Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-02-15 / 7. szám

2 MAGYAR PA IS S 1906. február 8. is omladozzanak. Denique 140-en voltunk. Fér liak ' nők együttesen. Közös vacsora volt. Egyszerű es népszerű közös vacsora. Azért voltunk olyan sokan, mert a Korona ebédjeinek jó hírneve van, másodszor azért, mert a háznagy jó rendező, harmadszor és főképpen azért, mert az uj elnöknek a tiszteletére — riagv népszerűsége miatt — mindenki meg' akar jelenni. Rohooczy háznagy felköszöntötte Csertán alispánt a kaszinó elnökét, aki sok különféle czimen köztiszteletnek a tárgya. Csertán alispán éltette a kaszinó szellemét s a kaszinó tagjait. Kiemelkedett Dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelőnek költői beszéde a nők magaeztálásáról. Az emberi életnek, mint viharban a hajónak, az asszony az iránytűje. Felköszöntö'.ték még a legújabb dalnak a szerzőjét, Dr. Urbanek Károly tanárt és családját. Mert élénk meglepetésben részesült az elnök s egész társaság egy uj dalnak a hirtelen felharsanásában. Szövegét is kottáját is Dr. Urbanek Károly csinálta ez alkalomra s néhány ifju ember a szoba közepére állva énekelte, jó ropogós csárdás dallammal: Egerszegi kaszinóba' Fölcsendül a magyar nóta. Vig legények A szegények — Mulatnak. Uj Elnök tiszteletére, A tagok nagy örömére, Lokomával, Adomával Vigadnak. Hej ! Pedig a láthatáron — Bár maradna puszta álom I — Sötét felhő, (iyanus szellő Süvit ránk. Adjon Isten jobb időket I igaz magyart minél többet. . . . zvmint adta Csertán Károly Alispánt. A zalai alispánnak, Míg magyarul vele bánnak, Aranv szivét, Szelid lelkét Csodáljuk. De ha ezt a . magyar szivet Bántaná a lianczut német: Se jó kedvét, Se türelmét Ne várjuk. Azért kérjük a jó Istent, Ily nagy embert megsegítsen, S hazánk! Erted Még sok évet llegérje a! Akkor Zala kuiuez népe. Magyar haza büszkesége, Sem a harcztól, Se laliancztól Ne féljen. Vassora, szónoklat és evés után a Torma Tóni bandája következeti s két ogztálvra oszlott a terem: balfelül ettek-ittak, jobbfetől tániaot „ropptak", (nem mondom: loptak). Reggelig. A következő hölgyek voltak ott : Dr. Ábrahám Ernőné. Balázsy Miklósné, Bucsy Istvánné, Dr. Csák Károlyné, Csertán Károlyné, Csesznák Melánia, Csesznák Anica, özv. Farkas Imréné, Farkas Margit (Hagyáros), Főgfein Miklósné, Hann Jánosné, Hajik Istvánné, Kaszter Ilona, Kosztrabezky Ferenczné, Marton Lászlóné, özv. Mezey Béláné, Rohor.czy Isvánné, Suszter Oszkárné, özv. SkubÜcs Jenőoé, Skublics Lenke, Szalay Lászlóné, Szirmay Béláné. Sárközy Viktor né, Dr. Thassy. Gábornó, Udvardy Vinczéné, l'dvardv Rafaella, Dr. Urbanek Károlyné. A D. K. E. éYkönjYe. Abban a békés kulturális harczban, mellet a magyar hazának magyarrá tetele erdekében a nagy közművelődési egyesületek megvívnak, jelentékeny része van a S/éil Kálmán, Pallavicini Ede őrgróf és Rákosi Jenő vezetése alatt működő Duuántuli Közművelődési Egyesületuek, mely az ország területének közel egyharmadában, a Dunántul 11 vármegyéjében gyakorolja a kulturális jótékonyságot. Most jelent meg dr Fodor Oszkár főtitkár szerkesztésében e nagy kuPuregveaület tizenöt éves fennállása alkalmából kiadott évi jelentése, a mely bevezetőjében panaszos kurokat penget. A hivatott társadalom nem keresi fel közreműködésével és íillereivel ugy az egyesületet, a mint a maga elé tüzöt; nagy nemzeti felodaiok megkívánják s ez oka annak, hogy az ország ezen tekinteives kulturegylete sem képes vagyonban meggyarapodva, a magyarság hatalmasan megnőt várává lenni, pedig a D. K. E. másféltizedes fennállása alatt vezéreinek bölcsességével ós öntudatos kultúrpolitikájával iparkodott czéljait megvalósítani. Hogy a D K. E. megoldhassa a mostani nehéz időkben is a maga elé tűzött feladatokat a következő felhívással fordul az elnökség az ország hazafias társadalmához: A „Dunántuli Közművelődési Egyesület" a nemzeti művelődésért harczol, kisdedóvó intézeteket és nyári menedékházakat állit fel, népés vándorkönyvtárakat létesít, tanítókat és lelkészeket jutalmaz, kik a magyar nyelv terjesztésében érdemeket szereztek s minden eszközzel közrehatni igyekszik a művelődés terjesztésére s a nemzeti szellem ébrentartására a Dunántul. — E nagy feladathoz kicsi még vagyoni erőnk, azért szükséges, hogy a Imalias magyar társadalom minden rétege nemes áldozatkészséggel támogassa egyesületünket. Ez bátorit tel minket, kik a Duaáutuli Közművelődési Egyesület ügyeit vezetjük, hogy az érdeklődőket arra kérjük, méltóztassanak megemlékezni egyesületünkről, mely másféltized óta nehéz munkát végez s nemes czélokat szolgál, de nagy czéljához képest nagyon is csekély anyagi eszközzel rendelkezik. Nem kételkedünk abbin, hagy a társadalom hazafias érzése meg fogja találni a módot, a melyen az egyesületet, velünk szolgálhatja. A D. K. E.ben a tagok kötelezettségei a következők : a) áz örökös tag 2000 korona alapítványt tesz, b) az alapitó tag 200 korona alapítványt, tesz s aat öt év alatt befizeti, c) a pártoló tag öt óv alatt összesen 100 korona lizetésére küte,'ezi magát, d) a rendes tag legalább 10 egymásután követkevő évre 1 korona évi tagdíj fizetésére válla! kötelezettséget, e) gyámolító tag, ki bármely adománynyal járul az egyesület cí'éijaihoz. A tagsági díjak a Magyar Leszámitoló Pénzváitóbankhoz (Budapest, Dorottyautcza 6. sz. a.) küldendők, de elfogad adományokat bármely lap szerkesztősége is, a tagsági beielentések pedig a D. K. E. titkai i irodájához, (Budapest, Akáczfa-utcza 9.) intózendők. Széli Kálmán diszelnök. Pailavicini Ede őrgróf Rákosi Jenő elnök. másodelnök. A D. K. E. vagyona 138.600 korona 24 fillért tesz ki ez összegből a tárnoki (Fehér m.), városlódi (Veszprém m.), tarjíní (Komárom m.), vimpáczi (Sopion m), szaári (Fehér ro.) és pén/eskuti (Veszrém m.) kisdtdovcdák fentartasára a lefolyt évben 4628 kor. 70 fillér, a magyar nyelv tanításában kitűnt tanítók és papok segélvezésére 2000 koronát, uj népkönyvtárak letesitésére 4220 koronát s egyéb kulturális szükségletre 3698 kor. 5 fillért fordított az egylet. Az ovodáknak ujakkal való gyarapítását egyideig beszüntetni volt kénytelen m egyesület, főleg azért, mert a közoktatásügyi kormány a szükségelt állami támo gatást eddigele nem biztosította, sőt a tárnoki általános áramlatába, fölveszik a^ou osztálynak erkölcseit, azon társaságnak elveit, és azon pártnak szenvedélyeit, a hol mozognak tartózkodnak! Igy képződik azután a nagy tömegek erkölcsi temperaturája, mely az időnként odavetett benvomások szerint heves tolulásoknak és erős hu!lámozásoknak lehet alávetve S igy aztán jogosan beszélünk valamely korszak emeléséről, vagy sülyedéséről, a korszellemnek eilapulásáról, a mely megenged oly dolgokat és igazol olv dolgokat is, a miket az ep érzék és á helyes ethikai fölfogás okvetlenül elitélni kénytelen lenne. De a/, idő mindig az egyes embarekbeu összpontosítja a jó és rosz beuyomásait; felelőssé teszi őket oly tényekért is, a melyekért őket jogosan és méltányosan felelősségre senki sem vonhatja. Tűnik, múlik az idő az összes erényekkel és bűnökkel együtt; ós legfölebba történelem könyvei emlékeznek meg róla igaz, vagy valótlan följegyzéseiben. Ez a történelem Ítélete, de ez már nem hathat a mult idő füleihez. Éppen a mi korunk, mely ismét számos bizonyítékot nyújt arra nézve, hogv az általános kulturintózetek fokozott tevékenysége az erkölcsi tudat oly követeléseivel lép a nagy rész elé, amelyeknek az megfelelni nem képes. Az ilyen állapot teremti a félművelt embereket, kik a társadalomnak, sőt az államnak is nemcsak terhére, de veszedelmére is lehetnek. Az igazi műveltség az égi fénynek fáklyája, mely azonban & vak ember kezébe téve nem világításra, hanem gyujtogatásra szolgál. v Cstlkó József. ki életből. (A rosz e világon,) Az ember mindig csak az önfentartás ösztönét követi, a melyet magában véve gáncsolni semmiképp se lehet; sőt az ember jogát és magasabb rendeltetésének pecsétjét képezi. A hírvágynak, hiúságnak, a hatalomra, tekintelyre való törekvésnek legvégső rugója azou szándékban alapszik, hogy saját existencziánkat gyarapítjuk; es az a szándék nem elítélendő. Még a gyűlölet és boszu, sőt a gondoiatbeli és tettekkel való ellenségeskedés is elsősorban a föntartást, létünknek helyreállítását, vagy előmozdítását czélozzák; másnak megsemmisítését csak a czélhoz vezető eszköznek tekintik. És valóban csak a választott eszköz tekintetében, de nem az ösztön okáért elítélendők és kárhoztatandók. Képzelhető még az is, hogy egy üldözött és tönkretett ember dühében egész nemzetségét meggyűlöli és megveti ; s őrületében abban is gyönyörködik, ha valamelyik kínzóját utoléri a sors kemeuy csapása. Tényleg ugy volt az minden időben, hogy egyes állami, sőt néha vallási zsainokok is embertársaik ezrét föláldozták becsvágyuk vagy renyheségük fantomjának; de segíteni lehetett volna rajtuk sznlidséggel belátással ós észszel. A valóban szabad és nemes gondolkodás utóvégre mégis csak győz, ha csak évszázadok, vagy évezredek után is. Erre tanít a történelem és tényekkel bizonyítja, hogy valami jó szellem kormányozza a világot és hogy az embernek az ő legalsóbb fokain is fogékonysága van a jó iránt, hogy képes jobbra is 8 hogy tehát természeténél fogva nem rosz. Lehetséges azonban az is, hogy a világ csalódik bennünk ; hogy jobbaknak tart minket, mint vágjunk; de viszont igazságtalan is lehet irántunk, mert biinnek számítja be nekünk azt, a mit mint oktalanságot és esztelenséget javíthatna. Hiszen gyakran látjuk, hogy nagy tudósok lehetnek alacsony gondolkodásúak; nagy művészeknek is aljas és kapzsi jellemük lehet, kicsinyes hiúságot találunk hősöknél is; és nem egyszer kifelé igen pazarlók azok, a kik otthonukban jó és takarékos gazdák stb. Egyébiránt arra tanít az élet, hogy az emberek megítélésénél absolule csak az érvényes, s csak az irányadó, a mi bensőjükben rejlik, és a döntő, végitélet hozatalára csak az van jogosítva, a ki mások szivében olvasni s a veséket vizsgálni képes. Rendesen azt az embert szoktuk jó embernek tartani, és nyilvánítani, a ki másokat nem bánt, nekik bajt nem okoz. De itt is csak a külső látszat szerint ítélünk és a látható sikeres eredmény után, valamint hajlandók vagyunk bevádolni, el ítélni azt, a ki minket bánt: nem késünk iga zolni ós dicsérni azt, a ki minket békében hagy, vagy éppen korlátolt létünkben támogat és segit. Hogy azon emberek, kiket az életben jo embereknek nevezni szoktunk, — legtökbnyire gyönge jellemek : ez régóta bebizonyított dolog. Egyébiránt külön kell megítélni minden egyes esetet. Én ez alkalommal csak azt akartam megjegyezni, hogy ítéletünket, nemcsak a külső magatartás, hanem sokkal inkább benső indító okok atán képezzük és hogy az illetőnek műveltségi fokát se hagyjak figyelmen kívül. A legtöbb embernél meg annyira csirában szunnyadozik a lét s még oly kevéssé ébredt föl az öntudat: hogy ezek teljesen megelégednének létük puszta tengetósével, ha a mai emberi társadalom összeállítása őket az ilyen vegetálásban nem akadályozná. De min thogy ők maguk nem képesek arra, hogy saját szemeikkel lássanak, saját érzületükkel érezzenek, saját gondolataikkal ítéljenek: ennél fogva oda vetik magukat az idő