Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-25 / 30. szám

2 MAGYAR P A I Z S 1907. julius 25. Miért Yándorol ki a nép? Mert a szakszervezetek miatt — gyírakat senki sem mer alapítani. — Nyári bolyongások (III.) Beszterezebánya. „Brassai bácsi." Rézgyár. Székgyár stbSalgótarjánnál kezdődnek a hegyek. Hovatovább több több az erdő, a fű, a ta, a virág; sebesebben folyik a patak s mintha gyorsabb volna az érverés; élesebb a levegő s mintha élénkebb volna a gondolat. Ez az irány talán Beszterczebánvánál éri el a tetőpontot. Azontúl már a túltengés következik. Az Isten megáldotta ezt a várost. Nem tudom, azért szórta é itt pazar kézzel a természeti kincseket, mert jók az emberek? Vagy ez a pazar kincs tette é jókká az embereket? A hegyvidéknek százféle költői szépsége már megjelent itt, s a völgyi élet gazdasága rengő kalászban s a kakuk virágok illatában még nem ért véget. Megáldotta Isten ezt a vidéket. A város tövéből majdnem egyenesen emelkedik az égnek az Urpin hegy sürü erdejével. Olyan, mint a sasnak kiterjesztett nagy szárnya; mint egy védő paizs. S a falmeredek hegyen majdnem viz-szintes egyenesben sétálnak az emberek. Az Urpint köszönti a nap első megjelenésében, áldást rak rá s tőle búcsúzik utoljára. Lent a Garam vize ad példát az embereknek a tisztaságra. Tiszta vizével licseg-locsog, akarom mondani tiszta nyelvével cseveg-fecseg, de, mint a vidám mesemondó mondogatja el a hegyek, völgyek, vizek és várromok tündérregéit; szennyes rágalmakkal nem piszkolja be tiszta nyelvét. Ilyenekre ideje sincs. Mint a szerény munkás ember, végzi a maga dolgát; aztán siet az Alföldre — meghalni. A Garam vize megtisztítja az embereket. És munkára szoktatja. Beszterczebányán az utczák is tiszták. Egy szem por nem bántja a tüdőt, egy szál szalma nem sérti a szemet. Hihetőleg tudják az emberek, hogy a por azért van, a hol van, hogy sár legyen belőle, vagy vályogot csináljanak vele a ház építésre, s a gané azért van, hogy gabonaföldet trágyázzanak vele és nem azért, hogy mindezek rendre az ember orrába, nyeldeklöjébe és tüdőjébe telepedjenek le. Azonban nemcsak az egészségtant ismerik itt az emberek. Ismerik az esztetikát is, s felmutatják látható jelekben a szépet. Kitűnik ez főleg az ujabbi építkezéseknél. Csak negatív mondom meg, hogy milyenek. Látok Zalaegerszegen is hatalmas nagy épületeket. Rengeteg költségbe kerültek. S mit mondunk, ha rájok nézünk ? Azt, hogy négy magas fal. Száz meg ezer szekér téglát nyelt el. Egy-két-három emeletes. Van fedele is. Meg véd az esőtől nyáron, ősszel a széltől s nem fázunk meg benne téleü. Egyéb semmi. Az is a semmihez tartozik, hogy nincs kertje, nincs udvara, nincs kerítése. S ha van, nem arányos. Ezeken az épületeken legnagyobb művészet az, ha egy baglyat, vagy egy ökörfejet pingáltak volt rá. A beszterczebányai ujabb építkezések nem ilyenek. S amit néhány év alatt mostaniban építettek, valami harminczat lehet számlálni. S azt a hatást teszik az emberre, amit Budapesten az Andrássy-uti házak. A beszterczebányaiak azonban tudják, hogy jó Ízléssel és szép stílussal még nem lehet megélni. Izzadásig és rogyásig dolgoznak a gyárakban. Van a városnak gőzfürdője, villanytelepe, szövőgyára, posztóványolója, rézmügyára, hajlított fabutorgyára, most építik a gyufagyárat, melynek első háládatosságül Irinyi József nevet adnak. Mert a világ számára Irinyi József debreczeni tanár találta fel a gyufát, aztán éhen halt. S fogadni mernék, hogy a 20 millió magyar közül száznál többen a nevét sem ismerik. Gazdag ez a város történelmi emlékekben is. Idevaló Bél Mátyás, a magyar Dyelvész és történetíró. Az emléktábla »helytörténet« irónak mondja. A Kossuth-utczában egy kétemeletes ház oldalán olvasható: „ Bél Mátyásnak, a magyar helytörténet jeles Írójának, a nemzeti tudomány terén tanúsított hazafiúi érdemei elismeréséül ez emlékkövet e házra hol MDCCVI1I (1708) lakott, állították MDCCCLXX VIII (1878) Zólyomvármegye és Beszterczebánya városa közönsége." Itt volt átvonuló pontja s némileg ütköző pontja j is a 17-dik százbeli forrongó magyar nemzeti | szellemnek s az emberi szabadságnak. Itt vonult ! át a Bocskaiak, Bethlenek és Rákócziak hada Bécs felé s tartottak országos gyűléseket a politikai s lelkiismeretbeli szabadságnak európaszerte eme legnagyobb vezérei. Itt kínálták meg az erdélyi nagy fejedelmeket koronával, melyet ők nagy szerényen s még nagyobb bambasággal nem fogadtak el. A Bél Mátyás háza alatt most is ott van egy erős vaskapocsba erősítve az a szörnyű nagy láncz, mellyel elzárták a kívülről jövő közlekedést a túlsó épületben tartott országos gyűlések alkalmával. Erre a házra pedig, hihetőleg Bethlen Gábor diktálása után ez van felírva: „Benedictio Domini divites facit." Híven őrzi ez a város a magyarországi régi művészetnek a remekeit is. A Mátyás korabeli művészet volt a legnagyobb nálunk. A 15. százbeli templom külső oldalán hatalmas dombormű van a Gecsemani kert históriájából. Bent a fülkékben szintén a Mátyás korabeli falfestmények, székek, padok czifrázattal és egv műves fa-oltár. Mindezeket talán könyvekben és szakszerű folyóiratokban is meg lehet olvasni. De andaházy Szilárdot a »Növénytani Közlemények® szerkesztőin kivül nem igen sokan ismerik már. Pedig ezt a talpig kalács-embert igen kedves dolog ismerni. Én sem láttam eddig. Egy-két szót hallottam róla s mindjárt elneveztem látatlanul is »Brassai bácsi»-nak. S csakugyan még külsőre is hasonlít. Időre nézve is megközelíti a százéves néhai nagy tudóst. 84 éves, épeu, jól látó, halló, érző és itélő tehetségével s a fiatalokkal versenyt végig járja a gyáraknak zeg-zugos és lajtorjás szegleteit s a legapróbb részletekig érdeklődik minden ujabb vívmány iránt. Fiatalon ügyvédeskedett, aztán a Koháry Koburg uradalomban bányakohászati főnök volt. Életének édesitésére és nyújtására nagy hatással van a természet ismerete és szeretete. Ismeri és szereti a füveket, a fákat, ezekben búvárkodik, azonkívül, hogy a tudományos gyakorlati életben »e/.ermester.« Nekem főleg a nővényéleti búvárkodásáért jött kedvem elnevezni i „Brassaí bácsi1 nak. A nagy időkből való. 49-ben j utász főhadnagy volt. Haymu személyesen csípte ; • meg, hogy ez a pápaszemes csinálta a hidakat s \ \ átadta az oroszoknak. Lefegyverzésekor előbb j i összetörte a kardját s ugy adta át a muszka J tisztnek. Egy óra múlva megszökött a fogságból, j Személyes ismerője és barátja Petőfinek és Pákh , Albertnek. Ügyvédbojtár volt Dobreczenben, az j ügyvédjénél házi nevelő volt Pákh s hozzájok > járt Petőfi abban a bizonyos debreczeni szük j esztendőben. Sem Páhh s különösen Andaházy j sem látták akkor még a nagy vulkánt Petőfiben, j Annyit tudtak egymásról a barátságban, hogy Petőfi a legszegényebb, s Andaházi volt legrendezettebb viszonyokban, aki nem egyszer segítségére is volt egy és más kisebb dolgokban. Andaházy túlságos figyelmet nem f irditott rá, azonban néhány vonás igen hűen megmaradt emlékezetében s azokat nagy élénkséggel és érdeklődéssel adja elő. Petőfi egyszerű kopott csuhában járt; büszke, rátartós és igen-igen komoly ember volt. A szobában le s fel járkálva egy pénzdarabot szokott dobálni a levegőbe aztán ieült és verset irt. Élénk szemtanuja volt a két iró összevetésének. Sándor egyik éjjel verset irt otthon, másnap elhozta Pákbnak, hogy ez mondjon róla véleményt. Harmadnapra kérdezte, nós mit szólsz a költeményemhez ? Pákh egy kis tréfát is vegyítve bele azt felelte, hogy: »Hát megtöröltem vele a . . .« S itt jelzi Andaházy a költőuek rendkívül szigorú komolyságát. Petőfi nem értett a tréfához, sarkon tordult s megírta emlékezetes fájdalmas versét: »Isten veled te elpártolt barát, Veszett ebként ki szivem megmarád ..." Andaházy alias »Brassai bácsi«, a nagy időknek egy megfakult és megtépett zászló darabja. Külsőben a puritán egyszerűség, belsőben a nagy lélek jellemzi. Élő tilalomfája a rendnek, a jó erkölcsöknek. A felső vidéken annyi rendű, rangú és fajtájú ellenséges, műveletlen, sőt durva népek között éjjel-nappal nyitva állott ajtója, kapuja. Soha egy tűje sem veszett el. S amint más vidékre költözött, volt lakóházát az első éjjel felgyújtották. Nem tudom én, mért szeretem ugy az ilyen régies jellemeket, de szeretem. Sokan talán nem s is értik. Még többen mosolyognak azon, amit a ? pszichologusok