Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-01 / 31. szám

¥111. év KtóflEet'ai ár: ftf y ér? e 4 borona, fél 6n» 2 koioaa. Ne^jei évra 1 ker. &SSW Máv 8 fi lé'. Zalaegertiea, 1907, augusztus I. 31. szám. Hi det's k dija megegyezés szériát N i'.t ír ;ora 1 kor. Szerkesztőség £s kiadóvat*) : Wia'sic-ntc a f5 Bzerkeszti ZL IEI!o:r

,-v~á~bl3- Lajos ( LE UTGTEL FERENCZ Munkatársak = { BORBÉLY GTÖ8GT laptnlajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Epilog. Összegezzünk ! A nemzet nagy vérveszteségének igen sok dolog az okozója. A törvényeket rosszul magyarázták. Az adórendszert idegen mintára készítették. A kisembereket nem védelmezték a versenyben. A hatalom gőgje nem engedte meg a néppel való foglalkozást. Nem a jelenlegi kormányzatról szólok. A letűnt korszaknak a fekélyei ütnek ki most a nemzetnek a testén. A szabadelvüség a közéletben meghonosította a szolgaságot. Ezzel a ténnyel a vezető embereket szolgákká alacsonyította. Persze, nem a saját akaratából, hanem az „előkelő idegenek" parancsára. Nyugateurópa szemet vetett erre a magyar Kánaánra. A tekintetet cselekvés követte. Halálos csapásokat mért erre a főidre. Földművelését túlszárnyalta. Kézi iparát megfojtotta. Valóságos vasgyürüt erőltetett a magyarság nyakára. A nyugati államok kezében az osztrákok váltak vasgyürévé. A csavarszoritót a kamarilla kezébe adták. Azért veszedelmesebb az osztrák a magyarra még az ördögnél is, mert ez a szörnyeteg dolgozik is a kezébe adott eszközzel. Ebben a munkában a hosszú szabadelvű rendszer a pribék szerepet töltötte be. Felfelé szolga volt. Lefelé ur. Még annál is több. Zsarnok. Nem iátta meg azt a kiáltó ellentétet, amit a társadalom különböző osztályainak megadóztatásánál létrehozott. A gyengét eltaposta. Az erőset felemelte. A kisbirtokost a rogyásig megterhelte. Az értelmi pályákon levő embereket kétszeresen megnyúzta. Erre a torturára szolgált eszközül a IV. osztályú kereseti adó. Egy igen nagy, vétkező csoportnak a bűneit eltakarta. Ez a nagy csoport szabadon garázdálkodik ma is. Belényul a kisbirtokosoknak a gabonáskamrájába. Elíecséreh az uradalmaknak a termését. Lenyomja a gabonaárakat. Mintha csak az ő verejtéke növelte volna azt a gabonát. Olyan szabadon b nik vele, mintha minden szeméért az ő izma feszült volna. Azt a látszatot kelti, mintha hasznára akarna lenni a közgazdaságnak. Pedig csak a saját érdekét képviseli. Könyeket sajtol a kisemberek szeméből. Annyi hasznot vág zsebre, a mennyit akar. Ma tízezret, holnap hatszor annyit. Ez a tőzsde. Ha a magyar adórendszert igazságos alapra akarják helyezni, ezt* az intézményt nem sz ibad kifelejteni a számításból. Amennyi adóterhet ez az intézmény el bir, annyival kevesebb esik a kisbirtokosra és kisiparosra, csak azért is magasan kell megadóztatni ezt, mert munka nélkül zsebel. Szabadon turkál a kisemberek verejtékes munkájának a gyümölcsében. A tőzsde is az, ami az osztrákok vasgyürüjét erősiti. Ez az erősités szorítja ki a nemzettestből a vért. * Összegezni akarok. Visszatérek tehát a kiinduló ponthoz: a kivándorláshoz. Ezt a vérveszteséget a magyar nemzet nem tudja kiheverni. Az okszerűség azt diktálja, hogy a léket be kell tapasztani és ez a vérzés megszűnik. Tehát egyesiteni kell minden erőt a gyógyulási processzus létrehozására. A termő, parlag és egyéb földeket az igazságnak megfelelő osztályba kell sorozni. Akár kisemberé az, akár nagy uré, de egyforma kulcsot kell alkalmazni az osztályozáskor. A kisbirtokosnak, kisiparosnak, munkásnak és kereskedőnek adómentes létminimumot kell teremteni. A tőzsdét az ott kötött üzletek arányában kell megadóztatni. A súlyos seb csak ugy gyógyul be, hogyha minden szert felhasználnak a tovább terjedés meggátlására. A gyógyülás után az idegen világból vissza kell hozni a kivándorlottakat, mert a Tavaszi Józsefek mégis csak értékesebbek a nemzetre nézve, mint a vereczkei szoroson beözönlő paraziták: a lengyelzsidók. „Dixi et salvavi animara meam." Lengyel Ferencz. Sümegen. Irta: Németh Elekné Andaházy Iréné Mintegy folytatásul a tavalyi kezdetnek : ez idén is ellátogattunk Sümegre s ha az Isten is ugy akarja: — bizony nem is utoljára! Sümegnek reánk nézve sok az attractiója. A legértékesebbeknek egyike az, hogy kedves, jó emberek laknak benne, kiket barátainknak nevezhetni : igazán szerencsénknek tartjuk. S ahol őszinte barátsággal, igaz szívességgel fogadnak bennünket: ott leolvad az idegenségnek jégkérge a szivröl s egyszerre otthon érezzük magunkat. — Sümeg pedig annyira a szivünkbe lopódzott hogy szinte megragadta lelkünket a vágy, megszerezhetni egyikét azoknak a takaros kis házikóknak, melyek olyan szerelmesen és idyllicusan simulnak a régi várfalak maradványaihoz, mintha most is fentartani akarnák az érintkezéseit a mult idők szellemével. Ezek a magasan bekerített udvarok egyrészt barátságosan megvédenek a külvilág hívatlan kiváncsiaskodásától, — másrészt pedig a legszebb látvánnyal kedveskednek s naponkéntóránként abba a csodáiatos világba engednek tekinteni, mely ez isteni szép várromok látásánál ott a magasban feltárul a merengő lélek elölt. Míg tavaly szeles, rossz időben tettük ezt az utat: az idén az idő is kedvezett s ragyogóbb, szebb napot kóborlásainkhoz remélni sem mertünk volna. A kora reggeli órákban ugyan inkább sírásra állt ez ég egyik szeme; a másik azonban biztatott s az »audaces fortuna juvat« reményében nem engedtük, hogy a lehangoltság tröt vegyen. Vörösmartynál igy van ez megirva: »Bátorság teszi, nemcsak erő a harczi hatalmat.® Már a sümegi kiszállásnál nyájas napsugár fogadott bennünket, ami csak oly kellemesen érintett, mint É. K. szerkesztő urnák reánk nézve azon szives figyelme, hogy nem sajnált a vasúti állomásra a mi fogadtatásunkra kifáradni s lovagias kíséretét s szives kalauzolását a nap folyamára nekünk a legnagyobb szeretetreméltósággal felajánlani. — Őszinte hálával fogadtuk a kedves ajánlatot s — magára vessen a tisztelt szerkesztő ur — elég szerénytelenül igénybe is vettük, egész napra. Azonban »meg van irva a nyulak históriájában,* hogy a szives és szeretetre méltó emberek szenvednek épen legtöbbet az életnek siralomvölgyében. Ugy történt, hogy első látásra barátságot kötöttünk s hogy ugy ezt mint a szépnek Ígérkező napot méltó módon bevezessük: — a lövöldekertben egy üveg pompás badacsonyi bor áldomással a baráti frigyet meg is pecsételtü... Egyúttal határozatilag kimondatott, hogy a napi program első pontjául a várhegy megmászása és a romok alapos megtekintése tűzessék ki. Előbb azonban szives cziczeronénk saját uri legénytanyáját ajánlotta fel főhadiszállásul, amit viszont azzal háláltunk meg, hogy — most már sprocul a Jove, procul a fulmine.* bátran el merem árulni: megloptuk szép virágos kertecskéjét egy-egy szál, keblünkre kitűzendő illatos violával, amiről nagy merészen azt állítottuk, hogy ilyen szép virágok csak Egerszegen teremhetnek. Minden felesleges s alkalmatlan tulteher hátrahagyásával immár útnak indultunk, könnyű szívvel, gyermekes jó kedvvel, mint ahogy természetkedvelő touristákhoz illik. A meglehetős meredek utat meg sem érzi az ember, mikor egyrészt Badacsony nedűje önt erőt és lelkesedést a Zalaegerszegen, az ,A_z?a:n-3r Bárány átieHe:m.é"bexi_ A legolcsóbb beszerzési forrás gazdasági, betegápolási, gyógyszeranyagok, pipere- és illatszerekben A kitűnőnek bevált Gentry kávé-keverék kilója 3 kor. 20 fillér.