Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-21 / 47. szám

M AGYAR P A I Z S 1907. november 21. Kis leány — nagyvilág. Hogy az ifjúnak szive lelke sok és nagy veszélynek van kitéve, mihelyest a világba kilép: ezt senki sem tagadhatja. De váljon biztosabb é e tekintetben az érettebb leány. Eleinte minden jól, simán megy; nem sokára azonban közelebb érintkezésbe lépnek vele oly barátnők, akik már némileg megízlelték a világot. Szóba kerül sok különféle dolog. Az egyik azt kérdezi : olvastad már Dumas Sándort? És a tagadó válasz után biztatja egy másik: oh, azt kell olvasnod, ugy mint Heinet, Viktor Hugót, Tuet, mert hiszen különben igényt nem tarthatsz a müveitségre ! A leány engedelmeskedik a barátnői tanácsnak; előfizet kölcsönkönyvtárakra; látogatja a színházat, bálokat és lassanként rabjává lesz a piperez'snek, hiúságnak és feltűnési vágynak. Már kezd érdeklődni; száz meg száz közölni valója van a barátnőjével, aki talán már keresztül ment minden kalandon. Igy megy a dolog, továb ) és tovább; és még szerencséről is lehet beszélni, ha már a szülők háta mögött nem játszódnak le különféle dolgok. Ha pedig a szülök hozzá még gyöngék is; ha a leányt maguk is hajtják a világba; ha nem gondolnak arra: kivel társalog, levelez és hová szokott kijárni: akkor bizonyos, hogy annál gyorsabban jön a veszedelem. Az uralkodó, divatos gyönyörvágy, az ifjúságnak ez első tévútja, csakhamar más tévutakra vezeti azt. A szülök, kik már az ifjú kor utazását bevégezték és akik az ez uton leselkedő veszélyeket és rablókat ismerik; ők az ifjúságot tapasztalataik gyümölcseivel, jóakaró tanáccsal és bölcs intéssel látják el. De az itjuság, noha, még csak ujonoz az életben, mégis csak önmagának hisz. Követi a pillanat benyomásait; mohón nyul a világ örömeinek serlege után, anélkül, hogy a fenekén nyugvó mérget sejtené; és nem hallgat az őszinte, intő szóra; mert nem akar hinni, hanem magi akar tapasztalni. Innét van az, hogy a szülök intelmei, kérései gyakran csak gúnyos mosollyal találkoznak. Ha pehg ezek szilárdan maradnak véleményük mellett, amint ez szent kötelességek; és ha nem mindent engednek meg a fiúnak vagy a leánynak, amit követelnek: akkor ezek atyjukban és anyjukban, boldogságuk,szerencséjük ellenségétlátják, kik őket különféle fogásokkal félrevezetni törekednek és majd tartós, szándékos hidegséget, majd nyilt kedvetlenséget és daczot tanusitanak irántuk. Megvetik a szülők tanácsát; más tanácsadókat keresnek és találnak. És a következmények? Ahol barátnőket és barátokat láttak, csábitókat találnak; a mi igaz valóságnak látszott az hazugságnak bizonyul be és ámításnak; ahol örömet reméltek, ott keserűséget aratnak és bánatot. Valóban az olyan leány az a bárányka, amely otthagyta a hü pásztort és beleesik a farkas toikába. Söt többet mondok. A helyeit, hogy a leány ifjúságának szép éveit arra használná föl, hogy örömet szerezzen azoknak, kik neki az életet adták és némileg legalább meghálálja azok gondjait és íáradozásait: ahelyett, — mondom — visszaél virágzó éveivel, elpazarolja atyjának verejtékét, anyjának mellette töltött álmatlan éjszakáit, elkeseríti életüket és talán idő előtt sírba viszi óket. j A szülök tekintélye valóságos tövis a gyönyörhaj hászó ifjúság szemében. Még csak egy megjegyzést. Ha a szép nem, amely inkább van kötve a valláshoz szive és érzelme által; ha a leány a csapdába megy, a kétely és hitetlenség kígyójára hallgat, akkor viharként villám gyorsasággal elborítják öt a veszedelem hullámai: akkor rövid idő alatt elpusztul minden, ami benne nemes és gyöngéd volt. Semmiféle indok, tanács többé hozzá nem fér; ugy hogy előtte állunk mint egy siralmas rom előtt, azt se tudván, bogy lehetne itt segíteni. Ilyen a szomorú átmenet az ártatlanságból az elfajulásra. Minden áron az érzékek és gyönyör csábításainak oda veti magát. Innen van az ellentállás a szülői fegyelemmel szemben és elidegenedés a vallási érzülettől. Az olyan lény mit sem tehet a jó, a szép és nemes utján; de mindenre képes a rosznak, az eivetemültségnek ösvényén. | Játékszerré, labdájává lesz minden ámításnak, | hazugságnak és minden csábitásnak. Nincsen oly rut bün, oly mély örvény, a melybe bele nem eshetnék. Oh, sokan, igen fokán tapasztalták ezt már; és sajnos — talán még sokan fogják tapasztalni ugyanazt — saját kárukra, saját vesztükön! Cselkó József. A kivándorlás 432-vel több az idén, mint a tavaly. Milyen jó, hogy megirta már előre j Tompa:„pusztulunk,veszünk. • ———————————————— ! j Gyorsírók liareza. (IV.) Válass a magyar gyorsírásomról legutóbb irt két bírálatra. (III.) Ezen elveknek és kimutatásnak megfelelöleg osztottam ki a gyorsirási jegyeket. EJőbb azonban minden egyes jegyet magában és összetételeiben többszörösen ki kellett próbálni, s tekintettel a ] torlódásokra is, a rangsort és az ábéczét meg| állapítani. Egyébiránt, hogy valamely gyorsírás eredeti é, az nem abból állapítandó meg. vájjon az említett egyszerű jegyeket, habár más elvek szerint és más hangokra alkalmazza e, (mely egyszerű jele| ket, már előtte valamely gyorsirási rendszer megalkotója, habár más beosztással is használ) hanem az a fontos, hogy a magánhangzók, a magán- és j mássalhangzói torlódások, hangváltozat, (hangrend\ del, s a nélkül) a rövidítések tana, s mindaz, mi ' a tökéletes gyorsírásra nézve döntő: miképpen i oldatik meg? A magyar gyorsírás a magánhangzóknak a szavak közepén való jelképi jelölését legegyszerűbben és a legtökéletesebben minden hétráltató és nehézkes jelölési mód mellőzésével egyszerű, általános szabállyal jelöli olyképpen, hogy minden mássalhangzónak két egyforma, egy kisebb és i egy nagyobb jelet ád, melyeknek variatioja által ' jelöli jelképileg a magánhangzókat minden kétséget kizáró szabatossággal egyszerű kötővonal által. A rövid kötövonal rövid, — a hosszú pedig hosszú magánhangzót jelöl. A magánhangzó jelölésére nem használ ja a hátráltató vastagitást, átmetszést, öblösitést, élesítést, ékezést és a többsoruságot. A mássalhangzói torlódások eddig megoldatlan tanát kielégítő módon megoldotta. Nincs és nem képzelhető oly mássalhangzói torlódás, amelyet tisztán és világosan jelölni képes nem volna, s igy az előtte megoldatlan problémákat megoldván : írása olyan, hogy vele minden' féle uyelven lehet irni. Gzikkiró ezen érthető nyelven mondottakat nem értette meg, söt (akarva-e ezt, vagy sem) határozottan félreértette és félre magyarázta, mely kitűnik a következő szavaiból: »Tessék megpróbálni Kelének olyan nyelven jegyezni saját rendszerével, mely nyelvet még nem tud, vagy nem hallott« (?!!) Tudvalevőleg stenografálni kétféleképpen lehet: 1. Közöuséges, mindennapi használatra, feljegyzésekre, levelezésekre stb. és 2. Legfelső fokon: szónoklatok és beszédek szószerinti, hű leírására. Nagyon természetes, egyszerű ésszel és mindenki által felfogható, de a dolog természetéből is következik, hogy gyorsmenetü szónoklatok leírásához nemcsak az szükséges, hogy a gyorsíró az illető nyelvet és a gyorsírást tökéletesen értse, hanem ezen kívül szüksége van még kiváló technikai ügyességra, testi és szellemi éberségre, memóriára, jó hallásra síb. EzekbM következik tehát, hogy kézzel fogható képtelenség stenografálni gyors szónoklatot olyan nyelven, melyet az illető nem Í8 ért! Ilyenre eddig, czikkírón kívül, — tudtommal — senkisem gondolt, s igy — én sem gondoltam és nem is gondolhattam ilyesmire. Kijelentésem tehát csak az első pontra vonat koztatható, vagyis arra, hogy amit a közönséges (kursiv) írással kiirhatuuk, ott gyorsírásom sem marad hátra és nem kényszerül, nem szorul arra, — mint más gyorsirási rendszerek, még a czikkiró által eldicsértek is teszik, hogy a furcsább összetételű szavakat, tuiajdon neveket stb. szükségből kénytelen legyen közönséges írással leirni. A magyarnyelv hang anyagja, az ismert európai nyelvek között, egyike a leggazdagabbaknak. Í Ábécéje 41 betűből áll, melyekhez járulnak még a régi családnevekben, s az idegenből átvett i szavakban előforduló: ch, qu, x, y, s igy összej sen: 45. Magánhangzói torlódásunk van 41, melyedhez járul idegen szavakban az: au, öu, eu, ao, oa, (oi), oo stb. Mássalhangzói torlódásunk száma a 600-at meghaladja, melyeknek legnagyobb része kettős, sokkal kevesebb a hármas, a négyesből pedig egészen jelentéktelen a szám, csupán 8, melyet ha nem nyelvtani, hanem (a hallás után) szorpsan gyorsirási szempontból tekintjük, akljor csak négyre redukálódik (nstr, ntbl, rnypr, zdrk), amennyiben a: jtsd, Itsd, ntsd és rtsd, hármasnak is vehető. Ötös mássalhangzói torlódás pedig a magyarban nem fordul elő, mint a szláv és germán nyelvekben. Ezért oly zengetes a magyarnyelv. Aki ismeri a gyorsírás lényegét és nagy probj lemáit, az tudja, hogy ezeknek daczára zegzetes | nyelvünkön legnehezebb jó gyorsírást létesíteni \ — az alapfokon, — mert sok a magánhangzója j es a magánhangzói torlódása. A mely gyorsírás, mint a magyar gyorsírás is, az abszolutbecsü gyorsírás problémáit kielégítő módon megoldotta, avval éppen ugy lehet minden ismert nyelven irni, — hallás után — mint a közönsé; ges (kursiv) írással, mégis avval a különbséggel, hogy rövidebben és gyorsabban. Ez a szabály áll mindazokra a gyorsírásokra, melyek az abszolutbecs i gyorsírás problémáit kielégítő módon megoldották. Ezt azonban, a felállított mérték alapján a czikkiró által említett Stolze-Schrey (Schmolze)-féle gyorsírásról állítani nem lehet. Erről a rendszerről mondja a czikkiró által hivatkozott steno-tachygrafiai »Lehrgang« 13 lapján, hogy könnyű ugyan a megtanulhatása, de a gyorsirási rövidség kellő fokát nem éri el és messze mögötte marad a steno-tachygrafiai és Gabelsberger-féle rendszernek, s igy szó sem lehet arról, hogy a Stolze Schrey-féle gyorsírás a magyar gyorsírást fölülmúlná sem gyakorlati, sem elméleti tekintetben. A magyar gyorsírás nem ismeréséből eredhet csak az az állítás, hogy az minden betűt kiír, mert már elemi gyorsirási részében, a szavak közepén, a jelképi jelölést eddig el nem ért egyszerűséggel és utói nem érhető tökéletességgel viszi keresztül. (Folyt, köv.) Dr. Keh Antal. | Aki pártolni, erősiteni akarja a magyar ipart, az becsülje meg a hazai szövőszékeknek egyszerű, de jó munkáját s ne vásárolja, a mi megkárosításunkra, a bécsi férczeit rongyot; Zalavármegyei muzeum, Az ujabban beküldött ajándékok (35. közlemény.) Régi pénzeket, érmeket adtak: Badics István (2 db), Czukelter Gábor, László Miklós, Molnár József (3 db), Szabó Sándor, Dombi Ferencz, Szalay Gyula (4 db), Tóth Kálmán, Badó Ernő, Lend/ay János (3 db), Tuczy Tibór (4 darab), Thury Bezső fögim. tanulók. Két kőbaltát kaptunk a Pórszombat melletti Medeshegyböl Szabó Elemér fögimn. tanulótól. Faragott nyelő kést ajándékozott Góczán Gábor fögimn. tanuló. A természetrajzi gyűjteményt Zalaegerszeg vidékéről való mókussal gyarapította N. N. fögimn. tanuló. (Folytatjuk.) Eaerter Ádám. Ha csak egy évig nem vásárolnánk ablaküvegeket, lámpaüvegeket és közönséges öblösüvegeket Ausztriától: csak e czimen 6 millió 500 ezer korona maradna az országban!