Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-01-18 / 3. szám

2 MAGYAR PAIZS 1906. január 18. dudálására. Míndencetre érdekesek lehetnek azok az iskoiák, és érdekesek iehetnek azok az emberek, akik annyira ellensegei a tanítónak. A középbisztricei úgvet kerek fólesztendeig bolygattuk, szurkáüul. komoly szóval, gúnyos szóval, tyúkkal, kalác csal, kéiensel, könyörgéssel, híze'gássel.gunynyal, szatírával, a főbb hatóságok felhívásával, mig valahogy sikerült kifizettetni a tanítói munkát. Mosr, már — gondolja talán a í

Dgyző — azért is'boszut állok a szomszéd tanítón. Most már ez lesz, aki nem kapja meg a fizetését. És meg egy kis botsat töiök az orra alá ennek is. Nem gondoskodik az én poUikai községem az iskola tisztogatásáról. A törvény pedig azt nem engedi, hogy iskolás gyet mekek sepiegessenek. Igy hát valahogy csak megfuladnak ezek a tanulóféle és tanítóféle emberecskék a nyakig érő szemétben. Csalódni méltóztatik. Oupán egy pár szót teszek hozzá. Akár községi, akár felekezeti, akár állami iskola az: ti nagy tekintélyű községi, felekezeti avagy állami Ható 8ágok ! Nézzen Istent Kegyelmetek! Ugy e, kijön a képezdéből az ifjú 19—20 éves korában, tele vérrel, tele duzzadó erővei, nagy képzelettel, számítással ós nemes dicsvágygyal; tele nemzeti fajs^eretetti 1, világ szeretettel, tele egy busz éves élet tavaszának minden gyönyörűségével. És kiteszik egy határszéli, idegen ajkú, talán ellenséges indulatu községbe tanítónak — nagy küzdelemre. Annál jobb, azt mondja ő. Épen ezt akarom. Itt nemcsak tudományt tanítok; nemcsak hitet, vallást, erkölcsöt öntök az emberekbe; nemcsak emberré nevelem a gyermeket: hanem magyarrá teszem ezeket a nem magyarokat s szeretetté varázsolom a gyűlöletet. És ki is megy. Éa hatóságainak védőszárnya alatt munkához lát De mint jó lovat a rosz kocsis, minél inkább huz amaz, anDál inkább üti ez. Akképeu jár. Enni sem adnak. Családját kezdi temetni. Feleségét látja sírni. Tíz év múlva róla is lehull a hus. Eloszlik a fantázia, csak küzdelem volt, győzelem nincs; s aki éppen segítő társa kellett volna hogy legyen, kerékkötője volt és meg-megmarta, — s most vigyoigo Lucíiterként kaczag a szemébe. Nemcsak a fantázia, a szeretet is kihullott már a szivéből s világgyüiöiettel megt a sir felé már 80 éves korában, persze lelkesült munkájának a dijában. Oh, nem ilyenne'-, kell lennie a határszéli iskolának ! Méhen tisztelt községi, felekezeti és állami iskolai. ntartó Hatóságok! Más sorira érdemes egy határszéli tanitó. B. Domino-estély. Folyó hó 13-án este kis városunkban a szép holdvilágos est csendjét kocsik robogása zavarta fel. Karnevál berezeg ő fenségének hódoio ifjúság jött; köztük remegő szivü leányok, merész fantaziákkal, ifjak kik a titokzatosság fátyola alatt reménykedve gondolnak az est kellemes bohómitásaira. Majd a mamák jönnek, de mind külön, nehogy leányaikat elárulják, mert ezen az estén tartja a karácsonyfa egyesület szokott évi mulatságát, melyet az idén dominó-estély czímen rendezett a „Korona" szálló nagy termében. Rózsaszínű dominó köpenyes alakok surrannak fel az emeletre, és mikor már többen vannak, A gyűléseket