Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-07 / 45. szám

vau. év Zalaegerszeg, S907. november 7. £J5fia-etísi ár : Sty ént 4 korona. fél á?r« 2 koroas. Nejjei éua 1 ksr. &&SÍ száai 8 flilér. 45 szám. Seerltesati Z. ZECozc^á-tlbL Lajos Mnntatóirs alc • { Hrdetfssk dija megegyezés szeri it N üt ír :ora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: W)»i8Íci-atc«» Í6 I-. E JN" G-TE !_. FEBENCZ BOBBÉL TT G-TÖE Gr"5T laptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Előfizető olvasóinkat a Magyar Paizs dijá­nak szives elküldésére kérjük, hogy a lap küldésében ne legyen akadály. Nagyasszonyunkról. — Hock János könyve Rákóczinérói, Zrínyi Ilonáról. Gróf Kreith Béla mazeumának a kiadása. — Ezeket a sorokat rózsaszirmokból szeret­ném kirakni. Ha módomban volna : tarkáznám itt-ott ibolyával, meg nefelejtssel is, hogy méltó legyen Ahhoz, a kiről irom. Dicsőséges nemzeti fejedelmünk édes anyjá­ról : Zrinyi Ilonáról emlékezem. Az emlékezésre Hock Jánosnak a könyve, a „Rákócziné" adta meg az alkalmat. A magyar irodalomnak ez a könyv egyik büszkesége. Hock János ebben szines, művészi nyelven ismerteti meg velünk a mi Nagy­asszonyunknak az életét. A mester játszi könnyűséggel vezet vissza bennünket abba a dicső korba, a melynek fényt és dicsőséget a Zrínyiek meg a Rákócziak adtak. A Nagyasszonyt mint gyermekleányt ismer­jük meg ebből a könyvből. Kinematikus kép­ben im, előttünk áll az anya: Frangepán Katalin. Férfias lelkesültséggel, szokatlan kemény szavakkal kél a honnak védelmére. Akkor még az asszonyok is védelmezték ezt a drága főidet: a Hazát. A költő és hadvezér Zrinyi Miklós atyafia már-már kiegyezik a némettel. Jóhiszeműsé­gében nem látja azt a cselt, ami a Nő szemet nem kerülheti ki. Családi tanácsot tartanak. Ott hányják-vetik meg a Haza sorsát. A férfi, az apa a törökkel nem békül. A Nőnek inkább kell ez, mint a német szövetség. Azért kél ki a családi tanácsko­zás ellen olyan kemény szavakkal. A vitatkozó­kat ott hagyja. Elmegy a gyerekszobába. Oh! mi más hangon buzdítja a gyermek Ilonát a haza iránti szeretetre. A kinematikus kép változik. Megjelenik Rákóczi. Olthatatlan szerelem gyulád nagy szivében Zrinyi Ilona iránt. Frangepán Katalinnak éles szeme mindjárt belát a fiataloknak a szivébe. Látja a bol­dogságot. Lelki szemei előtt lebeg az a nagy haszon, ami ebből a frigyből a Hazára hárul­hat. Bemegy az asszonyi szobába. Leborul az oltárkép előtt. Gyermekét habozás nélkül felajánlja a Hazának. Legyen belőle „Rákó­cziné." Legyen a magyaroknak védő angyala. A frigyet megkötik. Rákóczi Sárospatakra viszi feleségét, Zrinyi Ilonát. Itt kezdődik a mi Nagyasszonyunknak a Kálváriája. Hock János mesteri tollal festi meg a szerető nőnek és honleánynak a küzdelmét. A Nagyisszony küzd az egész környezetével. Küzd a férjéért. A magyarokért. Szeretném szórói-szóra ide irni Hocknak a szavait. A szives olvasókat buzdítom, hogy vegyék meg ezt a históriás könyvet. Megtalálják benne a magyar nemzet örök büszkeségének: Zrinyi Miklós költő és hadvezérnek a halála történetét is. Ezt a véres tragédiát szántszándékkal említem utolsónak. A könyvben nem ez az utolsó fejezet. Csak Paka Istvánnal akarom befejezni ezeket a sorokat, hogy ennek a bestiának az alakja is vésődjék az olvasók emlékébe. Mert a Nagyasszonyt és a Hazát ez a vak eszköz borította méHséges gyászba. Olvassák csak el az ő gaztettét és mond­ják meg: nincsenek-e ma is ilyen Paka Istvánok? Én tudom, hogy vannak! Csak másként hívjuk őket. Li Tsüng. Lám megneheztelt az anonimus ur, mert megapostrofáltam a zalai néppárti képviselő urakat, hogy épittetDék meg a balatonparti épülőfélben levő vasutat Keszthelytől—Nován át Radkersburgig. Azt mondja, hogy nem ők képezik a kor­mány többségét. Isten ments, hogy <n ezt állítottam volna; én csak azt mondottam, hogy most ők is a kormányon