Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-11 / 15. szám

2 MAGYAR PAIZS 1907. márczius 116. 32 év óta fennálló legjobb hírnévnek ör­vendő hangszerraktárában Nagykanizsán 22—52 Bischitzky Miksáné Nagykanizsa. morál, pil, MiM czimüalmofc és tariiit ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonual válaszol. láng ég szivében ennek a szegény nemzetnek az ügye iránt. Ugy, mint őseinek a szivében. Ott tartja kezét a közönséges élet emberének az üterén; de hallgatja a magasabbrendü nemzeti életnek a szívverését is. Odaáll zászló­tartónak a nemzeti eszme harczában. Első elöljárója a védő egyesületnek. És segit uj éleire kelteni azt a virágot, melyet ezeiőtt nyolcz esztendővel itt Zalában néhányan mi is őntözgettünk vala, de amelyet, mondám, sáros lábbal gázoltak; segit új életre kelteni a magyar virágot, hogy sártól megtisztultan, szivünk fölé tüzbessük azt. Hogyne volnánk hát ezért háládatosak ! És hogy ne örvendenénk azon, hogy a föld alá bujt patak most folyam alakban bukkan elő! Mondjak é valamit a Védő Egyesületről? Semmit. Valamit mégis mondok azoknak, akik a zászló köré csoportosultak. Az uj terepviszonyok felette megkönnyítik a hadviselést. Számra nézve a tábor tízsze­resen, százszorosan erősebb lehet. Csak egy dolgot ne felejtsenek el a hurczosok, ott a zászló körűi. Ne felejtsék el, hogy a zászló az eszmének a jelvénye. Az eszmét védelme­zem, ha a zászlót védelmezem. S ennek a védelméért bele kell menni a vízbe is, a tűzbe is, a vérbe is. És nem megfordítva van a dolog. Nem a zászló védelmez minket, hanem mi a zász­lót. Ne felejtsék el kérem, a zászló nem arra való, hogy hűs árnyékot adjon a katonának. A zászló nem napernyő. A zászló magának a napnak tüz-sugára, égő fáklya, szivárvány: szent czél. Nem eszköz. Boriéiy György. & legselejtesebb árükat, amit Ausztriában és külföldön gyár­tanak, azt mind hozzánk hozzák, hiszen a barbár magyarnak azok is jók! — darab idegen portéka magyar kézből üt ki egy darabka kenyeret! a foglalkozása. Egy bemutatott, barlangban talált svájczi és franczia lelet nemcsak pontos meg­figyelésről, hanem már me, lehetős rajzolási ügyességről is tanúskodik; az előbbi egy legelésző rénszarvast ábrázol, melyet az ősember hegyes kovaszilánkkal lapos csontba bele karczolt; a másik lelet rénszarvas agancsából faragott tőr, melynek nyele elbukott rénszarvas alakját mutatja; ez nevezetes mint a szobrászat első Uisérlete. Meglepő, hogy a palaeolith kor embere természeti tárgyak ábrázolásában magasabb fokot ért el, mint a következő korok baromtenyésztő és föld­mivelő népe; ennek az lehet az oka, hogy az ó kőkor végén kipusztulta mammut, a rénszarvas pedig északra vándorolt, melynek csontjai nagyon alkalmasak voltak a faragásra. Érdekes, hogy durva kőeszközöket a ma is élő állatok közül nemcsak az elefántnak, tehát meleg égövi állat­nak, hanem a rénszarvasnak, tehát hideg égövi állatnak a csontjaival együtt találtak ; ebből kö­vetkezik, hogy a palaeolith korban kétféle klíma váltotta fel egymást; először tropikus meleg volt, ugy hogy az elefánt Európában is meg tudott élni a szabadban; erre azonban gyors lehűlés következett, a jégkorszak; mindenfelé jég volt, a glecserek majdnem a földközi tengerig lehúzód­tak; Olaszország és le egészen Szicziliáig való­ságos Szibéria volt; akkor tűnt fel a rénszarvas Európa déli részeiben is. Válasz „Küzdelem az elnöki székért" cimü közleményre. Tekintetes Szerkesztő Ur! Mindenekelőtt fogadja köszönetem azon