Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-02-16 / 7. szám

4 MAGYAR PAIZS 1905. január 29-uj eszmék ellenallhatlan ereje összpontosulni fog a vele szembeszálló ellentallás eben én végtére rettenetes katasztrófákhoz fog vezetni. Ezeknek pedig fgyik legnagyobbika: a nép és szelleminek teljes megromlása. Csel kő József. JégkeresMés. (5Ü

ülo haszon.) |Jéghordás, mérges jég. Meleg tél. Csorbái tó jege. — Amerikai .jégfogyasztás. Jeges emberek. Madeirán, Szicíliában. Hus-szállitás jéggel. Jég- és kőszén ) — Irta : Benesik János. — jj folyt. E jégkoezkákat aztán millió számra részint raktározzák, részint folyton-folyvást röpítik a vonatok a tengerparttá a társaságnak e czélra beiendezett jégszálliió hajóiba, mel>ek aztáu teljes gőzzel íöpitik az olcsó (és mégis drága) árut délre a forro, égöv alá, az Antillákra, Mtxikó kikötőibe meg Panama ós Brazília partjára, hol jó drágán megveszik a kényelmes lakók, kik télen-nyáron 30 —40 c. melegben izzadnak, tehát nem győzik fogyasztani a pompás jégbehlitött sört, pulkot, fagylaltot fitb. Még pedig milyen mennyiségben ? Azt hinné az ember első pillanatra: koczkázó vállalat, jeget vinni aszalni... az Egvenlitő alá? Ezt csak bolond ember teheti, hisz elolvad az mind, már a fele uton. Pedig nem olvad, alig 5% olvad el az 1—2 heti útban, az se vész kárba, szépen összelut a hajó fenekéD levő cisteinákba, kutakba s innen szepen felszivattyuzzák a felséges ivóvizet a hajósotp használatára. Édes vizet ngy rs kellene vinni par száz 8kót az útra, igy most irigyér kapják, tehát az elolvadt, jégből semmi sem ment kárba. * Észak-Ameiika füszeies boltjaiban, az ottani Facglerek, Gyarmatiak stb. üzleteiben nemcsak ezukrot, kávét, rizst, Hígét, petroleumot, lisztet stb. lehet, vásárolni, hanem mindent, ami a konyhára szükséges ; léhát még husf, zöldséget, ret ket, tormát, savanyu répát é« hot dó káposztát stb. stb No meg iorió nyáron át ami el nem maradhat amerikai asztalról, — még a szegény napszámosért 1 sem — jtget, delelőtt délután — kaphatni. — Hobokenbtn, Nujork eg>ik külvárosában, volt alkalmam vendége lenni egy napszámosnak. Mikor már már asztalhoz ulnenk, a gazda ráförmed a környezetre. Ejnye gyerekek, hát ez is teiités? Hát hol maradt a jég? Egy, kettő, itt legyen de mind járt, itt van a 2 cent (4 kr.) Itt is lett, a legelső i.ís szatócsüzletből olyan szép darab jegeket hoztak, mint a gyémánt, tgy részét kis hos.zaa tálba tették s rárakták a gyümölcsöt, a másikat, apróra törvén, pohara nkbü dobtunk egy-egy dió nagyságút, ráönröttük az italt, ez mindig friss volt', mintha most hozták .olna föl a pinczébftl A kikölőben sok száz meg száz munkásbfkor dolgozik, mint a gép megállás nélkül ö—12-ig, 1—Ö óráig, (de nem qly immel árnmal ám mint a mieink teszik;) sok száz gyerek nagy kiabálás közt hurczolja ket kannában mindenfelé a sört, mint nálunk a — *ói-pereczet. Egyik bokor ern bere oda hiv egy ilyen sorát ust, megalkszik egy kanna sörre, de hzetéskor még elszalasztja a íiut a legközelebbi szatócshoz, hogy pár czentért hozzon csak jeget, mert a sör — meleg. Belevetik a jeget 8 Va óra mulvu kézről-kézre huj dosik a kanta, aztán: Goi hepp! Foíy a munka tovább fölujult jó kedvvel. * Madeira szigete — a szegény mellbetegek Mekkája; folyvást ezerekie roegy e szt-gények száma, kik remélnek gyógyulást nehéz bajukhói a folytonos nyári égalj alatt. Kényelmükről gon doskodva van mindenről, meg kri-tály jégről is. Sok szegény család egyebet se te«/ nspiol-n-p' > mint szamáikán, vagv puttonokban szállítja le a jeget reggelre a sziget magas hegveíucsáról. Ép igy van Sziczilia keleti csucánál az E'nával, melynek3 ezer meter magascsucsx m^g kárnkulaban is ragyog az örököí jégtől. Este Mó raegi' dul a sok száz szegény ember a csúcs felé, éjfél körül ott vannak a jeges libánál megrakodlak a tiszta jéggel s reggelre lenn vsnnak a városokban s házról házra viszik ép u <v. mín

f a mi hegyi embereink a tejet Zila"ger>-z g házaiba es vendéglőibe. É8 jól pénzelnek a j" Lten ingyenes adományából a azegéuy jeges emberek De százszor lonto«abb műid ewtel az a s/erep rmlyet visz a jég Anglia ólelroe<é-éb-n. London ban majdmm 6 millió emb r lakik s e' mi"d enni ker hárornsz r napjaban; nag" gondot ád ám ennyi ember rendes elelme/e»»-. Próbálják L az angolok, hogyan én honnan l<-h>rne e/t akadálytalanul eszközölni, fShep húsféle dolgában. Husz ev előtt p. d. kincses Koloz várról kezdőn egv társaság mindennap j^ges wnígonokban hus' küldeni — Londonba. N<gv nap ata t éit oda a kényes szállítmány, de fele elromlo f, a va'laiai pór hónap ruulva elolvadt, mint a jeg, melyben szállítmányát kü'dte ily me«8>e fnldie. IV. — A sátán. — A kis gyermeknek sok csacska beszédjét hallotta, de nem hallgatta deli Hajna. Ábrándozó lelkében képeket rajzolt a hős liuról. És gyönyörködött a képekben. Vendégnek várta Etét. Hiszen itt lakott ó is közel, Bodrogközben. Be szokott az ide térni erre-amana mentében. Hogyne nézne be most búcsúzóba, mikor nagy útra megy, a nagy Árpád harczába, délfelé. Nem győzi várni. Eleibe megy, Bodrog vize partján föl s alá barangol, kis vadász táskájával, mintha vadászni menne ; vadászni ó, a sebzett őz, aki vérző szivében hordja a nyilat. "Meg ne sebezzétek könyü kis lábait tüskék, rút kórók; hajoljatok talpa alá ifjú virágok s gyenge fjvek ! Folyj lassan Bodrog, fő ven vágyad csendes ölében. Halkva suhanj el az erdőkön langy nyugati szellő! — Meg ne zavard a lányt, mikor a deli hösHra gondol. S te égből jövő tiszta sugara a napnak, ne sötétítsd el Majna szelid kebelét, mely szebb a reggeli hónál, szebb a hattyúnál, s mint hajnal csillaga, oly szép.« És megy a szép lány virágról virágra lépve a ligeten s reményről reményre szállva elméjében. Hüs árnyékról napsütésre, napsütésről folyópartra mendegélve, meg-megállva, füvei fával szóba állva. Megkérdezi: Nem látták é szép Ete hőst erre járni hadba szállva fejér lovon megérkezni ? Bodrog vizét is megszidja, képét látva fény tükrében : Csalfa viz vagy Bodrog vize, képemet csak itt fested le ! Tisza felé mért nem viszed ? Csalfa, Bodrog, a te vized. Látná Ete bús képemet, szaporábban jőne, tudom. De te ott parti virágot, bokrokat és fákat mutogatsz a kékes egeknek s hősöm szemének. Helyben hagyod az én képemet . . . S Vörösmarty deli Hajnája napízállta felé ra^gfurdik a Bodrogban, hogy lelki nagysága mellett rajta minden gyönyörűséget látva, szeretve, csudálva ismerjük. S nem csuda, ha belészeret a fántázia is, mikor levetve lágyan szőtt, lepleit, íját a siető habokat képére nyakára locsolja s szétbomlott haja nagy fürtökben verdesi vállát, tündöklő kebelét . . . Nem csuda, ha hűs csillagi fénynél leszáll az égről s megjelenik a Hajnal szép gyermeke, a délszaki tündér és szerelmes lesz a lányba. Meglepi, csalja, csalogatja, sót elrabolni sem átalluá. — iHajna! hová léssz most? Uémülve, pirulva kiszökvén, Bodrog habjaiból, veszi könnyű lep leit iját és szalad a ligeten s futtában törli tejéről a vizet, és igazítja magán húzogatva ruháját « De a gyors tündér elibe kerül s a jó tündér szép szóval megállítja a remegöt. Szeme csillámló vala, képe mosolygó, fél vig, fél szomorú, mint. a hold éjjeli képe, de piros és kellő s főként nyájas, alázatos, mint egy szolga, az ég fra ! s édes bús keserű hangon szólítja : Hajna te futsz ? oh Hajna! Kiért elhagytam az eget, az ég fényes hajlékát, hogy hollétedről hirt vegyek, — oh, ki után annyit bujdostam, Hajna te futsz é ?« Ré;/i hazádban, a Volgán tul, tudod, mikor a tarka mezőn ugráltál, gyakran találkozánk s nem futottál előlem, sőt gyakran mondtad: szép tündérfi. mikor jósz el ismét? ha ismét eljösz, hozz ne kem csillagot . . . Elfeledtél é, hogy igy irtózol tőlem, Hajna?! Oh szólj, mit hozzak ? Most mond, hogy hozzak csillagot! »Elhozom a napot és minden ragyogásit az égnek.« Tudd meg, a bús fellegeken uralkodom; kényemre parancsolok a tengeri gőznek. Vagy mit óhajtasz még? Jer, az ég hajlékiba viszlek. Benn ékes rojtu, puha szőnyegek, ágyak, termeim, mint a viz habja fehérek. Oh szép Hajna, jer, karomon viszlek odáig, ott óhajtó szivemen.fogsz csüggni napestig, s csendes lesz De nem hagvták abba, próbálták u. a*t a szomszédból, a közel Dániából. Ez már sikerült , hetenkint kétszer, kedden és pénteken érkeznek a társanág gyors gőzöcei 24 óra alatt Londonba, egyik csak vajat, zsírt, sajtot hozván, más hajók keíié hasított több ezer disznót és birkát. Mindez darabról-darabra szigorú orvos-rendőri vizsgálat alá kerül, mielőtt a hajóba elrakják. A hajók e czélra vannak épitve: széles folyosókra teamekre vannak osztva, vegyészeti móddal mindig 8 fok hideg van árasztva azét minden helyisegben. minden darab hus hófehér vászonbi takarva IÜ4g a fogadon, tehát a hideg folyvást egyformán járja. Londonban újra orvo«-rendőri vi/i-gálat ala jön minden egyes darab, azután vihetik csak át a megrendelők. Soha el nem romlik semmi. E sikeren felbuzdulva a vállalkozó angol népség, még nagyobbat pró'»ált, t. i. nem lehetne-e husf. Bsallirani nagyban, Ausztráliából, 12 ezer km. távolságból, majdnem folyvást a forró égöv alatt uta/ván a gyors gőzösök, éppen 0 héten át szakadatlanul. Ausztrália végtelen rónáin 40—50 millió birka legelt eddig, de alig vették eddig hasznát, gyapját kiveve. meit a húsát alig lehetett eladni krajczáiéit fontját e boldog orszában. Ugy jartak el, mint a dán szállítással: uzigoiu orvos rendőri szemle u'án rakták el a ketté hasított birkákat a jeges hajók kamráib i, 8—10 <az«r bnkát egy hajóba. Ez aztán rohan megállás nélkül London félé, 6 hétre ideér szerencsésen, szigorú vi/.8gala* utan kirakják a terhét a jégtárhazakba ahonnan London szegényebb népe kap jo hűit 20—30 kr kii ját. Hogy nem ve*zt vele ne az ausztráliai n»gvbirtokos, se a gőzhajóvallaiaf, legjobban mutatja az. hogy ez most már evek ota íny megyén s már annyi hajó közlekedik a nagv uton. hogy minden máuodik szerdán érke/ik egy Londonba s alig romlik el 1—2°/® hm i nagv melegben. Ez se vési kárba, a londoni állatkert szegény éh"* vadjai mohón falják tol, ha 10% 'enne rs. Aztán ezeknek is kell huat •erem'em akar honuan, ha drága pénzen is. Hát meg ha igy o'c«on jutnak hozzá. lm--, mi

1 c-iinái az a silány, ná/unk még kevese bee ü't jegkereskedes, hogy dönti a milliód hat az elelmee ánglius zsebébe. * Nálunk me<? eddig nag»on kis téren mozog a léggel való epe

1 ulaczió, vendéglősök, sörházak, cukrászok, korházak keresik igy tél elején ós a//al vége. Hogy társaságok fektessék jégbe palotánk, mint a vész nélküli tenger. Ékes tagjaidat reggel harmatba fürüsztóm, hajnali szép színnel takarom s habi gyenge ruhákkal Majd ... diszes arany hajugvermekeink, egymással enyelgő szép fiak é^ lányok fognak mosolyogni körűlünk s zengeni fog palotánk örömektől és szerelemtől! Jf*r, piros ajkaidért kérlek s szép szőke hajadra! Vagv hasztal >nul esengek, nincs kegyelein ? Éa egyedül menjek s hova menjek, Hajna, ha te nem jósz ? Szép és jó vala Hajna. Csaknem könyei hulltak szánakozásában. És nem vala durczás, nem vala .vad, sem fitymáló nem vala. Sajnállak szép tündér, igy szóla, hogy éretlem ily messzire bujdostál; és sajnálom, hogy szerelmedet el kell rontanom. Igazad van, jól emlékszem, együtt játszánk Volga vizén tul. a virágos réten, gyermeki lélekkel. De a rét ott van Ázsiában ; az az idő is elmúlt; itt nőttem fel uj hazámban : hidegek már énnekem a te karjaid. Bár szép vagy és jó vagy és hatalmas vagy, és ha a menyórszág ékességét is elhozod: tudd meg : illadzavaró Ete hős van Hajna szivében.® Pedig nem olyan ékes, mint te ; nem olyan hatalmas, mint te vagy, — és vadabb a szerelme, mint a te gyöngéd szerelmed : de nekem szép ő, s mindenki előtt jó lelkű s na harezban erőre hatalmas, aki hazát szerzend e boldog földön atyámnak és minekünk*. . . Azért szeretem őt inkább, mint tégedet. Ámbár sajnállak. E közben ugrálva, szökellve, kiabálva futkos erre a kis Bodor és gyönge Szömér s aHajna! Hajna I hol vagy? Vendég jött, téged vár, kérdez utánad — gyere hazaU kiáltásokkal verik föl a kísértetek csendjét. S a szép tündér, akarom mondani: a sátán eltűnt a hig levegőben (Folyt, köv.) Borbély György.