Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-03-01 / 9. szám

2 MAGYAR PAIZS 1906. márczius 1. Újságíró Kollegáimhoz és Lapkiadó Kollegáimhoz, Levélnek vagy czikknek hosszadalmassága miatt egy pár előbbi levelemnek most csak a czimét irom ide levél gyanánt: Azért mégis csak: Ne hirdessünk idegen iparczihkeket! Borbély György. A templomba! Ha egymással nem szabad beszélgetnünk, szabad beszélnünk az Istennel. Alsólendvdn a 25-iki beszámoló népgyűlést nem engedték meg. Az esperes plébános udvarára gyiiltek az emberek s dr. Nyiry Béla képviselő ott beszélt nekik A sümegi gyűlést is betiltották 25-én s ekkor Eitner Zsigmond képviselő vezetésével a emplomba ment a közönség, hol Németh János plébános gyönyörű hazafias beszédet tartott. ' A belügyminiszter megtiltott minden gyülekezést s igy az alkotmányvédő jóléti bizottság gyűlését is. Tegnap azért Zalaegerszegen megtartotta a 80-as jóléti bizottság az ülését gr. Batthyány Pál elnökkel, mert hivatalosan talán ide még nem érkezett el a rendelet. A hangulat fojlódottan izgatott, leverő, komor, fájdalmas. — Ma délelőtt 9 órakor itt általános gyászmise volt. Bent voltak a megye vezérei. Tegnap este az asszonyok jártak házról-házra jelentve, hogy ma reggel 9 órakor nemzeti nagy gyászmise lesz. 10 órakor megyei rendkívüli gyűlés. Társadalmunk régi sajgó sebe. A télnek is megvolnának az örömei. A társaséletet az ember szomjúhozza, szükségességét Széchenyi fejtette ki, mikor a Kaszinók szervezésében fejtette ki széleskörű agitáczióit. Társaskör bár száz meg száz alakult, telente van is valamelyes szorgalom, hogy az embeiek egy-két órát fzenteljentk jó kedvüknek is. Azonban hova tovább már a jó kedv, a mulattág sem olyan természetes, jóleső érzés ura már, mint volt régebben. Sok helyen az országban bizonyos megmegkülönböztető társaságok vonulnak föl a mulató termekbe, akik egy-egy érdekes csoportba verődnek, -begombolkoznak, egyik a másiktól félre húzódik. Az a fesztelen jó kedv hiányzik, mely régen a magyar ember mulatságát jellemezte. Egy-egy csoport összeül és a más asztalnál levő társaságot csepüli, az asszonynép kigúnyolja a szegényes toilettet, pletykát pletykára gyáit, a férfinép pedig ellenséget lát a másikban, avagy a kisebb fizetésű emberek elől kitér, hogy lehetőleg kezet se foghasson velük. a mellett a titu'ussal ugy dobálódzunk, mint értéktelen holmival. A méltóságos ur demokratikus elveket hangoztat, a kis hivatalnok áhitozza a nagyságos uram megszólítását. Beteges állapot ez nagyon. A régi urambátyámék ifiurat, kisasszonyt, tekintetes asszonyt isjavak pótlása, melyeket a termeszet csak fösvényen osztogatott szét. Olv népek, melyek az általános ipari tevékenységben a mechanika s a technikai vegytanban hátramaradtak, jólétükben okvetlenül sülyedni fognak; s pedig annál inkább, ha a szomszéd államok, melyekben a tudományok és iparművészetek élénk kölcsönös forgalomban állanak s mintegy megujuit ifjúság: erőben előrehaladnak. Vonzó hatása van a tudvágy örömének az emberre nézve és pedig azért, mert hízeleg az ember mindkét szenvedélyének : az önszeretetnek s az önzésnek. A tudvágy ebreszti tehát belénk azt a hitet, hogy általa értékünk is, de vagyonunk is nagyobbodik. Mindamellett sok dolog van, melynek megtanulása veszedelmes; sok van olyan.melyeknek tudása megszégyanitő; sok olyan, melyeknek ismerete haszontalan. Ennek folytán szükséges, hogy a túlságos s igy túlterhelő tudvágynak ellene müködjünk éppen ugy, mint a lealacsonyitó lustaságnak, mely az embert a tudatlanságba lealjasitja. Micsoda ismereteket követel az igazi tudományos képzettség ? Hiszen a tudás anyaga ma már oly óriásilag növekedett, hogy azt győzni az egyes ember nem képes, még akkor sem, ha a mertek. Az ifiur megtisztelte az öregebbet, a hölgyeKkel egyenes, magyaros őszinte beszéddel több társadalmi illendőséggel beszéltek, mint ma, mikor szabadjára nyilatkozhat a trágár öttletesség. A sarokba vonuló, a czigáuyokat maguknak lefoglaló társaságok, az ember hírnevén cséplők társalgása, nem természetes mulatság és hogy ugy fejezzük ki magunkat, nem is művelt emberekhez illő esemény. A társadalmi elegancziához tartozik, hogy művelt ember nem tesz külömbséget ember és ember, vagy ur és szegény tisztes becsülete között. Mentől nagyobb rutint szerzett valaki a társadalmi érintkezésben, annál megnyerőbb lesz az illető modora és a kinek kellemes modora van, az másoknak is jó órákac szerez. Már pedig éppen nem mondhatjuk, hogy az emberek társaságában olyan jól érezné magát az ember. Bizonyos lehangoltság látszik mindenkinek a szemében és érezzük, hogy ez nem jól an igy. Mert akár a pénzzel pazarul bánó, allűrökkel játszó társaságot utánozzuk a költekezésben, akár meghuzcdjunk valamely sarokban, lelkünk a természetes jókedvnek hiányát érzi. Szerintünk a mulatozási órák arra valók, hogy ott az ember feladja a napi robotot és abban az egyhangú idegőrlő munkában találjon valamelyes orvosságot az emberi szenvedés bajában. De nem talál. Még a ki 'társaságba is jár, az is megundorodik. végre is vissza vonul, emberkerülő, társaságot nélkülöző lesz, mert végeredményben is arra a konklúzióra jön, hogy nem éidemes senkivel, és semmivel törődni. Ez a társadalmi b tegség szüli aztán azt a nagymérvű közönyt, melv a közügyek véghezvitelét is megakasztja, ez a közöny okozza, hogy egy-két jobb idea sem jut dűlőre, mert a társadalmi szövetkezés egységes ereje hiányzik a társadalomból és a ki valamelyes reformmal foglalkozik is, arra is reá fogják, hogy beteges álmadozó. Az ideálisiák tábora e miatt aztán egyre fogy, a mit aztán a közönyösek is belátnak. Az ember jobb érzése erre felszólal, még egy-egy ügyben próbákat tesznek, újra megalakítanak egy másik intézményt, egy másik kört, de egykét rövid hónap múlva újra a régi stagnació üti fel a fejét, megint halomra dől a sok szép idea. Pedig oly könnyű, oly egyszerű dolog a bajon segíteni. Az emberek szakítsanak azzal az előítélettel, hogy ember az embernek halálos ellensége. Ne tegyenek megkülönböztetéseket, hanem helyezkedjenek igazán demokratikus alapokra, ember az embert becsülje meg, nem azért, mert egyik-másik egy-két forinttal többet kerts, hanem azért, mert a mit megkeres, azt megér;demli, mert arra tehetsége van. Ez a megbecsültetés azonban ne pózzal történjék. Térjünk vissza a régi szokásokra, azok jobbak és igazabbak voltak, inkább m gédesitették az életet, mint a mai élet, a melytől annyi embernek elment már a kedve. Az ország dolga. / Nehéz dolog most erről képet festeni. Nem mindenüvé, csak néhány vármegyébe mentek ki kormánybiztosok. Első dolog, hogy a kormányrendeleteinek teljesítésére szorítsák rá a megyei tisztviselőket teljes karhatalommal is. Ezek vagy speczialitások tulajdonképeni szakképzettségét kiválasztja. Mégis ha elfogadjuk azt, hogy az igazi tudományos képzettség hivatva van emelni az emberi boldogságot: akkor ez csakis egy egészséges, értelmes, helyes bölcsészet" s természettudományi ismereteken nyugvó világnézet mellett lehetséges. Lehetséges ez továbbá a kulturtör^énelem menetének felfogása s a korszak alkotó kérdések, tényezők megértése által. Es lehetséges végre az önmegismerés által, mely az embert az alacscny ösztönöktől s rosz szenvedélyektől megszabadítja és az ugy nevezett son ellen edzi s védi. Igv aztán a tudomány csakugyan kimerithetlen kútja a boldogságnak s mennyei balzsam a földi lét nyomorúságaiban. Tiszta szemmel tekint a tudományosan képzett ember a világba s nem akad minden lépten nyomon feltűnő tüneményekre s megoldatlan rejtélyekre ; mert ismeri a természetnek lényét, okait s erőit. Az ég elbeszéli neki magasztosságait, a föld az ő csodáit és titkait, a tenger a mélységét. Áthatja a dolgok és cselekmények összefüggést, természetes lánczolatát; a korszelleme súgja neki — megnyilatkozásait. Nem sújtják le az élet küzdelmei s nem esik kétségbe a bajos szerencsétlenség idejében, tudománya s hite bátorságot cseppegtet engedelmeskednek vagy nem. Ha engedelmeskednek : vagy előre, szóra is engedelmeskednek, vagy csak az utolsó ponton, a fegyveres erő megjelenésére. Ha nem engedelmeskednek, vagy főbelövetik magukat, vagy ott hagyják a hivatalt. Egyik sem rózsás állapot. Az engedelmesség egyelőre az adóbeszolgálta^ás és ujonczállitás körül forog. A kormánybiztosoknak azonban teljes diktátori hatalmuk van a gyülekezések meggátlására s a hírlapok írásának és megjelenésének a korlátozására is. A zalai kormánybiztos, dr. Perteleky László Zalaegerszegen betiltotta a húshagyó keddi népmulatságokat, az újságírásra nézve megjegyezte, hogy nem ellensége sem az újságírásnak sem az újságíróknak, sőt azoknak jó indulatu működéséből még támaszt nyerhetne küldetésére, de hatalmában áll a keményhangu Írásoknak a megsemmisítése. Nagykanizsán — ahol most van a kormánybiztos, irja a Zala, megyhagyta a kormánybiztos, hugy a nyomatott első lappéldányt neki vigyék lege'őbb is. A pestmegyei tisztviselők ott hagyták a hivatali. Heti hirek. Helyiek. A vármegyén ma délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlés volt Csertán Károly alispán elnökletével. 25 perczig tartott csupán. De hangulatteljee, emlékezetes volt. Már egy magasztos hangulat elűzte a közgyűlést. 9 órakor a templomba mentek a bizottsági tagok. A vidékről nemzeti zászlóval jöttek az emberek a templomba. Légáth Kálmán apátplébános lélekemelő szentbeszédet tartott. Összetartásra hivta fel a magyarokat. Mert a veszedelem, mint villámcsapás, itt-ott már beleütött a nemzetbe. — A megyegyülés zsúfolt volt, de ünnepélyes, méltóságos csendben hallgattak, hallgatták az alispánnak és Ziegler Kálmán tagnak ja/aslatait s azokat egyhangúlag fogadták el. Ziegler tag fogalmazta a 80 tagu alkotmányvédö bizottság javaslatit. Tartalma: Tiltakoznak azországgyülésnek karhatalomalvaló feloszlatása ellen. A m. közönségétől elvárja a bizottság, hogy eddigi hazafias magatartásához hü maradjon. A megye tisztviselőit kötelezik a törvények megtartására. —Második pont: Tudomásul veszik Hertelendy főispán lemondását (érdemeit már előbb méltatták). A kormánybiztosra dr. Porteleky Lászlóra (a név kiejtésekor óriási abczugolás, bitangolás) vonatkozva határozzák, hogy hivatalvizsgálatra való kiküldetését tudomásul veszik, de kormánybiztosi minősége ellen s a fegyveres hatalomnak a kezére bizatása ellen ünnepélyesen tiltakoznak. Ilyen törvénytelen dolgot el nem ismernek. S a tisztviselöségnek is meghagyja a közgyűlés, hogy a törvényhez szigorúan ragaszkodjék. Végre Csertán alispáD a pillanat ünnepélyességére hivatkozva, mintegy eskütételre feláll, s feláll az egész közönség. Az alispán meghatott hazafias érzéssel tudatja a közgyűlés tagjaival, hogy ő lelkének melegével, és szivének szeretetével helyt fog állani s nem fog a törvénytelen rendeletektől megijedni, de ha mégis a hatalom olyant kivánna, amit ő nem tehet meg, azon lesz, hogy ama közbizalmat, melyben a vármegye közönsége részesítette, becsülettel letegye — s akkor, ha ezt kénytelen szivébe, veszélyekben is. Összetöri az önzés, az aljas szenvedélyek rabbilincseit és szabaddá teszi őt, melyek nélkül nyomorult volna egész létünk. Szilárd elvek nélkül egész életünk nem egvéb kétkedő lebegés volna a lét és nem lét között. Mert az elvtelenség ép ugy, mint a hamis elvek még inkább kínozzák az igazságra teremtett lelket, mint a lélek zsarnokai a testet. Erkölcsi eszmék, erény s tiszta jellem, ez a jelszava, ez vezér csillaga egész életében. Oly hatalma van az igazi tudásnak. Ezt az igazi tudományt meg kell szereznünk; azt a tudományt a mely valóban saját és ember-, társainknak hasznára válik s valóban elsajátításra megszerzésre méltó; azt a tudást, mely egyúttal világosság is és nemcsak saját gondolataink szenvedélyeink s előítéleteink által változik s szineztetik, hanem csakugyan tiszta, nyugodt s egészséges tudás, a melyet az ókornak legnagyobb bölcsészei „siccum lumen"-nek vagyis megtisztult világosságnak, fénynek neveztek. Cselkó József.