Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-05-24 / 21. szám

-2 Gyomok a tulipán-kertben. Most az egész Magyarország azon az uton van, hogy egy haialmas tulipán-kertté váljon, melyben a magyar fejs/eretet, a magyar hazaszeretet, a magyar kö?müvelődés és magyar közgazdaság fogják a virágokat képezni. Erős a hitünk, hogy ez a gyönyörű magyar virágos-keit meg is valósul, hiszen a magyar anyák, magyar leányok tesznek erős fogadalmat — a tulipán jelképe alatt — hogy nem pihennek ezután, hanem mindig szorgalmasan munkálni fognak, éber kertészek lesznek, hogy a magyar eiéoyek gyönyörű virágai — soha el ne hervadjanak. Az erős elhatározásu magyar kertészek azonban boc ássák meg, hogv íeá mutathassak, a múltra vonatkozólag, néhány olyan gyomra a mi kertünkben. melyeket sokan talán észre sem vesznek, mert azok között nőttünk fel és már megszoktuk azokat, Pedig, ha ezeket ni nem gyomláljuk — gyökeiestől most, szép tulipánjaink a már hatalmas gvomok között el fognak tűnni, ki fognak veszni, a,z éltető nap melege nélkül. A Magyar Statisztikai Hivatal minden évben kiadja egy hatalmas kötetben, a legpontosabb adatok alapján, hogy mit ós mennyire vásárolunk mi évente — idegenbői. E könyv ezime : Magyarország Sülkereskedelmi Forgalma. Ebből a nagy könyvbe)' álljon itt nébánv adat azokról az árukról, melyeket csak Ausztriából hoztunk be: 1895-ben : 1904-ben : Pamutból való paszomántirukért kiadtunk . 510.000 K-t 1,703.060 K-t Pamutból való csipkékért . 2,025.000 K-t 5,428.000 K-t , hímzett szüv. 442 000 K-t 2,135.000 K t „ csipke függ. 208.600 K-t 1.458 260 K t Kői gyapjúszövetekért . . 22,510.000 K-t 31,735.266 K-t Gyapjú paszomántáiukért. 890.000 K-t 1,488.000 K-t Selyemszövetekért . . . 30,900 000 K-t 16,231.600 K-t Félselyemszövetekért . . 4,170.000 K-t 9,837.500 Kt Selvem csipkékért . . . 2,900 000 K-t 1 300.500 Kt Női kalapokért, felszerelve 840.000 K-t 2,077.400 K-t lelsz, nélkül 340.000 K-t 2,200.200 Kt Kész női ruhákéit . . . 19,000.000 K-t 13,088,560 K t Csak tizenkét olyan áruczikket soroltam fel, melyekhez a magyar nőknek a legközvetlenebbül van közük és az tűnik ki, hrgy csak ezen 12 női czikkért évente átlag 87 millió koronát adtunk Ausztriának. tiz év alatt pedig 870 millió koronát! Micsoda rettenetes nagy összeg ez, meBiivi magyar munka bére vándorolt ki csak ezekért hazánkból ?! Vájjon abból, az utolsó 7 év alatt kivándorolt egy millió 107 ezer magyar emberből, kik idegenben voltak kénytelenek munkát ós megélhetést keresni, hányan mai adhattak volna itthon, ha Világnézet. Sokan azt hiszik, hogy a komor öregségnek megvan engedve, hogy panaszkodjék erre a világra. A vig kedélyű fiatalságnak vigan kell, hogy a világ szemébe nevessen és kell, hogy kihasználja azt, a mi nekik nyujtatik, hogy a remény édes csalódásainak higyjen. De az igazságot csak az látja, aki e kettő között boldognak érzi magát é3 nem gyászol haszontalanul, de nem is remél csalódva. Én nem hízelegtem magamnak, midőn ifjú voltam: és most sem gondolok rá, eszembe sem jut. hogy a világnak hízelegjek. Undorral tölt el már maga az a hitvány dicséret is, amelyet miudeuütt pártolnak. A világ megjavításáról ol.v szívesen beszél a mai pervers emberi nem, csak azért, hogy magát jobbnak tüntesse föl és azt a látszatot kelti, hogy ő apái fölé emelkedett. És hogyha minden élne es Örvendene az aranyszabadságnak ; ha minden szeretettel ölelkeznék és csodálatosan egyesülve, mindig ujabb és bámularraméltó gyümölcsöket teremne: akkor se dicsérhetnők szebben a mai emberiség állapotát. Akárcsak 8?éthuzták volna a tudatlanság lánczait hatalmas eszük dübörgő hangjai, akarcsak tarsas háziálattá változtatta volna bölcseségük édes zenéje a durva rabolni vágyó önzést : épp ugy beszélnek a rnai világról. Hajolj meg tehát, oh lélek a komoly sors előít, hogy ezen goncsz és sötét koiban jöttél napvilágra. A te törekvésedért, benső c»eíekvésedert nem sokat remélhetsz egy ily világtól. Mindenki, aki a jobb világhoz tartozik, szomorú rabszolgaságban sóhajtozik. Ami még megvan a szellemi közösségbői, ez a földiek szolgáiásáig le van alacsonyítva. Ha egyik barát kezét nyújtja baiátjának szöMAGYAR PAIZS csak a felsorolt 12 iparczikkbői nem az idegenből hozott lett volna nekünk a — kedvesebb, tetszetősebb?! Mi volt az oka ennek a rettenetes pusztításnak? — A fényűzés ; az idegen ízlés, az idegen munka bálványozás a! Ezek a gyengeségeink vo'tak okozói, hogy az idegen megrontotta ízlésünket, elvitte vagyonunkat ós fajt sfvéreiuk évente százezrenként voltak kénytelenek idehagyni hazájukat — a mi édes magyar hazánkat, megritkítva sorainkat! Vájjon nem gyomok e a felsorolt számosdopok a magyar tulipán kertben? Vájjon viiágozhatik-e az idők végtelenségeig a magyar tulipán a Kárpátok ölében, ha e gyomokat a magyar fajszeretettel, a magvar munka megbecsülésével és minden idegen fölé helyezésével — ki nem gyomláljuk ? Azért tulipán kertészek — fel a kitartó éber munkára! Barabás Endre. Szegény magyar fonógyarak! Ha igy haladunk, maholnap becsukhatjátok kapuitokat, hiszen még 1904-ben is 2,419.000 korona értékű pamutezérnát vásároltunk osztrák kollegáitoktól. Magyarok! Ne vétke zetek! Zalaisí\ándon nem olyasnak njságot. Monspart erdőgondnoknak ügye akadt Zalaistvándon 8 a falubeliekkel egy társaságban volt. Egyik ember udvariasan gyufát gyújt a szivarhoz. Az eidő gondnok megütközve látja, hogy valami németországi gyufája van a szolgálatkész embernek, Erre elkéri az emberektől a gyufaskaíulyákat. Sorba rakja. Linzi, augsburgi, unión, tándstichor, vtau svefel ítb. egv.tlen magyar gyufa sincs köztök. — Hát magok mit c:inálnak ? Hát magok magyar emberek ? Hit magok Németországból hozatuak gyufát ? Hat magok az osztrákot hizlalják? Hát magok nem hallották hirit sem a magyar iparpártolásnak ? Az emberek elképednek. Mit beszél ez az ur itt ? — Magyar emberek vagyunk mindnyájan! Az öidög hozatja Németországból a gyufát, mi nem. Nekünk a zsidó hozza. De az ördög tudja, honnan hozza. Sohase néztük mi íajta az írást. Az ördög hizlalja az osztrákot, mi nem. Hát a ménkő hallotta hirit a magyar iparpártolásuak ; mi nem ! — Szépen vagyunk, mondja az eidőgondaok. Hogy többet ne mondjak, csak itt a szomszédban, 1906. május 24. Zalaegerszegen hetedik éve, hogy hirdeti ai újság, amit Magyar Paizsnak hívnak, hogy csak magvat iparczikkeket keli vásárolni De jól van* Hát magok földmives emberek, nem igen olvasnak újságot. Hát elmondom én a dolgot. S az erdőgondnok elmagyarázta a magyar iparpártolásnak a nagy jelentőségét, hogy függ az össze az ország gazdasági kérdésével, az egész nemzetnek és egyeseknek a jólétével, boldogulásival, szabadságával, függetlenségével — meg ha csupán a krajezáros gyufáról van is szó, s hogy függ össze ez a kérdés a jó magyar hazafisággal. Az emberek szájtátva hallgatták s a végén igy kiáltanak fel: Jaj, ha ezt mi tudtuk volna! Elteiét sohasem hallottunk mi. Ezután megnézzük, miért adjuk a pénzünket. Itt aztán el is végezték ezt a kitérő d'gkursust. Hanem az erdőgondnok elfelejtett még egy pár kérdést tenui: — Hat magoknak nincs popjok ? ha már magok Dem olvasnak újságot. Nincs tanitójok ? cir.cs jegyzőjök ? nincs szo gabirájok ? Nincs egy féligmeddig iskolázott ember a faiujokban. aki ezekrí, felvilágosítaná? vagy talán azok sem olvasnak újságot ? Lehet. Mindezekhez pedig mi azt fűzzük hozzá, hogy csudálkozuuk, mert Zalaistvánd népét ugy ismer;ük. hogy szorgalmas, takarékos, jó gazdálkodó, j'-zan nép s országútjain gyümölcsfák vannak ültetve, — tehát értelmes nép is. Igazán csodálkozunk. — Monspjrt erdőgondnoknak ezt a kis kitéiC Szereplését pedig tiszteljük, mert evvel többet tett, mint 10 egyletnek 100 szónoklata a —• városban. — Ha rongyokban kellene is járnunk, legyen az a rongy a miénk és magyar! Tanítóink mozgolódása drágaslgi pótlék iránt A „Zalam^gyei Általános Tanítóegyesület" zalaegerszegi járáskörének e hó 11-éu Nagykutas községben tartott tavaszi közgyűlésén Békefi Elek zalakoppányi község iskolai igazgató-tanitó a következő érdekes és jellemző — közlelkesedéssel elfogadott indítványt tette: Mióta a tanítók ellátása — ide s tova ezelőtt 40 évvel — a 68-ik: törvényben elég alacsonyan 300 frt -ban megállapít tátott és ezen fizetést a 93. évi 26. t. cz. is, csak fakultarive és nem imperative 300 frt.-ról csupán 400 fit.-ra emelte l vetségre, akkor ebből oly tetteknek kellene származniok, melyek nagyszerűbbek, mint azok, melyeket csak egymaga tud véghez vinni, mindenik szabadon engedné a másikat arra, amerre azt az ő szelleme vezeti és csak ott segédkezni, ahol amaz egyedül nem bír; nem pedig, hogy az egyik saját gondolatának barátjára való reáerőszakolása által lehetetlenné tegye azt, hogy emez saját gondolatát érvényre juttassa. S akkor mindenki embertársában találna táplálékot. És váljon, hogy áll ez az emberek között.? Földi szolgálatra mindig készek egyaránt az emberek ; készek arra, hogy a saját jólétet föláldozzák embertársaik érdekében, egymással közölni a belátást és élettapasztolatokat, érzékeny fájdalmat egyúttérezni és kisebbíteni: ez a legmagasztosabb. Azonban sajnos, valóban gyalázatos a modern barátság állapota. Kiveszett az akkor, kinek érzékeny kedelye van, ha neki modern barátja is lesz! Édes szerelem köti egybe a nőt és a férfit, és ők azon vannak, hogy családi tűzhelyet alapítsanak. Miként szerelmük öléből sajátos lények: saját gyermekeik keletkeznek, épp ugy kellene keletkeznie természetük összhangjából egy uj közös akaratnak is ; s a csöndes otthon összes ügyeivel mintegy önkéntes tette legyen ezen együttes akart ínak. Sajnos, igen sokszor megszentségtelenítve látjuk az emberiség ezen legszebb kötelékét. Nem tudják ők, mit mivelnek, amidőn megkötik, mindenki épp ugy gyakorolja azután is saját akaratát, miként ezelőtt; váltakozna uralkodnak és szomoiuan számúja mindegyike, váljon érdemes-e a kötés altal megszerzett nyereség arra, hogy miatta szabadságát oda adta? Az egyik fél sorsa idővel a másik félnek lesz sorsává, s a puszta szükségesség láttára elhal a szerelem vad tüze. É? a végszámadásnál mindegyiknél az eredmény egyenlő a semmivel. Boldoggá teszi é a nő a férfit, teljesen ő neki él-e? Viszont boldoggá teszi e a férü a nőt a tanúsít e irányában előzékenységet? Avagy semmi se boldogítja őket annyira, mint midőn magukat egymásnak föláldozzák? Oh ne gyötörj engem te, a nyomor képe, amely ott rejtőzöl örömük mögött, amely jele a közeli halálnak, amely nekik életük ezen utolsó látszatát megszokott szemfényvesztés gyanánt elébük fösti. Váljon hol is vannak a bölcsnek az államokról szóló régi meséi ? És hol azon erő, amely megadja az embernek a lét legmagasabb fejlődését, azon öntudatot, mely mindenkinek a birtokában kellene, hogy legyen, ha a haza eszének, erejének és képzelő tehetségének egy részét képezni akarja? Váljon hol is van a szeretet ezen magasabb lét iránt, amely inkább föláldozza a saját szűk öntudatát, semhogy amazt elveszítse; akik inkább életüket koczkáztatnák, mintsem hogy koczkára tegyék a haza üdvét? Váljon hol van azon elővigyázat, amely szorgalmasan őrködik még afelett is, nehogy még kísértés is közeledjék feléjük ós elrontsa kedélyüket? Váljon hol is van azon különös jelleme minden államnak és hol azon művei, melyek által saját önmagát bemutatná'.' Egyébiránt ma már az a nézet kezd lábra kapni az emberek között, hogy az a legjobban szervezett állam, amely legkevésbé érezteti hatalmát s létének szükségét polgáraival, Aki tehát az ember ezen magasztos mesterművét, t. i. az államot, mely által a saját lényét a legmagasabb fokra emelhetné, csak szükséges losznak tekinti: az csak korlátozásnak fogja nézni az államot, amely különben csakis arra van hivatva, hogy polgárának az élet tökéletességének legmagasabb fokát nyújtsa! . . . Cselkó Józset.