Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)

1906-05-10 / 19. szám

-2 MAGYAR PAIZS 1906. május 2

4. Ismétlem tehát azt; ha a mi ifjuságunk megmételyeztetnék, a materialísmus, egoismus által — akkor vége lenne a nemzetnek ! Hála a jó Istennek! eddig voltak, de még most is vannak nálunk is oly férfiak, akik nemcsak magukért, saját érdekükért dolgoznak, hanem igenis a közjóért, a nemzet, jóléteért, a haza üdveért önzetlenül fáradoznak. Ezt kétségbe vonhatnák csak azok, akik soha sem lennének képesek tenni valamit a Vözjóért és akik éppen azért nem ad'ák fölfogni és megbecsülni az áldozatkézséget, sőt mi több: vannak olv emberek is, kik a kö'.jínak szentelték magukat, noha jól tudják, hogy semmiéle nyereséget, hanem inkább hálátlanságot várhatnak minden becsületes törekvésükért, minden önfeláldozó fáradozásukért. Ezen fél fiak éjjel-nappal munkálkodtak élőszóval 8 irávban, üdvös eszméket hirdettek, nemes tetteikkel jóra buzdították polgártársaikat és többen elhalnak közülök, előbb mintsem az általuk elvetett mag gyümölcseit láthatnák. Valamint Mózes csak a hegy tetejéről láthatta az ígéret földjét, de élve oda nem juthatott: ugy történik az még most is prófétákkal, vagyis azon férfiakkal, akik magasabban állva — magukat föláldozták a — közjóért. Polgártálsaik hálátlansága, kartársaik tétlensége gyanúsítás, megalázás, üldözés — keserítik életüket. Mély fájdalom fogja el lelkünket, ha látnunk kell hogyan kellett szenvednie sok oly nemesszivü embernek; de emel azon gondolat, hogv az emberi természet mégis általában képes olyan erényekre: egyúttal pedig vigasztal azon igazság, azon" bizonvo'ság, hogy az önzetlen honpolgárok nemes munkája, ha későn is, részesülni fog igazi elismerésben a polgárok, a nép részétől. Ebben áíi a nemzet, a nép morálja ! Cselkó József. magyar ipar még zscnoe, de l}a komolyan partfogásba Veszszük, akkor gyorsan meg fog erősödni és hatalmassá Válni! Feszty Árpád felolvasása. — A nemzeti iparfejlesztés. — Feszty Árpádnak, aje'es festőmüvézneka magyar nemzeti iparfejlesztés ügyében nemrég kibocsátott felhívását a fővárosi ós vidéki 6ajió, valamint a szakkörök osztatlan érdeklődéssel fogadták. Ez a nagy érdekiődés arra indította a művészt, hogy a maga nemes agitácziója keletében a magyar iparfejlesztés kiindulási pontjára nézve részletes gyakorlati indítványt terjesszen elő. Feszty a Fészek klubhelyiségben szabad alőadást tartott az idegen különösen az osztrák ipar elleni védekezésről s a magyar iparnak nemzeti irányba való tereléséről. A Feszfy életrevaló hazafias törekvése egyszeire két c»élt is szolgál a nagy nemzeti küzdelem során. Mig egyfelől a külföldi iparczikkek beáramlását akarja megakadályozni, másfelől a magyar iparnak és különösen a magyar íparmíivészetnek fokozatos fejlesztésével épp azoknak óhajt megélhetési módot nyújtani, akik sajátos területi viszonvaik éz az ujabb sazdasági átalakulások folytán kellő kereset hiányában kivándorolni kénytelenek. A rendkívül életrevaló és hazafias eszméket taitalmazó szabadelőadást a következőkben ismertetjük : A nemzet jövendő nagyságának egv egészséges közgazdasági politika szolgálhat a'apul és a nemzetek sorsa, jövője az ipaii és kulturküzdelmek mezején fog eldőlni. Ezen nagy, általános küzdelemre kell a nemzetet előkészíteni ugy, hogy iparunk minden viszonyok és minden körülmények közölt is megálhasson a küzdőtéren. Iparunk fejlesztésére kell tehát első sorban íöTekednünk minden erőnkkel. Iparcikkeinket versenyképessé kell tennünk azoknak jóságával, ízléses voltával, a műveltebb nemzetek iparczikkei/vel szemben és meg kell keresnünk a módokat és tereket, ahol versenyképes iparcikkeinket elhelyezhessük. Minden müveit nemzet ipari fellendülésének alapját akkor ós azzal vetette meg, amidőn azt önálló nemzeti irányba terelte A díszítő művészet önálló nemzeti formája, amellyel egy nemzet meghódíthatja és adófizetőjévé teheti az egész világot — készen áll, megI

van a mi népünk művészetében. Csak ki kell ezt a magot csiráztatnunk, hogy hatalmas fává nőjje ki magát., A magyar nemzet géniusza nyilatkozik meg népünk munkájában, ennek megnyilvánulása számára kell tehát az utat mngcsinálnuuk az összes társadalmi tényezők közreműködésével ós a társadalom minden rétegének belevonásával. Olyan társadalmi szervezetet kell tehát létesítenünk, amelv a művészetnek és a magyar nép munkájának belevonása és felhasználásával törekedjék ipari fejlődésünket önálló, művészi és nem'eti irányba terelni, az ezen irányban működőket támogassa, egyszersmind a nagy közönségnek érdeklődését felkeltse és állandóan ébren tartsa. A nép ismeretével, az ügy szeretetével, keliő művészi vezetéssel az ipari munkálatoknak egész gárdáját állíthatjuk talpra, éppen azokon a vidékeken, amelyeken az ujabb gazdasási átalakulások folytán népünk keresetforrását vesztette, aminek folytán nagyrésze a hazából való kivándorlásra kénytelen vetemedni. Ott konzenálta népünk iparművészetének gyakorlatát a legjobban, ott és annak a népnek teremthetünk állandó keresetfonást, amely arra leginkább reá van utalva. Ezen nagyértékű munkaerőt kell tehát felhasználnunk és azzal egy egészen uj, szép ós minden izében nemzeti iparágat teremtenünk és pedig azokon a vidékeken, ahol a uépípar, nevezetesen: az agyagipar. fafaragás, hirazés, szövés, csipkeverés, suprikálás, bőrmunkák, vas- és fémipar, kosár és gyékényfonás stb. iparágak teren az alkalmas munkaerőt feltaláljuk. Nem a tuhpínos láda stílusáról van szó, nem parisztbutorokról, hanem népünk munkájának mü/észi irányban való fejlesztéséről, es annak a legelőkelőbb modern kívánalmak szerint való ízléses alkalmazásáról, felhasználásáról és értékesítéséről. A munkáskezek ezrei állanak rendelkezésünkre a czélra. A magyar diszitő-munkának szépsége, jósága és amellett aránylag olcsó előállítása nemcsak versenyképessé fogja teliéi termekeiuket, de versenyen fölülállóva is. mert ezt semmi más nemzet utánozni nem lesz képes. Olyan tirsulafct kell teremtenünk, mely társulat gyakorlati és üzleti alapon teremtse meg ipaiunknak ezén uj irányát és a művészet belevonásával müvés/i vezetésben és oktatásban részesítse ugy munkiísnepünket, mint egyáltalán a magasabb ízlésre törekvő iparosainkat, amely társulathoz miuden törekvő ipjios bizalommal fordulhasson és melynél erkölcsi és anyagi támogatást is találjon. Hogy ez*n társulat egyszerre termelő és oktató is legyen, hogv ezen kettős hivatását teljesíthesse, legyen kiegészítve ezen társulat egy olyán igazgatótanáccsal, amelyben anyagi felelősség és hozzájárulás nélkül is helyet foglalhasson minden müveit magyar embtr, aki ipari fejlődésünknek és közgazdasági érdekeinknek jövőjét szivén viseli. Nekünk idejekorán kell ezen bajokkal szembenéznünk és azokat, nagy nemzetek példáin okulva, idejekorán gyógyítanunk, meit a gazdag nemzetek kiheverhetik ós megküzdhetnek ezen kérdések veszélyes részeivel is, minket magyarokat azonban, ha idejekorán nem iparkodunk Őket orvosolni, minket ezen bajok tönkre fognak tenni. Olyau forumot kell megteremtenünk, amely az ő nyilvános gyűléseivel, vitáival, felolvasások s kiállításokkal összekötött előadások, tanulmányutak rendezésével stb. valóságos akadémiája legyen mindezen kérdéseknek és valóságos parlamentje ipari és közgazdasági fejlődésünknek ós addig is, amely az ipari élet magasabb kifejlődéséhez szükséges, már most a mai generácziót nevelhetné es vezethetné rá iparunk felkarolasára és támogatására. Alakítsuk meg a Magyar Nemzeti Iparfejlesztő Társulatot, amelynek czélja lenne : a) az iparfejlesztés terén: az ipari kérdések iránti általános érdeklődést felkelteni és ébren tartani; b) az iparfejlesztés terén pedig: a magyar nemzeti ipar termékeinek rendszzeres terjesztése érdekében országszerte állandó mozgalmat szPani, ipari és kereskedelmi alapon nyugvó országos üzletiszervezetet létesíteni. Me£> kell jelölni miodep üzletet a mely az osztrák ipar lerakata. Az iparfejlesztésről.^) Ez mostani jelszavunk Magyarországban. Szép. és dicső jelzés annak, ki eztmegéiti és érvényre juttatni iparkodik. Azonban ez a lelkesedés, a pártfogás mird hiábavaló, ha iparunk nem eléggé fejlődött, ha nem felel meg annak, amit várunk, mit szemeink máshol látnak és amiért erszényünkből nem sajnáljuk a pénzt. Igy van ez: csak ösmerjük el őszintén. Naprólnapra minden iparszakmában meggyőződhetünk erről. De miért van ez igy? mi ennek az oka? Kérdjük, keressük. A régi céhrendszerből élő öregek, kik vándorlásukat más országokban is folytatták és tapasztalatokat szereztek, az iparfejlődés nehézségeit o't látják. Látják, hogy iparunkat nem mindenütt alaposan tanult szakembarek kezelik és vezetik. Az előtt és külföldön most is csak oly iparossegédeket, alkalmaznak, kik igazolni tudják, hogy legalább 3 évig az illető szakot tanulmányozták és azután segéddé nyilvánitattak. Akik ily igazolványnyal nem bírnak, csak napszámosként kézaláhoidás végett alkalmazzák, s még igy is csekély számban. De oly munka végzésére, mely a segéd hatáskörét képezi, egy arányba, vagy azzal egy munkához nem alkalmaztatnak; azért minden eló'állitott munkáért a segéd felelős. Nálunk másként van ám! Itt ha egy gyárba megyünk és megvizsgáljuk igazolványukat, alig találunk Vio részt a ki a szükséges előírásnak megfeleli-, volna, a többiek mind csak kevert elemekből valók. Vannak ott mirden féle iparosok, kik itt is, ott is idtig óráig voltak, de egy ipirágat sem tanultak ki előírás szerint; és ezek rendszerint a tudálekosok, szótehetségüek, vezetők, kolomposok. de fegyelmet nem ismerő elemek. Ezekkel egy sorban az az Vio rész semmivé törpül; felelős nem lehet. Igy nem is lehet iparunkat fejleszteni addig

> roig első soibin itt alapjában változások, átalakulások nem történnek. Nekem ez a nézetem, mint tapasztalt iparos embernek; mert engemet a külföldekről hozott ipari tudomásomért itthon már több kiállításon kitüntettek. A 8zoeziálizmus is főleg innen ered, mert azok a kapkodok és szájhősök rettenetes na?j oknak képzelik magokat, hogy ők is megórdemiik azt a fizetést, a mit a tanult ember. Ők buj:atják fel a többit is s ezért van a gyakori sztrájk is. (S—f) Egy sümegi derék iparos polgártársmk küldette ezt a czikket, melyben önérzetesen rámutat egyik nagy ba junkra. Mi teljesen egyetértünk vele. Szeretnők, ha értelmesebb iparosaink közül mások is, többen ha=onló komolysággal hozzászólínának újságjainkban az iparválsághoz. Sz. Fiatalok! Ha eg/massak cznkorkával kedveskedtek, ne ngy tegyétek azt, mint 1904 ben, a mkor 3 millió 859.000 kor.-val gazdagiottátofe az osztrákot! Het hirek. helyiek. A vármegyének lét közgyűlése. E hó 14-én hétfőn d. e. 10 órátl kezdődőleg lesz a tavaszi rendes közgyűlés Áray Lajos főjegyző, alispánhelyettes elnökletéve. A gyűlésnek 121 pontja van. Igen érdekes a első pont, a fekete szégyentábla felállításának a kéidése, melynél Koller István fentaríja iditványát. Kossuth Ferencz kereskedelmi, Darnyi Ignácz földmivelési és Jekelfalusy Lajos bnvédelmi ministerek jelentik kineveztetésöket s ámogatást kérnek. — Ugyancsak Árvay főjegy/í alispán helyettes hívta ö'zsze másnapra, május 5. d. e. 9 órára a rendkívüli közgyűlést, melyne egyedüli tárgya lesz gróf Batthyány lál fÓ.pánnak szék foglalása. 1 órakor közebéd a Béányban. Gyüjtsün. a Csány szoborra? Oszterhuber Lajos Csabrendek másodszor íK-f. Kovács János főedész Domasinecz 20 K f. A nagykanizai pályaudvari mozgópostáksezme'lyzete. Tktviselők: