Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-19 / 3. szám

2 MAGYAR PAIZS 1 905. jauu.ii 19. Csány László és a székelyek.*.) Csány Lászlót 1849. január havában az ekkor üebreezenben székelő „honvédelmi bizottmány" az erősen veszélyeztetett Erdélybe küldte a beteges Beö'hy Ödön helyébe polgári és katonai teljeshatalmu főbiztosul. Január 30-án este érkezett Kolozsvári a. Másnap már megkezdte működését azzal, hogy Kolozsvár városa gj ülésén kihirdettette' megbizó levelét. Erdélyben való működése alatt több rendeletet és kiáltványt adott ki. Rendesen falragasz alakjában Ezek közül egyik legnevezetesebb s talán legszebb is az. melyet febr. 6 -án a székelyekhez intézett Kolozsvárról. 2000 példányban, ivrét féliv nagyságban kinyomatva, a székelyek közt kios/tatott. Szól igy: -Szózat a székely nemzethez/ „A hir szerint a Székelyek 10000 fegyveressel jönnek rokonaik, a végpusztulással fenyegetett magyar testvérek segítségére. Bármily nagyszerű e jelenet s bármily jól esett lelkemnek a testvéiiességnek s a kötelesség teljesítésének ezen ritka példája, de őszintén bevallom, hogy reám nézve váratlau, meglepő nem volt. Hiszen ki ezen kételkedet volna, az a vitéz székely nemzetet legkeservesebben bántotta é3 gyalázta volna meg. Nemzetünk ezeréves történetének sokszor borús, de gyakran fényes dicső lapjain tündöklőn állanak a székely namzet vitéz, elszánt tettei följegyezve; s bár karja súlyát, miudig igazságos ügyben erezteti elleneivel, s bár mindig a szabadságért küzdött s ontá vérét, de soha igazságosabb ügyért mióta az emberi nem él, fegyvert nem fogott nemzet mint a magyar nemzet. Királva önként egyezék bele szabidságába, megeskűvék, hegy megtartja s tartatja ; s alig uéhány hónap múlik el: rácz, horvát, o áh gyilkosok bereltet nek föl, saját kutonáival támogatja, nemcsak a hite szentségével biztosított szabadság elrablására, de a magyar faj kiirtására, mely oly gyakran tartá meg a koronát a/, uralkodó háznak. Legvadabban diihöng ez ármány erdős hazánkban. Tudják önök az eseményeket, a páratlan vadságot, melylyel fajunk irtatik, virágzó városaink semmivé tétetünk, ártatlan nők, gyermekek, öregek kínoztatnak s gyilkoltatunk. > Es ily köiülroények közt ne kelne föl a szabad székely nemzet, ne teljesítené kötelességét ? Az lehetetlen. A s/ukely nemzet megmutatá, hogy érez testvéreieit, érez a szabadságért. A székely nemzetnek is van számolni valója. Nem igaz székely az, kinek leikéből ki \olna veszve emléke a mádéfalvi istentel nségeknek. A szabad székely a katonaxsarnok^ág ala iüá'tatott. K/.éit. számolni keli. Szabaddá k II lenni Lmét a székelynek, mint volt e\e/rfd alatt, megszűnni a katonai vas-igának. A magyar nemzet nem lesz. háladatlan hü fiai kán*. Meg fog stünui a határűri szolgálat és gondoskodni fog a/, ország a székely nemzet anyagi jólétéről és teljesítéséről. *l Noviík Mihály megjelenő köuyvéliől. A metsze Dráva partjáról jövök én Erdélybe, a kedves testvérhazáb r. Föladatom nem egyszerű, ctaknem emberi erőt haladó. Magásztosszerü felfogadását s annak sikerét a vitéz székely nemzet közremunkálására fektetérn s alapitám. És é n nem csalódtam. Óhajtom, várom az időt, midőnapzékely szabad löldre lépve, saját tűzhelyénél láthatom meg a szabad székelyt. Köszönet a haza nevében. Föl, vitéz székely nemzet, tömegestül föl ! Testvéreitek a le»boizasztóbban gyilkoltatnak, rokonai'ok, véreitek a legsúlyosabb ínségnek kitétetnek ; városaink, falvaink porrá égettetnek. Föl ! Seregeijetek a szabadság hőse, Bem tábornok körül, ki eljö\e messze hazából küzdeni érettünk. Illő, hogy mi magunkért keljünk fel és küzdjünk. Föl, sietve hozzá Szebtii alá! A kígyónak f»jét kell megtörni!" Kolozsvár, 1849. febr. ft. Csány László s k. t'őkormánybiztos. Korteskedés. Irta: Sági János. Kezemben van egy képes heti lap, az Ország Világ legutóbbi száma. Ebből a legszebb korteskedést olvasom, amelyet valaha a nép érdekében, ebben a sok szót kiömlesztő és sok szavat befogadó hazában folytattak. Az Izabella Háziipar Egylet tevékenységének leírását olvasom, az egyetület produktumainak kepeit, nézem, s gyónj örkódöm a nép érdek°inek istápolását szivén hordó egyesület körtééinek — a lelkes hölgyeknek fénykép után készített képeiben A háziipar egyesület a/t, a nálunk szokatlan célt írta zápziójára, hogy a nép erdekeit nem országgyűlési üres handabaudákkal. szinpidias politikai vigécíkedéssel, sí füle, se farka program beszédekkel, erkölcstelen paktumokkal, még erkölcstelenebb mandátum-kartellekkel, a becsületes nyílt szívű paraszt részére tartott nagyorku, de be mui váltott ígéretekkel, hanem eredményt felmutató tettekkel képviseli. Az ai egyesület a népnek nem üres és nagy részb-?u ostoba frázisokkal telt, a napilapok glossiíból magába szítt frázisokat nyújt, hanem i munkát éj uz e*zel járó előrehaladást, tűrhetőbb jóletet, sok helyen bizonyára boldog megelégedest. A magyar népet különösen jellemző « közmondás : „A politika az urak huuczutsága", klasszikus igazságát szolgáltató idejében, lelkem különös raohoiágíal olvasta annak a lapnak emli ett szamát, különös gyönyörrel nézegettem lebilincselő kepeit. A mosLani paraszt boloniitó, mandátum gseftelő, paktáló, frázist eregető, nagyságos czimektít hejhászó magyar hühós közéletben több hasznot hajt az a házi-egyeeület a három vármegye népének, mint a mennyit a jelölt urak eddig tetfek s a jövőben nem tesmek az imádott haza s a bunda szagú „tisztelt polgártársak" konyhája érdekében. Az egyetület 9 évo áll fenn Pozsonyban, Izabella főherczegnő asszony védnöksége, mellett Célja, hogy Pozsony, Trenesón és N'yitra vármegyék régi hímző iparát felkarolja, halottaiból föltámassza, a n

5p körében található szép m»tivumokat a pusztulástól megmentse a földhöz ragadt nép részére ujabb kereset-forrást nyújtson. Az egyesület élén a megyék fŐuri es más előkelő hölgyei áilanak és a fenséges asszonyai együtt korteskednek, hogy a népnek meglepően ízléses hímzései ne csak a hazában, hanem a külföldön is elterjedjenek. Izabella főherczegnő a fejedelmi udvaroknál adja el a gyönyörűen hímzett teritőket ruhákat. Látjuk a képen a mint a nép egyszeríl leányai a német csás'.árne megrendelte takaróu dolgoznak. Az egyesület ma már százezereket juttat a családok százainak, amelyeknek szépséges munkai a stlousi világkiállításon első dijjat nyertek. A *zép ügy nemesblkü kortesei ebben a hazában azzal váluak ki, hogy nevüket egyesületeik élén nemcsak dekórumnak tekintik, hanem szívvel-lélekkel dolgoznak is a czél étdekében. A fenséges asszony és gyermekei a háiiipar himzetle ruhában járnak, a vidéki műhelyeket személyesen vezetik, gyűjtik és előrajzolják az eredeti munkákat, bizottságilag goudoskedeak a megrendelésről és eladásról, korteskednek, hogy ne legyen egy magyar család sem ott fenn, amel j nem visel magyar háziipari terméket. Az ilyen korteskedés a nép érdekeit szolgálja,, amelynek a javéra ime végre valakik nemcsak beszélnek, hanem tesznek is, Irigykedve olvadtam tz ország túlsó részében működő egyesület tevékenységéről szóló leit ásókat s kerdezem vájjon miért nincs a mi vidékünkön is ilyen .iruló, országokra szóló háziipar ? Miértnem cselekesznek itt is a nép érdekében? Valamit cselekeszr.ek nálunk i«. Egyik járási mezőgazdasági-bizottság fölterjesztést intézett a miniszter he/, a háziipar meghonosítása érdékében. Onnan a következő értesítés érke*e?t megyénk alispánjához „Értesítem Nagyságodat, hogy hajlandó volnék megfontolás tárgyává tenni a járás főszolgabírójának azon javaslatát, miszerint Vcnny. rcz,. Karmac3 ós Alsópáhok községek iuséges lakosságának téli időben való foglalkoztatása czéljából nevezett községekben kosárfonó esetleg kefukötő háziipari tanfolyam tartassák. Mielőtt azonban ez ügyben határoznék, tájékozást óhajtok nyerni arra nézve, vájjon megvannak-e ftzo'i vidéken az t miitett háziiparágok megho-* nositására szükséges előfeltételek, úgymint a nep hijlsndőjága, a .szükséges uvers anyag, és vajjou a készítendő csikkek értékesítésére van-e tényleg kilátás és mily módon szei veztetnék az? Felhívom tehát Nagyságodat, hagy ezekre vonatkozólag mielőbb kimerítő jelentést elém terjeszteni szíveskedjék." A háziipar ü^ye tehát a hivatalos uíon van. Noha kalapot emelek a de.ék kezdeményezés és a buzgó folytatás előtt, mégsem tőit el a remény, — Huba hajléka. — (111. Folyt. | A honszerző magyaroknak főbb csapatai a Duna -Tisza közén gyülekeznek Árpád vezérlete alatt. Itt lesz a döntő ütközet Alpár messze terült síkján, hol »búsongva körülnéz a fejedelmi Zalán.« Az első 'dandárt a fejedelem elé a rohanó Kadosa vezeti, aki »nincs sok fegyverrel terhelve, de rakva sebekkel.« »Hozza hadát deli tündérként a nyalka Zoránd is,« testvére Kadosának. Kund nyargalt ezulán fiával, a haragos C.sörszszel »mint két Kríváni fenyőszál.« Az ötödik hadnagy Bojta szintén négyezeret vezetett, »Bojta, ki hadnak örül s a nélkül nem tud örülni.® »Vég re fehér paripán lassan futtatva előjött öszbeborult Und is. hajdan katonája 1'geknek s a |eles Álmosnak, most kísérője ti makaz istenes Und, aki »hogy hordozza vasát, most immár ötvened éve,A de kedves még a kardcsörgós agg fiileijiek s igy szól a nagy vezérhez: hl ti is elmegyek. A csatazaj nem riaszt vissza. »Bár fene ütközetek megszegjék életemet, csak Vérem után földet hagyhassak gyermekeimnek.« Ezek legközvetlenebb katonái valáuak Árpádnak. I)e nem csak ennyiből állott a hadserege. Itt-ott többen is valának már letelepedve a »megbirt« földeken. A döntő ütközetre ezekről a megbírt földekről is hívott össze hősöket: a gyors nyilu Tarczalt, a zászlós Bulcsut, s apját, a jókedvű liogácsot, és hadzavaró karjzagányos Etét. „ki erőre hatalmas a hadban, leikére nagyobb, szépségre legelső." Kzek a nevezetes hősök a nagy színhelytől északra Bodrog-közben a Tisza partján laktak, "már megtelepedve. Mert nem egyszerre, — apránként ment a honfoglatás. Itt foglalva egy kis vizivárba, természetes erősségbe ültek be, hellyel — közel kisebb nagyobb csatározásokat folytatva még az autochtonokkal, egy-egy tőt— bolgári póri csapattal. Itt a Tisza, Bodrog, s kis Ticze partjai, a Mátra tövében, elég jó mene déket adtak az elfáradt hősöknek, elgyengült öregeknek, még tneg nem erősödött fiaknak, asszonyoknak és gyermekeknek. Elég nyugodtan és megfelelő lélekkel áldozhattak itt ősi istenüknek a berkekbon, hüs források tövénél s temetkeztek a csendes folyók partjain. Itt lakott Mátra tövében az ősz Huba is, kinek még Ázsiában voltak kemény csatái s iszonyatos párviadalban nyerte volt vissza leendő feleségét is szép Szelemért. Útközben Kiónál verte a Kunokat. Most Bodrog vize partján él csendességben, áldoz az ázsiai istenuek, vendégeket fogad hajlékába, őzborjat rakva az asztalra »hosszas ezüst tálon.« Aztán »ébresztő bort hoz.tak bükfakupákhau.« Mert dús vala ősz Huba, az első magyarok közölt. A Kíövi nyert'csataból hozott himzett szőnyeget, bőven aranyat s bővebben ezüstöt. »És hoza fegyvert is, leütött Bengalnak ijesztő fegyvereit: lobogós gorelyét, nagy domború pajzsát, sastollas sisakát.« Ezekkel valának kirakva hajlékjának a falai. Ezekre néz Huba s ezek, mint tükör ragvogják vissza elmúlt ifjú dicsőségét. S dalva dalják a dalnokok dontői viadalát az ősz Hubának s ö hallgatja csendcs erővel, megmegsimogatva serdülő, mosolygó, ugráló gyermekeit : a kis Bodort, a gyönge Szöulért, s a deli Hajnát, aki már tul a játékon ébrenálmadozik s néma keservvel jár-kél a ligeten, keres és nem tudja mit keres, pedig ott van szivében, amit keres, az édes-kinos tőr, a szerelom. Így él ősz Huba énekesektől könnyezve, rozsdás fegyverei alatt és csillogó reményű gyermekei között. »Nyugton van most fegyveri közt s .majd nézi [enyelgő Gyermekeit, majd visszasóhajt a boldog időkre.® A két gyermek játszik a jelenben : a tíz éves Bodor s a kissé nagyobb Szömér. ösz Huba már csak a múltban él. Deli Haj na, mint a kék ég a tengerbe, ugy néz álmodozva a jövőbe. Műit, jelen és jövő ! ekkora kis helyen, hogy is fér meg ebben a hajlékban ? Kérdezné Petőfi. A kis Bodor, a jókedvő gyermek játszik [öreg kardjával az apjának, döngeti pajzsát, hurczolgatja nehéz buzogányát. Megy, meg visszakereno s fenyíti kis nénjét: Gyenge szömér, te nagyob