Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-05 / 36. szám

Víil. gatefeg^saereg, szeptember 5. 36 ülöftiet.si ár . ft-y éne 4 koríM. - él é'ue 2 io: ost. Neu-eá 6tr« 1 k r igj«» szá r. b íj lé . Hi det-'s k dija megegyezés izeriat N j:t:'r >ora i kor. Szerkesztősé; í» kiadóvj.tal: Wíassics-utc.a Í6 Biser-fcoszti Z. SZox'-váijIhL L aj os M-U.T1 "kratársal-c : f Xj £3 rsr g Xj s dr 3 isr c 2 v. B O R B 33 X. "2" &TÖ SiC3 ~5T Isptula'donos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 9S3SSS9SKS. • Iskola és élet. Régi, közismeretes mondás ez : non scholae, sed vitae discimus. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. De mit tesz tanulni? Hamis fogalom az, ha valaki azt hiszi, hogy a tanulás idegen szavak bemagolásából áll. A szavak csak hangzások, a melyek néha, föle- az jfiuságla bt nyomulnak gondolkodás nélkül. Puszta szavakat tanulni gondolat nélkü! valóságos mérges ópium az emberi lélekben; amely először édes álmot, a szótagok és képek tánczát nyújtja; félig virrasztó, félig szunnyadó állapotba helyezi az embert; aki csak hamar érz' a szóálmok rosz következ­ményeit, mij a fizik'arpiumnál. Ezek a pik^a szaví kifárasztják a lelket és bizonyos ke!" 'leraes tétlenségben tartják ; miáltal a lelket os gondolat szunnya­dozásra szoktatják n.i<g, amely azután eltűnik az életben és a beszédben. És a rest ember igen hajlandó ilyen lelki szunnvadozásra és álmokra. Könnyebb dolog elmondani a szavakat, mint eszméket gon­dolni, megtalálni bennük a kész, gyakran a szép gondo'atformákat, a melyek beleillenek a beszédbe. Ezen szószátyárkodásoktól már jókor óva­kodni kell az ifjúnak ; mert velük nem tanult gondolkodni, hanem eltanulta az igazi gon­dolkodást. Előítéletek, vagyis idegen gondol­kodás módnak idegen ítéletei képződtek benne; amely gondolkodás módban lelkének benső ereje részt nem vehet. Rabjává lesz az idegen gondolatoknak és véleményeknek anélkül, hogy csak érezné is a bilincseket és hogy szabad és önmunkálkodó akarna lenni. Valamint minden művészetben minden a saját gyakorlattól függ, mely nélkül alig kép­zelhető a művészet: éppen ugy van az a tudományokban is. Itt is minden a saját gondolkodás módon készített fogalmazványok­tól függ, ahol egyetlen egy át nem értett szó sem engedhető meg. A tanitó gondolkodás módja csak előkép a tanulóra nézve épp ugy, mint a hogyan a rajzolásnál a mesternek előrajzát, vagy a mintát utána rajzolja, utána mintázza. Saját kiművelését az ember csak saját szorgalma, saját képzése által nyeri meg s becsületes, buzgó és szakértő tanitó vezetése alatt. Ezek folytán megértjük, hogy mit jelent az, non scholae, sed vitae discimus; nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Ámbár voltaképpen az élet kedvéért, az élet számira kell tanulnunk: azért tanulásunk mégis szó! az iskolának is. De hogyau és mikor? Akkor, ha tanulá­sunk becsületére válik az iskolának és ha azon tudatot, mintegy azon jelleget hozzuk onnan magunkkal, hogy igazi, jó iskolában voltunk; oly tudat, oly jelleg ez, amely soha el nem törlődik, amely dicséretes és üdvös bizalmat kelt és sok előnyt nyújt az élet pályáján, főleg szeliemi és erkölcsi tekintet­ben. De most már nézzük meg, mit jelent az: tanulni az életnek, az élet kedvéért. Nyilván azt jelenti, hogy tanulnunk kell azt, ami hasznos az életben ; ami a gyakorlatban alkal­mazható, ami által jobban tudunk élni. Minthogy pedig az életnak sokra és külön­félére van szüksége: ennélfogva az a kifeje­zés az a szabály, hogy az élet kedvéért kell ianulnunk, minket oda vezet vissza, hogy ömnaguukat minden tehetségeink es képessé­geinkben testi és lelki erőinkben műveljük és képezzük arra, amit életnek nevezüuk; és hogy semmit se türjünk, semmit se hagy­junk magunkban és magunkon, ami nyers, ami durva; hanem amennyire csak ezt az alkalom, idő s a viszonyok megengedik tőlünk telhetőleg arra törekedjünk, hogy belőlünk az élet és az életben nekünk megfelelő működési körben teljesen ép emberek váljanak. Ezzel tehát mindegyikünk megkapja a maga megtanulandó leczkéjét, amely csakis neki szól és más senkinek. Amint valaki legjobban ismeri a maga lélek-erőit, a maga szerveit, viszonyait, életczéljait, erőit és ezek mértékét; és ahogyan ezeket tapasztalás által kipróbálja, a szerint tanuljon ő önmagának és senki másnak; tanuljon a maga életének. Hogyan történjék ez'? Ezt mindenkinek sugalja az ő szive, az ő lelke és megmondja a becsületes, okos, igazi tanitó tanácsa, aki­nek vezetése alatt az illető művelődik képez­tetik. Végre pedig minthogy az életnek nemcsak ismeretekre és eszmékre, hanem szilárd akaratra, ösztönökre és tettekre is van szük­sége és minthogy ezekben áll az élet: ennél fogva az a mondás: discimus sed vitae, non scholae, főleg a sziv és a jellem művelésére irányul. Mit használna nekünk az, ha ezer meg ezer ismerettel bírnánk, de szilárd akarattal, ízléssel s ösztönnel, becsületes életrevaló kedv­vel és önérzettel nem rendelkeznénk? Akaratban élünk; kell hogy a sziv minket elitéljen, elkárhoztasson vagy pedig meg­vigasztaljon, erősítsen vagy lesújtson, jutal­mazzon vagy büntessen. Héviz. Irta : Németh Elekné Andahásy Iiene. Szép Hazánk földjének sok szép vidékét bejártam. Volt alkalmam gyönyörködni a Tátra természeti remekeinek magasztos pompájában és az Alföld délibábos rónáinak a beláthatlanságában. Láttam a Balaton proteuszi változandóságának minden phásisát és elmerengtem a várromokban gazdag magyar Tempe völgyének ábrándos romantikáján. Bámultam a dobsinai jégbarlangnak történetelötti időkből reánk maradt csodavilágát és elbolyong­tam a Királyhegy rengetegeinek fenséges magányá­ban ... De semmi sem ragadta meg eddig érdeklődésemet, csodálatomat és egész lelkemet annyira, mint a most már másodízben látott hévizi tó. Körül hegyektől védett, erdős ^ölgykatlanban, szelíden, nyájasan oda simul a rezgó levelű nyárfáktól, ezüst kérgü platánoktól és zizergö nádasoktól árnyékolt sekély partjai közé. S ebből az élénk zöld keretből, messze kicsillámlik a hatalmas víztükör, meiynek sima, a nyári szellő­től csak könnyen fodrozott lapjáról csillogva verődik vissza a forrón letüzö napnak ragyogó fénye. S mintha vizének az elpárologtatására absorbeált hőt ismét vissza adni óhajtaná a levegőnek: korpás, süppedékes fenekének a mélységeiből felszálló édes meleget lehel a kékes víz felülete s enyhe, tropicus éghajlatot teremt a forró zónák rajta meghonosodott gyermekeinek a csodaszép lila és piros szinü lótuszoknak, sárga nuphároknak és fehér nymphaeaknak. Magvaikat egykor vándormadarak hozták el csőreikben a távol India és Afrik-a földjéről s ideplántálták ennek a csodatónak a meleg vizébe. S egyszer meghonosodva a langyos elemben, dúsan tenyésznek Hazánk áldott ege alatt s hálásan nyitják meg bájos kelyheiket a mi bámuló szemeinknek, hogy csak még szebbé, csodála­tosabbá tenni segítsék a természet eme mese­számba menő tüneményeinek a látványosságát. Esernyő nagyságú, fényes, bőrnemü leveleik több méter hosszú kötélvastagságu szárakon nyúlnak ki a mélységből és egész szigetekel képeznek a felületen. Érdekes megfigyelni azt az aranyosszemü, zöldhátu kis békanépséget, mely részint álmodozva sütkérezik egy-egy ilyen levélszigeten s bölcs önelégültséggel arról látszik ábrándozni, hogy ^gyöngyélet a békaélet,« - - másrészt lázasan lüktető tokácskával éhesen prédára k-s s nagy salto mortalékkal igyekszik a közelgő veszély elől a vizje menekülni. — Zöldlábu, tarka-tollú Bárány á"belle:Q-é~be:o_ Zslaegerszegen, a.z A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszerany agok, pipere- és illatszerekben A kitűnőnek bevált öenir^ kávé-keverék kiiéja 3 kor. 20 fillér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom