Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-19 / 42. szám

2 mayar paizs 1905. október 26. fogadjuk el a rosszat, a mit az osztrák bircdalomérdeke parancsolt, alkotmányosságunk papiroson maradt. Ezek után nem csodálkozhat]k senki sem, hogy végre a nemzet felocsúdott aléltságából, s a midőn a titkos kéz parlamentánsmusunk megsemmisítéséhez nyúlt, akkor a királyi felszólításra a szövetkezétt ellenzéknek adta meg a többséget, s midőn az a király által elébe szabott programm értelmében jogainak feladásával a kormányzásra nem vállalkozott, akkor immár majd egy éve törvén} telen elnapolásokkal, törvenyte'en impí r amentáris kormány kinevezésével és ezen törvénytelen kormányzataival, a megyék megrendszabályozásával akrrták megrémíteni e nemzetet, s midőn minden hatástalannak bizonyult, akkor elkövetkezett az örökké gyászos emlékezetű szeptember 23-i

1 i fogadtatása a nemzet többsége vezérféi fiainak, a midőn elhangzottak a magyar király szájából azok a szavak, hogy az esetben, ha a koaliczió az udvar programmja szerint nem alakit kormányt, akkor a magyar király magyar nemzete mérhetlen szenvedéseknek és nyomornak lesz kitéve. Vájjon miért hangzottak el eme rettenetes szavak a magyar király ajakáról, tán ez a ne:rzet hűtlen lett királyihoz? hisz a királyhűség fajunk tulajdona, vagy törvényszegő lett e nemzet? hisz a magyar mindi nkor tiszteli és ragaszkodik ősi alkotmányához, ősi törvényeihez. Nem tek. t. K., nem az az oka, hanem az, hogy a magyar királyt gonosz tanácsadók veszik körül, s még mindig akadnak e hazában politikai g( nosztevők, hazaárulók, akik czimért, rangért, állásokért, vagyt ni előnyökért, mindenre kaphatók, s a kiknél mindéit eladó, még a ha.-aszeretet is. Két k ncse van e hazának, a kor< na és alkotmánya, féltve őrzi mindkettőt, ha kell életével, vérével, s csak akkor foglal állást az elsővel szembtn, ha az a másikat veszélyezteti. Ide jutott ma az cnszág, hogy alkotmánya megtámadtatván kitört a viszáiy a nemzet és uralkodója között. Mi Jeliesszük a harczot, követeléseink addig terjednek, mint jogaink, s törvényes ellentállasunkkal fogjuk legyőzni a törvénjtelenségeket, ős abban vau a mi nagy erőnk, és azt nem győzheti le az osztrák császár hatalma, és a diadal elébb vagy utóbb a jogaiért küzdő nemzeté !e

:z. Bölcs tanács lenne az uralkodó háznak, hogy okosan tenné saját jövendőjének érdekeben, ha azenositaná magát trónja erős támaszával a magyar népnek érdekeivel, mennyi hódítás lenne ennek jutalma. Kossuth Lajos megmondta, s a történelem bizonyítja, hogy trónus dül trónus után, ha nem azonosítja magát a nép érzületével. Nagyon tzivós a nép emlékezete, hallgat, de nem felejt, s tessék vagy ne tessék akárkinek is a világon, az emberi dolgok sorja hozza magával, hogy a válságok órája, mint a hajnal az éj után el nem marad, pedig azt is ezer évek krónikája bizonyítja, hogy mikor a válság órája üt, a íup feltartóztathatatlan. Tek. Közgyűlés! újra és újra kisért az összbirodalom őrült rögeszméje, pedig ezer év tört'n-lme a mi kezesünk, hogy jogunk van nemzelnek lenni, hisz a magyar korona területe 10,000 angol • mérfölddel nagyobb, mint .Anglia, Skóthen és Irland együttvéve, 20.000-szor nagyobb, mint Poroszország vo t 1858-iin.Es e tág területet hegyláticzával, folyamrendszerével a teremtő ujja külön ! állammá jelölte ki. E tág terület annyi viszontagságok után 18 millió lakóst számlál. Testben és lélekben erős, életrevaló nép vagyunk, szababságszerető, fejlődni kópés, bátor, vitéz. Ezer év látta e nemzetet Európa s a keresztóny polgáriasodás védpaizsóul, látta hatalmasnak a nápolyi öböltől a balti tengerig ; látta dúlva ezer viszály között, s sziklaként állva a veszély között, látta küzdeni, csatákat nyerni, veszteni, látta elhagyatva, megcsalatva, elárulva, de megtörve, meghódolva nem látta soha. Az igy eltöltött ezer év ad nekem hitet, reményt arra, hogy e nagy uehéz megpróbáltatások között is megállja e nemzet helyét. Hisz a hazáéit, a szabadságért küzdünk, melyek szent szeretete még a törpéből is óriást csinál, versenyezünk egymással a hazaszeretetben s legyen mindegyikünk egy-egy akad lya az önkéiiyken)kedéseknek, csak igy teljesíthetjük azon szent kötelességünket, hogy vérrel öntözött ősi all otmányunkat, ó'si szabadságunkat csorbitatlanul adjuk át utódain'nak, és igy teljesedik be Kossuth Lajos mondása, hogy hömpölyög az idő árja jó és gonosz felett egyaránt . . elsodorja, a mi útjába áll .... kormányok változhatnak de a nemzetnek élni kell . . . trónok összedűlhetnek, koronák összetörnek, de az igazság érintetlenül marad .. . Reflexiók. Ugy vagyunk az életben a szenvedésekkel, mint vándor az utonáHókkal s hajós a szélvésszel. Ballag a vándor s nem tudja, mikor v&gy honnét rohan e'ő a rabló, a ki pénzétől megfosztja s talán éle'ét is elveszi. Evez a hajós és nem tudja, mikor vagy honnét rent elő a s élvész, mely eltöri álbóc>fáját ós sirf nyit neki a habok között. Haladunk mi is pályánkon s nem látjuk a felénk néző vihart; nem tudjuk mikor cseppen poharunkba iiröm; mikor ér baj, veszély, gyötrelem, szenvedes s mégis mindenki hajhássza a kényelmet, a Lönnyti eletet. Szenvedői, törni nem tanult, nem akar a jelenkor emtere; pedig szenvedni, ez a földi élet öröksége; szenvedni ez az erények, a hűség, állhatatosság legcsalhafatlanabh próbaköve; szenvedn"', ez a czelhozju'ás egyik főeszköze s az érdtmek s üdvözülés egyetlen pályája. A ki szenvedni nem akar, ember lenni nem akar; mert ember szenvedés nélkül nem lehe\ elannyira, hogy a ki csak egy óráig él is annak szenvednie kell. Igv ló^ón a dolog nagy lelkierőre, nagy kitartásra van szüksége bizonyára mindenkinek, a ki földi pályáját dicsőén akarja megfutni; különben gyáva gyeimekként megijed a hivatal Ö kötelestég teiheitol, elves*ti beketüréíét, céljához törekedvén; elcsügged a megpróbál'atas viharai között s könnyen feláldozza erényét, csak sorsa jobbra változzék. Igaz ugyan, hogy a legnagyobb lelkierő s edzettség mellett Í3 nehezen esik szenvedni, de hisi' nem is szenvedés, a mi bajba s küzdelembe nem keiül. Aztán a kit dictő ok, nemes Ciél hivott meg a szenvedésre, annak maga az ok is czél s elégséges, hogy könnyítse megédesítse szenvedéseit. * * * Ha a termékeny gyűmö'ctfát, melyen kedves gyümölcsök díszelegnek, kíméletlen erővel rázza meg a tomboló zivatar: mire tarthat akkor számot a termeketlen fa? Ha az erények virágos kertjében is megtermett a szúró tövis, miként lehetne ment tőle a kopár és sivatag pusztaság? Ha az Istenanya keblét hót fájdalom tőre sebzé meg és gyötré: miként gondolhatnék mi magunkat kiváltságosaknak a szenvedések alól. Szenvedünk mi is kivétel nélkül, szenved a gyermek az élet hajnalán, szenved az öreg, ki elete leáldozó napjának bucsusugaraiban is talál árnyékot, szenved a szegény, szenved a gazdag 8 ez utóbbira nézve talán még súlyosabb a szenvedés. A mi életünkben is előfordulnak a fájdalom főbb mozzanata', melyek kimondhatatlen kínokkal töltik el a s?ivet. Avagy tekintsünk csak az élet egyes jeleneteire. Bölcső felett mereng a szerető anya, a bölcseLen kedves kisdede szendereg, kinek láttára édes boldogságtól teljesül meg szive. De ime gőrcsÖ3 köhfigés zavarja meg a csecsemő álmát — a szegény anya a halál előjelének gondolja ezt s kinos sejtelemtől szorul össze szive, m.ntha csak Simeon szavait hallaná: A te szivedet it átjárja a tőr! . . . Ám, ki kell üríteni a keserű poharat! Saját érdekünk és hasznunkért tűrnünk, szenvednünk kevés érdem, ezt megteszi a legnagyobb önző is. De a kitől távol van a saját haszon s nyereség vágv, ki önmagának eszebe sem jut, hanem csak azért él, c.ak azért fár£d, csak arra törekszik, hogy veiitéke, áldozata, mint a nap az égen, mindenkinek használjon, az ilyen — bár nem igen veszik észre — az egész világot öleli át jóindulatával, az egész világot szereti, az egésznek tesz jót. Tűr, szenved a nagjravágyó is, de mi czélből? hogy a dicsőség po'czán ragyoghasson. Tűr és szinved a fukar is, de miért? hogy kincseket gyűjtsön. Tűr és szenved a napszámos is, de miért? hogy nepibért kapjon. Ezek tehát c

