Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-14 / 7. szám

4 MAGYAR PAIZS 1907. február 14. nak ügybuzgó vezetője, ellenáromlatot indítani azon szép ós nemes eszmének, melyet a zalaeger­szegi főgimnázium tanári kara megpendített. Mi is indította erre Sági urat? Azt csak be­csülni tudnám, ha a keszthelyi muzeum iránti lelkesedés és ügybuzgalom adta volna kezébe egyedül a tollat, de mert azt látom, hogy terje­delmes czikkónek éle személyem és kulturális működésem ellen iráayul, azt kell gondolnom, hogy magára vette, ki tudje miért, az általános­ságban irt s a Magyar Paizs 6-ik számában meg­jelent muzenmi cikkem következő pontját- „W­sebb eredményt ér el olyan intézmény, mely tul­hajított ambitióval arra törekszik, hogy a izom szédos alkotások kicsinyítésével magáét emelje" stb. Ha közügyiől van szó, háttérbe szorul a sze mélyes ügy. Én is csak a czikk végén felelek azon méltatlan támadásra, melyet személyem és kul­turális működésem ellen nem most első ízben intéz, melyek ma már engem nem is sértenek, meit Írójának szülő váiosában is letudják a maga értékére szállítani hírlapi kirohanásait. Nem hiszem, hogy a tervbe vett, Balatoni Mn­zeumi épület iránci féltékenység indította volna meg a zalaegerszegi főgimnáziumi tanári kar nemes mozgalmát. De igen megindította a muzeum hiányának szükség érzete, mely kénytelenné teszi a tanári kart, hogy a fényes történeti multun r iránti lelkesedóst fokozandó, az ifjúságot évről­évre Sümegre hozza muzeumom megtekintésére. A czikk irója keveseli az előkerülő műkincseket és állításommal szemben sokalja a felállítandó muzeumokat, hangoztatva, hogy minek több mu­zeum, mikor a Balatoni Muzeum alapszabályai kimondják Zala, Somogy Veszprém megyéket a Balatoni muzeum területének. Engedje meg a tisztelt czikk iró ur, hogv ennyi erővel, tekintet­tel a papiros türelmességére, egész Magyarországra nézve is kimondhatták volna az előjogot. De nem hiszem, hog) ehhez nem volDa néhány szava, ha bár, csak pár éves intézmény is, de eredményé­ben a Balatoni muzeumot ötszörte felülmúló veszprémi muzeumnak. Azt is irja „Ugyan mit keresnek az emherek Zalaegerszegen gyakran?" Már bocsánatot kérek, a megye és törvényszék székhelyén fordul meg az év 12 hónapján legalább kétannyi megyebeli idegen, mint Keszthelyen a fürdő évadban, kik­nek zömét a budapesti Lipótváros szolgáltatja, kiknek úgyis van alkalmuk az év másik tizenegy hónapjában muzeumokat látogatni. Tehát e tekin­tetben elsőbbséget adnék a megye székhelyének, Zalaegerszegnek. A „Balatoni Muzeum" szép tevékenysége két­ségtelenül dicséretre méltó, ós szívesen zászlót hajtok annak lánglelkü elnöke dr. Lovassy Sándor előtt, ki ezen szép és nemes intézményt, többek segítségével megalkotta. És talán ma is olyan mérvben lelkesednék, hisz egyike az elsőknek voltam ki szerény filléreivel az alapító tagok sorába lépett, és bizonnyal nem is léptem volna ki az igazgató választmány sorából, ha Sági úr­ral tovább is fennakartam volna tartani az érint­kezést. Azért nem szűntem meg szerény elismerésem­mel adózni ezúttal sem a Balatoni Muzeum sike­res működésének. De szinte megdöbbentettek azon számbeli adatok, melyek Keszthely vidékének régiségben ós néprajzi emlékekben való szegény­ségéről tanúskodnak Sági ur szerint. Az ő adataira támaszkodva kénytelen vagyok elismerni, hogy Egerszeg vidéke gazdagabb mu­zenmi kincsekben, hisz csak nemrégiben, futólag utaztam be Göcsej egyrészét és egész kocsi rako­mány volt az eredmény. Még jobban meglep azon kijelentés, hogy a Balatoni Muzeum lelkes titkárá­nak 30 éves buzgó gyűjtése 20 bronz eszközt, és számos falu felkutatása alig néhány néprajzi tár­gyat és 20—30 kőeszközt eredményezett. Én egyszerű polgár ember vagyok, kinek nem állnak rendelkezésére „közkincs" ós „állami" hangzatos jelszavak, mégis engedjék meg ha KÍ­jentem, hogy 3 évtizedes szerény munkássággal 760 drb. bronz, 1224 kőeszközt, 12 sümeg vidéki község átkutatásával 1574 darab elegbecse^ nép­rajzi emléket mentettem meg. Hogy azokat az utókornak mentettem meg, azt bátor leszek soraim végén beigazolni. Igazán mosolyogni kell midőn a példaképen felhozott Németország legkisebb városainak mú­zeumairól irt hasonlatokat, megczáfoSni iparkodik a czikkiró, hogy ott évszázadokkal ezelőtt alakul­tak meg a muzeumok s csak igy teliettek meg tárlóik. Nem tudom tájékozatlanság hibája-e, de j taló tény az, hogy egész Németország területén ! 10 óv alatt nem kerül elő, annyi megbecsülendő régiség mint egy óv alatt a dunántuli megyekben. Mért fogadják tárt karokkal, a tudományos folyó iratok, a magyar földön telt régiségek ismerteté­sét, miért kapunk erre minden irányból felszólí­tást? Feieletül idézem, a legelső rógiségtudósunk közel múltban hozzám irt leveléből a következő­ket: „A leletekben való szegénység miatt a néme­teknek nincs sok mondani valójuk, az uj felfede­zéseket, azt a magyaroktól várják." Én részemről ölömmel üdvözölném, mind a Somogy mesyei, mind a nagykanizsai, sőt a ta­polczai, csáktotnyai muzeum megalakulását is, ha bár Somogy megye területe 4000 darab régi­séggel gyarapította muzeumomat a legutolsó évek­ben. M<?rt oly nagy a leletek száma, hogy a megalakuló uj intézetek által felébresztett és fokozott érdeklődés folytán egyik muzeum sem veszít szokott gyarapulásából. De sok olyan régi­ség lenne megmentve, mely különben elpusztul, (mert a leihely távol esik egyik-másik muzeum­tól) ha közvetlen egy uj intézmény nem létesül. Tisztelettel kérdem a ceikk írótól: minek ez a „feljajdulás ?* hisz az Egerszegen alakuló muzeum gyűjteményei, ugyanazon állami fennhatóság alá kerülnek ós ugyanolyan közkincset fognak képezni, mint a Balatoni muzeum régiségei és néprajzi emlékei Az alakuló zalaegerszegi muzeum legfeljebb, az én szerény — a balatoni muzeumhoz nem méltó — gyűjteményemnek csinál első sorban is konkurencziát. Azért szerény tehetségemhez mér­ten szívesen támogatom azt, mert épen oly béké­ben fog e két intézmény is együtt működni, mint amilyen egyetértésben működik a Veszprém me­gyei muzeummal, pedig Somlyóra, a legbecsesebb őskori területre mindketten igényt tartunk. Köszönettel fogadom a czikk író ur azon fel­hívását, hogy ne tessék párhuzamot vonni a Darnav muzeum és a Balatoni muzeum között. Már csak azéit is szívesen fogadom, mert nem kell egysorba állítani szerény személyemet sem a czikk írójával. Ami pedig a két muzeum kincsei­nek minőségét, mennyiségét, szakszerű felállítását illeti, annak elbírálását a tisztelt olvasó közön­ségre bJzom, ha páihuzamot mer vonni Sági ur engedelme nélkül, hogy a czikkiró szavaival éljek, hogy melyik a két muzeum között a Felsőbagod. Abban igaza van a czikk írónak, hogy a „Darnay muzeum" ma még se nem „közkincs" se nem „állami." Már csak azon oknál fogva sem, mert azt munkám verejtékéből szereztem össze, ezreket áldozva évenkint e czélra.