Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-08-16 / 33. szám

2 MAGYAR PAIZS 1906. augusztus 16. előállandó kereskedelem számára mar ezelőtt 10 évvel volt harmiuczhét kereskedelmi iskolánk. Azuíánmégrobamosanszaporodtak.Vagjis:filius ante patrem. Előbb megszülettek a gyermekek, mint az apjok. Szegény néhai való jó Trefort Ágostou ur, mintha látnám, mennyire idegeskedett, s rakatta a keresk. palotákat. Neki melegedett. Hogyisne? Fényes szónoklatokat lehet tartani a kereskedelemnek nemzeterósitő voltáról. A hallgató rohan utána, kivált ha csak egyik fülere hall. Egyik kortes fényes beszédet tart a mellett, hogy éljen a kormány. A tömeg utána zúgja: éljen. A másik kortes azt kiabálja: hunczfut! a tömeg utána zúgja: hünczfut! Milyen fényes a torony gombja! Ki meri azt mondani, hogy nem fényes? Csináljunk tehát torony gombot, s lökjük ki a levegőbe. Az iparnak a tornyát és a templomát majd azután tologatjuk a gomb alá. Legvégül pedig megcsináljuk gomb, torony és templom alá a fundamentumot is a — földmüve'ést. Borbély György. Majiyar asztalosok! pe legyetek gyilkosai magyar iparos társaitoknak! gondoltok hány magyar iparosnak Vettétek ki szájából a kenyeret 1904-ben, mikor lakkfírpájszért és olajfirnájszért 2 millió 907 ezer koronát közvetítettetek j^usztriápak ? j Ipari mozgalmak. Szervezkednek mindenütt. E szervezkedés jele a mostani szomorú időnek, mikor sorsával senki sincs megelégedve. Baj mindenhol van. Az iparban emlegetik a nagy versenyt, a válla'kozási kedv hanyatlását, a munkások tulkövetelését s még el lehetne számolni annyi bajt, hogy se vége, se hossza nem ienne. Mind egy-egy égő seb, a mely orvoslásra vár. Kérdezzük csak meg akármelyik iparost, hogy fáradozásaihoz képest mórt nem boldogul megfelelőleg. Csodálatos módon, mindenik kimerítően tud rá válaszolni. Valamennyi érzi a bajt s a viszonyok jobbá tételét másoktol remélik, pedig magukban van gyengesegük oka. Iparosainknak az ipari ügyekért való lelkesedéséről nem igen lehet beszélni. Nagyon örülhe'ünk, ha a rendesnél szokatlanabb érdeklődést látunk, mert igaza van annak, aki azt mondta, hogy iparosaink nem iparkodnak, hanem első sorban saját vdllalatuknak élnek. Ez az oka hogy az együttműködést nélkülözve, a létfentartáshoz szükséges anyagiak megszerzésére törekedve iparunk lassan fejlődhetett, iparosaink pedig nehéz helyzetbe jutottak. Most mikor innen is, onnan is az iparosok szervezkedéséről hallunk, csak örömet okozhat az, hogy most már az egyes iparosok is érzik a közös ügyeik iránt tartozó kötelességüket. De hisz közös ügyeiket eléggé ápolja az ipartestület — mondhatná valaki. Az általános ipari érdekeket szolgáló testület azonban nem képes arra, hogy az egyes iparágak ezerféle sajátos ügyét intézze. Ezért kell az egyes iparágaknak különkülön érdekcsoportot alkotni. Nemrég alakult meg a zalaeg( rszegi ipaitestület bőripari szakosztálya. Habár későn, de megalakult s ez a fő. Magyar betegség ez. Mikor körmére ég, akkor kezd a dologba. Mikor már a maradiság keserűségét telje.-en megismerte, akkor fog kezet az együttes munkálkodásra. A megalakulás szükségességét elsősorban is a nagy vereeDy okozta, amely 50—60 °/o áringadozást mutatott, a mellett, hogy a nyersbőr drágasága 25 °/o sőt jobb bőröknél 70 % ra is rúgott, másodsorban pedig egyesü'ésre vonta őket az ősszel Ígérkező sztrájk. Nem érdektelen az az adat, hogy e szakosztálynak 120 tagja van. A legelső feladatuk a több tagot számláló iparágak mestertinek, hogy szervezkedjenek. Nem akarom azt a kopott mondást használni, hogy amit megtudtak tenni a munkások saázezrei, mért ne tudnák meglenni az iparosok ezre', sőt helyi fegalmakboz fűzve az iparosoknak egy éitekezlete. E mondást is azonban az egyetértésre és a csekély aldozatkészsegre értem. Tehát szervezkedje: nek jól felfogott érdekükből, de ne a harozra, j hanem a békés megoldásra. Ha a kis exisztencziák tömörülése e szakosztályokat megteremtené s azoknak vezetőségébe czakugyan arra jogosult iparosok jutnának be, azaz olyanok, akik tehetséggel, jellemmel és tapasztalással rerdelkeznek, akkor helyzetük biztosan jobbra fordulna. Egészséges versenyt kell teiemteni. Véget kell vetni a tisztességtelen konkurenciának. Van rá péida nálunk, hogy egy czipész a legrosszabb minőségű bőit és legalacsonyabb munkabért felszámítva 14 fillér nyereséggel adott el egy pár czipőt. Hol itt a tisztességes üzleti hsszon ? Az ilyen iparos nem ismeri a munka értéké'. Becsületes munkát az iparos becsületesen díjaz. Aki ezt nem teszi az csak kontár lehet. A kontárok ellen pedig nyíltan kell fellépni, hegy ne kapjanak munkát. Mennél több egy iparágban a kontár, annál nagyobb a szeny verseny. Tanulják meg először iparukat 8 azután legyenek iparosok. Szegény Zalaegerszeg boldog iparosai alig hallottak valamit ezelőtt négy öt évvel a szocziálistákról s ma már nyögnek kívánságaik alatt. A jelszó rövidebb munkaidő és elismert bértajifa. Hallatlan tenorizmussal tiltotta meg mult vasárnap az a 4—5 festő segéd a 10 festő mesternek hogy elveikkel egyet nem értő festő segédnek munkát adjon, ha szakértelemmel és lelkiismeretesen is látná el teendőit. Több iparágban már coliectiv munkaszerződés van s a gyengébb fél mindig az iparosok voltak, mert jaj, ha az öblös hangú pártvezér kimondja, hogy a munkás egyetértés következménye ^gyon fogja csapni a kiszemelt iparost. Hogy a magyar ipar fejlődik e vagy sem, az asztán, mint ők mondják : „gtnz alleseins". — Ami elmúlt, azt visszahozni nem lehet. Ellentéteket növelni nem szabad, a munkáskéidést jó akarattal kell megoldani, de a kontársegédeket kérlelhetetlen " el kell űzni, ezáltal emelik iparukat s hazu 'got cselekednek, mert bizonyára ilyenek t. rieg azt a három szint, amely legkedve^ |ink. Arra törekedjenek a szako _ /ok, hogy a mennyire lehet a nagyobb murikíLat, amelyben több szakmabeli iparos fog dolgozni, ne adják ki egv kézbe. A rnuokát itt már kettőnek fizetik : a vállalkozónak és az iparosnak, melynek természetes következménye, hogy vagy a munka értéke kisebb, vagy az ipuosoknak nincs meg a jogosult jövödelme, mert a vállalkozónak közvetítési dija magas szokott lenni. Idővei alkothatnának olyan szakértő bizottságokat, amelyek elfogulatlanul mondanának bírálatot a fogyasztónak arról a kárról, a melyet az iparos nem megfelelő munkájával okozott, mert bizony, ha a kár valóban megesett nagyon sokszor túlságos „behúzást" kap az iparos. Fontos feladatuk lenne a szakosztályoknak, hogy iparágukat modernizálják. Lépten nyomon szembetűnik az iparosoknál egy-egy mintalap, gépárjegyzék, de hányszor vannak iparosaink közt, akik a világ műszaki haladásáról semmit sem tudnak. Ha a műszaki újdonságok nem is kötik móg le a ügyeimet, gondoskodjanak, hogy a már tényleg meglevő gépek hasznavehetőségét ismerjék. Hány iparos lenne, aki megszerezné a kisebb költségű gépeket, de ha m m hallott róla, hát nem törekedhetik utánna. Önzetlen vezetőségük feladata lenne megtudni, hogy elhibázott kon8tructióju vagy tulmagas áru gépeket, amelyek esetleg még drága motorikus erőt is igényelnek, ne rendeljék az iparosok, mert a kár mellett a kedvet is csökkenthetné. Annál is inkább haladhatnának ezen az uton, mert az áramot szolgáltató üzemvezetőség nagyobb fogyasztás esetére az áramot valószínű olcsóbban is fizettetné. Időszakos kiállítások nálunk nincsenek. Hisz épen ez volna az egyik legnagyobb eszköz arra, hogy a helyi fogyasztókat teljesen megszerezzék az itthon való vásárlásra. Az összes iparágak kiállítására nagy idő, nagy hely és sok pénz kell. De ha évenkint 3—4 iparág egy, két napra terjedő kiállitá t rendez, a mikor a fogyasztás legnagyobb, nem köt le sommás pénzösszeget, mert igy a már kész, megrendelt munkáját állíthatná ki az iparos. Ilyen kiállítások befogadására a megfelelő hely is készen áll. Igy a szabók, czipészek tavaszszal vagy ősszel, asztalosok, lakatosok nyár elején mutathatnák be munkáikat. Nagy baja iparosainkuak, hogy nem idmerik a reklám erejét. Leleményes, ötletes hirdetést i keveset lehet olvasni iparosainktól. A legtöbbje ire'nybe sem veszi. Ilyesmi nem tartozik a „szolid" sághoz, mondják. Pedig reklám nélkülözése is egy-egy fok az elszegényedés lejtőjén. Panaszolják, bogy egy norinbergi üzlet városunkban iakk czipőket árul, holott szerintük nincs joga hozzá. PaoaszkodnaK de nem tesznek semmit az igazságért. Olyan ember kell a gátra, aki megfelel a munkának, aki az igazságért, küldeni tud. Iparosaink nem tanulnak egymástól. Nem egvszei hall ilyesmit azemb.r: „Nem szorulok arra, hogy má<-tói tanuljak". Ez a bizalmatlanság átka a magyarságnak. Igy gyűlnek a bajok. Nagy koszorút lehetne belőle kihozni. A koszorúnak is nagyobb virágjait látjuk csak, de alattuk van az ezer és ezer apró levélke. Hej! de nagy koszorúja lenne a magyar iparnak ! Fel kell segíteni. Szervezkedni kell. Durva vázlata ez csak a teendőknek. E szet vezet megfeleiőleg kidolgozva, értelmesen végrehajtva meg fogja ismertetni az iparossággal saját erejét. A hazafias jóakarat ily módon valóban nagy eredményeket mutathatna fel, mert ha valaki akar segíteni az ügynek, az iparos számos esetben segíthet. Tanuja voltam annak, hogy Budapest egyik legnagyobb szabómestere azt mondta : „Higyjék el kérem, hogy ez a gácsi posztó, jobb mint akármelyik angol gyártmány". Azóta hiszem is. Igy van ez száz és száz esetben. Nagy baj, hogy iparosaink közvetlenül nem kapják az anyagot a gyárostól. A czipész, ha akar is, közvetlenül nem kap bőrt Eitner gyárá rából, a szabó nem kapja a kelmét a gácsi, zsolnai, brassói stb. gyárakból, hanem a nagykereskedőtől Egyik érdemes szabónk 1200 korona évi fogyasztást biztosított az egyik gyárnak, hogy közvetlenül tőle szerezhesse be a portékát 8 mégis nagykereskedőkö/ utasították, akinek közvetítése jót nyom a ruha árán. Utat módot kell keresni itt is a helyzet javítására. Meg kell győződni, hogy a mintalapokban levő kelme valóban itthon készül e ? Iparosaink által beszerzett gépeknek hazai gyártmányuaknak kell lenni. Nagyon könnyen rá mondják, hogy ezt a bizonyos gépet Magyarországon nem gyártják. S ilyenkor rendszerint tévednek. A legkülönfélébb ipari szakgépek készülnek már itthon, amelyek minőségre, árra egyaránt versenyeznek a külföldivel. Van egv gyárunk, amely rendelésre is készit olyan gépet, amelyet itthon még nem gyártanak. A legkisebb megtakarítás is eredmény. A szakosztályok utján elélhető lesz, hogy a kisipar által használtgépek szerszámok, anyagok honi gyártmányúak legyenek. Iparosaink közíil aligha tett egy is lépést arra nézve, hogy a Feszty Árpádtól megindított mozgalom, hogy műbtccsel biró motívumokat adjon az iparnak, mennyire haladt. Pedig a fa-, fém-,, agyagiparnak ugyancsak érdekében állana. Mint s ervezett ipaiosok szembe szánhatnának azokkal a munkásokkal, akik irtják népünkből a nemzeti érzületet. Ha iparosaink e speciális, becsületes érdekeiket szemük előtt tartják, átfogják látni a megalakulás szükségességét. S ha ily uton haladnak akkor megérhetjük, hogy az osztiák szomszéd igazán jajgat, mert hiába áll az, hogy örömben és bánatban mi ugy osztozunk, hogyha a szomszéd sir, akkor mi több mint valószínű, hogy örülhetünk. Ifj Klosovszky Ernő. 104 ezer emberrel kevesebb született Magyarországon 1905, mint a mennyi kivándorolt 1 A magyar géninsz. Ha móg egy csepp tiszta vér, egy szemernyi érzés van bennetek, at*kor keressétek fel a „Magyar szellemet" és ő el fog vezetni benneteket a magyar érzés és a magyar művelődés tiszta ősforrásához, amelytől fslüdül lelketek! Ne hallgassatok azokra, akik a magyar szellemben, magyar művelődésben nem hisznek! Ha ők még meg nem találták, majd rátalálunk mi, ha jóhelyen keressük és ha becsületes jó szándékkal közeledünk felé. Nem czifra dáma ő, nincs selyem ruhája. Arczát sem a bécsi rongy kendőzi, hanem a szemérem festi pirosra. Nem is lakik ő fényes palotában, ceak a szegénység csendes kunyhójában, nem is jár ő a