Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-25 / 17. szám

2 MAGYAR PAIZS 1907. ápiilis 18. Bischitzky Miksáné Nagykanizsa. 32 év vendő óta fennálló legjobb hirnévnek örNagykanizsán 24—62 hangszerraktárában ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. a legjobb gyári árak mellett kaphatók, Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol. Ennek a kedvéért kívánatos eliő sorban is, minden fényűzésnek a szigorú mellőzése. Minthogy pedig a iuxus óa pompaszeretetnek a vádja többnyire a hölgyeket terheli: azokhoz fordulunk tehát ama szerény kérelemmel, hogy legalább ez alkalommal a komoly és hazafias ezélra való tekintette! ugy a szives közreműködő, mint nem közreműködő hölgyek szíveskedjenek elállni a szokott „nagy toilette" elvétől s legyenek első sorban jó honleányok, kik képesek a neme® gondolkozásnak ama magaslatára emelkedni, hogy lemondva minden hiu, önző érdekről, minden mulandó pompáról és feltűnési vágyról, ez egy esetben kivételesen jelenjenek meg a lehető legegyszerűbben; ellenben ajánlják fel a szándékolt: „grandé toiiette"nek a hozzávetőleges árát, mint amúgy is egy egyetlen estén való tündöklésnek a mulandó dicsőségére szánt veszendő összeget ama maradandóbb, nemesebb, háládatosabb ezélra: a C-ány-szobor javára. A modern államok terheinek biztos, erős alapját ma mindenütt a gazdag ipar képezi. Kik csinálják Zalaegerszegen a szocziálizmust? SzocziálizEíU3 alatt a szocziáldemokrácziát, a társadalmi rendet alapjaiban felforgatni törekvő irányzatot értve, a fenti kérdést igy is feltehetjük: kik nyújtanak Zalaegerszegen, a kurucz Zaía székhelyén segédkezet a hazátlan bitangok ur?l:rara jutásának, a minden emberi jóérzésből kivetkőzött, erőszakos, sőt gyilkolni kész nemze.köziség elhatalmasodásának ? Annyi bizonyos, hogy szerencsétlen városunkban tul nagy a nemzetközi forradalmárok -trege s éppen e miatt a közbiztonság már-már igen gyenge lábon áll. És ez a tűrhetetlen állapot, melvnek orvoslásául rendőrségünknek csendörséggeí való felcserélését szeretik rebesgetni, nem magától jött létre; nem is csupán azok a munkások az okai, kik közű' a szocziáldemokráczia lelketlen zsarnokai adófizető rab Volgáikat toborozzák, mert megelégedett munkás sohasem kapható gyűlölködésre, eszeveszeit tuíkövetelésekre és a forradalom előkészítésére. Városunk munkásai között tagadhatatlanul nagy az elégedetlenség. Munkásaink tisztességes, józan részének szivén tartom kezemet, érzem annak lázas lüktetését s hallom kitörő panaszaikat. Városunk szőlőbirtokosai s egyéb munkaadói nem adnak munkát a helybeli munkásnak; messze vidékről is járnak ide dVgozni s elszedik * kenyeret a helybeli eiő!, kénytelen izmait s é.yenkezve áiuini a piaczon. Magasan jár a ap már, közeleg sokfczor a de! s m. s, mindig nem skadt foglalkozása. Boszusan tér haza s otthon nem ülhet terített asztalhoz, nem adhat elég enni valót 5—6 gyermekének sem. Aztán miből ruházza, iskoláztassa őket? Munkásaink legnagyobb része kizárólag két keze után él, más vígyona nincsen. Hogyan tudna 60 krajczáros napibér mellett drága piaczu városunkban megélni? Hogyan tudna valamicskét a munkaképtelen öregkorra m«ttakarítani ? A folytonos napról napra való t. ngődés keserűségei között hogyan tudná gyermekeit türelmesen, becsületes gondolkodású ernbene nevelni? . . . Tessék ugy télen megnézni munkásainknak ruhátlan, mezítláb >s, aszottképü gyermekeit az iskolában s fogaimat alkothat kiki a szánalmas nyomorról, mely a leghatásosabb izgatószer a társadalmi rend s a vagronts osztály ellen. Vagy tán a heiybeli munkás vidékre menjen dolgozni ? Helyes