Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-17 / 3. szám

MAGYAft PAIZS Szőlőbirtokosok egé?z ávi munka eredménye attól függ. vájjon a szőlőhirtokcs kellő gondot forditott-e az oltványok beezerzésónél. E tekintetben legjobban ajánlható a lelkiismeretes kezelés alatt álló „MiUeniutn-teiep" Nagyősz, Torontálmegye, hol a legjobb minőségű fajtis?ta oltványok legolcsóbb árban beszerezhetők. Minden érdeklődő ingyen és bérmentve kapja a vállalatnak remek kivitelű magyar vagy uémot vagy román vagy ezcrb nyelvű főárjeg^:ékét. Hirdetmény. A f> 1 ös házbirtoknak általános jövedelmi pótadójából levonandó kamat ós élet járadék tartozásokról szóló kamat teher vallomási ivek beterjesztésére határidő folyó ev január hó 31. Felhívom az adófizető közönséget, hogy a kiket ezen ügy érdekel & városi adóhivatalnál beterjesztendő vallomási ivet kiállítva, a fenti határidőig a városi adóhivatalnál adják be, mivel ezen záros határidőn tul beadott valiomási ivek nem vétetnek tekintetbe. Zalaegerszeg, 1907. évi január hó 7 én. Németh Elek h. polgármester. Vaa e kelleaesebb — zimankós télen, amikor kint hall a hó, ropog a jég és a zord északi szél zúzmarát csap a járókelők arczába, mint meleg barátságos szobában egy csésze kitűnő zaraatu teát élvezni ? — Az Arany Kereszt DROGERIÁ-ba most jöttek meg a valódi termesztési helyekről importált teák s közöttük a «Horgonj-t«a keverékek" kitűnő zamatuk és aránylag olcsó áruk mellett tűnnek ki, melyeket bárki megszerezhet maginak és akkor fogja igazán tudni, hogy mi a valódi tea élvezete. 3 —» Megyeiek. Nagykanizsán két ünnepély is volt szombaton este. A ker. jótékonj nőegyletnek az estélve volt az egyik, hol Fráter Loránd művésznek a nótái ragadták el a közönséget. Különösen ez a ké; nóta hatott: „Tele van a falu akáczfavirággal

4 * „Korcsmárosné száz szál gyertyát." A művészt Tarnay Alajos kísérte zongorán. Szerepeit Svastics Jenny k. a. is nagy tetszés mellett. Ei estélyen sok megyei család is részt vett Gróf Batthyány Iái főispánnal az óléa. — A másik ünnepély a kereskedő ifjak estálye volt, ahol Lengyel Zoltán orsz. képviselő tartett csevegő felolvasást a képviselőháznak obstrukeziós idejéből. A szepetki önkéntes Tűzoltó Egylet saját pénztára javára e hó 19-ón (szombaton), Díváid István vendéglőjében zártkörű íánczmuiatsáifot rendez. Belépő díj személyenként 60 fillér, tűzoltóknak 40 fiílér. Kezdete este 7 órakor. Felül fizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Az estélyen Horváth István zal*szentgróti zenekara működik. Id. Sárvári József szepetki közs. isk. tanító nyugalomba vonul. Ezzel lezáródott egy — évek óta tartó — hajsza, melyet az indítók hamisan hirdetett felsőbbiégük képzeletében^ a nyugalomba vonuló érdemes tanicó ellen kíméletlenül folytattak. Sárvári József 44 évi tanítóskodásából 27 évet töltött Szepetken s ott tartotta 40 éves jubileumát is, mely alkalommal tanítványai „Sárvári-alapitványt" létesítettek szegény tanulóknak tanszerekkel való ellátására. Kimagasló pontja volt e en ünnepnek az a tény, hogy a jubiláns tanítói buzgalmának miniszteri elismerését a kir. tanfelügyelő személyesen adta át; tanitótársai pedig emléklapot nyújtottak át Tikk László remek rajzával. Mos amikor a hajszák daczára önelhatározásából vonul nyugalomba, a miniszter elismerése njból megnyilvánul a következő tartalmú hivatalos levélben : „Zalamegye kir. tanfelügyelőfióge 3042. 1906. Tekintetes Sárvári József közs. iskolai tanító urnák Szepetk. A vallás- ós közoktatásiminiszter ur folyó évi deczember 6-án 101431. szám alatt kelt rendeletével Önnek a népnevelés terén 44 éven keresztül kifejtett buzgó és eredmenyes működéséért elismerését fejeste ki. Zalaegerszeg, 1906. deczember 22. Dr. Ruzsícska Kálmán sk. kir. tanácsos, tanfelügyelő. — Sár vár y barátunk február 1-én Keszthelyre teszi át lakását. A kiktől e környéken személyesen nem búcsúzhatott el, e lap utján vesz szívélyes bucsut. Irodalom, Művészet. „Göcseji levelek" czimen Lengyel Ferencz tréfás levél sorozatot közölt a Magyar Pajzsban tréfás aláírásokkal. A tréfás tartalmú leveleknek azonban kivált a nyelvészeti-néprajzzal foglalkozók előtt komoly óitókük van. Lengyel Ferencz munkatársunk most kiadja e leveleket egy kis füzetben ; felhívjuk e göcseji nyelvjárásra a figyelmet és ajánljuk a füzetet. Egy korona lesz az ára. USryil-b-Tiéxv * Séta — balra. Irta Tirolt János. Nagykanizsának a megyétől való elváilásáról írtam a minap, a mely czikkem keretében Jtzcn nézetemnek adtam kifejezést, hogy ez az egé*<s elvállási leomédia, nem a megye és Kanizsa polgárságának a harczu, har.ecn '*• kanizsai szabad kómives páholy versengése! A páholytestvérek lá'ják, hogy őket a megyei bugák kütviba sem veszik, ez sérti, óriási módon kifejlett önérzetüket és megszabadulni kívánnak a megyei fennhatóságtól, gondolván, hogy a mulatság ál át úgyis a köznép fizeti mee! Az a Qrün Adolf, aki ott a múltkor beszólt, régi sáczolás szerint évi tízezer forint jovödöiemmel bir; az a Qrün Adolf — fogadást ajánlok — éri jövedelmének egy tizedrészét sem vallotta be jövödelmi adó alapul s így az a Grün Adolf könnyen sóz terheket a polgárság nvakába. Mondanom sem kell, bogv az a Grün Adolf szintén egyike a jótékonyságáról (V) S emberbarátiságáról (?) ismert — szabadkőműveseknek . . . A „Zala" a mindentudó és mindenható Zala ezért a merészségemért irgalmatlan iróniával rámpirit s zagyva czikkébe belekeveri még a „kapaczinert" is, írói működésemet pedig a kávék fel jegyzésére zsugorítja össze. (2éved a Zala, mert adósaimról is vezettem jegyzetet; a mely jegyzet ben a Zala oszlopos szerkesztője és paprikajancsija is szerepel vagy 140 koronákkal! . . .) Nagyobb hatás kedvéért megvádol avval is, hogy én ezt az egész elvállási mozgalmat zsidóhatalmi kérdéssé akarom felfújni! E/en vádnak már is mutatkozik az „eredménye", néhány piszkolódó kanizsai levél kópében! Kifogásolják érthetetlen stílusomat és ugy a sorok közt azon véleményüknek adnak kifejezést, hogy — hiába — jól-rosszul újságot írni csak Kohon ivadéknak, vagy ezek zsoldosainak szabad, csak ezeknek kezébe való a toll! Persze — szerintük — ez a mesterség még nem eléggé — felekezeti . . . Egyebekben pedig megtesz engem a czikk írója megyebizottsági tagnak ésegyébb sattöbbi-sattöbbinek! (Kérem, csak szabadkőművesnek meg ne tegyen, mert én nem teóriában gyakorolom a jó