Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-23 / 47. szám

VI. öv. Zalaegerszeg, 1905 november 23, 47. szám* Előfizetési ár : f[j érrs 4 ttotota. Fái érr* 2 koron*. Kígvsd é»re 1 kor. f^jt szám b üli ér. Hirdetések dija ' megegyezés szerint Nyilttér sora 1 kor, Szerkesztőség éi kiadóhivatal : Wlassics-utcz* Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENZÉHT OS-ŰrTÖRTOrKIÖIT E STB. Magyar hölgyek a magyar iparért s a szegény betegekért. ii. A jóságnak örök kútfeje az asszonyi szív. Mi férfiak, durvább idegzettel alkottatva, sokszor meg sem tudjuk érteni, miért vesznek az asszonyok önként nehéz fáradságot a vállukra s azt édes teherként hordozva küzdenek csak azért, hogy másokon segítsenek, az itt-ott feltünedező nyomorúságot kevesbítsék, egy-egy köny cseppet letöröljenek. Ezt az édes terhet alruismusnak hivják. Ugy é, az a magyarázata enuek, hogy nekik finomabb, érzékenyebb idegzetök van. De mást is mondok. Szivökkel ők nem csupán éreznek. Amit mások csak nagyméretű agyvelővel tudnak elvégezni, az asszonyok gondolkozni is tudnak a szivökkel. S bizony mondom nektek, hogy e munkájokban sokszor hasznosabb eredményre jutnak, mint a nagy koponyájú bölcsek, felfegyverkezett politikusok és szépen szóló szónokok. Néha a bölcseségnek is kútfeje a sziv. Ezt az Istentől adott tehetséget ihletségnek is szoktuk nevezni. A József Főherczeg nevét viselő országos Szanatórium Egylet Éiuöksége felszólította a zalaegerszegi hölgyeket, hogy segédkezzenek a szegény tüdőbetegek számára felállítandó kórházak létesítésében. A módot is megmondta. S ez az ut mód is már macában egy hatal mas nemzeti czél. A magyar gyermekjátékiparból rendezzenek pár napos kiállítást. Győződjék meg az emberek sokasága, hogy van magyar ipar, van magyar teremtő kéz, s lehet még jobb magyar ipart teremteni. Csak akarni kell. A kiállításnak jövedelmecskéje meune a szanatóriumi ügynek. S ennek a két nagy és szép czélnak érdekében tanácskozott már néhány zalaegerszegi úrhölgy, kik egyúttal a Karácsonyfa Egyesületnek a tagjai is: Ruzsics Károlyné, Rutich Sandorné, Kászonyi Mihalyné, Vargha Vilmosné, Krosetz Istvánné, Fángler Mihály né, Preszler G^uláné, Dr. Czinder Istvánné, Morandini Tamásné, Dervarics Lajosné, Remm Józselné, Csoknyay Laura s az Egylet tit kára: Kauffmaun Mátyás. Azt határozták, hogy a két nagy czél érdekében magyar ipartárgyakból kiállítást rendeznek deczember 8 , 9. és 10. napjain, az Arany bárány vendéglő emeleti nagytermében. Diszitésre kérnek a várostól fenyőgalyakat. Segítségre fölkérnek a városból még több uri hölgyet, lőleg kisasszonyokat. Támogatasra segítségül hivják a helyi két lapot. A jövedelemből a Karácsonyfa Egylet javára ajánlt bizonyos százalékot nem fogadják el, csupán az országos nemes nagy czélra műkődnek E határozatnak a pontjai önzetlenségről, áldozatos munkáról, okos tapintatosságról tannskodnak. Jó, hogy nem közvetlenül az ünnep előttre tették a kiállítást; igy a helybeli kereskedők dolgát nem rontja ez a kis bazár. Közvetlen ünnep előtt a Karácsonyra való nagyobb vásárlások megmaradnak. Á terem és diszités nem kerül költségbe. Hogy a Karácsonyfa Egylet számára — noha ott is volna helye — nem fogadnak el a jövedelemből semmit, emiek az a jó értelme. is van, hogy igy nem egyletként rendezik, hanem egy e czélra alakult hölgy bizottság rendezi eltekintve egylettől, ünneptől, rangtól, rendtől, vallástól, felekezettől: számitva általában a város lakosaira a humanismusnak s a magyar ipar szeretetének kérdésében Elismerés illesse ezért az emiitett hölgyeknek értekezletét. A magyar ipar erdekében többet tehetnek igy a társadalomban az asszonyok, mint a tudós politikusok. Néha a bölcseségnek is kútfeje a sziv, de csak az asszonyok és költők szive. Szerény véleményem szerint ez a magyar iparkiállitásjól fog sikerülni, mert jól kell sikerüln-e. És azért, mert elsősorban hölgyek buzgólkodnak benne. Mert amit ők akarnak, azt az Isten is akarj*. • Akarja pedig az Isten azért, mert az asszonyok szive az örök jóságnak és az örök szeretetnek a forrása, kiapadhatatlan édes forrása. B. Gy. Csány László utolsó napjai. — Világostól az akasztófáig. — (Nóvák Miháijnak a C^ány-ünnepélyen tartott felolvasásából). Nem czélom ez alkalommal C-ány László kimerítő eletrajzát adni, hosszura nyalna az most. Csak utolsó napjairól szándékom részletesebb képet muj'ani. De hogy valami egészet adjak, szükséges, hogy születésétől 1849. aug. 12-ig röviden vázoljam életeseményeit. * Csány László születt 1790-ben, Alsócsányban, Zalamegyeben. Csány Bernát dúsgazdag földesúr v. lt az atyja, az anyja Beseenyey Anna, kiknek három gyermekük volt: László. István éa Zíu?sánna. László aí iskoláit Nagykanizsán, Győrben és Pozsonyban végezte, aztán katona lett. 1810-ben a Fíiement huszárezredben kadét volt, lővid időre rá tisztté lőn. Résztvett a Napoleon elleni had járatban. 1813 ban belépett az 5. sz. Radetzky huszárezredbe mint hadnagy. 1814—16-ban részt vett a nápolyi hadjáratban, ott volt több jelentékeny ütközetben. Később lábán megsebesüit, égési sebet kapott, amely sohasem gyógyult meg s e miatt 1818-ban főhadnagyi ranggal, 28 éves korában kilépett a hadseiegből, hazament Csányba, i»t gazdálkodott István testvérével és Zalának táblabírája ion. Ettőlfogva Zalamegye közéletében előkelő szerepe volt mindig. Eljegyzett mátkája volt Deák Klárának (Deák Ferencz nővérének), de a viszony egy rosszakarata pletyka következtében felbomlott. És Csány legényembei maradt halálig. 1818 tói fegva C'ány László a vármegyei minden intézmény alkotásában, a megyében lefolyt po'itikai küzdelmekben vezető egyéniség vala. A reform-párt s a nemzeti ellenzék vezérembere Zalában, úttörője Deák politikájának, ó volt Deáknak fokortese Zalában. 1848-ban pedig mindjárt a mozgalom kezdeté Pestre ment a veszedelembe, menteni a hazát és a szabadságot. 1848. márczius 15-én már a pesti „közcsendi választmány" tagja. Jun. 2-án a kormány leküldte a Dráva mellé kormánybiztosnak. Aztán ment a sereggel Bécs felé, mindenütt nagy erélylyel szervezve a hadsereget ós annak ellátásáról gondoskodolt. Aztán Erdélybe küldetett a fenevad oláhok megfékezésére,, vaskézzel csinálva ott rendet és teremtve életbiztonságot a magyarság számára. — A Habsburg ház száműzetése után Kossuth Lajos kormányzó elnök kinevezte a S/emere-minisíteriumban közlekedési miniszternek. És most áttérek az utolsó napokra. 1849. aug. 11 én este 8 órakor már Görgei kezében van a diktátori hatalom. És mit tett ? Azonnal a feladáshoz látott. Elveszett tehát a haza. A katonaság még áltatá magát. Még bízott valamiféle becsületes megadásban. De Csány nem bízott már. És aug. 12 én reggel már vonultak a seregek Világothoz. Csány is ment Görgeivel Aradról. Csányt az utolsó napok izgalmai szörnyen megviselték, láz gyöíörte. Világoson a várhegy alsó lejtőjén levő földszintes kastélyba szálltak be, a Bohusék kastélyába. Ez volt a főhadiszállás. Görgei „gyengéd gonddal segítette le a beteg Csányt a hintóból és vezette karon be a házba". Ide várták Rüdiger orosz Mbornok válaszát is. Görgei a beteg Csányt azonnal ágyba kényszerítene. Ugyancsak itt a Bohusné kastélyában voltak már a magyar főtisztek és tábornokok. Itt ebédeltek is meg, velők Tiololf orosz katonai követ is. De Csány ne evett velők, neki az ebédet szobájába vitték. Irányi Dániel többedmagával menekülvén, kiment Világosi a is. Csány tói is elbúcsúzott, kezet szorítva vele. — Jól teszed, jól teszed, hogy megmented az életedet, — mondta neki Csány, — fiatal vagy még, szolgálhatod a hazát, én vén vagyok és beteg, nem éri meg a fáradtságot megmenteni egy — romot. Aztán jöttek megint többen: báró Perényi Zsigmond, N>áii Pál, Duschek, Bezerédy István, Barlal György, Luzsénszky Pál. Ezeknek is — Görgei megbízásából — tudtul adta Csány, hogy a sereg feltétlenül lerakja fegyvereit, s azért akinek bátorsága nincs szemébe nézni a gyalázatob halálnak is, az meneküljön ós — meneküljön! A fönt nevezettek viszont azt ajánlották Csánynak, hogy menekülne, menne el ő is Komáromba, hogy odasegiíik. Amire Csány határozottsággal azt válaszolta : — Nem megyek bíz' én! Emigrálnom kellene végre is, és mit csinálnék ón külföldi n, hazámon kivül? De különben is példát akarok mutatni másoknak, hogy lássák, miként kell egy igaz házaíiunak meghalni. iMások is intik, ijesztgetik, hogy ha nem menekül, itthon a bosstu áldozata lehet. — Tudom, — feleli rá, — de halálommal legalább a nemzetnek testamentumává leszek: mert előbb belefáradnak a hóhérok az üldözésbe, mint a népek a szabadságért való küzdelembe. Aug. 13 án, a fegyverlerakás napjának kora reggelén a Csánynál levő kormányférfiak és képviselők azon tanakodtak, kinek adják meg magukat: az osztrákoknak e, vagy az oroszoknak? A többi mind ugy látta jobbnak, hogy az osztrák nak, Csány volt az egyedüli, aki ugy határozott, hogy ő az orosznak adja meg magát. Délelőtt fél 10 óra tájban reggeliztek a tábornokok. Reggeli után feláll Görgei az asztaltól és azt mondja: — Urak készüljünk !