Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-28 / 48. szám

m L m laS^ersxeg, I9C7, november 28. 48; szám. £J6fiset sí ár : éne 4 korén* $ él é»ra 2 korosa. N»fjei óm 1 k«r. St^ím száa 8 flilér. Hi detfgík dija megegyezés szeriit N iíttér tora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wfa»sic<-atc»* 1-6 B»ei-lces

a«. Z. Ü03Tvá"tIbL HiEtjOS ( LBHGYEL FERENCZ MianiLatársai: = \ BOEBBLTGTÖ RG-TT laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE KérjSk a hátralékos előfizetőket, szíveskedjenek elküldeni a lap diját, hogy a szétküldésben ne legyen akadály. Csemegi Károly eszejárása. A büntetőtörvény reformálása czim alatt olvastam s nyomban ki is vágtam a Magyar Paizs számára a kolozsvári Ellenzékből az alábbi czikket, melyet jogászember irt. Érdekelhet bennünket különösen azért ez a czikk, hogy látjuk belőle néhai Csemegi Károly jogtudósnak az eszejirását. Bizonyisten, ha az ember gondolkozik, furcsa gondolatokra jöhet. Rájövünk arra, hogy tejlett állapotban van a jogtudomány, tör vénytudomány, politikai tudomány, szocziális tudomány stb. Feleletvárás nélkül a kérdést is feltehetjük magunkban, hogy kik csinálnak és kik csináltak regulát a magyarok számára? A humanismusnak, szocziálizmusnak, lovagiasságnak s többefféle nagyvilági tudománynak fejlettségénél fogva arra a reményre is rájövünk, hogy a magyarok törvényhozásánál érvényesitik majd anyanyelvűket a határőrvidéki vendek, az eszéki ráczok, a szabadkai buuyeváczok, a mohácsi sokác/.ok, a balázsfalvi oláhok, a szamosujvári örmények, a beszterczai szászok, a munkácsi ruthének, a pozsonyi németek, a lészafalvi tótok s igy tovább, sőt előáll a pozvai Kolompár család vajdája is, hogy legyen instálom egy kis czigánynyelv is, mert minket sem a gólya költött. Mért ne lehetne egy kis égyiptomi nyelv is. Én csudálkozom, hogy Csemegi az ő nagyhatalmú tudományával még csak eszeágában sem jártatta, hogy óhajtsa és kivigye, hogy a magyar törvénykezéseknél az asszürok és káldeusok nyelve legyen használatos. Persze őtet akkor még nem világosította fel Marczali Henrikkel összeölelkezve Vámbéri Ármin, a másik nagy nyelvtudós, arról, hogy Árpád honalapító nem is létezett. Nekünk most tudtunkra adja Vámbéri, hogy Árpád, honalapító nem is létezett. Nahát 1 Most már csak elég világos, hogy a népvándorlás végén, a DunaTisza táját ki hódította meg. Mintsem Árpád: inkább egy arábiai lovas, vagy abesziniai huszár, vagy a novajazemljai fókavadász, vagy az Assunzion környékéről jött paraguayi és uruguayi tetvekneka főnöke . . . lehetett azonban Berchtoldnak vagy a Kolompár családnak is valamelyik ősapja, csak Árpád nem. Ez már csak világos! Gondolom, ezután már próbát tesznek arra, hogy az uruguayi nyelvet is hivatalos nyelvre emeljék ... Mondom, ilyen furcsa gondolatok lepik meg az embert akkor, mikor a következő czikkben néhai Csemegi Károlynak az eszejárását látjuk. S szomorú, hogy sem a »haza bölcse* az alapozásnál, sem a nagySzilágyi a tetőzésnél nem terelték jobbra a dolgot. Nem valami más kritikai, vagy —isten ments! — politikai czélzattal vágtam ki és közlöm ezt a czikket, ismétlem, tisztán csak a néhai törvénystilizálónak az eszejárásáért. A büntetőtörvény reformálása. A koaliciós kormány igazsá^ügyminisztereinek nincs nagy szerencséjük törvényjavaslataikkal. E nyár folyamán több uj törvényjavaslatot tett közzé Günther igazságügyminiszter. E javaslatok között van a büntetőtörvények megreformálásáról szóló javaslat is, amelyet már a képviselőház igazságügyi bizotts-ga is tárgyal. A büntetőtörvények, különös°n pedig a bűntettekről és vétségekről szóló 1878. évi V. törvényczik megreformálása iránti óhajtás csaknem egyidejű magával a törvénynyel. Eunek kontraszt magyarázata az, hogy alig lépett a büntetőtörvény életbe;, máris kisültek nagy hiányai és teljesen elhibázott intézkedései. A büntetőtörvéuykönyvet hosszas előmunkálatok után nagy apparátussal és még nagyobb reklámmal és követelőd«ssel szerkesztette néhai Csemegi Károly. Amikor ezt a törvényjavaslatot az akkori képviselőház igazságügyi bizottságában tárgyalták, ugyancsak néhai Szilágyi Dezső nagy vitába kezdett és meg akarta buktatni a javaslatot. Sajnos, hogy Szilágyi csaknem kizáróan a törvényjavaslatnak csak a büntetési rendszerét kifogásolta, ellenben rettenetes következményekkel járó sok más intézkedését észre nem vette és nem támadta. Ám észrevette ezt nyomban az élet. Alig hogy életbe lépett a törvény, rögtön látták a bírák, hogy a hozsanákkal dicsért magyar büntetőtörvénykönyv voltakép a német büntetőtörvény fordítása, sok helyütt szó szerint. Tapasztalták, hogy a törvény szerzője a magyar embert és a magyar nép életét és szükségleteit vagy egyáltalán nem ismerte, vagy ha ismerte, hát számba nem vette; a magyar 'népet a maga gyöngeségében a könnyelműségig menő jóhiszeműségében nem védte meg a kapzsi elem kizsákmányoló hírvágyától, sőt szinte ugy tünt fel, mintha becsületes magyar répünket tudatosan prédául dobta volna oda. A büntetőtörvénykönyvnek különösen két intézkedése volt olyan, amely ellen a magyar szak- és laikus közvélemény hangosan felzudult és azoknak azonnali megreformálását követelte. Jellemző viszonyainkra, hogy azóta több mint 26 esztendő eltelt és 7 miniszter ült be egymásután a bársonyszékbe, akiknek mindegyike igérte a büntetőtörvény novelláját és ma is csak egy hézagos törvényjavaslatnál tartunk. A büntetőtörvénykönyv fentebb jelzett vérlázító intézkedéseinek egyike az úgynevezett betöréses-lopásnak néhány oly rendelkezése,amelynépílnkn^k részben naey megszoi ultságát, részben szinte azt mondhatni: puszta kedvtelését drákói szigorral biln'eti. Mert hogyne lázadjon fel az emberi érzés és a józan ész olyan törvény ellen, amely kikerülhetetlenül és semmi bírói bölcseséggel el nem hárítható, hat hónapi börtönnel rendeli büntetni azt a szegény, nyomorék embert, aki elcsigázva és éhségtől gyötörtetve, meglát egy udvaron frissen sült kenyeret és az önfentartás ösztönétől hajtva átlépi az alacsony nádkeriíésf, magához vesz egy 20 fi'léres czipói és azt megeszi. Ezt a szerencsétlent hat hónapi börtönnel rendeli a Csemegi törvénye büntetni és a büntetést minden és pedig gyakori esetben kikerülhetetlenül meg is kapta és ma is megkapja. Ugyauigy jár az a paraszllegénv is, aki a kedvesét vasárnapi templomba menőbe rozmariggal, vagy néhány szál rózsával akarja meglepni. De mert neki virágos kertje nincs, onnét vesz, ahol van és evégből átmászik a keritésen, vagy bebúvik az eleven sövényen más kertjébe és onnét szakit rózsát. Aki népüuk ilyetén gyengeségét hat hónapi kikerülhetetlen börtönnel bünteti, az nem kodifikátor, hanem egyszerűen embertelen ember. Ámde C3emegi törvénye tud enyhe is lenni. És pedig enyhe ott, ahol nemcsak az igazságos, de a mi viszonyaink köpött a drákói szigor is elférne. A dolog igen egyszerű, sőt meglehet jól indokolni is; és abban áli, hogy büntetőtörvénykönyvünk szerint a csalás magáninditványi cselekmény. Ez azt jelenti, hogy a csalót csak akkor lehet megbüntetni, ha a megcsalt panaszt tett és megtett panaszát az első bírósági ítélet meghozataláig vissza nem vonja. A csalót tehát a kir. ügyészség hivatalból nem üldözheti, hanem meg kell várnia, amíg a megcsalt fél ez iránt feljelentést tesz. Igaz, hogy ez a mintául szolgált német büntetőtörvénykönyben is igy volt, ámde Németországban hamar rájöttek, hogy a humanizmus köpenyébe burkolt emez intézkedés nagy tévedés, a magíninditvány természeténele félreértése és kiterjesztése a legravaszabb és legmegrőgzöttebb rosszindulatú büntetendő cselekményre: á csalásra; nem egyéb, mint mesterséges megszaporitása a csalási mesterséget nagyiparszerüen űző gazIDrog-eria. SLZ Arany ICeresztliez Zalaegerszegen, az Arany Bárány átellenében. 4 legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben £ kitűnőnek beváSt Gentry kávé-keverék kilója 3 kor. 20 fiE8ér»*