Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-06-28 / 26. szám

ím. jumus Rózsa Ferencz, Glazer Gyula Sífter Sároly, Holczapfel, Fülöp Lajos 40—40 fill. Antal Dezső, Nagy Lajos őrmester, Udvardi Károlyné, Kis József, Horváth Jenő, Virth József 80—80 fill. Bognár Jenő, Benkő Lajos, Hermán János, Medvési József 60—6U fill. Locsmándi Ferencz, Prangei György, Sepez József, Saly János Gál József, Kovács Gyula, Szalai Ignácz, Tóth Károly, Biacs Jáno8,Di. Kassai Győző,Németh Kálmán,Németh.E Sziics Imre Schilka János, Schvnarcz Lájos, Hamburger Sándor, Szili Józssf 40—40 fill. Krausz Henrich 43 fill. Hallek Rezső, Seffer József, Veltner Ödön, ,Harth Ferencz, Horváth Imre 20—20 fill. Sinko István 10 hll. Vasnti menetrend. Érvényes 1906. májns 1-től. Zalaegerszegről indul Czelldömölk-Budapest felé: reggel 5 óra 50 perez, délelőtt 9 óra 29 perez, délután 4 óra 43 perez. Csáktornya felé : reggel 4 óra 58 perez, este 5 óra 51 perez. Zalaszentivánra indul: reggel 6 óra 10 perez. Csatlakozás Kanizsa-Szombathely felé. Délben 12 óra 09 perez. Csatlakozás ^Kanizsa-Szombathely felé. Délután 2 óra 33 perez. Csatlakozás Kanizsa Szombathely felé. Délután 5 óra 9 perez. Csatlakozás Szombathely felé. Este 8 óra 40 perc. Csatlakozás Kanizsa felé. Zalaegerszegre érkezik Budapest- Czelldömölk. felől: reggel 8 óra 43 perez; délután 5 óra 46 perez, este 9 óra 13 perez. Csáktornya felől: reggel 9 óra 20 perez, este 8 óra 34 perczkor. Zalaszentivánról érkezik Zalaegerszegre : reggel 7 óra 57 perez, délután 2 óra 12 perez, dólutáa 4 óra 42 perez, este 7 óra 52 perczkor. Távoliak. Tulipán szövetség j Szíveskedjék lépéseket tenni, hogy a tenger osztrák árucikkek, rongyok mellett legalább magát a magyar jelvényt ne az osztrákoktól vásároljuk. Absurdum in absurdo! Különfélék. II. József a magyarokról. II. József császár, ki a magyar korona erkölcsi súlyától félve, kaiapos király maradt, 1788 ban igy beszélt jó tulajdonságaink mellett élhetetlenségünkrőlJárjunk be minden országot a földtekén és mondja meg valaki, hogy van-é a világon még egy olyan ország, a melynek minden terménye oly kitűnő mint a magyarsági terményünk? Ügy látszik, hogy a föld ebben az országban egybe gyüjté jótéteményét, hogy megmutassa mindazt ebben az egy országban, amit más birodalmakban csak egyes részletekben adott meg. A föld ott mindent bőségben szolgáltat: a legbőségesebb gabonát, a leggazdagabb állat tenyésztést, aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot, vasai; és mindent, a mi az ember boldogságához szükséges. És mindez a legkitűnőbb minőségű, jobb mint bárhol másutt az egész világon. Lakosai pompás növésű sudár emberek, erősek, harcziasok, egyszóval legjobb fajtájúik. És daczára mindezen természeti adományainak, minden ipari és kereskedelmi tevékenység nélkül sínylődik ez a nemzet" — Mi is mondtuk, irtuk ezt eleget, pedig mi nem vagyunk olyan nagy bölcsek mint II. József. De hiába beszél a magyarnak még a császár is! Rákóczi Zsigmond a magyar iparért. Hogy már a régi időben állandó gondoskodását képezte Erdély fejedelmeinek a magyar ipar védelme, megtudjuk egykori iratokból, melvek ránk maradtak. Igy például Rákóczi György Kolozsvár szőcsés c'.ébmestereit a magyar ipar virágzása czéljából következőkép védelmezte a külföldi haszonleséssel szemben: „Vannak — úgymond —idegenek, akik jól ismerik a olozaváriak e kiváltságu kedvezménylevelét s mégis titkon és tolvaj uton mindenféle bőrt megvesznek, elfogadnak s Erdélyből kivisznek az ide való szőcsök nagy káráia; szigorúan meghagyta azért minden fő-, al-és várispánnak, 30 ad ós vámszedőknek, városok s falu bíráinak, minden kalmároknak ós kereskedőknek, hogy szigorúan ügyeljenek arra, hogy semmi sorsú és állapotú ember, igy juh, bárány ós más bőrt az országból ki ne vigyen, a ki megkósérli, vétessék el tőle sorából azoknak, a kiknek V-ésére történt, kiváltságaik értelmében az őket megillető részt szolgáltassák át". A mit mi ezideig nem tettünk meg, ime látjuk, hogy az 1600-as években megtették bölcs belátásu vezetőink s reudeletekben tiltották el, hogy az idegenek olcsó pénzen iparosaink elől összevásárolják a nyers anvagot ás feldolgozva, drága pénzért hozzák vissza a nyakunkra. A ciirkuszban is lehet tanalni: például azt, hogy milyen nagy fontosságú a testnevelés ügye, a testi ügyesség, általában a gyakorlati életnek megfelelő tudás. A czirkuazigazgató közbe-kozbe eg/-egy nu-sós vagy anekdotaszerti jelenetet ad elő a közönségnek. Elmondta pl. hogy egyszer csónakázott egy tudós tanárral. Beszélgetés közben kérdi a tudós tanár: Te talán iskolában sem jártál? — Nem. Hát akkor irni sem tudsz. —Nem én. Nó hát, látod, ha nem tudsz irni: elveszítettél egy harmadrészt az életedből. Akkor te még olvasni sem tudsz barátom ? I — Nem tudok olvasni. Nó barátom akkor életednek a felét vesztetted el; hiszen még Hórátiust sem ismered. Hanem azt hiszem ón, hogy te az algebrát sem ismered, számolni sem tud3Z. — Ahoz már igazán nem értek. Hát akkor igazán elvesztetted életednek háromnegyed részét. Ezenközben a C3Ónak felborul 8 mindaketten a vizbe ezuppannak. A tudatlan menekül, a tanár a viztől tikácsol. Visszaszól a tudatlan: Gyere pajtás utánam. De nem lehet ám felel a tanár. Hát nem tudsz úszni? kérdi a tudatlan. Nem,-felel a tanár No, ha úszni nem tudsz, akkor az egész életedet elvesztetted, mondja a tudatlan 3 a partra úszott. A tudóa tanár pedig alámerült. A növény idegéletéről. A nagy tudós Daivin második fia, Károly, sikerrel kutat azon az uton, melyet nagyeszű atyja megkezdett és az utolsó években főleg a növényvilágra terelte minden figyelmét. Utolsó munkája „A növények szellemi életéről" méltó feltűnést kelt a tudósvilágban. A hol szellemi élet van, ott lehet beszélni. Agyról eddig nem igen beszéltek a növényekkel kapcsolatban, de hogy idegzete van némely növényi fajnak, kétségkívül biztos. Állattal táplálkozó növények már régebben ismeretesek, de nemcsak hogy elnyelik az állatokat, hanem meg is emésztik őket. Csak azt nem tudták, hogy puszta véletlen-e, vagy hogy állati táp-álókra szükségök van-e az ilyfajta növényeknek. Hogy ezt megállapíthassák, kísérletet tettek meg nem emészthető kis kavicscsaí, vagy üvegdarabokkal és a növény erre érzéketlen maradt. Tehát neemcsak megemészti, de föl is ismeri a rá nézve szükséges állatot. Ha ez a tétel áll, és bizonyossá válik, akkor a növéuyélet is egész kis birodalmát tárja föl a természetnek. A Síerk. levele. Adófizető Névtelennek. Hét év óta abban a megnyugtató hitben vagyok, hogv a Magyar Paizszsal járó fáradtságot, költséget és áldozatot majd csak megfizeti egyszer az — idő. A kamatot elengedem. S ha a tőke elmarad, azt sem bánom. Még mindig megmarad fizettségül az a tu

Hat, hogy a társadalmi s talán egyébféie életnek is nagy tanácstermében a gondolatok és vélemények tisztázásához, javulásához hozzájárulok egy-egy mondattal. Már ez a tudat is megnyugtat. De ön ismeretlen uram, ki ábrándít. Vagy falán fizet ? Nyilván fizet és ez. „Adófizető" aláírással, névtelenül küldött, rövid de velős levelében nem kevesebbel, mint awal tisztel meg, hogy „lutaságaimat a mnzeumba kell tenni s kényszerzubbonyt neki!" Szói pedig ez a tisztviselők sorsáról irt czikkek miatt S kérdi, hogy: „Hát a földművelőnek, iparosnak, kereskedőnek s a munkásnak ki emeli a bérét?"— Ne gondolja, hogy csak az Úristen. Ök magok. Ugy veszem észre, ön ugyértelmezi a tisztviselők érdekében irt czisiket, hogy a többi osztályt aztán kutyába sem veszem. Pedig saját maga sem hiszi el magáról, hogy jobban rokonszenvezne a földművelővel, mint én. Véletlenül azt is tudom, hogy a földművesnek más tekintetben nyomasztó sorsa van a többi osztályokkal szemben. Jövedelmének egy ötöd részét fizeti adóba. Biztosan tudom, ön nem fizet ennyit. Pedig: „Adófizető." De azokban a czikkekben nem erről volt szó. S milyen hálás lehetek, hogy az iparosok érdekének tekintetbe vételére is felhívja a figyelmemet! A kereskedőt is védelmezni kell, s főképen nagyra kell becsülni, ha az saját érdeke mellett buzgón szívón viseli a nemzeti érdeket is. Tudtommal ezt sem hanyagoltam el soha. S a munkás! oh! oh! ön ez iránt is feí akarja kelteni az érdeklődésemet.. Oknéikül való. Mert ón jobban tudom mint ön, hogy a nemzet testében más elemek tehetik a vért, a velőt s az észt, de mindezek semmit sem érnek sőt absurdum. ha nincsen csont és hus. A munkás elem alkotja a nemzet-testben a hust ós a csontot. Higyje meg, legalább is tízszerte jobbaa becsalom a munkást, mint ön Nem, a kit ugy hívnak, hanem aki az. Magamat is azért becsülöm. S látja, milyen elfogult önző maga barátom! s em:-itt igazságtalan, durva lelkű és roszszivü ember. Ha a tisztviselő érdekében szólok, már föltételezi, hogy a többit nem pártolom. Magáról vesz példát, aminthogy világosan kicsinylőleg is szól a tisztviselőről. Pedig érzelmi es alanyi dolgokról semmi sincs azokban a czikkekben. Ön nem olvasta, vagy nem értette meg. Ártatlan jámbor dologra rá akarja húzni a kényszetzubbonyí. Világosan csak arról van ott szó, hogy a mai szakadatlanul emelkedő drágaság legborzasztóbban a tisztviselőt sújtja. A többi osztály védekezheiik vele szemben. A tisztviselő nem. Bizonyítgatnom is kell újra? Mert azt kérdezi, hogy hát a földművelő bérét ki emeli? Hát ő maga. Ezelőt 40 krajezárért adott egy pár csirkét, most 80 krajezárért adja. Ha az élet kétszerte nehezebb, ő kétszer annyi pénzt szerez a csirkével. Hit ezt nem érti ? Neki nem muszáj eladnia. Jó laskalevest eszik belőle. A tisztviselőnek muszáj megveanie, különben éhen hal; mert tetszik tudni, a városi előnyöket nem ebédelhetjük meg, sem az üodalmi ós művészeti körnek fényes hangversenyét, seaa a színházat, sem a czirkuszt, a legfényesebb villamvilágitá8 sem szünteti meg a haskorgást ! s a holdvilágba is hiába mártjuk a ganyiczát, legfeljebb a sip utczai feketevizü mocsárt nyalogathatnék mi boldog városi tisztviselők. Hát még mit nem ért? Mert azt is kérdi, hogy ki emeli a bérét az iparosnak, a kereskedőnek, a munkásnak ? Hát ők maguk. Tesoók csak megnézni. A földműves 40 frtért adott el eddig egy borjút. Ugyanezt most 80-ért adja. Ha a timái segédjének 10 fit. volt a bére, most nem dolgozik 20 frt.-on alól. Nem tetszik tudni ki emeli a bért? Igy ha eddig a marhabőr kiesáváztatása 4 frtba Került, most 8 frtba kerül. Ha tehát a timár 30 írtért adta a kereskedőnek a bőrt, most 60 frtért adja. A kereskedőnek pedig tisztán a saját t tszéüétől függ, hogy a 30 krajezáros csizmatalpot 60 krajezárért adja. S igy az iparosnál 1 frt. 20 krajezár egv talpalás, merc „felszökött a csiimatalp" — Láthatja, tehát hogy némileg mindezek, saját magok gondoskodhatnak a bérök emeléséről. De nem igy ám a tisztviselő. S mai napság legkivált az úgynevezett munkásosztály, elégge gondoskodik bérének az emeléséről, de bizonyára mondom, inkább csak az a rész, mely kevésbé illetékes erre a szép névre, csak az a rósz az, mely nagy mértékben, vagyis mértéktelenül emeh a bérét — egészen az elkényesztetésig. S alig csalódom, ha azt mondom, hogy ime ! egyik forrása az általános veszedelemnek, a drágaságnak. Azt, ugye nem kell Önnek magyaráznom, mi az a sztrájk. Ugy sejtem jobban tudja nálam ön annak eredetér, származását, eszközeit, lefolyását, s czélját k. A mi veszedelmet eredményezett, a drágaságot, azt úgyszólván csak útközben cselekedte, mint a katonaló, amelyik már háború előtt letapossa a határvetést. A czél még odább van. Értjük egymást „Adófizető" ur? Hát ez már megint miféle bolond beszéd? Adófizető ur! Hát név ez, vagy rend, rang, czim, osztály, kenyérkereset, foglalkozás? vagy mi a7 istennyila? Hiszen mindnyájan adófizetők vagyunk. Igy vagy amúgy. Még a szolga is csak formálisan nem fizet, de valóban fizet. Önnél tekintélyt jelent ez másokkal szemben, vagy szánalomra keltést? vagy mi a menykőt? Ördög vigye a bogarát. De van Adófizető urnák eg? harmadik megjegyzése is. Rosszul esik, hogy a tisztviselők között némelyeknek heti 16—18 óráért évenként négy-ötezer korona is jár. Kitűnő oehlokráta lehetne ön; az értelmetleneket feltudná bőszíteni, hogy 16—18 óráig menjenek ők is hivatalba s követeljenek ők is ötezer koronát. Holott ön nagyon jól tudja, hogy vezéri szavának nincs igazsága. Ön Adófizető ur az úgynevezett intelligencziához tartozni látszik, csupán írásának a külső kanyargós alakjáról, nó meg a velejéről látszik, hogy egy kissé görbe lelkű és sötét indulatu. — Megmondom, miért nincs igazsága. Először is azt a hivatalosan kimondott heti 16-18 órát a valóságban megkétszerezzük s néha megháromszoiózzuk s csak azután jön a 4—5 ezer korona. Másodszor, hegy teljesen ismeretes adatot hozzak fel, nézze csak, igen sok pályán 3—4 évig tanulnak, aztán felszabadulnak, s csakhamar ónálló, Adófizető urak lesznek. Közöttünk pedig igen sokan 20—25 évig inaskodtunk, amig egv kis adófizetői méltóságra vergődhetünk. Ha ez sem eléggé érthető, mondok egy má s