezgetik. Egy-kettő magyarázza. Dr. Ruzsicska kir. tanfelügyelő ismeri. Mintha intene a szemével, hogy aztán szégyent ne hozzon a tanügyrs , . . A színpadon idegesebb a zsibongás. Bosnyák Gézáné és Dr. Skublics Ödönné sorba állítják a szereplőket, intézik az állásokat. Dr: Skublics Ödön szintén szereplő és vezér egyúttal, kiku kucsál a kortiuán: kezdjük uraim! S megcsillan Sándor Zsiga pálczája a zenekar előtt. Szigetvár ostroma, 15—20 perczig tart ez a remekmű. Már hallottuk egyszer s most újra nem dicsérgetjük. A közönség előtt a földszinten vau a zenekar. Ók mindig emelvényen szoktak. De ha a pínczébe bújnak is, akkor is tapsolja őket a közönség, mert muszáj, hogy a tenyér engedelmeskedjék a tetszésnek. Megint kiszól Dr. Skublics: Tessék olvasni! Lugmaverné—Tóth Erzsi zalamihályfai tanító nyugodt természetességgel, de szép csengő hangon olvassa a történetet, a terem minden zugáig elér a hang,kárba nem vesz egy betű semsa közönség odaadó figyelemmel hallgatja mindvégig minden szavát. Özv. Bezerédy Lászlónénak tartalmas művét, kedves irályát teljes mértékben érvényre juttatja Tóth Erzsi felolvasása. Voltak azonban egyen ketten kritikusan figyelők is, akik bizonyosan jól tudnak angolul. Figyelték, hogy a felolvasásban levé egy-két angol szót milyen hangejtéssel mondja a felolvasó. A Langfellow jó volt. A nurse szintén teljesen kifogástalan. És ez jó is volt, hogy jó volt, különben isten tudja mit müveitek volna a külföldi dajkák, ha valahogy sérelem esik a nevökön. Ez eddig tehát rendben van. Jön azonban egy fontos és alapos dolog. Van a történetben egy ground szó, melyet angolosan grandna , németesen grund-nak mondunk, a felolvasó, isten tudja miért, miért nem, bizonyosan azért, mert ő ugy tartotta jobbnak, eredeti germán nyelven grundnak hangoztatta. Okos ember volt, aki előttem erre megjegyzést tett. Szó nélkül, rendkívül életbevágó kérdés, — valamint az is, hogy biliárdot vagy bijjárdot mondunk. Bizonyosan igy tesznek magok közt a németek, francziák, ango'ok és spanyolok is s talán még a hottentották is, hogy nem tartják a ma,'ok részökről kumszekágye (kommilfó) úriembernek azt, aki nem tudja ropogósán eldúdolni ezt a magyar nótát: Az apád, az anyád csellagát! — Nagy sérelem e belelt tehát a grundon, még inkább azok sze int, akik ezenkívül még három szót is ismernek: a szeörlit, a tartit és a fuftit. Egészen mellékes a magyar műveltségre nézve azt tudni, hogy Pázmány Péter vájjon harangozó volt é? vagy Zrínyi Miklós kötélgyártó é? vagy Apáczai Cseri János talán fiakkeres? Fődolog a grund és grand kérdése. Igaz, hogy előállhatna egy angol s azt mondhatná : sem nem grund, sem nem grand, hanem vagy gruand, vagy gruond. Ha Oláhországban, Bulgáriában, Török vagy Muszkaországban valamelyik oláh ur a magyar szó fejtegetésétől tenné íüggővé az oláh műveltséget: egyenesen és elevenen megfrustukolnák azt a vészelt oláhot ... Mindez azonban csak négyszemközti csevegésvolt, nem tartozik sem a közönségre, sem a felolvasóra, mégis leirom, mert sz resnek tartom. Most pedig egy rendkívül nehez fejezethez jutottam. A szép szerep'öknek történelmi luházaljokat kellene ismertetnem. Csakhogy legjobb azt látni. Együttesen mindeniket jellemzi a tudás, izlés és az áldozat. Mert bizony sokba kerülnek kérem azok a ruhák. Szemet szúrtak a magyar ruhás lányok: Fritz Paula, Giáner Juliska, Kosztrabszky Elza, Kócza Margit, Lang Adrienne, Pammer Emília, Szabó Aranka, kik különböző idők és különböző vidékek divatja szerint legtöbben hármas színben jelenlek meg piros csizmásan, székely és toroczkói pártával fejükön. Csiios volt Czinka Pannában Bezerédy Sárika, s Szegedy Rózában B?zerédy Mariska. Találó szép alakkal személyesítette Erzsébet királynét Háry Klárisse. Igen tetszett a közönségnek Balássy Ilonka (Szép Ilonka) s Takács Ilona (Szent Erzsébet) és zalabéri Horváth Mima Gizella királynén ik és a munkának a megszemélyesítóje. Utóbbit kétfelől két szép gyermekarczu tündér védelmezte. Szüts Bébi kisasszony angyalként,Krampatics Ilona kisaszony pogány kori géniusz. Krampatics tejér ruhája művésziesen van készítve a görög Pallas Athéné ruhája szerint. Legfeltűnőbb vala pedig a nagy Zrínyi Ilonának személyesitóje tengerzöld ruhájában szépségre s fejedelmi rr jelenésre nézve Bosnyák Gézáné. Hozzá r a kuruez korszakhoz illő volt a két gyen. Ferencz a saját fia, Iván, s Julíánnát Árvay Bébé jelenítette 8—10 éves korral. Julíánnát Árvay