Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-03 / 40. szám

1907. okt óber 10. MAGYAR PAIZS 3 Csakhogy: szintéu a levegőben jác az a beszéd is, hogy ha Várhidy polgármester visszajöne, ismervén az emberek változandósá,gait és nem láthatván bé a velőkig és a vesékig: könnyen megtörténhetik, hogy pár nap ala'Ct 90 százalékos erös pártja lesz, s a szőlőhegyeket és pinczéket is ellátja majd villanyvilágítással, persze a Hollós műszaki tanácsos ur szónoklatára. Nincs tehát más kérdés most, csak az, hogy visszajön é, vagy nem jön? Azt mondják, hogy nem jön. Sőt hallottam, hogy Dr. Weisz Endre ügyvéd kezében már meg is van írva a lemondása. Ez lehet, de senki sem mondja, hogy látta és senki sem látja, hogy be fogja adni. Tudja az Isten, a közönség egyrésze kételkedik, nem hisz. Vajion nem tréfa akar é lenni ez a hir ? Ellenben mindenki tudja, hogy létezhető jó tulajdonságai mellett bosszúálló, nyakas és trotzdem természetű, a gazdálkodásban nem aggodalmaskodó s igy a városra nézve nem szerencsés természetű. Mindenki tudhatja, hogy pí.r nappal ézelőtt még részt vett a polgármestereknek országos gyűlésén; és főszereplőként vett részt, tehát ebből következtetve eszeágában sincs itthagyni a polgármesterséget. És tele van a levegő avval a neki tulajdonított fenyegetódzéssel, hogy : majd megtanítom én ezt a bandát. Nos a levegőbe bocsátott ama hir, hogy nem jön vissza, valami gonosz tréfa is lehet. Az igazság kiderítéséért végig kell küzdeni. Jól teszi tehát Dr. Thassy Gábor, Tivolt János és a többi, hogy — ha nyilvánosan és világosan meg nem győződünk a visszavonulásról 1 minél előb beadja felebbezést. Mert. ellenkező esetben hiában fogunk majd visitni, mint a mezőről esőben hazafató siró malacz, hogy: Ha én eztet tudtam volna, köpönyeget vittem volna. Borbély György. A magyar ipar vedelmében nem ssabad lankadni, hanem kitartással élesztgetni azt a tüzet, amelyiket az osztrák hatalmi vágy századok ota vegsép eloltást akart. Séta — jobbra. Irta: Tivolt János. Innen onnan másfél éve lesz már annak, hogv Zalaegerszeg város nélkülözi a polgármesteri vezetést. Evvel nem szándékozom a helyettesítést végző egyének odaadó szorgalmát lekicsinyelni, mert egyszerre két nyeregben ülni nehéz dolog; hanem csupán arra kivánok rámutatni, hogy nem lehet ott czélirányos működést kifejteni, nem lehet mindenben olyan precziz pontosságot kivánni, a hol a városi közigazgatásnak egyik föszerve, főfaktora hiányzik. A napokban végre dűlő e jutott a polgármesteri állás kérdése. (Ezt ugyan megcsinálhatták volna három hónap alatt is!) amennyiben a megye fegyelmi választmánya felmentette Várhidi polgármestert. Ezen alkalomból a polgármester urnák valamelyik tulbuzgó és tulélénk fantáziájú jóakarója jónak látta tele kürtölni a fővárosi lapok egyrészét, hogy hát ez a felmentés micsoda kimondhatlanul óriási ^megnyugvást^ idézett elő városunkban; olyat, de olyat, hogy nagy örömünkben nemcsak a százperczeutes pótadóról feledkeztünk meg, de sót teljesen megfeledkeztünk arról a közelmúlt korszakról is, a mikor lépten nyomon szuronyos csendőrök oszlattak szét bennünket, — a mikor olyan nagy és szentnek látszó hazafias föibuzdulás vett rajtunk erőt, a melytől még az athléta Porteleky arcza is elfehéredett és a lelke megremegett . . . A kik pedig annak a korszaknak akár akarva, akár aggodalomból, akár gyávaságból uémi szolgálatot" is tettek, azokat meg épen elsöpörte a népharag; avagy a kit el nem söpört, az csak lehajtott fővel, s a falmellett mert odább somfordálni ! A rakéta azonban elpattant, gyönyörű csillagokat hányt s lön ismét sötétség vége a görögtüznek elfogott bennünket ismét átkunk, a nagylelkűség a lethargia ... No de nem politizálni akarok, hanem városunk ügyéről, bajáról kivánok csevegni. Miután a »nagy megnyugvásról« szóló hír, határozottan hamis volt, miután az a hir alkalmas volt arra, hogy az ország közönségének nagyrészében rólunk ugyancsak hamis véleményt tápláljon, tehát jónak látta a város képviselőinek egy tekintélyes része, azt a hírt dementálni s a nagy megnyugvást a maga