*) Nem lehet állami, nem lehet hivatalos nyelven köz­kincs már csak azért sem muzeumom, mert az állam annak létesítéséhez soha egy fillérrel sem járult hozzá, mindenne* daczára, hogy mint kulturális intézmény, ugyan azon czólt szolgálta mint bármely közintézet. Az év minden napján (nemcsak hetenkint egyszer) nyitva áll szabad megtekintésre. Az állami intézetek növendékei szintagy igénybe vehetik minden alkalommal tet­szésük szerint. Igaza van a czikk irónak, hogy felajánlottam, inspirálva azon gondolattól, hegy muzeumom jövőjét (mert mindnyájan halandók vagyunk), örök időkre biztosítsam az országos főfelügyelőségnek, — államosításra. Hogy a szép terv nem sikerült oly alakban, az sem a főfelügyelőség jóakaratán, sem rajtam nem mult. Egyszerűen azon oknál fogva, hogy a főfelügyelőség nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy a muzeum értékének megfelelő összeggel kárpótolhasson oly arányban sem mennyit, harmincz évig készpénzben a muzeum­ba és egy vidék köznépe kulturális kiművelésének munkájába fektettem. Nem is számítva a 30 évi kamat veszteséget és az éjet napallá tevő mun­kásság kárpótlását. De bocsássa meg Sági ur, azon kellemetlensé­get ha véletlenül közel jövőben, mégis bele kell nyugadnia, hogy a „Balatoni muzeum" egysorba kerül a „Darnay muzeummal" de csak nyilvános jelleg szempontjából ós ne vegye rosz néven ha bátor vagyok előzetes beleegyezése nélkül utólag bejelenteni, hogy a muzeum czóljaira, a mult héten sajátomból megvettsím a sümegi takarék­pénztár főtéren levő három utczára nyilló újjá­épített emeletes bérházát, melynek emeleti 10 termét, még kegyes beleegyezése nélkül is leg­közelebb berendezem a muzeum czéljaira ós meg­nyitom a nagy közönségnek. *) Sőt Sági úrtól sem kértem se engedelmet, se se­j gélyt midőn a közel múltban egy berlini augtion ezer ' markáért, egy történeti becsii. pótolhatatlan nemzeti i szempontból kincseket érő régi okmányt megvettem­De kérem ne veg*e azt se nagyon szivére, ha közel jövőben a „Darnay muzeum" is a főfelü­gyelőség fennhatósága alá kerülve, apáról fiúra vagy utódra szálló, családi ifidéi comissumként" és mint magán tulajdon is állami nyilvános jelleg­gel felruházva közintézetté válik Még csak pár szavam van e czikkhez és nem is ó -ajtók ez ügyben többó hírlapi polémiát foly­tatni Sági úrral, de engedjék meg, hogy bemutat­hassam, egy másik szomszédos muzeum lelkes igazgatójának sorait, kit ép oly közelről érint a felállítandó zalaegerszegi muzeum-, mint a készt helyit. Kedves Barátom! A 2(agyar Paizsban intézetünkről való szívélyes megemlékezésedet köszönjük. Gratulálunk az ügyes ós lelkes czikkhez — Igaz hived Laczkó DczsS. * Mondja meg Sági ur, nem olyan állami és köz­kincset képező intézet a veszprémi is, mint a keszthelyi? még sem rendez mások lekicsinyítésé­vel hírlapi kirohanásokat. Nem gondolja Sági uram, hogy ilyen hírlapi kirohanásokkal tette önmagát, szülővárosában is népszerűtlenné, pedig az odaadó szorgalom mellett, egy dolog hiányzik még Önben, a népszerű­ség, a muzeum fejlesztésnek leghatalmasabb eszköze. Ennyi tapasztalat után nem tért még Önmagába most sem Sági uram ós nem látja be, hogy egy­egy hasonló kevés előzékenységgel meg irt hírlapi czikkje 100 ellenséget csinál a Balatoni Muzeum­nak. Talán épen ez az oka panaszaiból ítélve, hogy a B. Muzeum nem szaporodik oly rohamosan, mint a szomszédos más intézetek. És nagyon csalódik a czikk irója, ha azt remélte, hogy ez-:el előbbre vitte a Balatoni Muzeum állandó épületének dolgát. Ugy vagyok imformálva, hogy a főfelügyelőség hajlandó az épület költségeinek felét megadni az esetben, ha a szükséges másik felét a Balatoni Muzeum társadalmi uíon össze gyűjti: kételkedem, hogy a megyeház termeiben nagy visszhangot keltett volna ezen Zalaegerszegei lekicsinylő, a gimnáziumi tanári kar nemes moz­galmát kigúnyoló czikkjével. Gondolja Sági uram, hogy ennek a gyengéd czikknek viszonzásául, sietni fognak a törvényhatóság zalaegerszegi tagjai megszavazni az óhajtott ezreket, Taián még a polgárság körében is mozgalom fog megindulni, hogy adakozzunk a Balatoni Muzeum czéljaira. Pedig mindez nagyon szépen megtörténhetett voina e nemes czélra ezen — förmedvóny nélkül. Vagy azt remónyli, ha nein létesül is a zalaegerszegi muzeum, hogy hála fejében Zalaegerszegről ós Göcsejből a Balatoni Mmeumot fogják gyarapítani az előkerülő készségekkel. Legyen nyugodt, ezután még fokozottabb mérvben a.oknak nagy része a „Dunay muzeumba" fog keiüini. Tisztelt Uram, Ön csikkjeben a magyar virtust emlegeti. Épen a magyar virtur, — mely hála Isten megyénket is inspirálja, — az, mellyel nem lehet ilyen hangon beszélni, mely könnyen megmakacsodik. De viszont épen a magyar virtus erénye, hogy minden szépért, nemesért lelkesedni tud, ha eltaláljuk azt a hangot, mely rezgésbe hozza a magyar szivek érzelmeinek húrjait. Higvje meg tapasztalatból mondom, a kulturális intézmények között epen a muzeumi ügy az, melynek fejlődése együtt jár népszerűségével. Mert ez az az intézmény, melynek gyarapodását a leg­igénytelenebb ember is elősegítheti. Csak arra szállnak a galambok, aki tele marckkal búzát hint eléjük, nem aki furkós bottal hadakozik. Azzal zárom soraimat, ne ijedjünk meg a muzeum felállításának látszólagos nehézségeitől, elmúlik az magától ós csináljuk meg egyesült erővel a terve­zett zalaegerszegi muzeumot még akkor is ha abba Sági ur nem is adná beleegyezését. Darnay Kálmán. ujabban beküldött ajándékok között legtöbb a régi pénz és érem, melyek közt több igen értékes és ritka példány van. Ilyet ajándékoztak Lendvay János (4 dbot), Svarcz Viktor (2 dbot), Bakucz József (2 dbot), Adamik Imre (2 dbot), Thury Rezső, Berkes Sándor, Varga Gyula, Radó Ernő, Schmidt Jenő (5 dböt), Nagy János, Vass József (2 dbot), Várady Géza, Radó Gyula, Pakróczy Dani (12 dbot), Porpáczy Lajos (2 dbot), N. N„ Áts Antal, Alasztics Jenő, Vizsy Károly, Fülöp Aladár, Szalay Gyula (10 dbot), N. N. (2 dbot), N. N., Czukelter Gábor, Várady Sándor (3 dbot), N. N., Grönbaum Ernő (4 dbot), Szabó Elemér (2 dbot), N. N. (5 dbot), Zimics Lajos, Deutsch Aladár (3 dbot), Miszory György (38 dbot) főgimn. tanulók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom