Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-23 / 8. szám

VI. év. Zalaegerszeg, 1805. február 23. 8. szám. £,i£iWiési ir: é*r» 4 koron*. lé1 érre 2 koron*. érr« 1 kor. ggj-M uthm 8 fillér. Hirdetések dijat megegyezés tz -ri i t Wyilttér sora 1 kor Szerkesztőség is kiadóhivatal : Wlassie? -atijc* Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELFIKIK HCETEJSTK^IÍRT CSÚTÚETOKÓN EST 3E, Jegyzetek. Yeresre tapsoltam a tenyeremet Sándor Zsigmond hegedölésére. pedig annyit sem értek a zenéhez, mint a hajdú a harangintéshez. Minden művésznek van egy kulcsa, vagy Beverhetjük fegyvernek is, mellyel a népnek, & laikusnak, az értelmetlen tömegnek nehezen hozzáférhető eszéhez és szivéhez is hozzá tud jutni s meghódítja, leigázza. A kinek nincs meg ez a kulcsa, vagy fegyvere: az nem is művész. Jó, hogy a zalaegerszegi irodalmi és művészi körnek van egy olyau tagja, mint Sándor Zsiga. Dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő örvend, ltogy az elnöksége alatt levő mflvészi kör ilyen jó jelekkel indul útnak és fejlődve halad. S azt hiszem, nem áll meg félúton, mert egy más jó jel is látható. Mert annak már nemcsak az elnök, de én is, s velem együtt többen is örvendenek, Logy nemcsak a szorosan vett zenekari tagok vaunak egymással — különböző foglallo

7.ás daczára — olyan kedves tesvériségben, hanem a hangverseunyel összekötött íánczmulatságban is megfér a kir. főmérnök feáuya a kereskedő-segéddel s a kir. tanácsos tanfelügyelő az iparos leányával. Es Mgyjék el nekem a legnagyobb fejű emberek, hogy akár a tá sadaimi egyesületek s kultúrintézmények virágzásának, akár az általános emberi boldogságnak ez a nyitja. Ez a legelső és legutoisó feltétele. Az irodalmi és művészeti körnek a mint látszik, két nagy csoportja van. A zene és ének neveztetik rendesen művészetnek. Ámbár hogy a szó-müvészet sem kisebb jelentőségű s nem kevésbé bonyolult és rejtélyes s nem kevesebb fokozatú, mi t a hangmövészet. A művészi csoport eddigi rövid életűn! ben nagy munkásságot fejtett ki. Tagjainak a sok munka elég bő alkalmat adott az érintkezésre s araint látszik, nálok a magán érintkezések is tesznek valamit arra, hogy ezt a keserű életet egy kissé édesítsék . . . Gondolom, értjük, mit akarék mondani. A bizalmas, barátságés ennélfogva mulatságos összejöveteleket értem. A művészi körben a művészet barátjainak a barátságát, s az irói körben az irodalom barátjainak a barátságát értem. Ez utóbbinak már ritkábban van alkalma összetalálkoznni. Tudom, hogy dr. Csáb Káró!}, akit kiválasztottunk ennek a csoportnak a vezetékére, nem alkalmatlan ember arra, hogy gondolkozzék s próbálkozzék valami ilyes természetű összejövetelt csinálni. A bizalmas találkozások erősebb osz!opat az egyesülésnek, mint a világnak legfőbb pénzdrágaságai. Még az elején vagyunk. Mindössze egypárszor szerepeltünk, s csak egy év van a hátuuk megett. Több előttünk! „ , ,, n .. Borbély Uyijrgy. Csokonai*) Irta : Suszter Oszluár. A negyvenes évek elején egy ifjú költő kereste a debreczeni temetőt. Petőti, a nemzet ünnepet költője látogatta meg a halott Csokonait, liogy kegyelettel áldozzék emlékének, s hogy diesőiégének koszorúját letegye annak elhagyott aljára, akinek ebben a dicsőségben