hegyeken, barlangokban, többnyire az éjfél csendjeb n tartják meg. Gyülekezési hely több vaia, minden országban tudtak ilyenekről, pl. nálunk Magyarországban a budai Szent Gellért hegyet tartották a fő összejöveteli helynek. Indulás előtt a boszorkányok megkenek testük némeiy részeit, kimennek a házból, s itt találják kecskebakk képében rájuk várakozó mesteröket, ördögüket. Felugranak rája, erősen szőiébe fogódjanak, mire a bakk felemelkedik a levegőbe, s néhány perez alatt a gyűlés helyén terem. De mennek a boszorkányok más állaton, sőt élettelen dolgokon is. Ilyenkor az illető állatot vagy tárgyat megkenik az ő titkos kenőcsükkel, melyet legundokabb anyagokból, vagy megölt gyermekek zsírjából készítenek. Aztán rohannak lovon, bikán, kecskén, kutyán, boton, háromágú villán, seprőn vagy gusalyon a játékra. Mindegyik esetre van példa. A játék helyén nagy tüzet raknak, melynél kecskebakk, kutya, vagy más rémületes állat alakjában az elnöklő ördög ül. Az ünnepély azzal kezdődik, hogy az elnök előtt meghajtják magukat, térdre borulnak. Aztán felállnak, átadják biza'mas suttogásba erednek egymással az álarcz alatt. A fáradhatatlan választmány biztatására öltöt tünk magunkra ama kiválóan praktikus köpenyekből egyet, melynek hivatása volt, a benne rejtőzőnek kivoltát az ismeretlenség kétes homályába takarni. Néma hajlongások közt üdvözlik egymást a rózsaszín alakok ós igyekeznek egymást mielőbb felismerni. A mi többé-kevésbé siker ült is, minthogy a dominó nem annyiia mértekre mint inkább általánosan készültek és igy történt, hogy egy ifju. minden áron a gyengebb nemhez tartozóntk óhajtott tartatDÍ, s még a haját is felbodroztatta ; de o.; mi bár! a köpeny rövidsége miatt a» kecses fehér czipő helyett egy jól megtermett fekete féifi czipő volt látható, hogy a kezekről ne is beszéljünk. Siker ültebben tudta kivoltát elrejti ni egy nagy orrú (értsd az álarcznak volt nagy orra) és mellette, egy szende naiva ki szerény mozdulataival és finom hímzett szokny^jábafi teljesen meggyőzte figyelőit, hogy ő a hölgyközönségnek egyik tagja, miért is a hölgy dominók egész bizalmasan suttogtak vele. Majd sorban felvonultak és tánezra perdültek, az ismertek az ismeretlenekkel és viszont a szende naiva is tánezoit, de ugy látszott, hogy erős haj lamait a szabad mozgásra vonatkozólag nem tudta elrejteni és egy ballett forma lépéssel elárulta, hogy nem oly szende mint gondoltuk volna. Az ifju leányok azután félve kerülték, mert vájjon nem ő neki mondták e el titkos gondolataikat : Ki tudja? S nem állnék jót érte, hogy egyet-mást nem tudott-e meg ? Maid megkerdezem tőle. A milyen sikeres volt az előbbi nagy orrú dominó ftllépése, annál sikertelenebb volt egy tartalékos dominó maszkja, mevezetesen hatalmas orrától (értsd nem az alarcznak, hanem a saját orrától) az álaicz nem passzolt, vagyis nem tudta elrejteni bájos, dundi arezoskáját. A cigányvajdának a dominója térdig ért, valóezinüleg azért, hogy a fekete testveijei reá JSmeijenek. Egy-kéí kalamitás is történt a dominók szabása és eícserelése miatt. Például egy piczi postásnak a „Pubi

a dominóját tfl'álía a kereskedő elküldeni, ki mikor fel akarta húzni, kétségbeesetten tapasztalta, hogy a dominó háromszor olyan hosszú mint ő maga. De má*hiányában felhúzta, Pubi pedig dominó nélkül jelent meg. Egy dominó a kilótét. nem árulta el ós művésziesen tudta megtartani inkognitoját véges-végig. Később a tüzes csáidás, lágy keringő, andalító boston körben, ledobták magukról a meleg köpenyt, minthogy az ifju szívnek, a láncz hevében nagyon feleslegesnek bizonyult . . . Igy folytatták a táuczot mig csak az öreg éjszaka derengeni nem kezdett. Nag}on, igen nagyon jó! érezte magát mindenki Három franczia négyest tánczoltak, mebeknek r«ndezéseben a nagyorrú dominó bassusa dörgött. Az est sikerének oroszlánrésze az egylet valaszt mányát illeti. E kis csoport remcsak áldozatkész buzgalommal városunk szegényeit istápolja, de összeköti a hasznost a kellemessel és kedves estéket szerez a közönségnek. A jelen volt hölgyek a következők : Asszonyok : Dr. Ábrahán Ernőfié, BŐdy Józsefné, Cser tán Károly né, özv. Csesznák Sándorné, Dr ajándékaikat : szurok gyertyákat, igyermekek köldökeit, majd hódolatuk jeléül össze-vissza csókolják. Ezután asztalhoz ülnek, étkeznek undok ételekből, melyeket egy ördög hord fel. (A boszorkányok mindegyike mellett ott ül a saját ördöge, gavallérja.) Evés elején és végén van asztali ima, mely Isten káromlásából, Belzebub dicsőítéséből áll. Vendégség után mindegyik ördög kezén fogja saját boszorkányát, s tánezra vezeti. Kezűkben égő gyertyát tartva dob vagy dudaszó mellett meszteleuül táüczolnak, fajtalan verseket énekelnek, csókolóznak, öíeíkeznak. Néha igy egész körutakat tesznek, közben farkasokká, macskákká vagy más állatokká változnak. Öidögökkel, állatokkal aljas szerelmi viszonyokat kötnek. Bámulatra méltó feleleteket adnak, latinul, zsidóul beszélnek, távollevő, jövendő dolgokat iátnak. sejtenek. Végre Belzebub felszólítja őket, hogy kiki mondja el utolsó összejövetelök óta véghezvitt, gonoszságait. Ilyenek: Istent az emberek előtt megtagadta, ördögöt imád, ördög nevében esküszik, ördögnek gyermekeket ajánl fel, az ördögnek híveket szerez, embert öl, megölt ember húsát eszi, felakasztottak húsával táplálkozik, vérfertőző bujaCsák Károlyné, Farkas Imréné (Hagyáros), Fangler Béláné, Dr. Föglein Miklósnó, Grósz Károlyné, Gerencsér Györgyné, Dr. Háry Istvánná, Hagymássy Gvuláné, Dr. Keresztury Józsefné, Kosztrabszky Ferenczné, Kumper Mártonná (Bak J,Krosetz Istvánné, Kászon.íi Mihályné, Láng Lajosnó, Paukovics Györgyné, Puskás Kálmánnó, Pokróczy Nándorné, Rohonczy Istvánná, özv. Ruzsics Károlyné, Rutich Sándorné, Skub'ics Jenőné, Szalay Lászlóné, Somossy Nándorné, Szakái Istvánné, Vargha Vilmosné. Leányok dominóban: Csesznák Anna, Gerencsér Mariska, Grész Irma, E'za ÓE: Ilonka, HagymáRsv Ilonka, Láng Olga, Mayer Marianna.Paukovich Stefike, Somossy Ilonka, Briglevic- Karolin, Hrabovtzky Zseni, Onody Zolika, Grész Vikicza, Halász Pistike. Dominó nélkül: Farkas Margit, Poktóczy Ella, Skublics Lenke. ifj. Ozuki. A tüdás-Yágy. A kíváncsiság a testi szükségleteken ós ösztönökön kívül az első szellemi rugó, a mely a gyermeknél nyilvánul. A mint a növény a földből kibúvik, a fény