Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)

1908-06-04 / 23. szám

2 MAGYAR PAIZS 1908. junius 4. Pünkösti gondolatok. Dalaikban éneklik a költők, értekezéseikben hirdetik a nagy és szép elmék, hogy Isten temploma az egész világ; csak a materialisták gondolják, hogy az valami vegyi processusnak eredménye. Miért nem fogadhatná el tehát a hivő keresztény ember is azt, amit a költők a természet tem­plomáról és a benne nyilvánuló isteni magasz­tosságról és nagyságáról énekelnek? Egész bizonnyal ebben velük megegyezhetik; és minél jobb az a hivő ember, annál nagyobb és bensőbb az öröm is, melyet a természet szép­sége lelkében ébreszt. Van azonban még a természet templománál is szebb templom. Oly templom az, mely igazi vilá­gosságot és a megdic8Őités valódi lényét veti az egész teremtésre. Ez a templom pedig: Isten országának a temploma. Maradjunk azonban a természet templománál most, midőn a tavasz egész pompájával elérkezett. Igen, megérkezett! De mi haszna, ha mi em­berek nem nyitjuk meg számára a kapukat és nem fogadjuk őt őszinte üdvözlettel? Mit ér az, ha a pünkösti harangzugás hirdeti a szellem tavaszát, de nem talál visszhangra az emberi szivekben, mert a ítll süket a szellem nyelve, beszéde iránt? Honnan jöjjön a szent pünkösdi lelkesedés, ha a puszta világérzelem nem enged helyet a szivek­ben az istenség fényes tavaszi hirnőkének a számára ? És kicsoda ez a hirnök? Az Isten szelleme! Ez a szellem az embeii szivekben bizonyos örömet idéz elő mely az éltető, teremtő tavaszi erőre emlékeztet minket. Igy történt az, hogy az idők lefolytával a pünkösdi szellem sok emberi gzivbe belelehelte az ő tavaszi lelkét és hogy a kereszténység talaján uj hiterős ós bátor életet virágoztatott fel. Oly szivekben, amelyeket áttört és fogékonnyá tett a Szent Lélek, egyúttal a boldogító hitet is ébreszti. Az élő hit nemcsak az ész által való megisme­résben, sem a száj által való nyilatkozatban áll; ha nem életet ad az a szivben is, a benső ember kö pontjában 7,gen, abban áll az igazi hit, ha szivünkben horldjuk az örök isteni igazságot, ennek minden üdv ével, békéjével egész erejével. A hit aem emberi raü. A Szent Lélek isteni világosságot ad ami benső szemünknek, hogy ezt a hitet bennünk fölkeltse. A Szent Lélek még ma is ugv«hat a szivre, hogy benne felébredjen a hit élete. Aki az ő ha­tásának odaadja magát.; a*i továbbá magába fo­gadja az ő világosságát és az ő szavát: abban megkezdődik a hitnek élete. Sokat beszélünk szószékről, hirdetünk, iruDk, olvasunk, énekelünk ós dieselünk a hit áldásáról ós azon szerencséről, hogy keresztények vagyunk. De vájjon bizonyosak vagyunk-e a mi hitünkben abban, hogy Isten gyermekei vagyunk ? Hányan állithatnák ezt közülünk lelkiismerete­sen, nyugodtan és határozottan? a kitartó munkabírás érvényesül. Különösen meg­tetszett a lapban egy kis hajóüak a mintája, melyről magyarázatképen szépen meg volt irva, milyen könnyű az elkészítése, s mennyi élvezetet szerez, ha készen van. Lázas lelkesedéssel fogtak a dologhoz, szer­számokat szereztek, deszkákat hozattak, az erdő­ben alkalmas husángokat kerestek kötőfáknak. S folyt a nagy gyalulás, fúrás, faragás. S esténkint mindig arról ábrándoztak, milyen szép utakat fognak rajta tenni, elmennek Keszt­helyre, Boglárra, Földvárra, Siófokra, kitapasztal­hatják az egész somogyi partot végig, s ha egy­szer szép idö lesz, talán még Szigligetre is átrándulhatnak a büszke »Fecskén.