Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-02-08 / 6. szám

VII. év. Zalaegerszeg, 1306 február 8, / / / f l 6. szám. EISfiMtéfi ár: %gj ért* 4 korosa. jféi ém S koroM. Stfyad érr* 1 kor. Xgjtt 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza • Alapitó és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEG-JEEEITIX: Bt E-T ÉNKÉNT CS"Ö"Td)RTOBZÖ3Sr ESTE Hol van hát a medve? Ha látnátok annak a három szép gyermeknek az arczképét, s ha olvasnátok azt a levelet, melyet róluk irt az édesapjuk a szomszéd országból: a fájdalom megfacsarná lelketeket, ha van lelketek. Pedig azok a gyermekek igen boldogok. Épek, egészségesek. Az iskolából jó bizonyítványt visznek haza. Van szerető édesanyjok, aki megcsókolja őket jó tanulásukért. Az édesapjok tekintélyes polgár, előkelő gyáros, vagyonos ember. Van, mit apritniok a tejbe. Családi életök szép, mintaszerű. A házban tisztaság, józanság, megelégedés van. Boldogok. És nekünk mégis sajnálkoznunk kell azokon a gyermekeken. És magunkon. Én olvastam azt a levelet. Láttam a családtagoknak az arczképeit is. Különösen a férfiú képe lebilincseli az embert. Homlokán ül az értelem. Szemén az agyvelő tisztasága sugárzik. Orczáján, száján a nyilt egyenesség, őszinteség beszél, — s egész ábrázatján látszik lelkének akarata, önálló függetlensége, törhetetlen karaktere. Magyar ember. Ezelőtt 15 esztendővel még itthon volt s hivatalba járt. Vagy talán csak járt volna. De megutálta az embereket. Megutálta a csuszva-mászva, hajlongva, könyökkel lökdösődve törtető embereket. Megutálta a csúszó mászó „vajas kenyeres" embereket. És megutálta azokat a mindenható embereket, akik többre becsülik a piszkot a tisztaságnál, a hizelgést az őszinteségnél, a sima ellenséget az érdes barátnál. Elment más országba. Nemsokára gyárat alapított. Erre a gyárra nekünk is szükségünk volna. És büszkeségünk látnók benne. De, ainiit a levél is szól — s amint igazában van ls a dolog: mi tiszteljük ugyan a munkást, iparost a — szónoklatokban, de még nagyon messze vagyunk attól, bogy a valóságban igazán megbecsüljük. Kiváltképpen pedig ugyancsak horgas szemmel néznénk az olyan iparosra, akinek talán magas ibbrendii családi összeköttetései vannak. Ne teketóriázzunk: hiuk vagyunk; másképpé:; szólva: üresek vagyunk. Szóval ott alapított gyárat és családot. Elvett egy jóságos arczu török nőt. És a gyermekek már járnak az iskolába. És tanulnak. Mit tanulnak ? A mit a tanító tanit és parancsol, és a mi a tankönyvekben van irva. Ugyan mit irhát abba a bukaresti és jassibeli tanár ? Azt nem irja, hogy tiszteld a magyart, mert az lovagias és nagylelkű nemzet; e lovagias nagylelkűségével védelmezte meg Mária Teréziának is a trónját. Ezt nem irja. Hát a dászkál mit taníthat ? Magyar nyelvet nem tanit. Tanit oláh nyelvet és német nyelvet. Bizonyos, hogy Vörösmartyt é8 Petőfit nem tanítja. Hát még mi van a könyvekben és még mit tanit a dászkál? Azt, hogy Axentie és Jánku, a „hegyek kiralya" és Hora. Kloska nemzeti hősök, a szabadság férfiai, martyrok, akik sokat küzdöttek a csorda mongol fajta vad magyarokkal és hogy az oláhoknak jussa van a Tiszáig . . . Ezeket tanulják Oláhországban a magyar gyermekek, amelyért fáj az apának a szive s fájhat a miénk is, ha van szivünk. Mindezeket én a L-vélből és az arczképekből olvastam. Amerikában már két millió magyar van. Es vannak Keleten is szanaszét. Csak itthon van kevés magyar. Azt irtam egyszer a mult hetekben, hogy mi ugy tánczohmk sorsunk karikájában, mint talián lánczán a medve. Azt is irtam, hogy nincs elég műveltségünk a hazaszeretetre. S ígértem, hogv egyszer-másszor felhozok rá egy-egy példát. Várhatták talán némelyek, hogy „hol van hát a medve?" Azt miudenld tudhatja, hogy nincs elég magyar iskolánk. Elég magyar iskolánk, melyek magyarvéreinknek a szeretetét oltanák belénk s magyar véreinknek az emelését parancsolnák. Ugy tartom, ebből kifolyólag eléggé magyar hivatalaink sincsenek akkor, ha a nyiltszivü magyar ember üldözött lesz onnan s üldözött a hazájából, hogy gyermekei s unokái ellenséges népek táborával jöjjene majd látogatóba. It

t van az egyik medve. Borbély György. Szervezkedő gyűlés Zalaegerszegen. A zalaegerszegi választó kerületbeli szövetkezett ellenzékiek gyűlése e hó 11-én vasárnap délelőtt 11 órakor lesz megtartva, melynek tárgya az ellenzéki szövetségnek községenkónti szervezése. A gyűlés a Bárány előtti téren lesz, rossz idö esetén a Kcrona 'vendéglőben. A meghívókat Bosnyák Gézi elnök már szótküldötte az egész kerületben a vidéki tagokhoz. Zalaegerszeg városára nézve e tekintetben külön lesz gyűlés külön elnökkel. Azért mégis csak: Ne hirdessünk idegen ipárczikkeket, Ifj. Kovács József előfizető olvasónk, orosházi derék iparos a következő levelet irja: „Amint már jeleztem, hogy sok jó és tanulságos dolgot merítettem ós mprithet mindenki, a ki a Magyar Paizs hasábjait figyelemmel olvassa. A legutóbbi január 18. 3-ik számban közzé tett „Azért mégis csak; ne hirdessünk idegen iparc/ikkeket" czimü czikkére azt mondom. hogy nem lehetne e azt ugy ki vinni, hogy az összes magyarországi lapok hirdessenek ugyan külföldit is, de csak 2—3-szor annyiért, azután a belföldit pedig a mostaninál sokkal olcsóbban vagy ingyen ós rázzák fel a magyar lapok a magyar társadalmat, a magyar iparvilágot, hogy valamirevaló iparos, a ki csak tud előállítani valamit és nehezen talál piaezot: hirdessen ; mert tessék elhinni hedves Tanár ur, hogy pl. ha a háztartásnál valamely dologra vagv egyéb életbevágó gyakorlati, ritkán előforduló czikkre vagy ipari tárgyra szükségünk volna: kávé pörkölő, kéziruha mángoló, gyermekhinta, kocsi vagy ehhez hasonló, nem tudjuk, hol vegyük; nézzük a lapban és mit találunk? találunk benne egy osztrák iparost a k> kínálja iparczikkeit. Mit tegyünk ? jóllehet, ugyanazon iparczikk itthon is készül, de nem tudjuk: hol? kiuél ? Ki árulja ? Ki készíti ? szegény magyar iparos pedig panaszkodik, hogy nem érdemes munkálkodni, tanulni, módosítani készítményéit, mert nem keresi senki, s a nyakán marad, mert szegény a falujánál tovább nem lát; a ki tovább látni akar, költséges a hirdetés, nem mer hozzá Mért mennék . . . ? Mért mennék közétek? Ne hívjatok engem. Nircs meg aaár a régi jó szív, derűs kedvem; Akárhogy szeretnék, mást nem tudok tenni, Lelkemről a felhőt nem hajtja el semmi. Hegsdüt, czimbalmot, soha ne is halljak, Nem örülök én már muzsikának, dalnak; Ami máskor rózsás, szép álomba ejtett, Most szemembe csalja a iegfájóbb könyet. Hej, nagy az én bajom ! Egyszer már jó régen Hullámok érktztek a haragvó égen; Engem is talált egy, a rózsámnak átka . . . Szivemnek azóta bú bánat a társa. Frászt Lujza Élet és — harag. Társadalmi életünk tele van kölcsönös rosz akarattal és gonosz érzelemmel; 8 nagy szerencse az embwekre nézve, hogy okosság s előzékenység némileg elfödik ezt az általános kölcsönös rosz indulatot, ezt a bellum onnium contra omnes féle állapotot. De alkalmilag mégis csak napvilágra kerül az ; történik ez pedig nevezetesen az oly gyakran előfoiduló kíméletlen megszólásoknál, gyanúsításoknál és rágalmaknál, leginkább pedig a harag, a düh kitöréseinél, melyek legtöbb esetben nem lennének oly hevesek, ha oly sokáig nem ápoltuk volna a bensőnkben -gyűlöletet. A harag legmagasabb legerősebb foka a gyűlöletnek, mely bennünk azt a heves vágyat idézi elő, hogy a gyűlölt tárgyat szétrombolhassuk a gyűlölt személynek kellemetlenséget okozhassunk 8 beune kedvetlenséget előidézhessünk. Ez a gyűlölet hevenyalakban nyilvánul, ellentétben a közönséges chronikus gyűlölettel. Megfosztja igaz lényétől szemünket, elrabolja értelmünktől az egyenességet s az igazságot; természete állati és megbecstelenítő; fátyollal választja el a szemet s a szivet: sőt még az erény is elrejtőzik előle. Dühében az ember gyakran többet árt magának, mint a vélt ellenségének, a gonosznak utóvégre is csak uj diadalt szerez, önmagának pedig bánatot. Mindezt bizonyítja a nagy római bölcsész Seneca, midőn mondja: Iratus veritati ipsi irascitur, clamore et tumultu et totius corporis jactatione, quos aestimavit, insequitur adjectis convicüs, maledictisque. Hoc non facit ratio. Igaza van a nagy római költőnek Horácznak, midőn mondja, hogy a féktelen tűznél is roszabb a féktelen harag; esész városokat, országokat elpusztított, elhamvasztott az már. Mennyi szerencsétlenséget, baj

f okoz ez a démon mindennap, mennyi életboldogságot rombol az szót ? Ez nem szorul magyarázatra, sem bizonyításra. Mint a fékevesztett, megvadult lovak, ugy rohan dühöngve a harag is hegyen völgyön keresztül oda vetvén magát sokat is magával ragadván a rettenetes mélységbe. S a mint a dühöngő szélvihar kettétöri a iák törzseit, sőt ki is dönti azokat gyökerestül; eltorzítja a természet gyönyörű alakját 8 elcsúfítja szépségét; vagy valamint a földrengés egész városokat felforgat és halomra dönt: ugy a i