Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-22 / 34. szám

év Zatneaersieg, 8S07. augusztus 22. 34, szám «i«ft*et si ia : fUj éne i kort ni * él ÍTt 2 koiota. Ne^eí é^ia 1 k r •igf 6záas 8 fi lé . Bzeiioezti Z_ !BCo2?"xrá"fclzL Lajos TvT-i-1 -r» Va,tH,-rSR,1r : Hí det s k dija megegyezés szériát N ! t 'r ora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóvatal: Wí*fsic -utc a ib L T3 T-T Gr "2" ED FEEBNCZ BOEBÉL TT Ö E<3-"5T ltptula'donos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Sorompót a küszöbre! ^Hazánkból egy év alatt 21,991.845 korona vándorolt Ausztriaba — italért. A papiros zsákról. Aratás után vagyunk. Az emberek a vetést learatták s el is adták. Vagy talán még jobb igy: Eladták s azután le is aratták. Hát hiszen ez jól is vau igy. A földművelő is azért dolgozik, hogy pénzt kapjon. S minél előbb kap pénzt, annál jobb. Csakhogy a földművelőknek arlig egytizede van olyan állapotban, hogy a gabonájat eladhassa. A többi nagyobb résziek annyi terem, amenynyit a családja megehetik. Eladja az is, a kinek feleslege vait; eladja az is, akinek nincs leleslege, eladja tehát a szájából. Az előbbi is rosszul jár, ha kelleténél olcsóbban adja el; de mennyivel roszszabbul jár az utóbbi, aki eladja s nemsokára •issza vásárol ja a bőkből Tudjuk, hogy van ,papiros íbuza." Sokká! borzasztóbb ennél a papiros zsák. A lőldhóz raga.it kétségbeejtő nyomornak nincs fájdalmasabban kiáltó jele, mint földművelő ember kezében a papíros xsák. Pedig Magyarországon ez a divat. A szegényebb földművelők családjai túrják a földet, vonj&k az igát, mint a barom, s aratják is kevés gabonásokat, amesoayi elég lenne nekik kenyérnek és mégis papiros zsákban veszik a lisztet a boltból. Akár hiszik önök, akár nem, tiz-tizenötfizör drágábban veszik ezek az emberek a lisztet, mint ahogy eladták volt a gabouájokat. Még ugyan ha lisztet vesznek és nem fürészport. A gazdatársadalomnak, a szegényebb földművelők osztályának, tehát a nemzet zömének s igy & nemzeti létnek is ez a szivet facsaró kérdése, uraim, és nem az, hogy hány hidegvérű ménló van Magyar jrszágon. Kiparczellazhatják önök az Úristennek minden földjét és kioszthatják a szegény nép között: de ha nem tanítják meg a gazdálkodasra és az életre, ha nem terelik helyes irányba, ha nem lesznek önök okosabb emberekként vezéreik és ha a szegénység betegségének az orvoslásánál csak flastromoznak s nem igyekeznek a fekélyező sebeket egyebütt vagdalni : csak az lesz a különbség, hogy a földhöz jutott népnek több szines pántlikát lesz módja vásárolni, de tovább is papiros zsákból eszi a fürészporból gyúrt kenyeret s a népnek több verejtékéből módjuk lesz a közvetítőknek még jobban zsirosodni. A napokb&n a zalavármegyei gazdasági egyesület évi közgyűlést tartott Hertelendy Ferencz volt főispán főrendiházi tag elnökletével. Valahányszor hall ja az ember Hertelendy elnök urat szónokolni, különösen a tőle rajongásig szeretett gazdasági egyesű'etben, mindannyiszor gyönyörűséggel hallgatja az ember. Előadása az alakra nézve terjedelmes, plasztikusan kidolgozott és szépen stilizált; tartalomra nézve gazdag, inondhatni eszmedus; hangulatra nézve őszinte, igaz, és meleg a magyar fajszeretettől : de nem az életbe vágó. A szónokiatok világa letűnt s ha nem tűnt le, de meg akarunk élni, le kell tüntetni és helyette meg kell fogni a dolog nyelét. A közgyűlésen s általában egyéb tárgyalásain is az egyesületsok hasznos, üdvös, gyakorlati dolgot müvei magának az egyesületnek szervezetére nézve és a tagjaira nézve: magvak, gépek, állatvásárok, lótenyésztés stb. tekintetében. De ugy tetszik nekem, mintha nem volna elég szoros összekötő kapocs az egyesület érdeke és a néptömeg érdeke között. Már pedig az a néhány száz ember, mondjuk hatszáz ember, akik tagjai az egyesületnek, elenyésző csekély sz - m, ha számról beszélünk, a vármegyének 400 ezer embere mellett. Ez a hatszáz ember ő3szeszövetkezés nélkül is elég erős. A többi százezrek pedig épen szegénységük miatt még egyesületbe sem léphetnek be. Ez a hatszáz ember azért egyesült, hogy az egész gazda-társadalom érdekét ápo'ja, védje s igy közvetve a nemzeti életet erősítse. Az egyesületnek s az egyesület tagjainak tehát nemcsak közvetlenül saját érdeköket kell szem előtt tartaniok, hanem az egyesületen kívül levő szegény gazdaembereknek is, a százezereknek is az érdekét védelmezniök kell. Az egyesület csak olyan, olyannak kell lenni, mint a jó hadvezéri kar. A katonákra is kell gondolni. S a győzelemre. Hiában maradnak életben az aranyzsinóros generálisok, ha elvérezve hullanak a katonák s csatavesztés vége a nemzeti küzdelemnek. Az egyesület gondolkodásának, tervezetének, munkájának ki kell hatnia a tömegre. Az egyesületnek erkölcsi, altruisztikus, nemzeti kötelessége, hogy elvont elméleti okoskodásokkal és szónoklatokkal fűszerezett gyűlésein életbe vágó, gyakorlati dolgokkal is foglalkozzék, a tömeget, a népet érdeklő, a népnek életébe vágó gyakorlati dolgokkal foglalkozzék. Mindenkinek szabad véleménye van. Az én szerény véleményem szerint a parczellázás, a pénz, földkiosztás is, kenyér és cirkus adományozás, a gépek és magvak, a hidegvérű kauczák, s a tüzesvérü ménlovak és a tüzes istennyila is mind oknélkül valók addig, amig egyoldalú jámbor földművelő népünknél meg nem szüntetjük a papiros zsák rendszert. Hogyan ? Ez már legyen más embernek a dolga. Önök jobban értik ezt tisztelt gazda uraimék, akik gyakorlati és elméleti gazdák és zászlóvivői a gazdatársadalomnak. Legfeljebb megemlítem, hogy akár a borra, szőlőre, akár a gabonára, vagy állatra, veteményre, gyümölcsre nézve értékesítő szövetkezeteket kell csinálni; legfőképen pedig a gabonára nézve községenként az úgynevezett raktárakat, vagy magtárakat kell csinálni. Innen önök vezérek is, akkor adják el gabonájokat a külföldre, mikor drágább, s szegény honfitársunk, aki nem aratott s mégis kenyeret akar enni, innen olcsóbban vegyen stb. Csakhogy meg kell ezt a tervezetet és szervezetet dolgozni, kevés szóval és sok, sok munkával. Igy képzelem én ezt méltóságos uram. Borbély 0yörgy. Iparművészetünkről. Ki merné tagadni azt, hogy Lessner és Zvieback divatlapjaiban nincs rengeteg sok őseredeti magyar motivum. Mikor elmerülünk egy csipkekölteményben s égig magasztaljuk a külföldi izlés finomságát, nem tudhatjuk, hogy nem dicsérünk-a olyan művészi formákat, amelyeket a magyar paraszt menyecske kéziügyessége teremtett a magyar nép érzésvilágából. A nemes izlésü, szépért rajongó lélek sovinizmusa gyakran megtörik a külföld bámulatában s addig, amig arra jut, hogy kicsinyel mindent, ami nálunk terem, nem veszi észre, hogy azon fegyverek közt, amelyek öc meggyőzték, nem egy volt, amelyet épen a nemzeti élet légköréből tulajdonítottak el. Csodálják a külföld művészi iparát s nem is ismerik a magyar művészi ipart. Elfordulnak tőle a nélkül, hogy egy lépést is közelitenének feléje, ítélnek róla, holott értékéről halvány sejtelmük sincs. Pedig van magyar iparmüvészetün c s a legutóbbi mérkőzések tanúsága szerint, mint mondják a legmagasabb művészi igényeknek is megfelel. Vannak cserép és üvegedényeink, csipkéink, vasmüveink, szőnyegeink, épületeink, bútoraink, könyvtábláink stb. söt mozaikjaink is, amelyeket igazi magyar szellemben diszit nek. A magyar nép is megmutatta az ipari termékeken nemzeti egyéniségének jellemvonásait épen ugy, mint a franczia, japán, arabs és a több Zalaegerszegen, az Arany Bareny á-tellen=Lé~be:n_ A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekbea k luiilrcrtk fctváit Otnfrf kávé-keverék küéja 3 ko r. 20 fi kiér.