nagy része volt, aki a népies költészet hangját először szó."altatta meg a magyar lírai költészetben. Azért a sok szenvedésért és mellőzésért, amelyet a nagy költőnek életében átélnie kellett, nem 3ehetett nagy kárpótlása és nagyobb jutalmazása annak a még nagyobb költőnek kegveletes elismerése, aki diadalmasan valósította meg mindazokat az eszméket, amelyek az ő lelkében valamikor csak homályosan éltek. És Csokonai megérdemelte ezt az elismerést. A 18-ik században nem volt a magyar költészetBek tehetségesebb tagja Csokonainál. Lelkében nagy költői eszmék éltek s ezeknek testté válása volt életének legszebb reményt. Ebben a reményben nagyrészt csalatkozott. Korának sajátságos irodalmi és politikai viszonyai, saját küzdelmes és nyomorúságos élete és korai halála megakadályozták abban, hogy mindazt megvalósítsa, amit élete feladatául tűzött ki. Az a kor, ameljben Csokonai élt, a nemzeti élet forrongásának korszaka. A nemzetietlen kor hagyományai még élnek, de a megujulás eszméi is kezdenek hódítani. Csupa ellentétből áll az egész korszak. A utmzet nagy tömege még mit sem akar tudni a leg*) A keltő halálának századik éve emlékére — felolvasás a zalaegerszegi irodalmi és művészeti körnek 190.'. február 18-án tartott itonepélrén. kisebb haladásról sem. roá?ok pedig a frariczia forradalom elveiért lelkesednek, a nemzet egy része esak az idegen műveltségnek hódol, a másik az ellenkező túlzásba esik. Sokan a nemzet jövőjébe vetett minden reményüket elveszítették, mások pedig phantasra álmokat szőnek a nemzeti dicsőségről. Az előkelők nagy resze a német nyelvhez es műveltséghez ragaszkodik, mások pártfogásba veszik a lenézett magyar nyelvet. Ssokaa sajnálnak minden fillért a nemzeti czéloktól, mások fejedelmi alapítványokkal teszik lehetővé a nemzeti kultura megerősödését. Egy eiőkeiő mágnási társaságban, ahol a leghíresebb magyar nevek viselői varinak együtt, egyik híres arisztokrata család tagja ugy beszél a uémet irodalomról, mint a „német irodalmuuk"ról s ugyanakkor egy másik magyar főúr födetlen fővel megy a magyar költő elébe, mert a magyar névnek szerzett dicsőséget költeményeivel. Csupa ellentétből áilithatiuk össze a kor kópét. Ennek a határozatlan jellemű kornak gyermeke Csokonai. Az ő jelleme is csupa ellentétből áll. Lelkes reménység es esüggetegség, Önérzetesség és alázatosság, munkakedv és fásultság, finomság és durvaság váltakoznak ielkében. A mikor még nem voltak eidemei, túlságos önérzettel lépett fel azokkal szemben, akiknek már vokak érdemeik s amikor már hires nevet szerzett, alázatoskodva hajlongott azok előtt, akik származásukon és vagyouukon kiviil semmivel sem dicsekedhettek. A legdurvább társaságok kedvelt alakja s ugyanakkor nyelveket tanul és az európai irodalom müvein csiszolja ízlését. Sokszor áídáridózza az éjszakákat, máskor meg könyvei mellett találja a felkelő nap. Lelkének eme tulajdonságai jellemzik költészetét is. Folytonosan ingadozik a különféle irodalmi Az irodalmi és művészeti kör estélye. Nem volt a Bárány nagytermében soha annyi ember, mint 18-án este, mikor a művészeti kor egy igen gazdag műsort előadott. Állóhelyre sem volt már több jegy, sem hely. A karzat is zsúfolva. Váloga'ott, szép és nagy tartalmú uuidaiabokat adtak e!ő és nagy számmal, hogy vélemá* nyünk szerint egy tánczestély előtti szellemi mulatságra fele is elég lett volna. A hosszú műsort részleteiben közöltök volt. Most csak a kritikát mondjuk el. de nem magunktól. Meglestük a közönség nagy részének a véleményét es nyilatkozatát. A közönség azt mondá, hogy felségesen; sikérült. Felesleges szószaporítás is volaa ás émelv>ős, ha mi itt Sándor Zsigmond hegedűművészt, Mihálovics Alice zongora mestert <ss Skublics Antika kedves éneklő madarat magasztalgatnók. Elhalmozta őket a közönség tapsdicsérettel és köszönettel, hogy olyan szép ünnepi órát szereztek. Mihálovics pedig a jelzett Wagner Tűzvarázsát nem zongorázta most el valamely közbejött akadá'y miatt s csak kíséretekben szerepelt. Skublics Antika a Mendelsohu 42.. zsoltárában a sopran magámészt énekelte mindig olyan kedves hangján. Ebben szelepeit a férfi, négyes: id. Czukelter Lajos (magán szólamokkal is, ifj. Czukelter Lajos, Sinkovich Gézáé? Balogfe Gyula. — A másik Mend. zsoltárban a sopna magánrészt, Lányi Ilonka énekelte női énekkár és zenekar kísérettel. — Sándor Zsigmond a vieux'empi nevű tételt hegedű/te a közönségnek visszafojtott lélegzete mellett, /.égy szárnya sem rebbent. A hegedű igazán finom szerszám a? 6 kezében. Húzott aztán még három magyar nótát,, mert erősen követelték: a Hejie Katit, a falu rosszát s »Csak egy kis leáuy v_n a világon«•: Vezette azután az énekkart és zenekart az Erkej Bánk-bánjában s a Teli Nyitányában. A magasztosabb nóták közé tartoznak. Az ntóbb| iránjok közt. A sok mythologiai vonatkozás, & régi római költők gondolatainak követése és versformáiknak alkalmazása arról tanúskodnak, hagy Virág Benedek és Berzsenyi nem volt hatástalan irói fejlődésére, de ugyanakkor megszólaltatja költemenyeiben azt a sentimentalismust, amelyet Kazinczy német fordításai honosítottak meg & magyar irodalomban. Es a kisebb német kúli&k túlságosan kicsiszolt, mesterkélt költészetének követése nem akadályozta abban, hogy a magya/f népköltészet eiedeti szépségeiben gyönyörködni, tudjon. ír helyzetdalokat és szerelmi költeményeket* balladautánzatokat és magyar népies románcvokat^ durva élczekkel teli alkalmi költeményekéit ós művészi leírásokat, névnapi köszöntöket es eszmékben bővelkedő elmélkedő költeményeket. Tárgyválasztásban, gondolkodásban, költeményeinek hangjában és formájábaifa legellentétesebb hatások alatt áll, egyénisége sohasem forr ki egés^eis. da kiforratlanságában is a legrokonszenvesebb költői tulajdonságokat tükrözteti vissza. Legelőször a Lilla dalokkal lépett fel. Életének egyetlen regényét örökíti meg benne, ame«y a költőnek oly sok szenvedést okozott, ircdalmat azonban sok gyönyörű költeménynyel gazdagította. A meg nem értett és kicsinyelt vindo? poéta, aki hazátlanul bolyongott az egész országban, visszautasításban részesült s panaszát gyönyörű szerelmi elégiáiban önti ki. Ezek as eiógíák alkotják a Lilla dalokat, amelyek kárpótlása! megszerezték a közönség elismerését. Népszerűségben vetélkedtek Kisfaludy Himfv dalaival ^s méltán, mert az olyan költemények mint a „Rémbimbó," Déli aggodalom" és főképen a legaepszerübb, „Tihanyi Echohoz", a magyar lira legszebb teimékei közé tartoznak. (Folyt, kör.)