Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-06-21 / 25. szám

M A G Y A PAIZS l9i

:6. junius '21. -ül. De mennyiszerte szükségesebb ez a zalaegerszegi hivatalnokank — s ha még van ilyen városi A zalaegerszegi tisztviselő hivatalából hazamegy — többnyire nedves s taíán gombás lakásába ! Emberölés ez kérem. S ez a körülmény függ össze szorosobbau czifcksorozatomnak a czéljával. Azt nem mondom, hogy minden lakás vizes és gombás; az idegenek megriadnának s miserabilisnak tekint, nék ezt a várost. Ezt nem akarom, s nem is lenne igazságos. Mert igaz az, hogy az ujabbkori építkezéseknél felhasználják a tudomány értékét s elég egészséges lakások keletkeznek. Csakhogy aki az ujabb építkezésű tisztességes és egészséges lakásba megy: az aztán alaposabban ráfizet, mint aki nyirkos lakást vesz. Csak ennyi a különbség. Ebben a tekintetben a „Szegény tisztviselő" czim heyett igazabban illenék ez a czim: „Szegény zalaegerszegi tisztviselő". Mert az igazi igazság az, hogy akár vizes lakást bérelünk, akár ujrnódi szárazat : tömegünknek 90°/o-a ráfizet a lakásra. Nálunk aki 100 frtot kap lakás czimen, 150-et fizet lakásért; aki 240-et kap, 300 s 350 frtot fizet, s igy tovább. Ha van égető szükség valaminek a kérésére, akkor égető szükség kérni, hogy a zalaegerszegi tisztviselőknek több iakásbért adjanak. Ez a kérés égetően szükséges, a tisztviselők részéről kötelező ls. teljesítése méltányos, ennélfogvi valószínű is. Kérjék tehát a tisstviselők e városnak a magasabb lakásdijuak közé sorolását. Borbély György. Jk saját koldustarisznyáját varró, a saját koldusbotját készítő nemzetet ebreszyeti a tulipán megszentelt jeivénye: Kassán textilipar szakmaban kikészítő gyárat építenek 6 millió korona befektetéssel. A tulipán. Ha a hazafias és társadalmi kérdéseket vizsgálat tárgyává tesszük abból a szempontbó', hogy mennyi ideig tudják maguk iránt a közönség éideklődését. lekötni, akkor azt tapasztaljuk, hogy bizonyos eszméket a társadalom — mint a divathölgy a módit — felkap, majd elhagy. Így szépen sorra kerülnek a nemzeti érdekeket védő társulatok, majd a beteg emberiség iránt kezdünk fokozottabb mértékben érdeklődni. Egy időben meg erőnek erejével a. börtönből kikerülő ember tár fiainkat akartuk ripsz—rapsz megjaviraní. Meg hogy teljes legyen a sor, föl keli ernlite nem azt is. hogv egy időben olyan levegő is vo;

r Magyarországon, hogy attól mindenki paedagcgtwá let:. Egy csomó matcenas egyébről sem gondolkozott, mint hogy mi c imen oszthatna ki egy csomó pénzt az iskolában. Abban az időben alakult meg egy rakás „rongyos egye_-ü!et

u (sze* geuv tanulókat ruház) it. De hát az iskolák iránt; érdeklődés csak ugy elaludt mint a tíSbbi szalmaláng. Napjainkban ba az újságolvasó az ujságezikk elején észreveszi, hogy egy jámbor halandó iskoh i dolgokat pönget, azonnal elkapja szemét az iskolás hasabokrol és mintha csak sajnálná még azt a rövid időt is amit azo'cn a sorokon töltött, lázasan keres olyan czimet amelyik a divatos mozgalomról szói. Ezért irtam én is ennek a szép magyar virágnak a nevét czik&em élére. Hátha akad egy-eg-. honpolgár, ki ez alatt a czim alatt elolvassa az én tanügyi értekezésemét. Most mintha látnám, hogy teszi le egy hazafi ott a „Koronában" a lapot s mintha hallanám hogvan kiált Gyuia pit czér után, hogy hozzon egy másik újságot. Hó-hó redves olvasóm, még ne! Hátha *oraimoa szeretsz és végig olvasod. ígérem, hogy tőlem telhetőleg kerülöm az unaímasságot. Mesével kezdem. Egyszer volt. hol nem volt, volt a világon egy igen nagy víz. Annak a nagv víznek a közepén volt egv kis sziget. Azon a kis szigeten lakott három család. Valamikor, régen kerültek a kis szigetre. Régi, nagyhírű népGjnak utolsó maradékai voltak a testverek. Sorsuk nem lett volna a legrosszabb. Élelem elég volt a szigeten, még ha mégegyszer anny ian lettek volna is, szükséget nem szenvedtek volna Azért még sem volt nyugodt éíe'ük, mert a szigetet körülvevő vízből bizonyos időben syrének keltek ki és elrombolással fenyegették az egész szigetet lakóikkal együtt. Borzadó küzdelmet kellett folytatniok a Rzigatlakóknak. Egy ejjelüket sem tölthettek el nyugodtan. Egyiküknek folyton ébren kellett virrasztania, hogy a közelgő veszélykor testvéreit fólkölthesse Már-már el akartak hagyni a veszélyes szigetet amikor egy viharos jjj utáni reggelen a sziget nyugati partján egy félig vizzeí telt csónakban ájult nőt taUlrak, kinek karjai között egy kis fiu csecsemő sirt. Csekharoar kivi'tek őket a partra. Az asszonyt szerencsésen magához téíitvekeidezgeiték. Kicsoda? Hogyan kelült ide? Az asszony az ő gyenge hangján elmondta, qcgy 6 a vízi syrének legnagyobb ellenségének a viágosság urának a neje Férjét a syrének ura a vizi szörny az éjjel irtózatos kiizködés után megölte. Igaz ugyan, hogy a szörnyeteg is elpusztult és a eyrenek jó időre tehetetlenné vannak téve, de a szörnynek maradt egy kis fiu porontya, kit lenn a teng*r mélyében aranv palotában ápolnak a syrének, kiknek addig senki fölött sincs hatalmuk, triig a kis szörnyeteg föl nem nő és élükre nem állhat. S most már kérte a s?igetlakóka<, hogy fogadják őt és fiát oltalmukba. Engedjenek át. egv darabot a szigetből, hogy tisztességesen fölnevelhesse magzata:. leérte, hogy fiát hálára neveli a azt is tudomására adta hallgató nak, hogy ha fia foinövekszik azarencsésen, ugyan olyan ereje és hatalma Jeend a syréneken és a szörnyön, mint amilyen apjának volt. Tehát lesz majd, a ki megvedeimezi a szigetet a veszélytől. Elképzelhetjük, hogy milyen örömmel Ígérték meg a testvérek a jóakaiatu támoga'ást. Már hogy ne, mikor a csecsemő által vélték nyugodttá tehetni élet ket. Annyira mentek nagy szeretetükben, hogy rávettek az özvegyet, hog,- engedje át a gyermeket a három testvérnek, ugy hogy minden héten másiknak legyen reája gondja és c

cak a negyedik héten törődjek vele az anyja. Hogy jót nem szült a sokféle neveié?, az magától értetődik. Megártott a gyermeknek a sokféle szeretet. Az egyik testvér bátor hőst akart belői'e nevelni. A másii feleségére hailgatva leányosan akarta ápolni. Kicsi híja, hogy nem szoknyában járatta. A harmadik meg erőnek erejével engedelmességre akarta szoktatni. Egyedül édesanyja nevelte ugy, ahogy kell. Észre is vette mindjárt az első hetekben, hogy ha igy folytatódik a gyermek nevelé-e, aligha lesz elhunyt apjához méltó hős belőle. Hiába kérte a jóakarókat, hogy engednék át a fiút teljesen az ő nevelésébe. Hallani sem akartak rc'a. Nem folytatom tovább. A mese vegét már mindenkt magától tudhatja. A felnőt triziszörnynek első támadására elpusztult a sziget az ő lakosaival együtt. A bo'dcgság a megelegedés tanyáján pihenték ezentúl a syrének frivol játékaik után fáradságukat. Én ezt a mesét egy álmatlan éjjelen egy szellemtől hallottam, ki öreg pióléta képében jelent meg előttem. Meghatva hallgattam, mert benne nemzetünk sorsát láttam leírva. Vagv talán nem ily sorsra jut a mi kis szigetünk, amely éppen ugy mint a mesebeli sziget, körül van véve idegen elemekkel? Vagy talán a megmentett csecsemőt — a népiskolát — jobban neveijük, mint a mesebeliek? Nem. Pártfogásába vette nálunk a népiskolát a felekezetek légiója. A társulatok. A ruaganosok. És az iskolának természetes anyja — az állam — kénytelen elismerni a felekezeteknek s a többi — „jóakaróknak" — iskolafentartó jogát. Tudja ugyan jól, hogy azok között a jóakarók között sokan vannak, kik ellenségeinkkel — a svrénekke! jóvmonyban elnek, de mintha még most is félae a szörnytől; gyenge s egyébre nem gondol mint csak aira, hogy békében éljen. Kegyes olvaoóim, én féltem szigetünket s vele együtt nemzeti-létünket az elpusztulástól. Vagy talán n}ugodran gondjihitunk a jövőre, amikor hazánk számtalan népiskolájában oly férfiak tanítanak, kik idegen eszméket hirdető tanítóképzőkben nyertek ki képeztet ésü ket? Nem tudom, olva^ák-e ünői a lapjokban, hogy a nemrég lezajlott képviselővá'asztások alkalmával a románok és tó ok kö 'itt a nemzetiségi parfu választókat a nép'anítók vezették a azavazatszedő bizottság elé. fpgy mit jelent ez, azt hozza a szeretőket. Igy a régi regék, főleg azon időből, mikor még — tündérek valának. A szűznek szívesen ajándékozzuk az égszínű saphirt, mely színében oly tiszta, mint a szűznek a lelke. Dicsőséget, hatalmat, diadalt jelent állítólag a rubin. Ezzel ékesítette Antonius kezét Kleopotra, legnagyobb boldogságá-ak fényében. Korallok. gránátok, gyöngyök, valamint a fénylő borostyánkő is, jól díszítik a barna nőt. Nem sokat tart az igazi férfi ilyen fényes díszre. Előtte az legfölebb egy szeretett szívről való megemlékezésének és a hűségnek jele. Oly i:ó, akinek izlése van, rendelkezni fog azon tapintattal is, hogy az ékszert mindig kellő helyen GB kellő mértékben alkalmazza. Egyébként azt tartom, a nőnek és a férfinak ÍP legszebb disze; a fenkölt gondo koáás, a nemes szio. A divat — farkas a báránybőrben, az a csalfa, ravasz, gonosz, a mely főleg irigy és hiu hölgyecskéket o!v kiadásokra, oly költekezésekre csábit el, amelyek igen gyakran nincsenek reális összhangban az illető hölgyek költségvetésének számaival; miért is Őket ezen kiadásaik hamis vagy legalább is látszólagos könyvvezetésre kényszerítik Vak" in érdekes dJog lenne a női öltözködés fényűzési díszítésének kérdését művelődés történelmi szempontból tanulmányozni; e tekintetben talán egészen meglepő eredményekhez jutnánk. Az előtt pl. igen ntkák valának az illatszerek kereskedései, virágkereskedői általában nem létez tek, toiiiett részleteket, mint csipkét, szalagokat, különféle dísztárgyakat rőföskereskedésekben árulták, ma ezen czikkek mindegyikének van már külön gyárosa. A fényűzés, az elegancziahajsza évről-évre növekszik ós minden év nagyobb s nagyobb igényekkel lép föl a divatnál. Váljon javulnak e egyenlő mértékben a gazdasági viszonyok is? A vásárlási vágv valóságban olv modern nőbetegséggé fejlődött, a mely minden évaddal rosszabbá lesz és ragadóssá válik. Az előtt, midőn a fényűzés a társadalom minden rétegében annyira még nem grasszált, mint most, sok ipaiág nem létezett, melyek most a lakosság tekintélyes részét fentartják. Váljon ez ellen kikeljünk-e, vagy pedig az ipar kiterjedését elismerjük, sőt dicsérőleg kiemeljük ? Ugy hiszem e tekintetben mindkét irányban elegendő okot találnánk. A fénvüzés is a divat is szép, igen szép dolgok ; lehetnek hasznosak, de vesztét is idézhetik elő az embernek ; mindez azoktól függ, a kiknek részük van benne, a kik érdekeltek. Figyeljük csak meg egyszer egy hölgy öltözetéi. Váljon szabad-e más szövetet képzelnünk, mint nehéz selymet és más feldíszítést, mint értékes csipkét, szalagokat? Hiszen nem ritkán iá'juk.. hogy szolgáló kisasszonyok, a kik hétköznap mosogatással és söpréssel foglalkoznak, vasárnapokon selyem blouszban tesznek látogatásokat. A gyöngéd nem összes rétegeit annyira rabjává tette már a divatosság utáni vágy, hegy ez már minden korlátot összetör, melyet atáisada'om sa jobb szokások erkölcsök fölállítottak; eltöiül minden külső rangkülönbsóget és teremt hamis következtetéseket, melyek gyakran irányadó, sőt döntő befolyást gyakorolnak egy egész életre, mert hiszen már a férfiak is áldozatul esnek a külsőségek ámításainak, — sőt vannak a kik annyira hódolnak a divatnak, hogy még belsejüket is divat szerint öltöztetik. Igen, valljuk cssk meg őszintén: kaczér volt a divat a lefolyt század végén és kaczér az most is l Cselkó József,.