Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-31 / 5. szám

i 1907. január 31. MAGYAR PAIZS Az irodalmi és művészeti kör­nek Riíkóczi-estólye. Január 26-án ünnepi diszbe öltözött a Bárány vendeglö nagy terme. Este 8 órakor csordultig tele volt közönséggel. Vonzotta a közönséget ma­gának az irodalmi körnek a tekintélye és vonzotta a Rákóczi névnek és szellemének a hatalma. Művészeti előadásoknak a sora és tánczmulatság volt kitűzve erre a napra. 8 óra utón néhány perczczel érkezett Gróf Batthyány Pál főispánnak a családja, vendégei­vel együtt, kik közül elsőnek a főispán napát vezette a rendező, özv. Pailini Inkey Kálmánnét, aki fekete selyem alapon csillámhimzéssel borí­tott fekete tüllruhában volt, fekete llitter huzattal, a gömbölyűén kivágott derékon drága ékszerek­kel, köztük öt óriási gyöngysorral; utána Gróf Batthyány főispánné—Inkey Valéria, ruházata káprázatos, megjelenése fejedelmi, magatartása szerény — égszínkék selyem uszályruha (mous­eelinc de soí) a derék decolletált s gazdagon díszített ezüst csillámmal, — ugyanilyen remek ernamentikáju csillámhimzés borítja az egész al­jat is, a derék lecsatolására három helyen nagy briliáns csillag; harmonikusan hozzáillő a feje­delmi brilliáns diadém, mely egymagában egy pár tizezeret érhet, s az igaz gyöngyökből és brilliánsokból való nyakék; függője mogyoró nagy­ságú brilliáns csüngőkkel. A harmadik rendező Odeschalchi Amália herczegnőnek nyújtotta a karját. A legbájosabb leányruhában volt, szintén kivágott nyakkal. Halvány rózsaszín selyem-alapra borul lehelletszerüleg az alig halvány zöld gase felsőruha, melynek értékes és leányosan diszkrét dísze az egészet befutó keskeny szalagokból álló rózsaguirland; drága munkával finoman varrt rózsák és falevelek a köntösön; halványzöld és rózsaszín liberty szalagból való csokrok diszitik itt ott a derékot s képezik az Ó/ót is. Ugyan­ilyenekből s egy két nyílott rózsából áll a fejdísz is. Antik családi ékszert visel. Batthyány Vilma grófnő, a főispán leánytestvére, créme pongis ruhában kevésebb ezüst csillámhimzéssel. A főispánéit társaságában láttuk az első padok­ban Bosnyák Gézát, dr Degré Miklós családját, dr. Háry, frsztyánszky s az Udvardy tanár csa­ládját stb. A páholyokban ültek : Br. Solymossy Ödön s felesége Zichy Angéla grófnő uookanövé­rével, Medviyesi Lajosné szül Karg Ginabárónő, továbbá a Rohonhzy, Boschán, Somossy, Tivolt, Oravecz stb. családok. Nem szokásunk a Magyar Paizsban ilyen rész­letekbe menni és még a ruházatról is irni s az igazat megvallva, nem is igen értünk hozzá, ha te hát valamibeni tt-ott tévednénk, megbocsássanak ; de irni irtunk róla azért, mert megkívánja ennek az estéfynek a méltósága. Azt hiszem igy togták fel e főrangú hölgyek is, hogy megtisztelik vele a társadalmar, a város közönségét, meg a ma­vészetet s az irodalmat és magyar hölgyekhez méltóan hódolnak nagy Rákóczi fejedelmünk szellemének . . . Félkilencz felé lehetett, mikor a műsort meg" kezdették. Hét pontja volt ennek, egyik tartal­masabb és szebb és lélekemelőbb a másiknál. Különösen erre az esti működésre büszke lehet a körnek a feje, Dr. Ruzsicska Kálmán és büszke lehet a körnek a szive, Sándor Zsigmond, aki­ről most csak azért nem szólok többet, mert egy mai czikkünkben külön is foglalkozunk vele. Az első pont volt az „Ima." — Csak a napok­ban telepedett közénk Kassáról Kernér József ur, zeneértő ember. Nagy mértékben erősíti dal és zeneművészeti körünkét. Ó csinálta ezt a dalt is s evvel igen jó belépőt tart Zalaegerszeg vá­rosába. Énekelték : Dr. Briglevics Kálmán, Bubics Tivadar, Czobor Mátyás, ifj. Czukelter Lajos, Dr. Udvardy Imre zenekar kísérete mellett Sándor Zsigmond taktusaira. Bemutatom a zenekar tag­jait is: Karnagy: Sándor Zsigmond. I. hegedű : Kocsuba Emil, Bucsy István, Ángyán János, kisegítők: Fürst Jenő, Molnár Mihály. II. hegedű: Kosz­trabszky Ferencz, Horacsek János, Tschernkó Antal, Tikk László. Mély hegedű: Baján Ferencz, Leitner Hermán. Fuvola: dr. Halász Miksa, dr. Moschanszky István, Laub H. Klarinét: Puskás Kálmán. Kürt: Gerencsér Lajos, Csiszár József, Radó N., Erdős Gyula, Mayer István. Nagybőgő: Takács József. Harmónium: Kerner József. Zon­gora: Mihovich Zóra, Üst dob: Martinék I. Kis­bőgő: Kisegítők. II. Rákóczi Ferencz emlékezéséről Dr. Ruzsicska Kálmán elnök tartott felölvasásszerü előadást. Tartózkodás nélkül meg kell említenem az illető közönség okulására- erről a beszédről a következőket. A közönség hozzá van szokva, hogy Dr. Ruzsicska beszédjének a köntöse ragyogjon. Vagyis szónoklatai, melyek rövi­dek, külső formájukban is közvetlenül varázs­hatalmuak. És ennek a beszédnek a külső tormája, értve az előadás hangját, nem volt olyan elragadó. S a közönségnek egy része ebből ezt állítja meg: tehát ez nem sikerült ugy. Óriási tévedés. Ezt nem lehetett olyan szép és erős hangon mondani a terjedelme miatt sem. Azonban tízszerte na­gyobb értékű a tartalma. íme, egy-két parány a lényegéből. Méltatja Rákóczi Ferencz nagy nemzeti hiva" tását melyet Rákóczi saját hite és kijelentése szerint is ugy fogott fel, hogy Isten eszközül használta őt, a rosszuak megszokásából már-már hűlni kezdő szabadságszeretetnek a magyarok keblében való felébresztésére. Rámutat Rákóczi Ferencznek örök tiltako­zására a lázadók felségsértése ellen, melynek maga Rákóczi állítja szembe a szabadság általá­nos jogos és törvényes védelmét, a nemzet háborúit! Méltatja Piákóczi és Kossuth sorsában a sza­badságért való küzdelemnek históriai fontosságát. Megkapó vonásokkai ecseteli Rákóczinak ked­ves és egész korszakából kiemelkedő nagy egyé­niségét, Istenfélelmét, vallási türelmét, ember­szeretetét, kulturális munkáját, s hős lelkét a rodostói magányban. Avval a lelkes és mindenkit mélyen megindító buzdítással fejezi be előadását, hogy Rákóczi nagypénteki halálából nekünk is fel kell támad­nunk az alkotmány hős vedelmével, odaadó nem­zeti munkával, a hazát hiven szolgáló polgártár­saink testvéri szeretetével s a magyar állam egysége ellen törőknek lesujtásával! Rákóczi kivívta a maga nagy históriai dicső­ségét, de nekünk is le kell rónunk a nagy tar­tozást, hogy drága hamvai szabad és boldog Ma­gyarországban pihenjenek ! Munkás lélekkel dolgozott szép mű vélt ez a felolvasás. S jött a 3. pont. Van egy melodráma, egy zenés-költemény­A szövegét irta Vér Pál, a kottáját Vendéghegyi Géza. Az a czime, hogy: „Zrínyi Rona Nikode­miai lakomájaA költemény utánozza s igyek­szik kifejezni a Rákóczi-indulónak mélységes, sok­oldalú. s nem mindenkitől látható tartalmát. A vacsorázóknak végig viharzik leikükön a magyar szabadsághareznak egetverő dala, az édes esz­mének győzelmi mámora részegítő lángba borítja, szárnyat köt a lélekre s a magasba viszi, hogy a végén annál irtózatosabban verje földhöz a valóság. Ezt a súlyos lelki állapotot festi a költe­mény. Ezt szavalta zenekíséret mellett ifj. Czu­kelter Lajos. Még sohasem kérdeztem meg tőle, hogy hát te igazán átérzed azt a történetet, amit énekelsz és szavalsz ? Mert az bizonyos, hogy a hangod és a külső kifejezésed, a plasztikád olyan, hogy az eredetit nemcsak hűen, de talán még fokozottabb mértékben közvetíted az emberekkel. Mondják, hogy érzés nélkül is sikerül igy tenni. De ha te át is érzed, annál inkább becsüllek. Czukelternek e mostani szavalata minden egyes emberre határozottan a legelragadóbb volt. Rend­kívül igénybe veszi az ügyességet, hogy a kisérő zenének terménte en hangváltozásait egy kicsit, de mindig csak egy hajszállal túlszárnyalja. Kapott is nyomban egy gyönyörű babérkoszorút, mely a legékesebben megkritizálja a dolgot. És ez jókor jött; mert evvel a szavalatával legjobb diszpozi­cziójában volt. A koszorúnak nagy piros szalag­jain ez a fölirás van: „Kedvelt művészüknek — Főispánék Zalaegerszeg, 1907 január 26* 4. pontnak Keruer József zongorázta a Rákóczit (Ketten H.-tól), persze megújrázták s erre Ker­ner olyan gyönyörűen verte tovább a népdalokat, hogy a zeneértők nem győzik eléggé dicsérni ügyes technikáját. Rákóczi stafétája kuruez románezot (Kerner Jenőtől) Dr. Briglevits Károly énekelte fülbe­mászó kedves bariton hangjával. A zenekar ki­série. Ezután jött egy hosszú darab, Szigligeti Edé­nek a »II. Rákóczi Ferencz fogsága« cz. színmü­véhez Rákóczi nyitány Kéler Bélától. A kör zenekara adta elő s minden egyes tagnak, leg­fő^épen Sándor Zsigmond vezetőnek itt nagy mértékben kiemelkedik derék munkája. A közön­hogy ö véka alá. rejti zenei tudásának tündöklő fényét; sokoldalú tudásának mélysége és tartal mássága nem kerülhet lépten-nyomon napvilágra. Pedig sokkal kisebb értékű egyének mennyit szeretnek magukról, tudásukról beszéltetni! De ö benne mégis legnagyobb — a szerénység . .. Az ö elismerésére bizony édes kevés akár­milyen tomboló ováczió Kevés a babérkoszorú. Neki iöbb kell: Meg kell becsülnünk az ilyen embert ? Szeretnünk kell müvesz-lelkét, értékelni a nagy áldozatot, mit a körért hoz. És ha képtelenek vagyunk támogatni az ő miivészi törekvéseit, legalább a mi hanyagságunk, indolencziánk és a nagy közönség féllelkesedése — ne szegje szárnyait ennek a magas röptű zenei léleknek. Bucsy István. Zalaegerszegi 48-as honvédek. Nóvák Mihálynak „Zaiavái megye az 1848—49. évi szabadtághatezban" czimü, megjelent vaskos könyvéből*) közöljük ama 48-as honvédek név­sorát, akik 1868 ban, mint „igazolt" honvédek össieirattak Zalaegerszeg város területén, jelezvén az illetők akkori polgári foglalkozását is, a zászló­aljat s a honvédi rangot. Kisfaludy Mór önkéntes 56. zászlóaljban al­ezredes dandárparancsnok, megyei ftcsendbizí. Nagv Józaef önk. 47. z. százados-hadbiró, ügy­véd. Ujváry Péter ö. fehérvár! ujonczoknál szá­zados; töivénysz. esküdt. Krizmanics Lajos ö., 56. és 95. z. százados; ügyvéd. Farkas János ö., 7. z. százados. Meghalt 1863 ban, gác&i sebei miatt. Élt 64 évet. Spuhr János ö , 47. ?. szá­zados; megyei ülnök. Szabó Samu ö., 47. z., százados; miniszt. tanácsos. Ára 4 borona. Kapható a szerzőnél Zalaegerszegen. Konkoly József ö., III. hadtest táborkaránál főhadnagy ; megyei ülnök. Hrabovszkv Flori 44. zászlóalj, lőhadnagy; ügyvéd. Fábián József öuk., 1. huszár?zredn. főhadnagy; megyei várnagy. Paar Károly ö., Bakonyi szabadcsapat, főhc dnagy; megyei levéltáros. Büky Gyula, Fehérvári ujonc­zászlóalj, főhadnagy ; földbirt. Bessenyei György ö., 47 z. főhadnagy; mint kir. ügyész halt rmg. Vöczköndy László ö., 7. és 70. z. hadnagy; később Zalaegerszeg város jegyzője. Fehér Ottó ö., az 1-ső 12 fontos ütegnél tüzérhadnagy ; megyei irnok. Hideg József ö., 41. z. hadnagy; ügyvéd, később kir. közjegyző. Kerkapoly Boldizsár ö., 56. z. hadnagy; megyei ülnök. Sipos Bálint ö., 7., 47. és 118. z. hadnagy; szabómester. Bogvay József ö., 56. z. hadnagy; magánzó. Donászy Ferencz ö., 7.. 15., 111. z. hadnagy; megyei ülnök. Svastics Benő ö., szabadcsapat táborkará­nál hadnagy ; később Zalamegye főispánja volt. Él Porázsai Pá! ö.. 7. és 48. z. hadnagy; ma­gánzó. Fidor János ö, 47. ?. orvos-hadnagy. A czég jó hir>eve BO év óta isneretes. PERKÓ PÉTER «zlm-, templom- és szobafestő, épület- és butormázoló mester 3STagy ]s:aiiizsáii, Fő-nt 11. u­& 2 Eivallalek jmtánjos árkán, a legmodernebb kivitelben, a legjobb munkaerőkkel ellátva, minden időszakban' bárhol, hármilve* e szakmába vágé máskát. — Tervrajzokat és költségvetéseket tetszés szerinti időre kbldSk A czég jó hírneve $10 év óta ismeretes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom