Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-11-15 / 46. szám

M AGYAR PAIZS 1906. november 15. Bischitzky Miksáné Nagykanizsa. 32 év óta fennálló legjobb hírnévnek örvendő hangszerraktárában Nagykanizsá n 2—5 2 r 1 ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal válaszol Thököly Imre tetemeit vivő kocsi és annak kísérete kiválik ós azokat az evangelikus templomba viszi, a menet többi része a Váczi-köruton halad tovább a Szent-István templomba, ahol istentiszteletet tartanak és ennek végeztével a jelen volt ünneplő közönség a Nagykorona-utczán át a Deák-téri evangelikus templomba megy, a hol az evangelikus egyház tart gyászistentiszteletet Thököly hamvainak. A menet indulásától kezdve a templomba bevonulásig az összes templomok harangjai zugnak és a menet utvonalán az összes gázlámpák égnek. A házak föl vannak lobogózva. Az ember áradat levett kalappal fogadja a menetet. A Kerepesi-utnak Baross-téri végpontján diadalkaput állítottak. A pályaudvarnál a megérkezés alkalmaval és a menet elvonulásakor a Deák-téren a fővárosi egyesitett daloskörök a Szózatot, s a Himnuszt énekelték. A templom lépcsőzetén hölgyek várták a koporsókat és Zrinyi Ilona koporsóját megkoszorúzták. 1. A menetet vezeti Hadik János gróf államtitkár lóháton, lovát két csatlós vezeti. 2. Négv kürtös, czimerzászlós harsonákkal. 3. Az ország zászlaját vivő lovas Yay Ádám gróf, lovát féken vezeti két csatlós s mellette fiai, dám és Rezső, mint apródok. A zászló kopjáján gyászfátyol leng. 4. A székesfőváros és Pestvármegye íovasbandériuma, továbbá ama többi törvényhatóság lovasbandériumai, melyek nem Kassán, hanem a fővárosi ünnepélyen kívánnak résztverni. Ezeknek czimeres zászlóvivői a pályaház előtt sorfalat állanak és zászlóikat meghajtják, a mikor Rákóczi koporsóját kocsira helyezik, b. Zenekar. 6. A temetési kornetét vivő lovas (fekete lobogó arany lángnyelvekkel) rajta egyik oldalon a Boldogságos Szűz képe, a másikon a Rakóczi-család czimere. i.Pánczélba öltözött lovas, kezében buzogánynyal. Lovát két csatlós vezeti. 8. Apród Rákóczi-korabeli öltözetben piros hársony-párnán aiauyozott tollas sisakot visz. Két testőr kiséri. 9 Egy apród lefelé fordított hegyű pallóst visz. Mellette" két testőr. 10 Egy apród piros hársony-párnán lovagi sarkantyút és vezéri botot visz. Két testőr kiséri 11. Egy apród párnán a spanyol aranygyapjas-rendjellel. Két testőr kiséri. 12. Fekete mén" Rákóczi-czimerével díszített fekete bársony-teritővel, melynek földig érő uszályát két apród viszi. E lovat két csatlós vezeti. lel. A katholikus papság. 14, Három lovas lámpavivő. 15. Rákóczi régi hadi lobogói. Lovasok viszik a megyei bandériumokból. 14. II. Rákóczi P. fejedelem, anyja. Zrinyi Ilona és fia, József herozeg halottas díszkocsija, hat t'ehér lótól vonva. Minden pár lövet két csatlós vezet féken, nyeregben ülő három lovásszal. A koporsó arany lángnyelvekkel hímzett bíborszínű teritővel van letakarva, közepén a Rákóczi- és Zrinyi-czimerrel. A terítő földig érő uszályát a Rákóczi vármsgvék alispánjai viszik. A koporsó mellett mindkét oldalon három-három apród az ország és a Rákóczi-család czimerpajzsával. A testőrséget Bereg, Zemplén. Sáros, Ung. Abauj és ^tármaros vármegyék és Kolozsvár város két-két küldöttje kivont karddal diszmagyarban képezi akként, hogy mindkét oldalon 8—ö kiűdött ho.lad. Kétoldalt 12 viaszfáklya vivő. Mindkét oldalon mozgó őrség. 