« S izzadtak, lázasan dolgoztak napokon, heteken keresztül, elfeledkeztek mindenről, még ebédelni is alig lehetett őket becsalogatni. Végre aztán csakugyan elkészült a nagy mü, határtalan büszkeséggel mutatták be egy szép napon az e'gész fürdőközönségnek. S ez a nap volt augusztus 31-ike. Másnap mentek — iratkozni. IV. Si duo faciunt idem, non est idem. Egyszer egy derék ifjú találkozott egy helyes leánnyal, akivel sok mindenféléről elbeszélgetett. A mi szivünk oly könnyen hajlandó a kételyre és lélekölő közönyre! Uj tavaszi életre van szükségünk. Mig ugyanis télen csak Uvegházakhan folyik a mesterséges vegetáció: tavaszkor mindenütt az egész termé­szetben új élet nyilvánul; és amit előbb szük téren aggódva őriztünk, ait most szabadba ültetjük. Ugy volt az némileg a pogányság dermesztő, téli idejéb«n Izrael népeivel is. Ez is a Szent Lélek üvegháza vala. De mintán elérkezett a pün­kösdi ünnep tavasza, akkor a szellem összes csi­rái ós hajtásai, amelyek Izraelben fejlesztve és ápolva valának, a széles nagy világba kivitettek éB gyökeret vertek a népek életében. Sok millió ember számára új élet kezdődött akkor; de sok millió ember még ma is megme­revülve nyugszik a sötét bálvány imádás és dae­moni balhit dermesztő lehelete alatt. Minden pünkösdi ünnep önként missió ünneppé válik, amely ajkainkra teszi azon missió imát: Te, Szent Lélek, te isteni szellem, készítsd min­denütt, még a messze távolban is a népek szá­mára az uj élet tavaszát, az uj pünkösdi ünnepet! Hogy az emberek számára kor, rang, osztály, vallás és nyelvkülönbség nélkül uj élet virágozzék föl; hogy mintegy közös atyának, az Istennek gyermekei egyenlő testvérek is legyenek; ós hogy igy a külső különbözőség mellett is a belső ellen­tétek kiegyenlítessenek. Igaz*ugyan, hogy e tekintetben az első pünkösd óta már sok megtörtént, de még igen sok hiányzik ahhoz, hogy benső életünk az akkor ígért szellemi tavasszal teljesen egyenlő legyen. Csak igy és Csak ekkor nem lesznek többé harezok, megszűnnek a féltékenységek az egyes nemzetek közt; nem lesz a nagy elidegenedés ós gyűlölet az osztályoknál, amely ma már kellemet­len sőt veszedelmes feszültséget mutat. Bár ilyen uj tavaszi életet ho?na nekünk a leg­közelebbi Pünkösdnek magasztos ünnepe. Cselkó Józ te f. Védő-egyesületi közgyűlés. Jegyzőkönyv, felvétetett Zalaegerszegen 1908. év május 31-én a vármegyeház nagy termében tartott Tulipán Szövetség — Magyar Védő Egyesület zalaegerszegi fiókjának rendkiviili közgyűlésén gróf Batthyány Pál főispán ur őméltósága elnöklete alatt. .leienvoltak: Dr. Szigethy Elemérné társelnök, gról Batthyány József, továbbá Eitner Zsigmond, Dobrovich Milán országgyűlési képviselők, Apáthy Lászlóné, Ruzsics Károlyné, Trsztyánszky Ödönné, Rutich .lózsefné, Kászonyi Mihályné, Szalay Lászlóné, Rohonczy Istvánné, Dr. Csák Károlyné, Skublics Antika, Skublics Zsuzsi, Skublics Lenke, Trávnik Vilma, Takáos Józsefné, Makara Mariska, Majer Ottóné, Majer ; Mariánne, Paukovich Györgyné, Csesznák Ödönné, Ságy Imréne, dr. Gráner Adolfné, dr. Rosenthál Gyuláné, dr. Jámbor Mártonné, Bajomi Gizella, Bajomi Ifona, Németh Elekné, özv. Kern Antalné, Garancsí Györgyné, Arvay Lajos, Balassa Elmondták egymásnak úgyszólván az egész élettörténetüket. Egyszer aztán azt mondja a leány: — Tudja-e, hogy én apáczának készülök? Erre az ifjú sarkon fordult, otthagyta a fakép­nél a leányt, mert a lelkéből gyűlölte az affek­tácziót. Még ugyanazon a mulatságon találkozott egy másik leánnyal is; azzal is sok mindenféléről elbeszélgetett. Egyszer a leány azt mondta: — Mit szól hozzá, azon gondolkodom, hogy apác/.a leszek. Erre az ilju megragadta a leány kezét és könyörögve, kétségbeesetten rebegte: — Margit! Akkor én barát leszek, bizony Isten! V. Ugyanaz a téma más változatban, vagy: A szépség hatalma. Egyszer egy nagy társaságban délelőtt azt mondta egy feltűnően csúnya Irány: — Szépség! A leghiuságosabb dolog a világon. Egy két év — aztán vége. — S az egész társa­ságban mindenki igy szólt magában: — Szegény kis boszorkány! Savanyu a szőlő! De nem beszélnél ilyen ostobán, ha egy csöppnyi szépség volna rajtad. Benő, Balázsi Miklós, Borbély György, Bubics Tivadar, Bosnyák Géza, Balogh Gyula, Farkas István, Czukelter Lajos, ifj. Czukelter Lajos, dr. Csák Károly, Czobor Mátyás, dr. Czinder István, Deutsch Hermán, Fángler Béla, Fülöp József, Ferenczy László, Garancsy Zoltán, Fendrik József, Fürst Samu, Grünbaum Ferencz, Hann János, dr. Hajdú Gyula, dr. Isoó Viktor, Krosetz István, Kozáry Lajos, Koréin Viktor, Ján Ferencz, dr. Kele Antal, Kolbenslag Béla, Horváth István, Kakas Ágoston, dr. Korbay Károly, Laux Rezső, dr. Marik Pál, Kiss Lajos, Nagy Károly, Odor Géza, dr. Obersohn Mór, Nóvák Mihály, Paukovich György, Rutich József, Németh Elek, Rohonczy István, Paizs Kázmér, Skublics Rafael, Suszter Osz­kár, dr. Ruzsicska Kálmáu, Simitska János, dr. Thassy Gábor, Thassy Imre, Thassy Lajos, Szentmihályi Dezső, Rosonberger Zsigmond, Tuczy János, dr. Szigethy Elemér, Szeliánszky Nándor, Udvardy Ignácz, Vizy Géza, Veiss Tivadar, Vastagh János, Zatureczky Zsigmond. Tárgy: I. A központból leküldött ügyrendre vonatkozó észrevételek tárgyalása. II. Titkári jelentés az ingyenes női kézimunka tanfolyam megindítása és segélyezése tárgyában. III. A tisztikar végleges megalakítása és a választmányi tagok megválasztása. IV. Egyéb indítványok. Elnök ur őméltósága örömének ad kifejezést a közgyűlésünkre érkezett, méltóságos Dobieczky József a központi egyesület ügyvezető igazgatójá­nak látogatása felett, a szép számban megjelent tagokat és vendégeket szívélyesen üdvözölve a gyűlést megnyitja. A" jegyzőkönyv hitelesítésre Rutich Józsefné úrasszonyt és Borbély György urat kéri fel az elnök. Titkárjelenti, hogy a Tulipán Szövetség — Magyar Védő Egyesület zalaegerszegi fiókjának ügyrendje, több rendbeli módosítással leérkezett, a melyeket a következő sorrendben ád elő 1. §. első bekezdés »Az egyesület czime Tulipáu Szövetség Magyar Védő Egyesület Zala­egerszegi Fiókja* helyett »Tulipán Szövetség Magyar Védő Egyesület Zalaegerszegen« óhajtja megváltoztatni. 3. §. 9. bekezdésében »Azon esetben, ha az első ízben összehívott közgyűlésen a tagok egy negyede jelen nem lenne, a 8-ik napon megtar­tandó közgyűlésen a tagok, a jelenlevők számára való tekintet nélkül határoznak« helyett a követ­kező módosítást ajánlja: »Azon esetben, ha az első ízben Összehívott közgyűlésen a tagok egy negyede jelen nem lenne, ugyanazon tárgysoro­zattal az első közgyűlést követő* 8 ik napon megtartandó közgyűlésen a tagok a jelenlevők számára való tekintet nélkül határoznak. 3. §. »A közgyűlés tárgyai: b) pontjára vonat­kozólag a következő javaslatát küldi: »A választ­mány az elnök, társelnökök, alelnökök, az ügy­vezető igazgató, a számvizsgáló bizottság elnöke, számvizsgáló bizottság tagjai, a titkár, az ellenőr a jogtanácsos, a pénztáros és a jegyzőknek, vala­mint a tiszteletbeli tagoknak — ^Tiszteletbeli tag« örökös tag — megválasztás.® A 4. §. első bekezdésénél »Az egyesület .... Ugyanabban a társaságban délután ugyan" csaií igy nyilatkozott egy feltűnően szép leány: — A szépség csak látszat, ugy eltűnik egy-két év alatt, mint a szappanbuborék. S az egész társaság elragadtatva mondta: — Mennyi szellem és bölcsesség van a mö­gött a szép homlok mögött! VI. A reakezió. Egyszer a méhkasba, hol ezer és ezer méhecske dolgozott, beszabadult tiz darázs. Erős potrohúk­kal, izmos lábaikkal, könyökükkel csakhamar el­foglalták a legjobb pozicziókat s a méznek a fölét mindenütt ók szedték le. Közben roppantul elsza­porodtak, ugy hogy a kas ős birtokosai félni kezdtek, hogy egyszer csak kitúrják őket a saját házukból, vagy legjobb esetben benn maradhat­nak, mint a darazsak rabszolgái. A méhecskék elkezdtek suttogni, titkos kon­ventikulumokat tartani, hogy egzisztencziájukról addig gondoskodjanak, mig nem késő, mig többen vannak. S rendszabályokat kezdtek emlegetni, melyekkel a darazsak prepotencziáját a kellő ha­tárok közé fogják szorítani. S a darazsak, amint ennek neszét vették, el­kezdték kiabálni: — Reakezió! reakezió! Rajtunk a sötét középkor!

Next

/
Oldalképek
Tartalom