tókonyságot!) Csikkemnek egy részét, — ugy mondják — csak azért kivonatozzák, mert olvasóikat mulattatni kívánják! Hit kérem, ha Önök csakugyan mulattatni akarják olvasóikat, akkor ajánlom, írják meg a Zala szerkesztőségének a politikai pályafutását. Ez nagyon, de nagyon mulatságos dolog lesz! Kezdjék ott kérem, — vagy még azelöttrül, — amikor az Önök szemében nem létezett nagyobb liflánder, közönségesebb firma, feketébb lelkű reaktiouarus gróf Zichy Aladárnál és folytassák a mai napig, amikor ugyanannak az urnák — mert övé a hatalom, a dicsőség, a szubventió és egyéb anyagiak — versenyt nyalják a — talpát! ÖnöK t. uraim nemcsak szabadkőmü veuek, hanem ha érdekük ugy kívánja, politikai vigéczek is! A Ilyen oldalról ha kifiguráznak, ha lekicsinyelnek, az caak tisztesség lehet rám nézve! Ennek az ellenkezője volna megszégyenítő! Az ellen azonban tiltakozom, hogy ugy általánosságban antiszemitasággal vádoljanak meg, mert egy-két túltengő zsidónak a cselekedete még nem az egész zsidóságé! Egy-két pökhendi, önhitt — vagy az ön nyelvükön szólva — beképzelt újságíró alak ripöksége még nem egymillió ember bűne! A szabadkőműves érdekszövetkezetekre való rámutatás még nem lehet — antiszemitizmus! Magam pedig ópenséggel a zsidók köréből tisztelhetem legmeghittebb barátaimat! Mert, ámbátor nem vagyok annyira naiv, hogy arra el ne készültem volna, hogy a ki a szabadkőműves maffia darázsfészkébe nyul, hogy azt uton-utfélen támadni, szúrni, csípni fogják a megbolygatott darazsak; de azért még mégsem tartunk ott, hogy csak a más vallású gazemberre, tolvajra, svindlerre, kapzsiságra, anyagi vagy hatalmi önzésre — mint amiről ez esetben is szó van, — merjük ráolvasni a maga igazi nevét, a ki azonban ilyen zsidóra mondd ilyet, az — már — antiszemita legyen ! Ez kerem a felekezeti türelmetlenség netovábbja ! A Zala féle alakok legr*gyobb hibája, hogy az égig akarnak nőlni és hatalmi túltengésükben már nem férnek a bőrükbe ós mindenbe belekeverik a — vallást! ők a tulajdonképeni antiszemiták! Pedig csak hagynák a munkás köznépet békében, * E roTat alatt közlőitekért nem felel a azeikesztő ne türelmetlenkedjenek, ne izgassanak, ne vádoljanak, akkor mi megleszünk békében! De ugye. amikor a fizetés kell, az újságot meg kell tölteni, uj eszmék pedig nem igen akaródzanak a fejükből kipattanni, tehát csináljunk thémát mondjuk, hogy: „Ü pedig egy antiszemita — khotya!" Az ilyen politikai erkölcsű lapok bízvást elmaradhattak volna, mert evvel nem nyei sem a. kultura, sem a közérdek, sem pedig a társadalmi béke! Itt csak azok nyernek valamicskót, a kik írják, nyernek: subve.itiót, potya jegyeket és bizonyos körök fölött, befolvást ós hatalmat! Tehát alább a fejjel, alább a hanggal í. zalaisták, mert sehogysem illik önökhöz ez a komikus — póz! Ami pedig írói kísérletezéseimet illeti, hát bizony elismerem, hogy ón valami kiváló tehetőség nem vagyok; azonban — bár ismerem bitege* önhittségüket, — mégis nem akarom önöket olyai vaskos szerénytelenséggel megvádolni, hogy feltegyem róluk, miszerint, hogy önök „kiváló Íróknak" képzelnék magukat! Erős a meggyőződésem, hogy ha önök olyan hivatott, olyan jeles írók volnának, mint a milyen nagyhangú írók, akkor öuöket már régen felvitték volna — erőszakkal és államköltségen — a m. t. akadémiába! Sőt ugylehet, hogy már a szobraikat is kezdenék ércébe — önteni! De hát uraim, hogy képletesen szóljak: „Kendtek »>em jöttek ám hat ökörrel a ezudar világra!" Fölteszem, hogy önök is esak születtek, mint más emberfia, hogy eleinte gagyogtak, szoptak, czuczliztak, másztak, majd maguk is előkeresték az éjjelit, később már jártak, iskolába iratkoztak, padot faragtak ós tanultak; még később egyikük a pedagógiára, a másika egy slipperfa szállítóhoz került be könyvelő gyakornoknak; ha kiestünk a boltból hát abból éltünk, hogy „szobaurakat" tartottunk és — pumpoltunk ! így aztán lassan . . . lassan . . . közbe-közbe egy pénzeszsák házizsurjairól émelygős stiiü dicsériádakat iiván — értek el azt a magas irodaimi piedesztált, a melyről most oly büszkén tekintenek le a többi közönséges halandóra! Ej, ne tréfáljunk uraim, az önök iroi képessege is holmi ügyes nporíhirek összeállítására szorítkozik, mert hogyha lapjukban érdemesebb dolog is lát napvilágot, azt úgyis a központi sajtóirodából kapják! Emlékezem, valaha írtam egy meglehetős rosz színdarabot, a melyet Kanizsán elő is adtak ! Az önök főszerkesztője is irt egy még rosszabb EZÍHdarabot, a melyet, elő sem adtak, de a melyet a Zala közölt le! Képzeljék,- tiszteit olvasóim, egy négy, vagy hat felvonásos színdarab tárcsa alakjában ! Brrr! ... És ezek az urak — irónizálnak! . . . Nem, t. kollégáim, dehogy vagyunk mi nagy irók, ezt magunk sem hisszük el magunkról! De azért legyünk könyörületesek és engedjük meg egymásnak, hogy na nem is a „Zala" magas stílusában, ha itt-ott döczögőbb alakban is, de mégis hadd mondhassuk el néhanapján politikai, vagy egyéb a közügyet érintő veleménvünket! Hisz ha jól tudom önök ez idöszerint liberáldemokrátok; ebben pedig benne van, hogy Jegyünk .-elnézőek; konczedáljunk jogokat. Engedjék meg ezt uraim, már azon okoknál fogva is, mert hiszen az önöknek nem kerül pénzükbe, mi meg nem kapunk érte pénzt s ha mégis kezünkbe vesszük a tollat ha néha döczögünk és érthetetlenkedünk is: vegyék mentségül,hogy bizonyára. a közügy az ami bennünket vezérel! Önök tudnak magas számyalásuan írni; mi tudunk így érezni, tollúnkat mindig a szivünk, lelkünk vezeti, ellenben az önökéi? — a gyomor! Mert közügy ám, t. uraim az is, ha leleplezzük azt a néhány tuczat embert aki a hiúságból vagy hatalmi érdekből „törvónyhatóságosdit" akarnak játszani a polgártársaik zsebére t Mint mondom, — könyörgöm — ne tiltsanak el végleg az irásfól, már csak azért sem, mert hiszen ezt még önöknél is nagyobb tekintély, a szentt sitett törvény is megengedi, mondván : elveit, meggyőződósét, goudolatait minden polgár szabadon kifejtheti és terjesztheti!" Ha aztán önöknek nem tetszik az a mit én állítok, akkor czáfoljanak, argumentumokkal üssenek akár agyon, mutassák ki a sérelmeket amelyek önöket érték, bizoS nyitsák be, mikor miben érte Egerszeget, Kanizsa rovására előny?! Hadd lássuk igazuk van-e az ; elszakadóknak"?! Azonban hagyják ki ilyenkor édes uraim a kapuezinert, ne pályázzanak a Zala ' nívójához nem méltó (?) olcsó dicsőségekre, mert