előzé" kenységért, amellyel irániunk: iparosok irán 1 viseltetik. Becaes lapját, rendelkezésünkre bocsájtja még ilyen haszontalan dolgokra is. Igaz, én részemről nem vagyok barátja a hírlap 5, versengésnek, mert ez nem is minket iparosokat illet, sokkal jobban áll kezünkben a szerszám, mint a toll. Nem is tudom elképzelni, mi vezérelte Keszli barátomat, hogy hirlap utján olyan ügy védelmére keljen, melyre semmi nemű megbízatást nem kapott. Tudom azt, hogy az érdekelt felek sokkal is magasabb színvonalon állanak szellemi képzett­ségükkel, minthogy ő hozzá fordulnának véde­lemért. Keszli barátom az őszinteség jelszavával lép ki a porondra, ádáz akna munkának nevezi a lefolyt választás eredményét. No már barátom, ez való­ságos szentségtörés, ilyen kifejezést neked egyál­talán nem szabad használni, mert ha te letté! volna ezen mozgalom vezetője, akkor talán jogo­sítva lennél a jelző használatára, de akkor, mi or a mozgalom vezetője én voltam, akkor te ezaket a megbélyegző szavakat nem használhatod. Tudod te jól, hogy engem csak egy oldaltól ismernek az egész vonalon: egyenes lelkű, szókimondó magyar embernek. Tudd meg tebát Keszli barátom, hogy itt nem elnök aspiránsok dolgoztak, hanem önzetlen férfiak ; légy nyugodt, engem nem az elnöki szék elfogla­lása késztetett a harcz felvételére, nekem csak egyedüli vágyam az volt. hogy azon igen tisztelt barátaimnak némileg elégtételt szerezzek, kik a mult évi ipartestületi tisztújító közgyűlésen csekély személyemet minden előleges beleegyezésem nélkül bele vitték a harczba és mi történt? 13 szava­zattal kisebbségben maradtam, ugve ? Kesz'i barátom, ez nem kicsinyleni való dolog és meg­vagy győződve, ha én mint komoly elnök aspiráns akartam volna fellépni, a legnagyobb erőfeszítés­ük daczára is győzelemmel jutottam volna ki az urnából. Mondd meg tehát egész őszintén, miféle tanulságot kellett voína ebből az alkalomból a Te védenczednek levonni, nemde azt, hogy tisztelje az ellentábort, nem pedig kérkedni az ilyen sovány győzelemmel és hozzá még : némelyiteknek olyan nem méltó kifejezéseket használni, hogy reám csak az alja, c'ok a csőcselék szavazott. H;i,f ked­ves barátom, add tudtára védenczednek, avagy A neo/ith korra jellemző a csiszolt kőeszközök használata, melyek igy már formásabbak és vál­tozatasobbak voltak. Mig a palaeolith korból magyar emlék alig van (a 3 miskolczi tüzkö­szakóczáhöz kétség fér), annál többet találtak ebből a korból; már a Zalavármegyei múzeum is őriz pár példányt. A barlanglakó ember a glecservilág elmultá­val talán a rénszarvassal együtt, mely házi állat volt, északra vándorolt, s örököseivé talán a sark vidéki népek lettek, melyek ma is ugy élnek, ahogyan ő élt, s művészetük is a?, melyet az ó kőkori emlékek mutatnak; műveltségét tehát itt továbbjoem fejleszthette. Helyét talán az Ázsiából be­vándorló árják első rajai foglalták el. A kő csiszo­lása durvább homok és viz segítségével történt az úgynevezett csiszoló kövön, melyet, hogy ne mozogjon, c/.ölöpökkel a földhöz rögzítettek. Egész simára finomabb homokkal csiszolták eszközeiket, azután köszörülték ki a szükséges élt (vésőnél, baltánál). Élelmes emberek felhasz­nálták a folyók medrében talált eszközökhöz hasonló köveket, melye <re kis fáradsággal már csak élt kellett köszörülni és meg volt az eszköz. Nagy haladást jelent fejszéknél a nyéllyuk fúrása, ami durva homokba mártott velős, tehát üreges csout gyors forgatásával történt. A nyéllyuk fúrása talán egy heti fáradságos munkájába került az ősembernek, de nem mindig járt eredménnyel, bármelyik illetőnek hogy a zalaegerszegi ipartes­tületnek nincs alja. annak nincs csőcselék tagja. Mert minden egyes tagja a testületnek, jogosítva van az elnöki széknek betöltésére, ha arra képes­séget érez magában. Csak éppen a te védenczed­nek nincs, mert ő nem iparos, ő csak tagja maradhat a testületnek, miután iparát beszüntette, de nem választható, különösen nem a kerületi bategsegélyző pénztárnál, a törvény rendelkezése folytán, mert itt nem elég az, hogy valaki iparos legyen, hanem feltótlen alkalmazottat kell neki tartani, kit a betegsegéiyzőben tartozik bejelenteni, és utána a kötelezettségeket viselni, mert máskép nem munkaadó. No, hát kedves barátom 13 évi rosz gyakorlat után jóvá tettünk egy nagy hibát és most ez neked nem tetszik. Ugye pajtás tőlem csak ilyeu választ vártál? Ugy é, őszinteséget vártál? én tehát megadtam, nem mint elnök jelölt, vedd tu­domásul, mert erre a diszes állasra sokkal is hivatottabbegyéniséget tudok annakidején jelöl-", mint csekély személyem. Most pedig rátérek czikked azon részére, amely­ben ellenzéki álláspontodat bizonyítod, a betg­segélyző pénztárnál annak idején való igazgató­sági tagsági időd alatt. Hát Ferkó barátom te nagyon tévedsz! mert te nem foglaltál ellenzéki álláspontot soha, te csak csupán személye;; dolgot műveltél a jelenlegi pénztarnokkaí szemben. Ellenezted az irnoki ' rendszeresítését, mégis felebbezted, de eredmáu,­telenül és ezen ügyből kifolyólag nem is adtad be lemondásod a jegyzőkönyv tanúsága szerint, hanem egyszerűen a legközelebbi közgyűlésen nem kaptál egyetlen egy szavazatot sem, igy hát aki nincs megválasztva, az le sem mondhat. Ami pedig végső záró szavaidat illeti, hogy csak türe­lem, mert még a fűzfa bokor is rózsát terem: ón szivemből kívánom neked, hogy teremjen is! de csak tövis nólkül. Ezzel minden további hirlapi czikkezést befeje­zettnek tekintek részemről.*) Papp Alajos nem elnök aspiráns. *) Szintén. Szerk. Semmi sem lehet az életünk számára se jobb, se szebb, se előkelőbb vagy finomabb, mint a mi itthon termett, itthon készült. mert a kő fúrás közben meghasadhatott. Fontos vivmáuy az agyag felfedezése, melyből ékszerei is készülnek (kisebb nagyobb különböző alakú gyöngyök, melyekből a Darnay múzeumban vagy másfél ezer van; ez már az igények fellépését jelenti!); kezdődik az embert és állatokat ábrázoló szobrocskák mintázása is agyasból, mi útját egyen­geti a későbbi korok szobrászatinak; művészeti szempontból azonban nagyobb figyelmet érdemel­nek az agyagedények, melyek bár még csak szabad kézzel, korong nélkül készülnek, mégis meglepő már kezdetben az edények szabályossága és változatossága. A barlanglakó embernek még nem voltak edényei (haladás!). Az edények díszí­tése s az ornamentika általában visszaesést mutat ebben a korban, mert egyszerű geometriai jellegű vonalrajz; e kor végén fellép a kórvonal is, konczentrikus körök alkalmazása, melyekből a bronzkorra jellemző csigavonal fejlődik; természeti tárgyak ábrázolása azonban nem fordul elő és ebben van a hanyatlás. A mily igénytelen, oly érdekes az edényeknek körmük benyomásával való diszitése; mivel ezek a benyomások nagyon kis kézre vallanak, ebből következik, hogy az akkor élő emberek nem hogy mint a néphit tartja, óriások lettek volna, hanem még nálunk­nál is kisebb emberkék lehettek; ezt bizonyítja még fegyvereik kis markolata is. XFoly tatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom