Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-07-05 / 27. szám

laUaeserazsiii 306, juSius 5. 2,7. szárt*. £16 fisatéri ár: •ír- éir« 4 koron*. -fél érr« 8 koronm. Söfyoá érr« 1 kor. ;%üty*a e3s.£» 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerin Xyilttér sora 1 kor Szerkesztőség é» kiadóhivatal: Wlassics-ntcza Alapító és szerkesztő: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS M E O J E L iS W I K EETEIT^EITT — I —

—MM

—•

Ml , Hl 1 H

Í I

I

I. II

— L ••Illlll

l I CS-CTTÓRTOKIÖIT ESTE. Irótiijtából 32,400 koroija kivitelünkkel szembei) io6,440 korona behozatalunk Volt. Ebből az egyszerű, házilag is előállittjató ezikkből nagynak leidet vernéi a két összeg közötti diíererjcziát, mely szintén a mi kárunkra iródik. Mágnások — nagyiparosok. Eddig hiába agitáltunk az ipar éidekóben: nem volt s»k foganatja. Most már agitálni sem kell: olyan lázban van mindenki. A magyar mindig egyforma. Mo3t ennek van divatja, hát ezt csinálja. És keletkezett is már annyi védegyesület, iparpártoló szövetség, hogy se szeri, se száma. Mindezek megváhsztattak egy csomó embert ós az egyesületek egy része be is szedi a tagsági dijat és el is költi. Csak ugy, mint régon. Minden eszme arra való volt, hogy annak alapján létesüljön valami csak azért, hogy abból megéljen valaki. Ntm akarom azonban ezek fontosságát kicsinvelni ezzel. Iparpártolás is kell. Csakhogy ez mégis csak egy kis lésze a dolognak. Mert a fő, hogy jól csináljuk meg azt is, amit olyan na gyon akarunk pártolni. Ámde ki csinálj * meg? Összetett kézzel nézzük és azt mondjuk: jön rá valami bolond német, majd az megcsinálja. És szentül megvagyunk győ ződve arról, hogy amint a muzsikálásra teremtett az Isten egy külön fajt számunkra, majd erre is fog. És irtózatos bolond elvakultsággal készek vagyunk a legnagyobb pénzkidobásra is, ha bármiféle iongy idegen eljön esetleg csak Síéit, hogy szédelgéssel az állami ós városi szubvencziós pénzeket zsebre vágja. A hottentották talán gondolkozhatnak ugy, de a kulturnépek közt nincs példa ilyen ostobaságra. Hiszen az ipar, a nagyipar a pénz«ztrzésnek egyik legdúsabb forrása. És mi nemcsak telket, tőkét, járadékot, de a nemzeti vagyonosodáti egyik leghatalmasabb eszközét, állandó ló'iyezŐjót is eldobjuk magunktól ós kiszolgáltatjuk az idegen jött-mentnek. Nem akarom ezzel elriasztani az idegent. Jój jön, ha pénzt hoz; jöjjön, ha szakértő, munkás, becsületes; jöjjön, ha ugy jön, hogy magyar legyen beiőle ós ivadékaiból. De pusztuljon, ha csak azért tolakodik, hogy bennünket meglopjon vagy kisajátítson mindenünkből. A jóravaló munkás, a dolgozni akaró iparos bárhtnnan jön is, ezután is uj hazát fog találui. Ámde nekünk is kell dolgozni, versenyre kelni, sőt nekünk leginkább. Azt hirdetem és azért küzdök: hogy a magyar legyen az ország iparosa is, a magyar legyen kereskedője is és maradjon földmivelője is. Be tudja tölteni mindahárom gazdasági ága

f. Munkaereje, esze, vagyona van hoz2á. A magyar erkölcsi, faji és élteimi erejével vetekszik akármelyikkel a világon, csakhogy a munkára nincs szervezve. A kisiparos nembir modernné lenni, magára van hagyva és pusztul; a parasztunkkal nem törődünk ; a középosztályunk a hivatali koldulás rögeszméjéből nem bir kievickélni, pedig a legközelebbi mult szomorú példával bizonyiotís, mennyire jó és biztos a hivatali állás ; mágnásaink, ezekről szó'ok — hazafiság terén ma már vezetnek, da a munkát még ezután kell megtanulniok. Igen : meg kell tanulniok. Nem elég a nevükkel feldíszíteni a hazafias egyesületeket; nem elég odadobni magukat cégtáblául minden tolakodó szamára, hogy nevükkel a bizalmat megnyeije s azután Őket, mint bai.í'ztot kidobva, a megszerzett név leputácziója alatt rabló körútra induljon: nem elég csak az osztalékot várni munka nélkül: sőt nem elég csak befektetni a pénzt sem, amiből ugyan még ilyen czélokra keveset láttunk. Magának a mágnás világnak kell a munkának is elére állnia. Ugy, amint az angolok tették. Ugy, a mint a hazafiság parancsolja, Ugy, amint közgazdasági érdeink ós nemzetünk jövője diktálja. Ha nincs talán tőkéjük: szerezzék meg a földbirtok egy részének parczeliázásával. Juttassák jó áron a földéhes mag' arnak, aki szívesen megszerzi, megfizeti és jól meg is munkálja, meg ib tartja. Ha nincs elég szakértelmük: tanuljanak, vagy vegyenek maguk mellé értelmes magyar iparost; ha ez nincs, árljanak össze a idegennel is. De tanulják maguk a mesterséget és csinálják meg a vállalatokat, maguk, kizárólag magyar fajunk ós utódaink számáia. Az iparpártolás is fezóp dolog, de csak a fogyasztást szabályozza és mozdítja elő. És ez csak fólmunka. Némely esetben nem is czólra vezető, mert csak a kül ós belföldi idegent gazdagítja. A termelést kell első sorban a kezünkbe venni. Ha ezt nem teszik: akkor is lehet ugyan valamelyes magyar ipar, de a közgazdasági élet továbbra is kikapcsolva marad a nemzeti megerősödés nagy folyamatából. Oda jutunk, hogy a tőke és az ipari termet- sokszorosító hatalmával túlsúlyra jutva, fem rj.igyart még megmaradt ősi birtokából is. Minél nagyobb lesz az ipari előhaladás, annál inkább visszaesik a magyar fai aránylagos belső ereje és túlsúlya. Örvendetesen tapasztaljuk, hogy az elvezetek hajszolása ós a pazarlás alábbhagyott, közöttük. Látjuk, hogy a nemzet nagy harczában immár visszatértek őseik vezéri hivatásához, Tegyék ezt a termelés, a munka, a közgazdasági alkotások terén is. Most ennek jött fel a napja. Ez a korszak a jövő korszaka. Nem elég politikai szerepet vinni ós a közgazdaságnak fogyasztóiként szerepelni. Az automobilozás, a ióversenv és a politizálás nem tesz gazdaggá. S a mig csak e téren vagyunk elsők és vezérek : addig a nemzet nagysága álomkép marad. Azt a nemzeti vagyont, amelyet karddal szereztünk és százados harczok közt is megtartottunk, csak a tudás ós a munka, a nagy ipari termelés és a takarékosság utján tehetjük oly hatalmassá, hogy a népek világversenyében is szamottevő tényező legyen a magyar. Lengyel Zoltán. Kocsitengelyekből behoztunk 1533,735 korona értékűt, kivittünk 175,650 kor. A két összeg közötti különbözet a mi élhetetlenségünket bizonyítja. Figyelemre méltó dolgok a magyar iparpártolás, iparfejlesztés ügvébe Öl/ I. •n ii, A tulipán mozgalomban levő ahuzusra (mert a „visszaélés" szó nem jó) fölkértem a kertészek figyelmét, hogy sürgessék a központot, hogy országos&n, együttesen ügyeljenek a tulipán vásárlásokra. Hiszen uton-útfélen, a vásári utczasarkokon millió számra árulják a tizenöt fajtájú és különböző értékű — osztrák tulipánokat. — A Honi Iparban Kuncz József „Hamis tulipánok" czimen oko czikket irt ugyacebben az értelemben. Ez a mi tulipán-mozgalmunk módot nyújt — azt mondja, az osztrák iparnak és kereskedelemnek, hogy kalózhadjáratot indítson Magyarország ellen. Igaz ez, kérem. Kertészek! jó asszonyok! és tisztelt urak! tegyenek valamit evvel szemben. II. Ugyancsak a Honi Iparban jó czikket ir Sugár Ottó szerkesztő „A hazai beszerzési források kiadása" czimen. Arról van szó, hogy a beszerzési forrásokat közzé tegyük e nyilvánosan a nagy közönség előtt is, részletesen, teljesen, hogy ki készíti ezt, amazt, s hol készítik, vagy pedig csak azt, hogy Magyarországon ez vagy amaz készül? Fölmutatja S. szerkesztő a nehézségeket. A kereskedőnek az az érdeke, hogy ne tegyük közzé teljesen, mert akkor a közönség egyenesen a forrásból vásárol s ekkor a kereskedő károsul. Logika: mi pedig kárt senkinek sem csinálhatunk. Másfelől a forrásnak, a gyárosnak érdeke, hogy teljesen részletesen közzététessék a cikkek PTPÍMP!. Mert ^kor a kereskedőn kivül a közönség is vásárol tőle. Logika: Hasznot pedig, ha csak lehet, bárkinek is tegyünk. Nagyon nehéz tehát a kérdés. Végződik a czikk. — Szerintem nem olyan nehéz. S. szerkesztő nemcsak véleményt nem mond, de a különben higgadt jó czikknek egy nagy hiányossága is van. A kereskedő és gyáros érdeke mellett nem veti fel ízt a kérdést, hogy hát, mi az érdeke a nagyközönségnek? Ennek az érdeke nyilván egybeesik a gyároséval s igy ketten a mérlegnek ezt az oldalát többszörösen nagy sulylyal lenyomják. Mért nem teszi bele a serpenyőbe S. sze kesztő ezt a súlyt is? Azonban még mindig megmarad a kereskedőnek védelméül az a hamis logika, hogy senkinek sem szabad kárt okoznunk. Hamis logikának mondom, mert nekem nyilván más definiczióm van a kereskedelemről, mint a kereskedőnek. Én azt mondom, hogy nem a nagy közönség van a kereskedőért, hanem megfordítva. Ők pedig megfordítva tartják. Én azt tartom, hogy ahol egy 100 emberből álló közönség számára elég egy kereskedő, bát legyen egy és ne legyen tiz; mert ez esetben igaz, hogy 10 kereskedő él, de evvel a szegényedést a 100 emberből álló közönség szenvedi. Én azt tartom, hogy a kereskedelem nem végczél, csak eszköz. A kereskedő talán ezt is megforditva gondolja. Különben a következő második czikkében S. szerkesztő is határozottan kimondja, hogy a teljes publikálást kívánja. Csak az okadatolással nem terjedt ki elég bőven. Tehát a beszerzési forrásokat közzé kell csak tenni nyilvánosan, teljesen, részletesen. S ha e miatt csak egy közvetítőre van szükség : nem baj. Elég az. A többi kilencz közvetítő elmegy akkor krumplit kapálni, szántani, gyárat, műhelyt alapítani, vagy bármely aktiv, Mai számunk 10 oldal.