Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-16 / 11. szám

MAGYAR PAIZS 1905. márczius 10. A még nem régi örömöt szomoiuság váltotta fel, a kesergő anvák, a kedvesek gyászt öltöttek és a zokogó árvák szemeiből fájdalmas könnyek hullottak alá elhunyt szeretetteik emlékeinek. így tartott ez tizennyolcz évig; ekkor kezdett derilini hazánk egén, ekkor lett érett a gyümölcs, melyért hőseink vérüket ontották és ekkor nyeré meg e sokat szenvedett nemzet szabadságát és alkotmányos királyát! Eltűnt a szomorúság, ismét öröm ütött tanyát a honfiak keblében és ott, hol az özvegy és a zokogó árvák szemeiből a bánat könnyei peregtek alá, most a boldogság sugárzott, az elhűlt hősök porladó hamvain virágok nyilottak és maradandó emlék hirdeti dicső tetteiket. A nemzet megifjodott, óriási erővel ha'adt előre, elérni a müveit nemzeteket, csodákat müveit az elmúlt rövid idő alatt és mindezt az 1848. évi márczius 15 dike szerzé meg számára. Azért e nap emléke örökké élni fog e nemzet szivében, örökké ünnepe leend a magyarnak, mig e földön élni fog. E napon hálával emlékezik vissza elhunyt nagyjaira, a szabadságharcz hőseire, ezen a napon regél az atya gyermekeinek a szabadságharczban elhullott félistenek csodatetteiiől, ekkor vési ifjú sziveikbe a honszerelem legszentebb érzelmeit és ha e rege közbe szeme konybe lábad és ha szive följajdul annyi magyar hős elvesztenek emlékével, a jelen és a jövő boldogsága leledteii és e napon milliók ajkáról száll fohász az egek urához, mely egy óhajt rejt magában: Áld meg a magvai Hazát! Vöczköndy László. Márczius és a Csány-emlék. Két dologért lesz emlékezetes a 19-én, vasárnap tartandó máicziusi ünnepély. Jöjjön el oda a közönség és győződjék meg, tzép ünnepély lesz, jó lesz, és emlékezetes lesz. Emlékezetes leoz először azért, mert öt egyesület tartja együttesen : a kereskedő ifjak, az iparos ifjak egyesülete, a katholikus legényegylet, az épitő iparosok és szabómunkások szakegyesülete. S nem lehet eléggé dicsérni Papp Alajost aki e szétfoigácsolt erőknek emez egyesítését indítványozta. És nem lehet eléggé dicsérni Fenyvesi Józsefet, aki a második emlékezetességre vonatkozó indítványt tette, hogy a közönségnek bár c?ak tetszés szerinti adakozásával is, de qyiijtsenek valamicskét a Csány-szoborra. Jöjjön el a közönség minél nagyobb számmal, kettőben hazafias lelkesedéssel: a márcziusi szent emlékért s a 48-as Csány emlékéért. Az Aranybárány nagy termében lesz az ünuepély. A bejárónál két szép kisasszony fogadja a közönséget s kérni fogja, hogy ne sajnáljanak 10—20 fillért leg azoknak egyike lépne be, a kik kedvéért mulatunk: váljon a pompásan felöltözött hölgyek és urak között találkoznek-e valaki, aki a belépett szegény, nyomorgó embert őszintén megkérdezné életének nyomorult sorsa iránt ? Es nem találkoznának-e sokan a.mulatozó vendégek közt, a kik ajtót mutatnának azon betolakodott szegénynek a kinek kedvéért ők mulatnak'/ Hogyan ítélnők meg valamely festőnek a képét, ki a könyörületességet és jótékonyságot fényes és pompázó öltözetben festené le s elénk állítaná? Az ilyen fölfogás s eljárás legíöllebb akkor volna megérthető, ha gúnynak volna alkalmazva; mert az ilyen kompozic/iónak legjobban megfelelne az egyszerű szürke apáczaiuházat, «z áll legszorosabb összefüggésben a szegénység öltözetével. De az ilyen jótékonyczélu bálokon sokkal előkelőbbnek k előnyösebbnek tüutetik íül a nyomort. A könyek helyett ott drágakövek s aranyékszerek csillognak: de még a meztelenség is gőgösködik a karokon, váliakon es a mellen is. Ha azután az emberiség ilyen jótevői reggel íelé haza indulnak mámoros állapotban : akkor már talán az ut«ián a rongyos embeiek egész tömegével találkoznak, akik koldulva czammogaak utánuk! Ezek azok u szegény nyomorult ördögök, kiknek a kedvéért égés? éjjel — mulattunk. Misera plebs. Keserű jótékonyság — részvét nélkül! Oeelkó •József. adrii a zalai 48-as Csány emlékére. Nem kell azt belépő díjnak tekinteni, önkénytes áldozatkészségnek kell venni. Az öt ifjúsági egyesületnek tagjai közül vannak a szereplők, meg pedig első sorban a vezetők, az elnökök szerepelnek, akik között Porkoláb Gyula lelkész tartja az emlékbeszédet, kinek mint jeles papnak, és költői Írónak a beszédjére előre is felhívjuk a közönség figyelmét. Dicsérendő az is, hogy 19-ére (este 7 óra) tették a megünneplést, mert 15-en amúgy is igen sok ünnepély összehalmozódik. Szép volna, ha a közeli szomszéd községekből is minél többen ellátogatnának ez ünnepélyre, melyen jelen lesznek a még életben levő 48-as honvédek is, a csuda időknek emez élő tanúságai. Előadások után a pillanatnyi kedélyhar.gulat. szerint esetleg asztaltársaságok alakulnak férfiakból és nőkből vegyest az ünnepély folytatásául. A szép és gazdag műsor a kővetkező: 1. Hymnus. Énekli a kath legényegylet énekkara. Vezető: Horváth János áll. elemi isk. tanító. 2. Megnyitó. Tartja: Fenyvesy József a keresk. ifjak egyletének igazgatója. 3. Nemzeti dal. Irta: Petőfi Sándor. Szavalja: Baranyai Péter a kőművesszakegylet tagja. 4. Ünnepi beszéd. Tartja: Porkoláb Gyula, ág. ev. lelkész, az iparos iljuság önk. egyletének elnöke. 5. Szavalat. Tartja : Sípos Ernő. 6. „Tied vagyok, tied hazám" Énekli: A kath. legényegylet énekkara. Vezető: Horváth János áll. elemi isk. tanító. 7. A honvéd álma. Párbeszédes költemény Irta: Porkoláb Gyula. Előadják : Zimics Anna k. a. (Nemzeti Géniusz) Szalay Sámuel: Honvéd. (Petőfi'Sándor.) 8. „Egy gondolat bánt engemet." Irta: Petőfi Sándor. Szavalja Steril Pál a szabó munkások szakegyletének vezetője. 9. Zárszó. Tartja: Kún Vilmos hittanár, a kath. legenyegylet elnöke. 10. Szózat. Énekli a kath. legényegylet énekkara, Vezető: Horváth János áll. elemi isk. tanitó. A Barosliget fenyőfái. Sok szó esett az utóbbi időben a Barosliget fenyőről abból az alkalomból kifolyólag, hogy mefíritkitották őket. Az igazat megvallva fájt az embernek látni uz oly széfen tenyésző fák szomorú pusztulását, de bele teli Dyugudnank, mert a ritkításnak meg Kellett tör'é'ini. Azt a kegyetlenséget el kel'ett követni, mert ha még néhány évig várnak a feuyő ligetből fenyőerdő lecz. Á fák alsó oldalágai mar is összeértek, világosság híján elszáradtak volna s törzsük alól oly csupaszon marad, mint az utmenti bokrok között állóké. Ezt akarták bizonyára elkerülni akkor, mikor azt a néhány fát a közönség nagy fájdalmáre kivágták. Dicséret és nem megszólas illeti az intéző köröket, hogy ily czóltudatosan ós előrelátó módon gondoskodtak arról, hogy még sokáig gyönyörködhessünk a szép Barosliget bokros fenyőiben, a közönség éidekét tartották szem előtt, mikor a fákat feláldozták. Helyes! De ha a fák kipusztitásával megszomorítottak bennünket, azért méltán kérhetjük, hogy uj fáknak alkalmas hel ve való ültetésével meg is örvendeztessenek bennünket. Örömünk pedig akkor volna a legnagyobb, ha ebben a remek kis fenyves ligetben a többi között ott látnók a karácsonyfa fenyőt, melynek egyenkint álló tülevelei a száron két oldalt helyezkednek el, mint a fésű fogai (fésűs vagy jegenyefenyő), továbbá a Dunántulon mindenfelé oly buj in növő két tila erdei fenyőt. Szaretnők, I ha annak a páratlan borókafenyőnek legalább párt szereznének, a nyugati thujafának is egy kissé kedveskednének és keleti thuját ültetnének. Ugyancsak diszére válnék a parknak egy néhány tiszafa, mely a lombos fák alatt, hol nyáron a szárazság, télen pedig a hideg ellen jól meg volua védve, igen jól fejlődénk. A felsorolt fajoknak 2—3 példányban való beszerzése nem kerül nagv összegbe annál is inkább, mert nem kell messze földről hozatni, hanem csa'_: Faragó Bélának a szomszédban fekvő caemete-kertjéből áthozni. Kívánatos volna természetesen még néhány nem említett tajjal való kísérletezés is, a mi nagyban emelné a kertnek az értékét, azonkívül egy kissé változatosabbá is tenné, mire nem látna a legtöbb ember mindenütt csak »fenyőt.« Mert így túlnyomó számban lóvén a luezfenyő, a közönség csak ezt látja, nem is kutat tovább, hisz ugy is mind egyforma, mind „fenyő." Először is van ott többféle, másodszor meg fenyő és fenyő közt nagy a különbség, mely azonnal szembetűnik, mihelyt egy kissé jobban megtekintjük őket. A luezfenyő, a melyből a legtöbb van a kertben, hegyes tülevelei egyenként állanak az ágon köröskörül, a felső részen sűrűbben, az alsón ritkábban. Jóval kevesebb a simafenyő. Ez a szép, egyanes, magas törzsű fa szép termetével, szabályoa örvö.< elágazásával, 8 hossza ötösével álló gvöngéd tűivel díszére válik a kertnek. Vetekedik vele a legháládatosabb parkfák közé tartozó fekete fenyő, mely az előbbinél sokkal alacsonyabb, zömökebb törzsű. Jellemző rá söt-ót szürke kérge ós 10—15 czm. hosszú párosával álló tűi. A vörösfenyő az egyedüli fenyő, melynek hoszszukás kúpalakú törzse télen át csupaszon áll

s mert ősszel egy «somóból kiinduló nagy számú, tűit lehullatja. Fenyővoltát csak a toboza árulja el. Fája igen tartós. A legjobb talpfák, zsindelyek es csapok belőle készülnek. De nem csak szárazhelyen, hanem víz alatt is rendkívül sokáig jó álIapotDan marad meg. Svájczban, Tirolban 500 évet meghaladott faházak állanak meg, hazánkban pedig a késmárki híres fatemplom épült vörösfenyőből. Több mint 100 évvel ezelőtt elsülvedt ilyen fából készült hajót találtak az Északi jeges tengerben még egészen jó állapotban ; nem régiben pedig Lazánkban az Aldunán akadtak olyan czölöpökre, melyed állítólag még Traján császár idejéből valók. Nagy tartóssága miatt még olajfestmények felvételére is alkalma,-!. Raphael sok mesteri müvét ilyenre festette. Nem tartóssága vagy haszna, hanem szép obeliszkszerü koronája miatt kedvelt bokor az. utak elágazásainál álló örökzöld cziprus, melyet a Földközi tengert környékező tartományokba*, sírkertekben tenyésztenek. Közel áll hozzá szépség tekintetében a ny ugati vagy közönséges thujafa cserjeszerüen elágazó törzsével, gazdag lombozatú, hegyes koronájával. Egy példány van a ligetben a boróka fenyőből, melynek két évente át exő tobozbogyóit fenyő. TÍZ (borovicska) készítésére és füstölésre használják. Huerter Adám. Yisszaéllések egy határszéli iskolánál.

1") Szomorú igazságokat vagyok kénytelen leírni, de igazságérzetem nem engedi, hogy elhallgassam, s e lap olvasóközönségének tudomására n& hozzam. A Mura innenső jobb oldalán fekvő Közép- és Felsőbisztncze községek által Középbisztriczéc fenntartott két tanerős róm. kath. népiskola ez., amelyről egyet-mást el akarok mondani. Van ezen iskolának egy klikkbői álló iskolaszéke, amely áll nagyobb részt a két község elöljáróságából ós képviselőtestületének tagjaiból; s ha mandátumuk lejár, maguk magukat megválasztják, mindig újra s így kezükben a hatalom, a melylyel rutul visszaélnek a közügy rovására. Különösen említést érdemel ezen iskolaszéknek csak a napokban leköszönt iskolaszéki gondnoka, aki hivalkodva azt szokta mendani, hogy nekik a törvény nem parancsol, ők a saját községükben urak, mert ők fizetik az adót s így az iskolaügyet is ugy intézik, a hogy nekik tetszik. S hogy ezt tényleg meg is teszik, bemutatom egy néhány példában, hogy a felettes hatóságoknak is tudomásukra jussanak a bisztriczei állapotok, s hogy talán a szentesített törvények ínég Közép- és Felsőbisztriczén is ervénynyel bimak s ott is végrehajtandók. ha mindjárt e községek stájer határral szomszédosak is. Á már említett elemekből álló iskolaszéket annak hivatalból való elnöke, a plébános több ízben felszállította, hogy a már 5 év óta üresedesben lévő II. tanitói állást töltsek be s a gondnokot felkérte, hogy a pályázati hirdetés diját neki szolgáltassa be, hogy a pályázati hirdetést közzétehesse. De a gondnok a pályázati hirdetést sem maga közzé nem tétette, sem a hirdetés dijakat át nem szolgáltatta s igv maradt betöltetlenül 5 évig a középbisztriczei második tamtói állás s egy tanitó küzködik 180—200 mindennapi iskolás és 50—80 ismétlő iskolás tanulóval Hogy az egy tanítónak fáradozását mégis némileg honorálják, összeült a kupaktanács s nagy*) Megbízható felelősségteljes kézből vettük az alábbi, adatokat. Sz.