és rendes dolog volna ez ? Minek akkor a cifra, drága város, ha lakóinak csak lakást ad, de kenyeret nem? Vagy a munkásnak csak a fogyasztási adója jó, meg a lakbére s a munkája nem? .... Helybeli munkásaink bizonv jogosan várnak munkát s megélhetést helyben. Ezt a helyes szocziális érzek dikiáija. Igen ám, mondják erre, de a vidéki munkás olcsóbban dolgozik. S ez az egyetlen nyomós védekezésük helybeli munkaadóinknak. Mérlegük azonban hamis, a túiy rajta meg éppen bodzafából. Szőlőmunkát például a vidéki munkás 60 krajczárért végez naponként. Mire a hegyre ér, 8 óra s este 6 órakor leteszi a kapát, hogy idején otthon lehessen. A helybeli munkás azonban már reggel 6 órakor dologba kezd és amig lát, dolgozik. Nem érdemelne tehát a több munkáért néhány garassal többet? És józan munkásaink, akik még irtóznak a hazátlanok aljasitó társaságától, csak ezt a néhány garast igénylik díjemelésül. És mily fokozott kedvvel dolgoznék, ha a kissé magasabb bér mellett rend zett családi életet folytathatna! A jó kedvvel végzett munka szapora, tehát több munka. Kinek volna ebből nagyobb haszna? Bizony a munkaadónak. Az olcsó munkát hajszoló azonban kénytelen megérni azzal, hogy olcsó húsnak hig a leve. Ismerek munkaadót, kinek több éven keresztül évente 18 vidéki munkás hozta reudbe szőlőjét, amelyet ma, miután kiábrándult a megvesztegetett vinczellérből, 7 helybeli munkás teljesít. Azután figyelemreméltó az a körülmény is, hogy szomszédos falvaink ideözönlő munkásnépe otthon földdel bir, saját háza van, napszámba csak mellékfoglaikozásképen jár, a munkában ezért nagyon meg nem erőlteti magát s képes olcsóbbért is dolgozni. Könnyen teheti ezt, mert házanépe otthon elvégzi a szükségeseket. Nem haragszom rájuk sem. ha igyekeznek vagyono?odni a városi napszám által; de rosz néven viszem azoktól, kik napszám nélkül is megtudnának éini, hogy kenyerüktől fosztják meg olcsóbb munkájukkal azokat a városi munkásokat, kiknek a napszámon kivül egyéb keresetforrásuk nincsen. A feleletet a czikk élére tett kérdésre már most bárki megadhatja. Szegény helybeli, dolgozni akaró munkásaink sorsa miatt való aggódás, a nyomorszülte társadalmi forradalom e'fcát kására való igyekvés, munkástestváreimben hazám izzó szeretete késztet, hogy tzfik körömben minden lehetőt elkövessek jobb sorsra érdemes munkássink érdekében. Egy csepp jóakaratot s belátást kiván munkásnépünk. Egy kit: törődést az ő sorsába! is. Joggal kívánhatja ezt. kivált ma, mikor a hazaszeretetet annyiszor hallja hangoztatni, hiszen ő is a haza kisgészitő része, sőt feltétlenül szükséges eleme! Hazafiság-e az, ha buta nemtörődömséggel Amerikába, vggy ami sokkal roszabb: a hazátlan bitangok vad táborába kényszerítjük józan munkásainkat? Hazafiság a semmibe venni az éhező munkásnép jogos kívánalmait a ...zidón&k tekinteni, mihelyt embernek akarja magát tartatni? Hazafiság-e ctak a darabantok fekete lábiája ut

c"s kiabaín? E e melle : a magyar munkást, lelketlen kufárok által kiszipolyozni s elvadítani engedni, hogy fi romániai rémnapok mihamarább hozzánk is beköszcjntsenek ? A huiíáhazaüüág nem okul, nem tanulmányoz, nem fárad, nem áüdoz csak beszél a hazáról, de e mellett a haza idegen kezekbe kerül. Fábián G. ®® Ültessünk tulipánt! A spec'áiis magyar szűrök, magyar hozománvos ládák egy>zerü, de szép virága, a tulipán, rövid egy esztendővel ezeiőtt a nagy magyar nemzet virágává nőtte ki magát. Szimbólumává lett mindan nak, ami magyar, lelkesítő minden iránt, ami hazai. Tulipános világ volt Magyarországon most egy éve. Ma már mintha csappant volna ez a lelkesedés a szivekben. S mégis, amikor felemeljük szavunkat az oly hamar elfeledett kis virág érdekében, azt gondoljuk, hogy lesznek, akik még meghallgatnak! Ültessünk mentől több tulipánt ker leinkben! Tavasz bomlása van. Epedi a magot a főid. Áldásos, meleg eső puhítja fel a tél hidegétől fagyos rögöket és hull a sok-sok virágmag a tavaszi föld frissen vágott sebébe . . . Csak a tulipán hiányoznék hát? Nem lehet az magyar nők, magyar leányok. Akinek van kertecskéje, ne sajnálja, ne feledje tulipánt ültetni belé! Ha majd kikel, ha majd kivirul, bizonyosan ő lesz a kertecske legszebb virága, mert egy nemzet szeretete veszi körül glóriával a kis virág kultuszát. Tulipánt, mentői több tulipánt! Ha a magyar leányok magyarsága a tulipánültetésen múlnék, vájjon elmaradna-e az? Nem hisszük! Nos, hát magyar lányok, gondoljátok, hogy igy van a dolog, hogy valami láthatatlan, magyar tündér el-eíiebben a kerteitek fölött, s kiben tulipánt lát, ott mosolyog és helyeslően bólint, akiben pedig hiányzik a tulipán, ott elszomorodik és talán a könnye is kiestk . . . Hát volna szivetek magyar lányok, megsiratni egy tündért csak azért mert nem akartok magyar iányok lenni!! Hiszen oly egyszerüenmosolyra fakaszthatjátok a nemtőt: ültessetek tulipánt szépeket és sokar, kis ker-ecskéitekbe lelkes magyar lányok! Zalavármegyei muzeum. Régiség-történeti csoport. Akik a Zalavármegyei muzeum eszméjét felvetették, mint eg.vik főczélját a történeti érzék ápolását jelölték meg. Nem fejtegetem, szükség van-e, nincs-e ennek a történeti érzéknek az ápolására, mert erre nézve, azt hiszem, meglehetősen egyezők a vélemények, csak azt a kérdést szeretném néhány szóval megvilágosítani, alkalmas eszköze e egy muzeum a történeti tudat fejlesztésének, s mit gyüjtsünk össze a felállítandó muzeumban, hogy az is a történeti tudás erősítését szolgálja. Ha egy muzeum olyan tárgyakat gyűjt, amelyek valamely kisebb vagy nagvobb vidék múltjával bármiképpen öszefüggésbeu vannak, amelyek aira akármi tekintetben világosságot vetnek, akkor az a muzeum igenis a történetitudomány szolgálatában áll. Két irányban ápolja az iíyen muzeum a történeti tudást. Azzal, hogy uj s a történettudomány által még ki nem iknázott forrásokat hord össze, anyagot gvüjt a történetíró számára, azzal pedig, hogy a mult emiékeit a nagy közönség számára hozzáférhetőkké leszi, szemléletileg oktatja a nagy publikumot 8 népszerűsíti a történeti tudást. Az első czélt illetőleg uj muzeummal szemben nem kell túlságosan vérmes reményeket táplálni, ámbár valószinü, hogy a felállítandó muzeum a a vidék múltjának az ismeretére nézve nem egy tanulságos uj adatta! is hozzá fog járulni a történeti látókör szélesítéséhez. Kétségen kivül vannak még egyes csaióuok régi írásai között történet? forrás számba menő feljegyzések, okiratok, levelek, amelyek a muzeumba keiüive új világosságot vetnek majd a történet valamely korára, eseményére va^y szereplőjére. Az ilyen dolgoknak a muzeumban a helyek, ahol egyrészt mtg vannak óva az esetleges elkailódástól. másrészt hozzáférhetőkké válnak a kutató számára. Sokkal íontosabb szerepe van azonban a muzeumnak a történeti tudás terjesztései és mélyítését illetőleg. Megpróbálom ezt egy példával szemléltetni. Az ujabb kőkorszak maradványai kösött mind számra, mind jelentőségre nézve tekintélyes helyet foglalnak el az úgynevezett „göcseji menykövek'', 8 mégis hány egerszegi ember van, aki ilyent soha sem látott, vagy ha látott is, nem tudja, voltaképpen mi is legyen az a sima kődarab. A felállítandó muzeumban az ily kövek alá tett papírszalagról leolvashatja majd mindenki, hogy ezek