után tör és növekedvén leveleit, virágjait fejleszti: ugy vágj ód<k a gyermek, a fiu, az ifju uj tárgyak ós uj tapasztalatok után. Nem tud nyugodni, azon van, hogy a dolgokat megismerni tanulja; folyton kísérletezik és gyakorolja magát. Változatosságban le'i örömét, a tevékenységet játéknak veszi, kíváncsiság ós folytonos tevékenység párosodnak benne ós ezen tulajdonságok kölcsönösen kiegészítik egymást. Valóban szembetűnő dolog, hogy vájjon mily czéiból fektette a termeszét ezen tudvágyat 03 tevékenység ösztönét a keblünkbe. Miként a test tagjai futás ós játék által, ugv a szív erői is sokféle gyakorlatozás által kell, hogy kiképeztessenek és minden oldalról előidéztessenek és p

jdig azért, mert az alvó erő nem is erö sőt kínozza azt, a ki nyugodni hagyja a maga idejében, azon nyugtalansággá, a melyet aztán az illető sokszor nem tud magának megmagyarázni. Ez a nyugtalanság rozsda gyanánt rágódik lelkén. Csak hosszú gyakorlat által lesz az ember azzá, a minek lennie kell; ö még nincsen, de — lesz! Hogy ez a legkönnyebb ós legkellemesebb m ídon. történjék: azért ültette a természet a tudvágy magját leikünkbe ós azért, öntötte a tevékenység tüzét ereinkbe. Sokszor azonban megesik az is, hogy alig váD hátik valami veszélyesebbé, miuf ha ezen ifju múlékony. buzgóság ezen az uj és ismeretlen utáni törekvés, ezen sokat ós nagyon is sokat tevés nem szólítják kellőképpen korlátok közé ós nem irányítják kellőképp ; vagy pedig ha túlságos merték'etlenül táplálják. Aki sokat akar tenni, semmit sem tesz jól; ós nem tanul meg kellőleg semmit, mindenben kísérletező marad kontárkodó ós himpellér. A kíváncsiság ós sokattevés gyerek és ifjúkori ösztönök; de hát k'c-oda akarna egész életén át gyermek maradni? És mégis azok maradunk, ha nem elég korán szokunk hozzá a türelemhez és fáradozás igájához, a szabályhoz és kiszabott törvényhez Abban mindnyájan megegyezünk, hogy minden művészetben, minden foglalkozásban az" ízlés, a tiszta, alapos mély ízlés a tökéletesség pontja, ságot követ el, másokat méreggel megöl, megrontja az állatokat, megrontja a természetet, álmatlanságot, szeretetet vagy gyűlöletet idéz elő, egyik dolgot megkönnyíti, másikat megnehezíti, tehenek tejét megrontja, a gyermekeket sántává, púpossá, vakká, bénává süketté, szóval nyomorékká teszi. Az emberek gyomrába: tollakat, szegeket, tűket, C8eresinyemagvakat juttatnak, mely utóbbiak ott kikelnek. Varázsló eszközeik : fű, szalma, kenőcs, porok, lehelet, szavak, fenyegetések, dorgálások, dicséretek, csodálkozások stb. Minél ocsmányabb, minél több és nagyobb gonoszságot vitt valaki véghez, annál nagyobb dicséretben részesül. Aki pedig ilyeneket nem követett el, azt Belzebub, vagy pedig valamely férfi boszorkány jól elveri. Utoljára, mikor valamely elégetett, kecskebakk hamvából, vagy más undok méregből mindannyian kaptak, meghatározzák, hogy egyik másik boszorkánynak a legközelebbi összejövetelig miféle gonoszságot kell végrehajtani. Ezzel az ünnepély véget ér, mindegyik boszorkány felpattan ördögére, vesszejére, söprüjóre, vagy más megvarázfolt eszközére, s azon uton-módón rohan haza, a hogyan jött. (Folyt, köv.)