Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-02-01 / 5. szám

Vfl. év. Zalaegerszeg, 1906 februá

r I. 5. szám Etó9*«téd ár: tjj éret 4 koroma. Tél érrt 8 karon Sagytd érrt 1 kor. a&m 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint iVyilttér sora 1 kor Szerkesztőség é» kiadóhivatal : Wlassies-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS ME0J-BLŰNIE HETENKÉNT Cet^'rCíRTOlErÖIT EST El. Tömörüljünk. Szövetkezzünk. Az én eszem szerint nem kellene sem tömörülni, sem szövetkezni. Kezdettől fogva tömörülve és szövetkezve kellene lennünk. Hát mi a nemzet togalma, b» nem ez? Az én óhajtásom szerint nem kellene iparvédő egyesületeket alapítani s koronákat fizetgetni oda évi tagsági dijak czimén. Mert nem természetes dolog, nem rendes állapot ez. Vagy talán természetes dolog é a következő história ? Egy édesanyának a gyermekei közül ketten-hárman arra szövetkeznek és arra tesznek fogadalmat, hogy nem hagy-ák éhen veszni édesanyjukat, saját gazdag kúriáján, szép házában, dus vagyonában; eőt ezután nem is bántalmazzák, inkább megbecsülik, tisztelik, szeretik. Hát erre fogadalmat kell tenni nekik'? Hát eddig mit csináltak? Tékozló fiuk voltak ezek. Talán meg is rugdosták édesanyjukat. Nem ismerték sem az emberi, sem az isteni törvényeket: buták voltak. Ha ismerték, s mégis! akkor gazemberek voltak. A testvérek közül azok, akik moit sem tesznek fogadalmat: azok továbbra is czudar gyermekek maradnak. Nem természetes dolog, hogy nekünk szövetkeznünk kell a magyar ipar védelmére. Hát eddig hol voltunk ? Eddig nem állottunk szövetségben egymással? Persze Ingy nem. S ennél fogva nem is voltunk jó gyermekek. Háládatlanok. Tékozló fiuk voltunk. Az apáinkról ránk maradt örökséget duhaj módra pazaroltuk. De hogyha olyan nagy boldogság az az állapot! A nyugalomnak i

1 békessége s a békességnek a nyugodalma! Mert nem akarjuk megérteni, hogy : Nem baj a harcz, A béke vészesebb; S melyet vág álmos népeken, Gvógyithatlanb a seb. S csak mikor az elszegényedés nyavalyájában és a vérveszteség kórságában már kongatják fejünk felett a halálharangot, akkor kezdünk ijedezni és kezdünk ébredezni . . . Egyik keserű gondolat 3< másik fájdalmas gondolatot kergeti bennem. Volt idő, hogy némely ábrándozó már a nyugalmas időben kezdte felállitgatni a védelmi falakat. És ezekre az ábrándozókra akkor éles-hegy nyilak röppentek, a gúnynak éles-hegyes maró nyilai. Sőt puskaporos puskáikat is szilaj gyönyörrel sütögették a jámbor atyafiak ezekre az ábrándozókra, mint az üldözött vadakra . . . De nem fuvom ezt a nótát; ugy sem igen tokán értik. — Kezdünk ébredezni ... itt iagytam el. Jobb későn, mint soha. Megmozdult a vármegye. A vármegye kosságának esze, szive, lelke, nagy tekintélye és jó lelkiismerete állott fel és vette kezébe^ .zászlót. -Gr. Éatthyány Pál küldi szét a felhivó szót, hogy tömörüljünk, szövetkezzünk. Küldi a 80 tagu bizottság nevében. A 80 tagu bizottság pedig a 600 tagu bizottságnak a nevében. A 600 tagu bizottság pedig képviseli a félmillió emberből álló vármegyét. A felhívást itt lentebb közöljük. Sajnos, minthogy a Magyar Paizs nem politikai lap, a felhívásnak két első pontját nem közölheti, mert ebben politikai vo»atkozások vannak s nem akaruuk hibána esni. A többi része közgazdaságról, iparról s a védő egyesület megalakításáról szól. A nagyjelentőségű feihívásról egyebet nem, csak annyit keli mondanunk, hogy ha mái' nem valánk tömörülve: tömörülnünk, szövetkeznünk keli most. És még azt, hogy olvassák el elvasóink ezt a felhívást és cselekedjenek lelkiismeretük szerint. Nem kell visszarettenni, egy-két garas áldozattól, ha már máskép nem lehet. Sőt meg keli nyerni másokat is, szazakat, ezreket. Beszéd tárgyává kell tenni a piaezou és otthon, az asztalnál .*s séta közben. Be kell vinni az eszmét az iskolába, a faluházába, a gyűlés terqrJ.? és a családba, a templomba és a kocsmába egyaránt. Sarkalni kell a lelkesedőket, és megtanítani rá a tudatlanokat; tanácsot kell kérni az öregektói s vezetni, vonzani kell az ifjakat; eszménk egy barátságba kössön minket a szegénnyel, a gazdaggal, a szolgával s az urraí egyaránt. Rimánkodjunk, kérjünk, könyörögjünk, s követeljfltik és parancsoljunk nemzeti ügyünk érdekében. Mert kár, hogy nem valánk egyek; de bún, ha nem is akarunk egyek lenni. Borbély György. FelliMs Zalavármegye közönségéhez t Tisztelt honpolgárok! ... de az önkényuralom nemcsak állami é

s nemzeti, hanem gazdasági életünket és önállóságunkat is halálra szánta. Koldussá akarta tenni a nemzetet, hogy annál könnyebben szolgaságba verhesse. Ezért az országot Ausztria gyarmatává sülyesztette alá; sőt a teljes kizsákmányolásra szánt gyarmatok helyzeténél is súlyosabb, szánandóbb sorsra juttatta. Arra szemelte ki az országot, hogy Ausztria népét olcsó élelemmel s annak iparát olcsó nyers anyagokkal lássa el; de viszont Ausztria iparának piacznl lekösse. Ezért a magyar gazdasági termények külföldre szállítását megnehezítette : sőt egyes terményeknek, pl. a gyapjúnak a kivitelét megtiltotta: a magyar bor kivitelét pétiig ahhoz kötötte, hogy azzal hasonló mennyiségű osztrák bor szállittassék ki. Ellenben a külföldi iparczikkek behozatalát részben eltiltotta, részben pedig magas vámokkal meggátolta és amennyiben Ausztrián keresztül hozattak be hozzánk, még átviteli vámokkal is megterhelte. Az osztrák iparczikknek azonban vámmentes utat nyitott Magyarországba, sőt azon keresztül a külföldre is. Az osztrák ipart más módokon is támogatta. De a magyar ipar javára semmit sem tett. Egy krajezárt sem adott annak emelésére az ország jövedelmeiből. De mi több: nyíltan kijelentette, hogy „amig Magyarország nem lép arányos, egyenlő viszonyba a többi örökös (ausztriai) tartománynyal, (ami azt jelentette, hogy lemondjon alkotmányáról, államiságáról, függetlenségéről stb. addig nem segélyezhet Magyarországban oly ipart, mely az örökös tartományok élelmét csökkenti." Ehhez járult, hogy a külföld az osztrák vámokért viszonzásul a magyar nyersterményekre vetett nagy vámokat. Igy az osztrák ipar föllendült, a magyar pedig már csirájában elfojtatott, a gazda nem értékosithette kellőleg terményeit s Ausztria a raagvsr ipar korlátlan ura lön. A nemzet gyakran felszólalt ez én égbekiáltó zsarnokság ellen. Azonban erejét alkotmányának védelme, a török elleni liarezok s a7. ausztriai császári trón érdekéből viselt háborúk annyira kimerítették, hogy közgazdasági érdekei megóvását el kellett hanyagolnia. Ámde végre a kicsordulásig megtelt a keserűség pohara 9 a nemzet, ősi szabadságáértfolytatott küzdelmei mellett, az 1844. évben országos védegyletet alakítóit társadalmi utou a hazai ipar pártolására azon jelszóról, hogy minden magyar ház küszöbeit rámsoromvó állíttassék az osztrák gyártmányok kizárásárai Deák Ferencz, alri Kossuth Lajos mellett tevékeny részt vett a védegylet megalkotásában. igy jellemezte annak czélját: [

rNem kevesebb az, mint az országnak a temethető >•> portjáról rdlS risstfarántást'. '' A védegylet meg is felelt ezé Íjának. A honi ipar felvirágzott; az idegen gyártmány pedig kiszorult. Sok millió, ami addig ily gyártmányokért külföldre vándorolt, bentmaradt az országban. De más hatása is volt a védegyletnek. A bécsi kormány a mozgalom s annak eredménye fölött lelke mélyóig megdöbbent s a politikai viszonyok oly kedvező alakulást nyertek, hogy a nemzet végre az 1848-ik évben bevéshette tündöklő lángbetűkkel törvénykönyvébe azokat a nagv alkotásokat, melyek egy nemzetté forrasztották össze a különböző osztályok tagozatait és amelyek .állani s nemzeti újjászületésünket jelentik s ftrí^k időkre vezércsiilagaink maradnak az alkotmányvédelmében s az előrehaladásban. De az önkényuralom - mint előbb -- ekkor sem tudott belenyugodni bukásába és uj harezot kezdett ellenünk. A nemzet idejét s erejét megint az alkotmány és szabadság védelme vette igénybe. Igy a gazdasági érdekek, a honi ipar védelme ismét háttérbe szorult. Az önkényuralom ellen folytatott küzdelem dicső napokat hozott a nemzet számára. De végre mégis az ármány győzött. A fénye,? napokat borús évek váltották fel. A nemzet reánk: újólag törvénynyel biztosítottuk ugyan ősi jogainkat és szabadságunkat, de a gazdasági politikai események hatása alatt ismét megtörött s a szabadság hajnala megint felvirradt rabigába került s elnémult. AmiLor pedig az önkényuralom a nemzet ellent.--i; <sán s a kültéren nagylelkűségből felákW: < Ausztriának önrendelkezési jogunkat. A következő időszak a tespedés kora volt. Mintha a kiegyezés munkája kifárasztó: a, volna a nemzetet. Pedig sok, nagyon ~ >k v.®lt a teendő s amit tovább fejleszteni k-ilett volna. De végre az ujabb és ujabb kö telések pénz- és véradóban és az országgy ül esi szólásszabadság ellen elkövetett merénylet kiábrándították, öntudatra ébresztették a nemzetet. Hangosan követeli most a terhek viselésével szemben a jogokat, amelyek ugy al-