Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-03-15 / 11. szám

VII. év Zalaegerszeg, <906 márczius 15. II. szám. ElőÜMtéil ár: &«y érrt 4 korosa, í'ei érrt 2 korona. Nsgy.d érrt 1 kor. JKgyai »xám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint Wyílttér sora 1 kor Szerkesztőség é» kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS M EQ-JELEITIiK: H E T E N K ÉNT CS-CTTÓRTOKIÖIT ESTE. Márczius 15. Irta: Németh Elekné — Andaházy Irene. Ünnep a természetben; ünnep a lelkekben. Odakünn sejtelmes, tavaszi andalító hangulat ; idebenn borongós, áhítatos emlékezés. És amint a közeledő tavasz^fuvalma évről-évre uj életre kelti az alvó t£rfa|ászet jóságos gyermekeit, — a virágokat: 'ugy költögetik lelkünkben az emlékezésnek és kazafiui lelkesedésnek a szunyadó gerjedelmeit azok a kegyeletünkben megszentelt traditiók, melyek a magyar történelem emez epochális korszakához fűződnek. Élettel és illattal, reménynyel és sejtelemmel telitett édes márcziusi levegő hirdeti a természetnek eljövendő távaszát; és egy egész nemzedéknek felmagasztosult lelke mélyéből fakadó lelkesedés, — a megváltó Szabadságnak az ünnepét. 58 esztendő választ el a dicsőség hajnalpírjában megvirradt ezen tavaszi naptól, melyen a Szabadság szelleme, az Igazság nemtője leszállt a betegen sínylődő, elnyomott, megalázott magyar nemzethez, hogy zsibbadt aléltságából nemzetiétének tudatára, népfeüségének önérzetére ébreszsze. Fényes elmék, káprazatos nagy szellemek, nemes önfeláldozásban égő hazafi szivek és a népszabadságnak diadalratörő szelleme egyesültek a hazaszeretetnek egyetlen, égig érő lobogásában, mely elhamvasztotta a régi világot, a régi korszakot, hogy helyébe egy uj világot és uj időket teremtsem. Olyan világot, melyben szabad legyen a föld és szabad a gondolat. Olyan időket, midőn a gyáva szolgaság és megalázó elnyomatás átalakul nemzeti függetlenséggé; a korhadt rendi alkotmány népképiseleti alkotmányoyá. A 48 -as elvek kiboutott lobogójának jelszava nem volt kevesebb tehát, mint uj Magyarorszagot teremteni a régi Hazának vérrel megszentelt földjén, melynek 1000 éven keresztül szakadatlanul, mint önálló, alkotmányos nemzet jogos birtokában vagyunk. Mig a szellemi és anyagi kulturának mindazon nagy átalakulása, a haladás és igazság problémainak megoldasa, a nagy nemzeti aspiráczióknak az érvényesülése más államokban a harcznrezö'í vértengeréből és a guillotineok gőzeiből bontakozott ki hossza századok küzdelme és forrongásai után: addig Pesten 1848. Márczius 15-ének folyamán, csendesen, szelíden, tavaszi bimbófakadáshoz hasonlóan ment végbe az átalakulásnak nagy és dicső munkája. E mp eseményeinek és mozgalmainak egyszerű tei mészetességében rejlik ama megkapó fenség, a megdöbbentő nagyság, mely az elmúlt 58 esztendőnek borongó ködfátyolán keresztül is csodálatra, áhítatra ragadja, a rajongás széditő mámorába ejti, a lelkesedés izzó lázába meriti lelkünket. E napnak emléke olyan mint Kasztalia megifjitó forrása, melyből hazaszeretetet, lelkesedést, nemes elhatározást, erőt és kitartást meríthetünk a jelen és jövendő időknek küzdelmeihez. Azért légy hát szeretettel üdvözölve és örökké áldva Te magyar Márczius 15-ike! Te, szent emlékűnknek magasztosan szép ünnepe „aki feltámasztottad az emberi igazságon épülő szabadságot, az isteni jogból sarjadzó egyenlőséget." Es ha nem hoztad is meg, de kijelentetted a testvériségnek az érkezését. Jöttödet az életet lehelő kikelet kiséri és nyomdokaidon virág nyílik éá áldás terem: a szeretetnek szelíd, illatos ibolyái ; — a jóságnak és békességnek kedves áldásai. Volt tavasz, mely nem hozott virágot és volt idő, midőn a nemzet tompa fásultságában elhanyagolta dicsőségének emlékeit és megfeledkezett 1000 éves nultjának tényes dicsőségéről. Idegen áramok, idegen befolyá ok tárt kapukra, nyitott ajtókra találtak. Betódultak állami és családi életünk szentélyébe 's pusztítva garázdálkodtak nemzeti szokásaink, kegyeletes hagyományaink között. Belekont rkodtak politikán^ ^esferroz^k a hazai irodalmat, művészetet és ipart; megfosztottak eszményien szép nemzeti viseletünktől 's mármár manapság odajutottunk, hogy imádott zengzetes anyanyelvünk használatának a természetes iogát saját magyar hadseregünktől is el akarják vitatni! . . . A nemz* t Géniűsza azonban nem halt meg ; csak szunnyadni látszik néha; az első kiáltó szóra azonban védve terjeszti ki hatalmas szárnyait a veszélyben forgó Haza fölé. A jelen nehéz küzdelmes időkben is jelét adta annak, hogy él és tovább munkál elménkben és érzéseinkben. Fogékonyabbak lettünk dicső emlékeink és az abból levont tanulságok iránt, a múltnak és szennvedéseinek az emléke pedig mélyen, erősen nyomul lelkünkre. Mintha annvi hosszú éven keresztül halálos dermedtség nyűgözte volna le a nemzet egész szervezetét és csak most élednénk újra. Megindult ereinkben a lüktető élet, agyunkba visszatért a gondolat. Ismét eszmélünk, érezünk és akarunk! S a nemzet lelkében életre kelt tetterő cselekvésre buzdit, tettekre készt, a vért hevíti, az izmokat aczélozza, annak bizonyságául, hogy az erkölcsi világrendnek leghatalmasabb mozgató e-rejp a hazaszeretet, melynek egetverő lángja összeforrasztja a lelkeket-sziveket, a különféle czélokat és érdekeket egy közös, megdönthetlen Akaratban! A nemzeti irány napról-napra bátrabb, határozottabb é? erősebb kifejezést nyer, mert érdekében megmozdult a magyar társadalom egész tömege. Az iró, a művész, a tudós históriai multunkhoz fordul ihletért, abból merít lelkesedést, hogy műveiben, termékeiben a nemzeti jelleget jutathassa érvényre. Mert olyan időket élünk, hogy immár nyiltan. bátran, büszkén valljuk, hogy magyarok, vagyunk. hazaszerető, önmagát becsülő nemzet! A paloták és kunyhók lakói egyek a muuká. ban és czéJban: férfiak és asszonyok, öregek és gyermekek összefogva küzdenek és harczolnak, mudkálkodnak és áldoznak az egységes nemzeti ügy érdekében, a nemzeti jólét, a nemzeti szabadság megteremtésén. Tekints hát le, csillagvilági hazád magasságából, te magyarok legnagyobbja — Szécseny István! A te szellemednek megtermékenyítő hatalma munkálkodik itten: nemcsak sziveink dobbanak össze kegyeletes emlékeden, de az eszmék is összeforrtak tanításaidnak a követésében: „Társadalmunk legyen egységes és — magyar" és mintha hallanók lelkesítő intésedet: „Szakadozva felette gyengék vagyunk; az egy szivüek, egy akaratuak pedig — egy óriási erő" . . . Nagy események nagy átalakulások küszöbén vagyunk . . . Jönni fog tehát, — oh! de jöjjön is, minél előbb a megváltó idő, a. várva-várt, előre megjelentett, buzgón óhajtott és ezerszer megérdemelt jobb kor! Mert: „Él még a magyarok Istene, Jaj annak, aki fetámad ellene". Művészek a magyar ipar szolgálatában. Feszt) Árpád művész meg a műit. évben indított egy nagyszerű mozgalmat, a magyar iparnak miivésziebbé, ízlésesebbé tételére, fejlesztésére, a nemzeti jellem-ronásokkal való megbővitésére, hogy a lehetőleg minden magyar munkán, a legegyszerűbb kis portékán is domborodjék ki a magyar karakter, s a magyar Géniusz szelleme szóljon ki abból a munkából. A nemzet, nagv örömmel vette, hogy előljárnak ebben a kéidésben maguk a művészek. Néhai Bartha Miklós ódai szál nyalás.-al dicsőitette a. mozgalmat. Most újra felveszi a fonalat Feszty. A pesti miivészi társaskör, a Fészek, felszólította Fesztyt, hogv adja elé, fejtse ki propoziczióit. Szombaton e hó 17 én este 15 óiakor tartja a kőiben a művész e masodt-zori na,<,y jelentőségű felvasását. A Magyar Paizs közönségével tudatjuk majd eme mrzgalomnak minden kis részét. Nagyböjti levél. Az a nagy ellentét szegénység és gazdagság között — mert egyedül ebben áll a soeiálio kérdés — jelenleg az összes kedélyeket uralja. A koimányok napjainkban is kiváló figyelmet tanúsítanak a soeiális kérdés iránt, tőt minden uj '.örvénvjavaf-lator főleg azon szeropontbol néznek, hogy általa miképpen kell a 'ömeg kivánataií korlárolni vagyis a social demokratikos mozgalomnak gátat vetni. Az embernek egyedül magához méltó czélja; eyy szellemi lét. fvfcft szellemi lét a modern polgári társadalmat nem állítja magának czéljául; s nem teszi azt a so.ial deraokratia sem. Tis'tán az ember szellemi léte tekinthető egyedüi czélszetűnek és éidemesnek. Akármilyen lehetetlennek is hangzik, de tény az, hogy a sceziál demokratikus mozgalmat eddig soha sem figyel:ek meg ezen szempontból. Általában létünk fizikai vagy érzéki oldalának valódi megértése mindig el \an zárva az előtt, aki fel nem tudja fogni létünk metaphizikai vagy szellemi oldalá'.