igazi értékére leszállítani! — Ezt a dementit jó volt megcsinálni már csak azért is, mert evvel alkalmat adtunk a »Zalamegyének« egy igazán ékes tollú, szép, ok fejtésre, A lap szerint is, felmentette a fegyelmi választmány Várbidyt, mert nincs tételes törvényünk arra, hogy cselekedetéért elitéljük ! Abban, — úgymond a czikkiró, — igenis van valami fölháboritó, hogy a törvény nem intézkedik a hazafiatlan magaviselet büntetéséről! Az meg épen nagyon is megnyugtató, hogy a törvény alkalmazói a törvénykönyvet teszik a szivük helyére s ehez akkor is ragaszkodnak, a mikor hazafias érzésük talán a megtorlásra buzditja őket! Ez a mi fő erősségünk a visszavonás ellen ! Én a fegyelmi választmány tagjai iránt a lehető legnagyobb tisztelettel vagyok, tudom, hogy hazafiságuk legalább is van olyan lángoló, olyan erös, mint teszem föl az én igénytelenségemé! Ez iránt tisztában vagyunk. Noha a fegyelmi választmány sem áll csupa jogászból, mégis azt is konczedálom, hogy a törvényhez, a paragrafusokhoz nálamnál százszorta jobban értenek. Azt is tudom, hogy a törvény — törvény! Egy kis felhevüléssel azt is szoktuk mondani: A törvény — szentség! Azt is tudom, hogy a biró nem csinálhat magának más, neki tetsző uj törvényt; azonban tudom azt is, hogy a megyegyülés ugyancsak tételes törvény nélkül Ítélte el Zalavármegyének öt polgárát a fekete táblán való kipallengérezésre!! Igaz, hogy mert az, a tételes törvény hiján történt, tehát a törvények egyik főőre, a miniszter lefújta azt a csúfságot! Lehet, hogy ha a fegyelmi választmány történetesen marasztaló Ítéletet hozott volna, hogy ezt is megsemmisítette volna a miniszter! És én bizony a konzekvenczia, az igazság s a közhangulatra való tekintetből azt szerettem volna, ha azt a fölmentő ítéletet nem a fegyelmi választmány, hanem ha már ugy jön, — a belügyminiszter hozta volna meg inkább! Ismétlem uraim, én boldog volnék, ha hazánknak minden egyes polgára olyan jó, olyan hű magyar volna, mint Zalavármegye fegyelmi választmányának tagjai, azonban nagy tórvénytiszteletük mellett megfeledkeztek egy momemtumról, arról, hogy a hazafiatlanság ténye — föltéve, hogy annak fogalmait, kellékeit a vizsgalat során beigazoltnak találták! — őket mintegy fölhatalmazta arra, hogy a tételes törvények hézagait kipótolják. Hogy nem mindig és mindenkor a tételes törvények irányadók, hivatkozom, az esküdtszéki intézményre, mint ahol 12 embernek a lelkiismeretére, a nyert benyomásokra van bizva a bűnösség kimondása! Azt sem jogtudós, sem laikus észjárással be nem vallhatja senki, hogy Magyarországon a hazaárulás bűntettét mindenki büntetlenül elkövetheti, s azt bisszem, hogy erre a megfelelő törvényt kevesebb jogászi furfanggal meg lehetne találni, miat a minővel a királyi biztosokat, a besúgókról hozott elavult törvény alapján a nyakunkra küldötték. Megnyugodni, mindenesetre megnyugszunk mi is mert az indokolásból azt látjuk, hogy lelkükben ők is marasztaló Ítéletet hoztak, mondván: mint biró nem büntethetlek: de mint magyar ember elitéllek! Ez magában véve is igazolása a mi álláspontunknak, vagyis annak, hogy a »nagy megnyugvás« nem is olyan általános. Hisz maga a felmentő ítéletet hozó fegyelmi biróság sem érezte magát megnyugtatva akkor, amikor büntető törvénykönyvünk hiányát constatálva az indoko ZasJanrányoriita afelmentettpolgármestereljárására a hazaárulás vádjának bélyegét. Sőt még annak sem hallottam a kifejezését seholsem, hogy a fekete tábla ügyében határozott megyei közgyűlés tagjai megbánták volna határozatukat s belátták volna, hogy a polgármestert meghallgatás s bizonyítékok nélkül ártatlanul ítélték el s igy rájuk is megnyugtatólag hat a felmentő ítélet. Igaz, hogy ha egy kissé malicziozus akarnék lenni, hát azt is mondhatnám a fenti indokolásra a mit az egyszeri legény mondott, hogy: *Sári megvetlek, de azért — szeretlek /« .... Mármost a mi, Várhidy polgármester ur személyét illeti, a mi a helyenkint elhangzó megjegyzést illeti, hogy: »Örüljetek ha visszajön! Ilyent sohasem kaptok többet!« erre nézve az én szerény véleményem az, hogy mi Várhidit személyében sem most nem támadjuk, sem pedig nem támadtuk a leghevesebb harcz idejében! Én magam pedig, a ki az emlékezetes közgyűlésen szintén támadója voltam szereplésének, megmondottam akkor is, hogy a város s a közbéke érdekében jobb szerettem volna, ha ó belátván hibáját mtá culpát mond vala, mert én becsülni tudom az ö ágilitását. és a szakértelmét! Ha mások, biztatták a Szulyovszky féle ássistálásra, ám nevezze meg őket, ne legyen nagyobb gavallér, mint a sülyedö hajót elhagyó patkányok! Mert azt csak megengedik t. ellenfeleik is, hogy: »törvényes színezetű rendeleteknek a város érdekében való teljesitése« és a főmufti kihirdetésen való szereplés, olyan messzire esnek egymástól, mint Makó — Jeruzsálemtói! Várhidi űr lehetett jó polgármester, azonban igen hajlott az önkénvkedésre és rosz diplamata volt! Egy polgármesternek pedig diplomatának és psychologusnak kell lenni s sohasem szabad azt hinnie, hogy *Én, vagy mi, vagyunk a varos!* Magam tehát már kezdek megnyugodni, már annyira elfog a — uyugodtság, hogy azon töröm a fejemet, hogy hát akkor váljon miért kellett a többi négy urnák több kevesebb büntetést elszenvedniük? Hiszen ők sem követtek el egyebet, minthogy kénytelen kelletlen assistáltak a nyakunkra küldött főhóhérnak! Azoknak egyike másika még valahogy megokolni is tudaá eljárását ! . . . Node jobb erről nem beszélni nem illik ez a mai légkörbe; maradjunk nyugodtak és felebbezzük meg egész nyugodtan a kérdéses határozatot! Zalavármegyei muzeum. ujabban beküldött ajándékok (29. közlemény.) Czukelter Lajos Zalavármegye főjegyzője egy domborművű díszes fakalánt és villát adott, melyeket Baranyai József fővárosi iparművészeti szaktanár faragott volt zalai gyermekkorában, mikor még iskolába sem járt. Haerter Adám. Heti hirek Helyiek. Városi közgyűlés. Adhatnám azt is czimül, hogy a Pálinka. Szóval gyűlés volt szeptember 26-án Németh Elek helyettes polgármester elnökletével. A képviselők elég nagy számmal megjelentek. Sajnos, alapos az a sejtelem, hogy az érdekeltséget a Gráner Géza kérvénye keltette fel. Minden egyébért aligha 5 — 6 embernél több megjelelt volna. A tanács már régóta foglalkozik a szeszfogyasztás adójával. Most szabályt készített s életbe akarta léptetni. Ez azt teszi, hogy a pálinkáért több adót fizessenek s a borért kevesebb adót. Ennek pedig az az üdvös eredménye lenne, hogy az emberek ha már isznak, inkább bort igyanak s kevesebb pálinkát igyanak. Tudva van, hogy a pálinka nemcsak koldussá teszi az embert, de testetölö méreg is. Országosan is megindult az alkoholismussal szemben való harcz. Naponként millió meg milló miniszteri rendelet repül szét az országban néhány év óta, hogy csökkentsék az emberek a pálinkaivásnak szörnyű veszedelmét. A városi tanács is ebben a szellemben dolgozott, csökkenteni akarja a pálinkaivás veszedelmét. De jőn Gráner Géza és kérvényezi, hogy ne vessenek adót a pálinkára, hadd fogyaszszon a közönség minél többet, a fene ott egye meg, a ki megissza. És megjelentek elég nagy számmal a képviseleti tagok és szavaztak a Gráner kérvénye mellett; igaz, hogy csak egy szótöbbséggel, de mégis győztek. A mig végeznék evvel, közben még megemlítem, hogy itt a kérvényező Gráner Géza sem nem képviseleti tagként, sem nem kereskedőként, hanem a kereskedelmi és társaskör elnökeként szerepel. Értené az ember, ba a kereskedők testületének, vagy az iparosok testületének, vagy a kereskedelmi és iparkamarának a tagjaként szerepelne a kérvényező. De a „kereskedelmi és társask jr" két társadalmi egyesületnek összeolvadásából alakult tisztán tár.-adulmi kaszinó. Micsoda zavaros játék ez? Hát a társadalmi és kulturális olvasókörök, kaszinók nagyobb tekintélylyel hatnak a törvényhozásra, szabályrendeletek alkotására, városi közigazgatásra, mint az egyenesen érdekeltek körei, szaktestuietei 7 Ugy van; mert itt egy kulturális kaszinónak az elnöke lépett fel. Vagy talán a kereskedelmi és társaskör szintén küld hivatalos tagot a városházára ? S Paizs Kázmér, Hutter Ferencz, Borbély György, Várhidy Lajos, kik tudtommal szintén