jóságnak mondanak. A pszichologusok elméletét nehéz megérteni. Én azonbaa megmondom, mi a jóság. Két napig voltPui az Andaházyak vendége, kiket akkor láttam először, s ők viszont engem. A családdal 'alig pár órát tölthettem, s mikor távoztam, Andaházy néni megölelt, sírt mint a záporeső, mintha a fia búcsúznék messzi útra s az emeletes ablakból félkilóméterig lengette zsebkendőjét. A jóságaak ez a definicziója. Hazahoztam még két gyár megtekintésének az emlékét is. Teljes czime az egyiknek: M. kir. központi Elektrolit Rézmügyár Vodicska István főmérnök igazgatósága alatt. Ide már egy kissé tisztítva jön a réz a selmeczi és körmöczi aranybányákból. Itt tovább csürik-csavarják, vegyileg tisztítják, de mikor még anodának hívják, akkor még csak vegyes rézlemez. A tiszta rézlemez katoda. Ebben 99-5% a réz. 50—50 kilós egy pár lemez, mint egY átalvető megy a harmadik gyárba. Ennek a métermázsának 260 K az ára. Előttem csak az tűnik fel különösnek, hogy a bánya messze más vidéken van, onnan hozzák ide az anyagot megtisztítani; s ezt ismét messzi vidékre viszik megint, hogy pénzt, meg edényeket mit csináljanak belőle. De mire való ez a sok haszontalan munka ? E tisztító gyár mellett van egy kohó is, melyben kiválóan vékony lemezű üstöket kalapáltatnak ki viz és gőzerővel. Egymásba rakva, mint a kalaposok rakják egymásba a kalapokat, 18 lemezt ver ki az elefánt és medve alakú kalapács. Ez az első és egyetlen rézmügyár, ugy tudom. Hallom, most Dobsinán is alapítanak. Rendkívül érdakelt a székgyár. »Cs. és kir. szabadalmazott hajlított székbutorgyár.« Ez is első. Ezelőtt 30 évvel alapította egy Harnisch nevü. Most Bory Jánosé, aki odavaló szerény magatartású kereskedő s csak ha vendég jöo, akkor megy udvariasságból is a gyárba. Két nagy kaszárnyaszerű emeletes ház a gyár. Már az udvaron kezdődik a munka, hol a nagy szálfákból szegletes léczek lesznek. S mind nyers fával kezdik a munkát, hogy hajlitani lehessen. A iécz tovább vándorol s minden lépésre ujabb alakot kap s más-más lyukat fúrnak rajta, csiszolják, mázolják, különböző színekre, s mikor teljesen összerakták, azután szétszedik, hogy részenként jobban pakkolhassák. Legérdekesebb, ahol mezítelen derékkal erős tót legények vas pántokba szorítva végzik a hajlítást, s rögtön teszik a szomszéd szobába 50—60 fokos melegre. Ilyen erős tót legény Dem mindenik faluból kerül. Egyik-másik falunak mintegy előjoga van ilyen legényeket küldeni, mire ezek büszkék is. S az idegent kimarják részint hiúságból, részint, hogy csak nekik jusson a munka, mellyel megszereznek naponta 3 koronát, ami nekik elég, mert nincsenek megmaszlagositva. Takarékossággal vagyoura tesznek szert e napi 3 koronával, A gyár mintegy 250 embert foglalkoztat. A vége felé a könyebb kézi munkát, a csiszolást, festést, pakkolást fejérnépek végzik s vígan dalolnak, mint a fergettyü. S ez minden műhelynek a lelke. A mihez pedig én is értek, kérdem : És hová viszik a székeket, naponta százat, ezret? Hát Afrikába, Amerikába, s Ausztráliába Lön a válasz. Csi! Donoer wetter! mondom, hát mi a menykőért? kérdem. Hiszen, a mi hajlított székeinket mind Bécsből s Nárittyenből hozzák. Hát mért nem adják ide nekünk? Hát azért nem, felelik, mert nem kérik. Kérnek ugyan ide-oda ötöt, hatot, húszat, de mi nem forgácsolhatjuk el időnket ilyen aprólékos munkákra. Hát most értem. A magyar kereskedők nem vehetik át ezt a jól készített munkát, mert ezen keveset nyerhetnek. Jobb nekik, ha megveszik Bécs utján az összetákolt lim-lomot nagyon olcsón s adják nagy drágán. Ez a magyar iparpártolásnak keserves rákfenéje. Ezt a sebet kellene valahogy megorvosolni. Én az én szamár fejemmel nehezen tudom megérteni, hogy a Bory ur székét elviszik annyi tengeren át Ausztráliába, Afrikába s nyernek vele a hotteutották is, nyer rajta Bory ur is, hogy hogyan nem nyerhetnénk többet mi is, Bory ur is, ha ezt a rengeteg uti költséget megtakarítanék? Miért nem közvetítik a mi kereskedőink előbb ezt a széket? s ha nem elég, akkor hoznának külföldről? vagy ha igen sok, Bory ur csak a felesleget küldené Ausztráliába ? Mit értek én ehhez? A szomszédban levő hermandi papírgyárat nem