vannak, mert még miniszterük is van; tehát ha van 100 millió koronánk a krobot testvérek vasutjára; lehetne egy pár a göcseji vasútra is! Dr. Sz. J. Gyorsírók barcza. (II.) Válasz A magyar gyorsírásomról legutóbb irt két bírálatra. (I.) A Magyar Paizs f. é. 44. számában Biró Árpád magyargyorsirási rendszeremről egy kis elme­futtatást közöl, abból az alkalomból, hogy miután „Az uj magyar gyorsír ás tankönyve" czímü mun­kám már elfogyott és a Szegeden, 1907. évi junius hó 29 én és következő napjain megtartott nemzetközi gyorsíró kongresszuson és kiállításon meg nem jelenhettem, kiadtam egy füzetet „ Magyar gyorsirási rendszerem hajnalhasadása és diadalútja,"*) czimén, melyet egyéb gyorsirási *) Megrendelhető nálam. Zalaegerszegen. Ára 1 K. munkáimmal együtt a szegedi nemzetközi gyors iró kiállításra megküldöttem, hogy azt, a külföld­ről idejött gyorsírók is megismerjék, ha ezt eddig nem ismerték volna. De kiadtam e gyorsirási redszerem főbb elveit és szabályait tartalmazó füzetet azért is, hogy a küllöldi gyorsírók is győződjenek meg arról, mit gyorsirási rendszerem alapvető szabályairól a magyar gyorsíró tekinté­lyek már 1880-ban egyértelmüleg kijelentettek; hogy az uj magyar gyorsírás jobb, tökéletesebb, s az abszolút 1/ecsü gyorsírás kivinalmainak sokkal inkább megfelel, mint akármelyik nálunk haszná­latos gyorsírás. (A gyorsírók részletes szakvéle­ményéit lásd a »Magyar Gyorsirás« 1885. évf. 1, 2, 3, 4 és 5. számaiban). Végül kiadtam e füzetet azért is, hogy a több oldalról gyorsírásom ügyében hozzám intézett kérdésekre együttesen megfeleljek. A másik bírálat a sGyorsirási Szemle® III. évf. (1905—1906). 8—9. számában jelent meg Szőke Sándortól. I. Bíró, — mint czikkéuek tartalma bizonyítja, — az összehasonlító gyorsírás terén még — kezdő. E mellett gyorsírásom alapvető szabályain egy­szerűen átsiklik. Az egészről, még nagy körvona­lakban sem ad képet. Habár elismerjük és kimondjuk, hogy fejlődé­sünk egyik nélkülözhetetlen tényezője a kritika, vagy bírálat, de csak akkor, ha ez, az elérhető legalaposabb szaktudással, minden részletre egy­forma gondossággal, részrehajthatatlansággal és igazságérzettel terjeszkedik ki. Akiben ezek a tulajdonságok 'nincsenek meg, jó kritikus nem lehet, rosszra pedig senkinek sincs szüksége. Mindig igaz marad, mit erre vonatkozólag Széchenyi István gróf »Világ« czímü műve ejején mond: »Számos példa előttünk, mily ellenkező benyomást tehet ugyanazon könyv különböző olvasóra. Ki azt rokon vonzódással forgatja, min­dent észrevesz, mindent lát, a mit a szerző vilá­gosabban kitenni nem tudott, vagy nem mert; a kétségest, homályost lehetőleg jóra magyarázza, a hiányokat kipótolja, a szakadásokat összekap­csolja, szóval: a szerzővel oly módon bánik, mint barát baráttal; s valamint ez szívesen tűri meghittje gyengeségeit, s annak csak characteri fővonását tekinti, ugy nem néz amaz, a munka egyes gyarlóságaira, hanem az Egészről hoz Íté­letet. aki ellenben a szerzőt — habár tán sejdit­len is — nem kedveli, s úgyszólván azon czél­ból veszi munkáját kézbe, hogy annak hibáit keresgélje ki, közönségesen sürü ködben munlcdló­d'k ; igen közel állván a tárgyhoz, azt — mint a nem elég távolságban levő képet — elfogult szem­mel s csak kitetszőbb és élesb részei szerint itéli, s igy az egésznek összeköttetése mindig homályban, vagy ferde világban marad szemei előtt." Czikkiró szerint, y>egy-két elvét kivéve, (gyors­írásom) jegyei és többi elvei mind megtalálhatók az ujabb német gyorsirási rendszerekben is a Ilyen ibis redibis-féle beszédnek, kritikai czikk­ben egyátalában helye nincs. A tétel egész terje­delmében valótlan. Zalaegerszegen, az Arany Bárány á-bellem-é'bezDL­k legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben H kitűnőnek bevált Gentry kávé-keverék kilója 3 kor. 20 fülére

Next

/
Oldalképek
Tartalom