17. Két lovas lámpavivő. 18. A Rákóczi nővérétől, Julidtól leszármazott családoknak megjelenő képviselői. 19. A második halottas kocsi négy fekete lótól vonva, a .íelyen Bercsényi Miklós gróf és neje, Csáky Krisztina ,,'róí'nő, Eszterltázy Antal gróf és Síbrik Miklós hamvait tartalmazó koporsók nyugosznak. A teritő nemzeti szinti az illető családi czimérekkel. A lovat két csatlós vezeti, a nyeregben két lovász. Két oldalt két-két czimervivő apród két-két testőr és háromhárom íakiyavivó. 20. E családok leszármazottai és a rokonc saládoktagjai. 21. Lovas gyászkornetás, Thököly fejedelem czimerével. 22. Két lovas lámpavivő. 23. Az ág. hjjtvallásü evangelikus és református papság. 24. A Thököly Imre hamvait vivő kocsi hat fekete lót M vonva. Hat csatlós, három lovász, hat apród és l'Z fáklyavivő. A kocsi mellett a testőrség Szepes vármegye és Késmárk város hat küldöttje. 25. Két lovas lámpavivő. 26. Szepes vármegye és Késmárk város küldöttségének töhbi tagjai. 27. Thaly Kálmán. Rákóczi történetírójának vezetése alatt a tetemeket Konstantinápolyból hazahozó ötös küldöttség. 28. Miniszterek és államtitkárok. 29. A főrendiház 30. A képviselőház, bl. . llami főméltóságoknak. — számos hatóságoknak és több intézeteknek képviselői. 32. A törvényhatóságoknak gyalogküldöttségei, köztük Pestl'ilis-riolt-Kis-Kunvármegye községeinek küldöttsége. 35. Más testületek küldöttjei. A templomban a koporsókat nienyezetes ravatalra helyezik, amely mellett országgyűlési képviselők diszőrséget állanak, a. régi Rákóczi zászlókat a koporsókra már korábban ráhelyezett koszorúkkal együtt a ravatal körül helyezik el. Este 7 óra 50 perczkor a tetemeket a keleti pályau Ivarról induló különvonat Kassára ós Késmárkra szállítja. Kedves barátaim, nemes tanuló ifjúság! megmondom annak a nevét, kit tiszteljetek s kit szere-setek legjobban azért, hogy a nemzet most hazahozta dicsőséges fejedelmét, nagy szabadsághősét. — Tiszteljük a kiiályunkaf, tiszteljüK mostani koi mányié! fiainkat: Dr. Wekerle Sándor ministerelnököt, Gróf Apponyi Albert iskola mi" niszterünket, Kossuth Ferencz minisztert és a többit, — de legjobban szeretnünk kell Thaly Kalmár,'. Thály Kálmán országgyűlési népviselő, 25 esztendeje képviselője Debreczennek. Ennél több: 45 é^en át iángoló szeretettel műveli a Rákóczi irodalmat) megteremtője és mivelője annak. Összegyűjtötte a kurucz szabadság-harczbeli nótákat, megmutatta Utjáí a kuruczdalok nagy értékének, hogy a kUiUc

zdalok igazi gyöngyei a magyarköltészetnek ; megírta a kuruc? szabadságharcz történetét, az egész Rákóczi történeti t; tüzelt amellett, hogy dicsőséges szabadság hősünket hozzuk haza. Emellett tüzelt — Uramfia! még Tisza Kálmán idejében is. Az emberek közül többen mosolyogtak, mint nem. Mert nagy nemes törekvését eredmcn" lennek tartották. A komoly dolgot hatásosabban megkezdte Zemplenvármegye 1873-ban. Ez a megye kérte az országgyüléítő', hogy hozzák haza Rákóczy fejedelem porát, temessék el itthon. A folyamodáshoz csatlakozott az 52 vármegye. Szíávy nevű miniszterelnökünket meg is bizta az országgyűlés, hogy intézkedjék. E/. irt a konstantinápolyi nagy követünknek, egy Ludolf nevezetűnek. Ez az ember azt irta vissza, hogy oknéikül való minden, Törökországban n^m találhatjuk azt meg, mert ott nincs az a holtest. Azu'án Tisza Kálmán miniszterelnököt is megsürgették, mozogjon a dologban. Ez is felelt valamit, olyat, mint a konstantinápolyi „német magvai" követ. Ludolf, hogy hát most nem lehet, de ha lehetne aem lehet, mert nem lehet tudni, hol lehet eltemetve. Thaly Kálmán nem hallgatott ezekre a beszédekre, elutazott Törökországba 1887-ben, felásogatta a rodostói temetőt, nem találta, hogy Rákóczi ott volna eltemetve s neki is c^ak mcst jutott eszébe, hogy mit is mond zágoni Miües Kelemen az ő levelében, hogy a Nagyságom fejedelmet édes anyja mellé Zrinyi Ilona mellé temették Konstantinápolyban. Maga Miki i rendezte a temetést, ő szállította át a fővárosba. (Mintegy 80 kiJometene van Rodostótól keíeiie.) Még azt is megírta levelében, hogy koponyáját az orvosok ketté fürészelték, az agyvelőt kivettek (a tudomány szempontjából) s finom selyemszövetet tettek helyébe. Thaly Kálmán tehát másodszor is elutazott 1889-ben Törökországban s az uralkodónál és a pápánái megHyerte az engedélyt arra, hogy a konstantinápolyi templomi sírt is feláshassa s itt megtalálta a nemeb léleknek a csontjait. Márvány táblás felírással látta el, hogy itt nyugszik II. Rákóczi Ferencz, Zrinyi Ilona s gróf Berc<énv i Miklósné, stb., hogy ezután minden magyar z.irándok fáradtság nélkül láthassa, tudhassa a helye;, az elmélkedés helyét, a mint öt évvel később nagyobb fáradtság nélkül magsm is könnyen rátalálhattam a szent B&noit templomban ; szóval megtalálta a csontokat s van tehát a mit hazahozzunk — É3 hazahoztuk. Thály Kálmán arra tüzelt minket, hogy hozzuk haza a csontokat is, a romokat is, a roncsokat is. Ezek a roncsok pedig tüzelnek minket a hazaszeretetre, a vélemény s gondolat-szabadságraósaszabadságnaka szeretelére, amint a hős vértann lobogójára volt irva: „pro Patria, pro Deo, pro libertate!" Tiszteljétek tehát ifjú barátaim Thaly Kálmánt, tiszteljétek az írót, tiszteljétek a magyar írókat. Ha egy nemzet sem becsülné meg költőit, nekünk magyaroknak meg kell becsülnünk e szerény, nemes munkásainkat. Ők a nemzetnek élő lelkiismerete. S most nem is akarok többet mondani, csak épen egyet, a mi a legfőbb. Miért is olyan nagv ünnep ez a tegnapi és mai? Nemcsak a bpesti fejedelmi fény, amit felolvastam, hanem az egész országban a megyei törvényhatóságok, városok, községek, egyesületek, az összes iskolák ünnepelnek, a haiangok zugnak. Hiszen egy marék port hoztak haza s egy-két csontdarabot. Nem ezeket ünnepeljük ugye, hanem a leik. t, a csontoknak 200 esztendős szellemét. De hiszen Rákóczi Ferencz csatát vesztett. Mégis ünnepeljük! Ünnepeljük azért, azt mondjátok bizonyosan, mert csodáljuk benne azt a nagylelki erőt, hogy lemondott a földi boldogságról, mint egy askéta ment a világnak ; lemondott a megígért királvi koronáról, lemondott a milliókra menő földjéről, édes szülőföldjéről. — Ezt a nagy lelki erőt, hősi lelket, vértanúságot csudáljuk, becsüljük, tiszteljük benne. Hát igaz, ezt lehet csudálni, bámulni, tisztelni. — De ezeknél sokkal nagyobb az, amiért szeretnünk kell. Igyekszem megmagyarázni, mi az. Amennyire lehet értsétek meg. Azért nagy ember ő, amiért Leonidás, Zrínyi Miklós és Kossuth Lajos. Említettem már, hogy maga a szabadságharca, ez a nagy jajkiáltás, egy nagy figyelmeztetés volt arra, hogy a nemzet nem akar rsb^zoiga lenni. De a figyelmeztetés csak a harcz idejére szól. S ha Rákóczi aláírja a szerződést s belenyugszik a leveretésbe, akkor megszűnik még a figyelmeztetés is. Akkor nekünk nem volna mosr sem annyi kedvünk, sem annyi jogunk, függetlenségünket követelni. Csakhogy Rákóczi nem irja alá a szerződést, nem nyugszik bele a leveretésbe, s ez a végigtartó ellentállás már sokkal több a figyelmeztetésnél, ez élő tiltakozás: hogy a nemzetnek nem szabad rabszolgának lenni, s ha ezt a tiltakozást a sirig viszi és magával viszi a sirba is: akkor ez a tiltakozás örök időkre szól. Tehát helyettünk is beszólt jó előre. A jövő századok és ezredek magyarjainak is leczkét adott ez a nagy tanítómester. Ebben van Leonidásnak, Zrínyinek, Kossuth, nak és Rákóczinak a nagysága. — FentartoUák számunkra s áradták nekünk azt a jogot, hogy szabagaágunkat követelhessük; s fentartotiák számunkra és átadták nekünk ezt a parancsoló törvényt, kötelességet, hogy szabadságunkat követeljük is. Másképen ezt jogfolytonosságnak is hívják. A csatát elvesztettek, de a jogot és a törvényt vérükkel megpecsételve testamentumilag reánk hagyták örök időkre. — Ebben v.>n a nagyságuk. Ezért tiszteljük és szeretjük őket ilyen nagy mertekben — ösztönszerűleg is. Tehát Leonidásnak dicső halála nem volt balgaság, Zrínyinek a kirohanása nem őrültség, Kossuthnak keserű kenyere nem kiuság, Rákóczinak önként elvállalt fájdslma nem lelki erejének a fitogtatása, nem henczegés vala, s gróf Battbyánynak, Csánynak s a többi vértanúnak a halála nem az erős dacz : mindnyájuknak holtig tartó kínos ellentállásuk nagy tanítás vala nemzetük számára. Nagy vagyonc, nagy kinc-ret (nevezzük azt elvnek, jognak, törvénynek), nagy erkölcsi kincset testáltak reánk örökségül. Más kérdés aztán, hogy ezt a nagy kincset, ezt a nagy tanítást vájjon megérti-e a nemzet, vagy nem? — Most, hogy a nemzet fényes tisztességgel hazahozta a vértanuknak hoittetemöket: ez a jel arra mutat, hogy megértette, sőt méltányolja is. Megint más kérdés az, hogyha megértette: vájjon szótfogad ó? Az ón óhajtásom az, hogy szótfogadjon. De a hitem is meg van, hogy szótfogad. Látlak benneteket ifjú gyermekeim. Ti vag}tok a nemzet. Látom kristálytiszta véreteknek a forrongását, érzem gyúlékony nemes lelketeknek a hevülését. — Mintha magam is gyermek volnék. — Ugyan ki volna közöttünk az a nemtelen, aki nem óhajtana a széplelkü Rákóczinak a tanítványa lenni! S tudom, hogy nemesek itt, de ma az országban mindenütt, minden iskolában százával, ezrével ezt a tanítást hallgatja a nemes ifjúság. Az ón gyermekkoromban nem igen hallottunk ilyen tanításokat. Lehetetlen, hogyha jó földbe veti a magot a gazda, meg ne foganjon a vetés; lehetetlen, hogy annyi ezer nemes ifjú szívbe hiába csepegtetnők az eszmék magvát ... Én hiszem, hogy a mai ifjú nemzedék eiősebb lesz, mint mi, hogy Ők igazi féifiak lesznek s „mit iánk kentek