cak önmagukra ügyelnek, maguknak és magukért tesznek, s azért ki magasztalja őket? Az éidem s dicsőség koszorúját ki itéli nekik oda? Hisz a féreg is szereti önmagát, a tjük is kapar magának s magaért! . . . Ellenben, ki ne becsülne ama koronás fő veritekét, mely millió emberért, egész remzet javára csorog? Ki ne tisztelné ama agg főt, mely a kormány, a jó nevelés sürü gondjai, vagy az igazság hü kiszolgáltatásának ezer bajai között őszült meg? Ki ne dicsőiteré ama nemes léik üt, ki csak azért óhajtott élni, ceak azért igyekezett mindig rendezett 8 jó anyagi viszonyok közt lenni, hogy a bus árvának vigasztalója, az ügyefogyottnak pártfogója, a nyomoiultnak ápolója s a szűkölködőnek jótevője lehessen ? Bizonyára, ha van küzdelem « szenvtdós, mely a ha hatatlanság koszorúját vagy dicséretét érdemli, akkor nem más az, mint csak az a küzdelem, mely a közjóért áldoztatik. Cselkó József. Nem adunk katonát. — Az alispán rendelete. — Zilavármegye alispánja e hó 10-én kelt 19263, szám alatt a jelenlegi koimány ellen való ^Másfoglalás tárgyában a következő rendeletet bocsájtotta ki : A vármegye bizottsági közgyűlése f. é szeptember 11-én 19263. szám alatt hozoít a vármegye hivatalos 'apjában megjelent és külön mellékletként is kiadott határozatának indokaiból a határozat II. f. pontjában azon hazafias kötelességére figyelmezteti a vármegye közönségét és különösen azokat, akik a folyó évben érik el azon életkorukat, melyben a hadkötele, ettseg kezdődik, hogy önként se a had ereg, se a honvédség kötelekébe be ne lépjenek, mert azzal csak az alkotmány és törvényellenes koimány azon szár dekát mo ditaelő, hogy a véderőiől szóló törvény megkerülésével és kijátszásával ujonezokat szerezzen az országgyűlés által meg nem ajánlott ujonczjutalék pó'lísára. m .srészt pedig a nemző i jogos eilent-allás sikeret hiúsítanák meg. Minthogy hallomás szerint egyik váimegyében már tényleges szolgálatban álló katonákkal bu ditják kü'önféie Ígéretek m llett az illetőket a belépésre s a hadsereg kregészitósének ilyetén toborzásszet ü mi dia világosan törvénybe ütközik: felhívom az összss főszolgabirákat és községi elöljáróságokat, hogy éber figyelemmel őrködjenek a fölött, hogy ilyesmi ne történjék hatóságuk területén és ha mégis előfordulna, minden törvényes eszközzel megakadályozzák éa bozzám rögtön jelentést tegyenek; felhívom továbbá, hogy ne szűnjenek meg az illetőket arra buzdítani, hogy törvény ellenére be ne lépjenek a hadseregbe, illetőleg a honvédségbe s várják be azt az időszakot, amikor a törvényhozás az újonc jutalékot megszavazza. Heti hirek. Helyiek. A városi tanács teremben nincs Kossuih kép. Pedig ezelőtt 12 esztendővel elhatározta a képviselőtestület, hogy megszerzi a terembe I

KosóUth Lajos képét. Ilyen dolgokban nem erény . a felejtés.