Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-02 / 44. szám

¥1. év, Sü^taenea'gieg

, 1905 november 2. 44. szám. ElSibMtW ár: £fy ÓTT» 4 koron. Fél étn S korona. Kwgyad évrt 1 kor. S|7M náa 8 fiUör. Hirdetések dija megegyezés szerint Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELJBNI HETENKÉNT CSt^TÖRTOKŐlT E 8 T EI. A miből élünk. dó. Ott kezdem, ahol a múltkor végeztem. Magtár-szövetkezetet kell, vagy finomabbul mondva: kellene állítani a Gazdasági Egyesöletnek. Két nagy czélból. Egyik czél az lenne, hogy a gabonatermelő ember a felesleg gabonáját biztos* eladhassa és minél magasabb árért eladhassa Ha munkásságát erre alapitja a szövetkezet, ezt a czélt eléri. Hogyne érné el. Ha egyenesen teszi a nagy piaczra a gabonáját, többet kap érte, mint most, mikor több rendbeli ügynököt, közvetítőt kell még fizetnie. A gabonatermelőnek ebből haszna volna. Azonban a magtár-szövetkezeinek nemcsak ezt az egy czélt kellene szolgálnia. A második vagy az előbbinél még humánnsabb czélja az lenne, hogy az itt termett gabonából látná el előbb as idevaló lakosságot. S csak az azutáni felesleget vinné messzebb piaczra. Mert mesébe való bolondság, ennél több: lelketlen istentelenség s részünkről hülye abderítaság, hogy az itt termett gabona kövér galamb képében kiindul, bejárja a világot s czifra de rongyos sovány szarka képében tér vissza s itt mér< g drágán vásároljuk. Pedig igy van a dolog. A fogyasztó kö zönség nem vásárol gabonát. Nem vásárol nagyobbrészt azért, mert nem is lehet. Én, meg ezer tisztviseló'társam, meg kétezer, meg négyezer még nyomorultabb ember nem tudunk megvenni egyszerre egy szekér ga bonát, nyolcz- tiz zsák gabonát. Nagy ünnep ha egy zsákkal meg tudok venni egyszerre. Csakhogy egy zsákkal nem ad ám, sem a novai, sem a gutorföldi ember, Annak adja, aki egyszerre megveszi mind a tiz zsákkal, ha egykissé olcsóbban is. A közvetítő 80 szekérrel is megvesz. Igy kényelmesebb az eladónak is. Persze, hogy kényelmesebb. De veszt vele egy keveset őmaga is, óriási nagyot veszt a százszorta nagyobb fogyasztó közönség és -veszt általában a józan okosság, a józan gazdálkodásnak az okossága. A magtár-szövetkezetnek ugy kell szervezkednie, hogy elsősorban a megye lakosságát lássa el gabonával, tehát, hogy itt kicsinyben is, nagyban is adjon, egy vékától elkezdve. Az ilyen természetű magtár szövetkezetnek a megteremtésére első sorban a gazdák egyesülete van hivatva. Tudom s tudjuk, hogy a gazdák Egyesülete szorosabban véve saját tagjainak az érdekét viseli szivén. Ha"gazda is valaki, de ha nem tag, az csak mostoha testvér; ha pedig nem is gazda, akkor épen idegen. Igy van ez minden egyesületi szabály szerint. De mennyivel szebb volna, ha ez az egyesület nemcsak arra ügyelne, hogy saját tagjainak az állam milyen olcsón, vagy milyen drágán adja állathizlalásra a korpát, s hogy melyik tagnak mennyi kárt csinált a serczegüszö'g • hanem azt is nézné, hogy megy általában a megyében a közgazdaság, legalább a mennyire az állattenyésztés és gabonatermelés terjed, végeredményeiben is. Mennyire igazi humánus dolgot cselekednék ez a Gazdasági Egyesület, mennyire tündököltethetné a megyéje iránti és a hazája iránti szeretetét, mennyire ápolná a fajlentarjtó' és nemzet fentartó középosztályt, a törzsöt: ha ebben a kenyér-kérdésben az emiitett két nagy czéllal magtár-szövetkezetet alapitana! Borbély György. Halottak napjához. A siralom völgye. Azt mondják, hogy Palaestinában a Jeruzsálembe vezető uton van egy \ölgy, a melynek régi neve: Baca vala. E szó annyit jelent, mint 8irni. Igy tehát a Baca völgye, a szenvedés, a vigasztalanság, a bánat helye lett volna: egy sivár termeketlen, száraz völgy, a melyen keresz tül mindegyikünknek át kell halaánunk. Ama vidék völgyeiben ugy sincs vi>, nincsenek fák; kiszáradtak azok és árnyékíalanok, kimond hatatlanul terméketlenek és sziklásak, ugy, hogv valamelyik palaestjrai B zó azt mondta: az iva dék ugy néz ki, mintha megkövezték volna — bűneiért! Hát csak haladjunk mi is a szenvedés, a siralom völgyén ! Az ifjúkor és az érettkor közt tényleg van egy bizonyos idő, midőn az élet természetszerűleg e szenvedés völgyén keresztül halad. Ez azon idő, midőn a gyermekkor éidekei és törekvései varázsukat elvesztették és az érettebb kor érdekei által még ki nem pótoltattak. „Mit tegyek én az eletemmel? igy kiállt föl gz olyan ifjú lélek. Mi czélból Itgyek én teremtve? Van e az én éietemuek általában valami czélja? Van e mozgalmas világon számomra is valami hely ? Oh, Istenem, mutasd meg nekem az utat, a melyen haladjak! Segíts engem az elhatározás, a dörires ezen fárasztó völgyén keiésztül s én örömmel szállok föl a munka durva, sziklás dombjaiia". Sok fiatal ember halad igy az ő Baca völg\én, durvának, kiszáradtnak találja azt, mint ama hasonlat embere, aki előbbi étetéből kiűzte az öidögöt, azután ptdig puszta sivár helyeken át ment, nyugalmat keresve, amelyet azonban soha sem talalt meg. Dehát mit tegyünk most már, ha egyik-másik közülünk fiatal vagy üreg, esetleg belép a Baca völgyébe? Némelyek, hogy azt elkerüijék, megpróbá'ják, váljon fönt a dombon nem találhatnának e egyenestbb utat. Azonban mindezen kísérletek hiábavalók, haszontalanok, s mi ki nem keiülhetjük bajunkat szenvedésünket. Hosszú utat teszünk annak kíkerü'ése kedvéért, mig azt látszólag — tulhaladtuk, azután pedig, midőn ismé' életpályánkra visszajövünk, egyszerre csak ismét ott fekszik elültünk a sötét völgy. Az egyetlen ut, hogy életünk feladatait megoldhassuk, nem az, hogy azok körül járkáljunk, hanem hogy rajtuk keresztül haladjunk. Minél inkább hátrálunk tőlük, annál inkább növekednek azok. És mi lehet tragikusabb és sajnálatra méltóbb az olyan embernél, ki az árnyas, boldog s egyenes életút megtalálásában hitt, az aki az élet kikerülhetetlen hevessége és nagy súlya által összeroskad azért, mert készületlenül és védtelenül lép be az ő — Baka völgyébe! Egészen más dolog az, ha a Baca völgyön keresztül egyenesen keresztül megyünk s ha azt eltürjük, kibírjuk. Ezt teszi a bátor, türelmes ember! Némelyek ugy veszik az életet, amint van, minden tétovázás, kerülgetés nélkül, s éppen & legdurvább helyeken át lehetőleg gyorsan haladnak. De azért a legközelebb követő emberre nézve épp oly forró, épp oly sötét a völgy, mint az előtt volt. Amazok keresztül törtek ugyan rajta és hát ez is ér valamit, de azért az utat nem tették könnyebbé ama nagy karaván számár?, a mely következik. Amazok megtették a kötelességüket és megvan azon érzetük, mint ama bibliai férfiaknak, a kik végre azt mondták: uram, mi haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük meg, a mivel szorosan tartoztunk. Ha mi a bajt, a szenvedést, az élet, az er5 forrásává lehetnők, ha a legnyomasztóbb viszonyokat is mások lelki felüdülésévé és gyönyörővó átváltoztathatnék: akkor világos lenne előttünk az, hogy miért esik éppen utunkba ez a Bakaléte völgy. Áldott legyen az a férfi, aki, ha egyszer oda keiül, ott egy kutat ás! A száraz, kiaszott talajban megtalálni a forrás viz jeleit és épen azon helyet zöldelővé, virágzóvá és gyümölcshozóvá változtatni: ez az életnek legszebb értékesítése. Kedves olvasó! Nem tudom ugyan mikor és hol találja ön meg útjában a kétkedés, a csalódás kijózanodás völgyét, de tudom, ismerem a feladatát, ha majd egykor oda fog érni. — Ne kerülje akkora dombot! Ne is törekedjék lehetőleg gyorsan keresztül futni, a völgyön, inkább azon legyen, hogy a tapasztalás benső ititkát és gyümölcsét fölfedezhesse mint valaki, aki folásxa a talajt. Igy aztán egyetlen egy olyan tapasztalatra sem fog akadni, amely termékenyítő hatalmat nem herdana magában és nem gondolható nagyobb öröm annál, mint midőn a tiszta foirás viz jeleit felfedezzük — oly szivekben, amelyeknek talaja vigasztalan, kiszáradt földnek tüut föl előttünk. S a már egyszer kiásott kut nem egyedül cak számuukra hasznos, hanem a nyert tapasztalat egykor majd a legközelebb következő vándort is aira frgja indítani, hogy ő is ugyanazon uton menjen. S a hely, a föltalált fonás nem egy fáradt utazóra nézve üdítő, zöldülő, nyugvó hely lé lesz az élet szenveáés völgyében. Cselkó József. Egy tanitó a fatenyészíés és szőlöreconstrukció szolgálatában. Egyszerűségében is szép és megható ünnepség folyt le Zala-Koppány községben, melyről röviden már tettünk említést. Ezen a napon adta át Dr. Rjzsicska Kálmán kir tanácso- Zalavármegye tanfelügyelője Békefi Elek Zala-Koppányi népiskolai igazgató tanítónak azt a 200 korona jutalom dijat és „elimieiő oklevelet," mellyel őt az országos Magyar Földhitelintézet, az idei pályázaton a fatenyésztés és szőiőrrconfetrukció teréa elért nagy sikeriert ezuttal már másodízben kitüntette és megjutalmazta. Az ünnepély, mely az iskola egyik földíszített tantermében az iskolás gyermekek, képviselőtestület és iskolaszék, valamint a községi íntelligenczia és a környékből szép számmsl egybegyűlt tanítóság jelenlétében folyt le, kiváló társadalmi értéket nyert Malatinszky Ferencz járási főszolgabírónak, továbbá Illés Rafael türjei uradalmi kormányzó premontrei kanonoknak megjelenésével is, valamint megható képet nyújtott az ünnepelt