Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-02-22 / 8. szám

1906. február 22. Ifju Thassy Lajos .... 1 — „ Összesen: 7 K 60 f. Mai gyűjtésünk . . . . 27 K. 42 f. Hozzáadva a múltkori (1662 K 59 f.) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 1690 K 01 fill. Az ifjúság talán ha nem érti is, de érzi a történelemnek nagyszerűségét. Ők is része­sei, parányi részecskéi, öntudatlan parányi kis részecskéi a történelemnek. Részecskéi és részesei, ük is beszélnek, cselekednek. S ámbarhogy e beszélésben és cselekvésben az értelem igen kevés: az igazság azért igen nagy. Mert beszélésök és cselekvésük olyan, mint a virágnak az illatozása. A virágnak az illata ugyanaz, ami az embernek a szellemi része, a szónoklat. Csak szónokoljatok kis gyermekeim. És ti virágok! illatozzatok. Igazságotok van. Ti is részesei vagytok a történelemnek. — Kánya Lajos ev. ref. tanitó iskolás gyermekektől 1 üldött az alapra néhány koronát. Barabásszegről Baán Kálmán hozott be jócska összeget. Ez a jó fiu nem régen még főgimnáziumunknak volt növendéke, most otthon gazdálkodik, de lelkében tovább ápolja az iskolában nyert nemes eszméket. Igen kedves gyűjtemény a kislengyelt Grün­feld Terézke kisasszony küldeménye, ki egy levélben óhatja, hogy bárcsak a többi zalai honleányok is — igy apránkint bár —•* hasonló módon cselekednének. — Bárcsak! Háry Vendel igen helyesen folytatja Németh György diszeli kollégának nagyszerű kezdemé­nyezését. — Thassy Kristófné szük családi körből küldött 7 kor. 60 fillért. Az asszonyok adományából lesz az építendő alkotmányban a ragyogás. Csertán Káról alispánunk szombaton Buda­pesten volt s részt vett az alispánoknak országos értekezleten. Zalamegyének kormánybiztosává kinevezte­tett dr. Porteleky László miniszteri segédtitkár Heitelendy Ferencz volt főispán saját kérelmére, fölmentetett állásától elismerés mellett. Tegnap­előttől fogva szenzáczióval várja a közönség a kormánybiztos, mely hírnek előzményéül nagy­számú csendőrség telepíttetett Zalaegerszegre. Megerkezett a kormánybiztos. 24 órán át beszélték itt-ott a városban, hogy idegen csen­dőrök vannak itt. Azt is beszélték itt-ott, hogy kedden este, szerdán reggel, délben, megérkezett a kormánybiztos. A valóság az, hogy szerdán este 10 órakor érkezett meg vasúton Zalaszentiván í'elölról titkára kísérletében Dr. Porteleky László miniszteri segédtitkár, kormánybiztosi minőségben. A vasút környékén várta öt-hat rendőr és mint­egy 150 vidéki csendőr. A közönségből nem lás azon erő, hatalom, mely minden személyijei, a melyhez szólunk, megérteti az igazságot. A ki valami igazságról megakarja győzni a makacs, önfejű embert, az nagy mester legyen ebben a tudományban; főleg ha a makacs látni nem akarja — az igazságot. Deklainaczió sok van; közönséges az s minden­napi ; de a gongolatok megragadása, az emberek szivének megnyerése, eszeneK meggyőzése: ez nehéz !e)adat. A nagy hadvezérek nem győznek az által, hogy a csatában tényleg részt vesznek, hanem taktikájukkal; és az ékesszólás az előőrsök Láboi uja. Föl kell tenni azonban, hogy az ügy, melyet védünk, csakugyan igaz, becsületes. Nagy hatalom az ékesszólás — szabad ország­ban. Helye van neki itt az ipai, közlekedés, ne­velés ügy minden fokán, úgymint a politikai meg­győződésben is; és a jót; reméuylik, hogy jövőben ;ágas működései tért biztosit magának. A tudományt, művészetet és a vallást is az ő segítségével nyerik meg az emberek milliói. Vájjon nem méltó dolog-e, hogv minden nemes­lelkü férfiú fegyverezze fel lelkét a tudománvnyal, a jellemseggel, hogy igy hiven a sikerrel szolgál hassa a közjót és hazáját? Minden kornak meg van a saját megkülömböz­teíő jelleme. Azt bizonyos általános eszmék által MAGYAR PAIZS volt senki. Nem is érdeklődtek. Nem is várták. A járó-kelőket, sétálókat is megállította: a csen­dőrök az állomás közelében s igy gyűrődött ott össze néhány ember az utczán kérdezősködvén, hogy mért nem engedik tovább. Az okát nem mondták meg. Egy rendőrtől kérdeztem, hány órakor érkezett meg a biztos ur? Azt mondja, nem szabad beszélnem. A kormánybiztos kocsin ment lépésben a néhány lépésre levő csendőr­laktanyába s ott szálásol. 11 órakor, kihalt, csendes a város. Két csendőr sétál a laktanya előtt. A szembelevő kocsma korom sötét. A többi kocsmában, vendéglőben, kávéházban is egy-két ember lézeng. Azt mondja a pinczér, hogy nyo­mott a hangulat. Másfelöl nem tudnak semmiről, nem is törődnek. A színházban a Hajdúk had­nagyát játszották. Egy pár ügyes jelenet van benne. Meg is tapsolták. Irta Fiajna Ferencz, zenéjét »szerezte« Gzobor Károly. Zenéjében van olyan hang, mint a János vitézben. Ez nem baj. Nekem csak az fáj, hogy a szövegében egy drótos tótnak öltöztetett zsidó gyerekkel minduntalan ki­figuráztat az iró egy becsületes magyar embert, ami­ért ez nem tud* francziául. Hogy minden macska­béka megrugdossa a gyámoltalan magyart még az irodalomban is, még a színházban is. Ez az, arai nem tetszik nekem. Különben a publikum észre sem veszi. Csakhogy ez még jobban fáj nekem. Szóval a színházban is rendben ment a dolog. — Még az este köröztek egy aláírási ivet, hogy rendkívüli megyei gyűlést hívjanak össze. 8 napon belől meglősz. — A hivatalos leirat azt mondja, hogy a kormánybiztos teljhatalommal ugyan, de egyszerűen az ügykezelések megvizsgálására van kinevezve. Itt-ott beszélték, hogy több vármegyei tisztviselő le fog mondaai. Thassy Lajos főszolga­bíró szabadságot kért már régebben. Hivatalon látogatás. Ma délelőtt Vall órakor az 1 kilométernyi Kossuth-utcza járdáján gyalog ment Porteleky kormánybiztos a vármegyeházára. Menetközben pár száz tonyi tömeg verődött össze s kisérte. Pár perczczel a betérés előtt hírtelen földet rengető lárma keletkezett, mely ijesztően hangzott a házfalakról visszaverődve. A lármát igen csúf kifejezések tették. A kormánybiztos mosolygott s befordult a megyeház kapuján. A tömeg csendesen állt és várt. Majdnem ugyan­annyi csendőr. Parancsnoka Rozsnyai főhadnagy. Ott volt Ságv r. kapitány is. Később odajött Boér honvédőrnagy helyiparancsnok is beszélge­tett Rozsnyáival. Jó félóra múlva átment a biztos a s/.omszédban levő városházára a tömegnek nö­vekedő sivitása, zúgása közt. Egy felől a Kossuth nótát, másfelől Kati gyere ki-t. énekelték. Azután a szemben lévő pénzügyi palotába sétált át még nagyobb lárma között. Állandóan szuronyos csen­dőrök között. Innen 3Atl2 órakor jött ki. A ki­mondhatatlan kifejezésü lárma nöttön nőtt. Most már tojások, kövek, tégladarabok is repültek. Szerencsére egy sem találta a kormányoiztost. Mikor egy kő a sarka mellé esett, megfordult s megnézte. A vezénylő tiszt erre fenyegetőleg azt jegyez.te meg, lio£,y ez már a második s a legény­séget lövésre kész! vezényelte. Egy ur, a követ nyeri, a melyek uralkodó érvénvre emelkednek 8 az illető kor törekvéseinek mértekét s c/.élját határoznák meg. A tudomány törekszik ezen eszméket megálla­pítani s megmagyarázni, a művészet igyekszik azokat szemléihetővé tenni, a gyakorlati élet pedig kifejezést ad nekik a gazdasági, jogi, családi s állami berendezésekben, intézményekben. Hogy egy korszaknak életberendezési intézményei össz­hangzók legyenek s hogy minden küiöuféle3égiik s minden ellentétük daccára mégis egy közös alapjelemmel bírjanak, ezt kieszközölni létrehozni hívatva van az igazi tudomány. Minden nemzetnek tudósai megegyeznek abban, hogy szellemi életünk a tudásban s a tudományok értelmes okos élvezetében van;s hogy a többi mind — csak vegetálás. A tudás tehát s annak okos használata az ember szellemi s testi léiének egye­düli előmozdító eszközei, melyek nélkül még az állat alá is sülyedne. De abban sincsen nézeteltérés, hogy minden szép, nagy s magasztos, a mit az emberi szellem valaha teremtett, nem egvéb, mint tudásának s maga.'-abb megismerésének tényleges alkalmazása; valamint minden rossz, gonosz os durva határo­zottan nem egyéb, mint alacsonyfoku műveltségé­nek, jebb meggyőződébe hiányának az az tudatlan­ságának következménye, gyümölcse. H felvette emlékbe. Folytatása nem lett. Egy tégla­darab a földről felszökve a látogatóból hazamenő \ Kosztrabszky Ferencz pénzügyi titkárné lábára esett. A német eredetű szép fiatal asszony ked­ves tréfálkozással jegyzé meg, hogy nem rég lettem magyar honpolgár, már is magyar vértanú vagyok! A kormánybiztos Csertán Károly alispán­nal, Várhidy Lajos polgármesterrel és Odor Géza pénzügyigazgatóval beszélgetett a hivatalokban. A beszélgetés tartalma körülbelül ebból állott: Bemutatkozás. — Úgyis tetszik tudni, milyen minőségben vagyok ? — Hallottam, de hivatalos értesülésem nincs. Előmutatja a kinevezés ok­mányait. — És mi czélra jött Méltóságod? — Hogy a csendet, rendet helyreállítsam. — Hiszen itt nyugalom, csend és béke van. Az ablakon le­mutatva, csak épen most van egy kis csődület. És mennyi ideig méltóztat itt maradni. ? — Nem vagyok időhöz kötve. Dolgom lesz a napokban főleg a hivatalok ügykezeléseit megvizsgálni, job­ban mondva megvizsgáltatni a velem jött szám­vevővel. Esküdtszéki főtárgyaiások Hétfőtől fogva négy bűnesetet tirgyalnak Zalaegerszegen. Mind a négy bűneset Tapolcza vidékéről való. Különös ez. De azt mondják, hogy nemcsak a Tapolczán összpontosuló olasz borok okozzák ezt, s nemcsak a vidéken termő bor, hanem az, hogy isszák az emberek ott a pálinkát is. Ez még röszabb. A hétfői tárgyalást az uj törvényszéki elnök, Dr. Degré Miklós vezette. Egyúttal ez volt az uj elnöknek Zalaegerszegen első fontosabb szerep­lés^. A közönség érdeklődéssel figyelte, hogy a fiatal uj elnök — holott eddig a jarásbirósági teendőkben működött már ez első fellépésében teljes egymásutánnal határozott szabatossággal végzi az esküdtek elé adandó nehéz utasításokat is, hogy e tekintetben nyomába lép kitűnő előd­jének, Sztaniszlavszky Adolfnak. I. Hét/tő. Novemberben Monoszlón Nagy Pál és Fülöp Gábor fiatal legények Nyitrai Károly munkástársukkal dolgoztak, aztán ittak, czivakod­tak s 22 bicsak szúrással megölték ez utóbbit. Szemtanú nem volt. A Törvényszék: Dr. Degré Miklós elnök, s Skóday Aurél, Sperlagli Géza szavazó bírák, dr. Ludányi Béla jegyző. Közvádló Schneider Gábor. Védők dr. Oberschon Mór (Nagy Pálé), s dr. Árvay László (Fülöpé). Az esküdtszék: Bedl Gusztáv, Gyarmati Vilmos, Puer István, Skublícs István, Laux Rezső, Takách Jenő dr. Ruzsikska Kálmán, Csík László, Tivolt János, Magyar Lajos, Beczök János, s Horváth József; Simicska János és Mentes György póttagok. A terjedelmes vád és védő beszédek erős okokon alapulnak. Nagy Pált 2 évi börtönre, Fülöp Gá­bort 1 évi fogházra Ítélték. II. Aedd. Somogyi Ferencz halápi 28 é/es vinczellér Kékkúton uov. 20 án öreg Mészáros Imrét borozás után agyonütötte egy fejszével. Az ügyész szándékos emberölésnek mondja, azonbaz csak halált okozó súlyos testi sértésért büntették meg 5 évi fegyházzal, melyre a védő semmiségi panaszt jelentett be. A törvényszék: Dr. Fritz József bíró elnök, Skóday Aurél, lío­A szerzett ismeretek oly kincset képeznek' mely sérthetetienül marad meg birtokosának s melyet soha el nem veszíthet; mig ellenben a szerencse külső javai s ajándékai gyakran hűtle­nül eltűnnek. Alapos tudás tisztítja az itél<;tet, legyőzi a csalódásokat s az előítéleteket, minden tettet igazol az ész itélő széke előtt s biztos tám­pontot és erőt nyújt az — első embernek. Olyan az, miut a nagy tüz, melyet egy népben szüntelenül fen kel! tartarii s ápolni. Egyeseknek az a kötelessége, hogy folytonosan uj fahasábokat dobjanak e nagy tűzre; másoknak ismét az a feladatuk, hogy az ország faluiba s kunyhóiba vigyék a szent lángot. Mindenkinek, a ki a vilá­gosság terjesztésén dolgozi'*, meg van a maga joga és senki se becsülje kevéssé a — többit. Valóban isteni lény s magasztos szó : „tudo­mány", mely magában foglal minden más eszmét. Szeretet, szépség s a többi mindcsak részei ama nagyszerű hatalomnak! Folyt. köv. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom