Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-10-12 / 41. szám

1905 október 12. magyar paizs Te! 13 nagyság! Lehelleted érinti meg érző kebleink? Szellemetek szemrehányó sugalata fakaszt könnyeket sírásra, könyre teremtett szemeinkből október 6 án. Igen, ti, egyik legdrágább kincsei e magvai földnek, — e napnak reggelén ugye bejárjátok a magyar hazát, s érintitek fiainak érző kebelét s dicsőült, glóriába övedzett szellemetek szemrehányó sugalata azéit — hogy még ma is szolga o magyar, ma is iabja az átkozott szomszédnak, *— fakaszt könnyet sirásra, könyre alkotott szemeinkből! . . . Joggal teszitek! . . . Fáj a szemrehányás; maró a szavatok sziveinkben; da megérdemeljük; Nem azért, mert a leggyászosabb kép tárul lelkünk elé október 6 án, nem azért, mert nektek golyó ós bitó jutott osztályrészül, nem azért, mert honárulóknak mondott az átkos kamara bennetek; hanem azért, meit hiába való volt harczotok ; káiba veszett dicső halálotok; czéltalan Volt a honáruló elnevezésiek! Hisz hol áll a magyar nemzet, kiért bitón haltatok? Hol az a szent czél a melyért a golgotát végig jártátok ? „Mi a magyar most"? . . . Felelj nagy költőnk ! Soha felelet találóbb nem volt mint most: „rut szibarita váz"! Nézd! Térde hajol; háta görnyed a szolgaságtól ! Nyelve talpot nyal! Testvérjét, anyját, szeretteit, apját eladja csak hasznot lásson ; elvét feladja, csak sápot húzhasson ! Nemzetét megveti, csak kitüntetés érje! Nyelvét, — az imádott, szép, — zengzetes, — magyar nyelvét idegennel cseréli fel, csak kivánja a felsőbbség! Akaratát eltitkolja, csak egy mosolyt lásson, "mely őt előnyhöz juttatja! Nemzeti esmeért, nem lelkesedik, lelkesedése szalma láng! A megváltó szövetkezeti eszme, magyar ipar pártolás, egyetértés, összetartás neki nem kell! Magyar ipar pártolása abban áll, hogy a bécsi rongyéit töri marja magát! Utolsó fillérjét oda adja a bécsi rongyért; nem áldoz egy fityinget a honi czikk ért, hisz az nem jó, a külföldi, az a jó c'ak! . . . Nagyjai iránt háiadatlan, éppen most, mikor a gonosz Ármány nyelvünk elnyomásával a nemzetek sorából óhajt bennünket kitöiölni! Szabadság ! Függetlenség! Testvériség idegeu fogalom előtte! . . . Nem elég még a csalódás ? . . . Nézz Arad felé! Nézd a 13 félistent! Ideád eszményedet megvetni, nem félsz a magyarok Istenétől, hogy eltöröl a földszínéről, mert megveted őket, elhagyva elveiket! Háládatlanabb volnál a leggonoszabb gyilkosnál ? Csak azért akarod meggyilkolni ön magadat, hogy megmutasd lovagiasságodat? Nemzetem ébredj ! Arad s október 6 dika r.em elég intő jelnek s tilalom fának? A tizenkettedik óia elérkezett! Az Aradon elhaltak nem azért szenvedtek bitót, hogy te most nemcsak őket, hanem azt a szentséges szent hazát, a melynek említése mellett léptek a bitó alá, — annak létjogát, függetlenségét, szabadságát elfeledd! . . . Nemzetem! te lennél a legháladatlanabb „Néptörzs" a világon? * Zárkódj el most, mikor elmúlt az „Ítélet napja", az aradi várba, keresd fel azt az osztrák lisztet, tanulj tőle hazafiságot, akinek, — osztrát tiszt és polgár letére, — volt annyi ereje, volt annyi honszerelem a szivében; a mészárlás estéjén megírni és átérezni e kilincz szót: Pannónia Veigiss Deinen Todten nicht, Als Kláger Leben Sie!! S ha egy osztrák polgár és tiszt igy kiálthat fel; te szunnyadsz s feledsz magyarom? V. Gy. Országgyűlés. Megint azt mondhatjuk : Volt, ninc3. A szeptember 15-én egybeült s pár perez múlva elnapolt országgyűlés tegnapelőtt okt. 10-én Vall órakor újra összeült, melynek első pontja az volt, hogy királyi kéziratot kellett felolvasni, mely a házat megnyitása perczében újra elnapolja deczember 19 ig. Nem éidektelen a megemlítésre, hogy ezen az országgyűlésen egyetlen kir. miniszter sem jelent meg. A királyi kéziratot is Br. Fejórváry kir. miniszterelnök egy Kazár Adolf nevű irodaigazgatótól küldötte át Justh Gyula házelnökhöz felolvastatása. — — — E: meg is történt, melyre a megbotránkozás hangja hallatszottaházban. „Disznóság!" stb. Kivált egyenesen a miniszterekre erős kifejezések szóltak, — a miért nem jelentek meg. — Gr. Ardrássy Gyula a népképviseletnek, tehát a n.;mzetnek lekicsinylését látja ebben. Ezután az elnapolás bírálatánál eg? nagy határozati javaslatot terjesztett elé, melyet egyhangúlag elfogadott a Ház. Előbb ugyan Mezofi Vilmos nemzeti szocziálista azt vitatta, hogy ne vegjék tudomásul az elnapolást, hanem folytassák az országgyűlés munkáját, mert a tudomásvótellel rossz gyakorlatot szence sitenek, s Bécsbeu csak kikaczagják a magyart. Gr. Apponyi azt mondá, ha ismétlődik az elnapolás, ők is Mezőfi javaslatához csatlakoznak. Gr. Tisza István, mint a múltkor is, vitatja, hogy a királyi elnapolás után nincs jogunk a jkir. elnapolás bírálatára. S társaival, mint a múltkor, kiment t teremből. Az országgyűlés egyiiangulag azt a határozatot hozta, hogy erélyesen tiltakozik a képviselő háznak újból való elnapolása és a törvénytelen kormányzás ellen. Heti hirek. Helyiek. Zalavármegye törvényhatósági bizottsága 19-én delelőtt 10 órakor a vármegyeház gyűlés termében rendkívüli közgyűlést tart, melynek kizárólagos tárgyát képezik : Az egyesült ellenzéki pártok vezéreinek 1905 szept. 23 -iki bécsi fogad 3 tatása; az 1905 okt. 10-én megnyitandó országgyűlés újbóli elnapolása elleni tiltakozás tárgyában a hatvanas bizottság által beadandó indítványok, végül az országot ért sérelmek mikénti orvoslása feletti határozat hozatal. A gyűlést Csertán Károly Zalavár megye alispánja hivta össze. A Csányi emlék ünnep. Az okt. 6. és 10. gyásznepok megünneplésének 15-re jelzett határidejét közbejött és leküzdhetetlen akadályok miatt kénytelen a rendezőség e hó 22. vasárnap d. u.-ra áttenni. Az idő különbségében nincs lényegi különbség; a műsornak jelzett pontjai változatlanul maradnak, sőt az ünnepély előnyére egy pár pouttal megszaporodnak, örömmel jelezzük ugyanis, hogy a pontok között szónoklatot fog tartani Dr. Csák Károly is a Zalamegye szerkesztője. — A Csány-szobor alap javára rendezendő emez ünnepély széles körökben lelkesnek Ígérkezik, a nagy czélért is, meg a két nevezetes gyásznapra való visszaemlékezésért is. Szép idő esetén a közeli vidék községeiből is számosan befognak jőni. Október 6. Városunkban, megyénkben s az országban szanaszét az idén ama bizonyos fátyolnak egy kicsinyég való föllebentésével kezdték megünnepelni az aradi 13. vértanú megrázó, vértfagyasztó jelar.etének emlékezetét. A főgymnasiuru és felsőkereskedelmi iskolák épületén egy-egy hatalmas gyászlobogó lengett. A főgymnasium ifjúságának szavaió önképzőköre ünnepélyt tartott az emlékezetes napon a 8 osztály tanulói ós tanári kar előet. Vendégek is voltak jelen. Emlék bészódet olvasott fel Schwarcz Sándor VIII. 03zt. 8 egy-egy alkalmi költeményt szavalt Nómethy Vilmos VIII és Láazló György VI. oszt. tanuló. A 2 énekkar Takács József tanár vezetése mellett énekelte a Hymnuszt, Ne sírj, ne sirj Kossuth Lajos és végül a Kossuth nótát. — Nagykanizsán egész nap síünet volc az iskolákban. Gyűjtsünk aCsány szoborra! Tóth János (Zalaegerszeg) 2-ik gyűjtés. N. N 20 f N. N 20 „ Tischernkoné 40 „ Nagy Pál 40 „ Kártyázó társaság .... 25 „ összesen: 1 K 45 f. n n ^O „ n »> n .... 90 „ összesen: 3 K 25 í. ismét 10 „ összesen: 3 K 35 „ Biró Lajos (bollahidai czipész mester hazafias lelkes levél kíséretében küldi a következő gyűjtést, melyet okt. 6 án Bollahidán (Zalamegye,) rendezett a következők között: azért állítják, hogy minden vadász társaság halja, bent, mélyen a havasok között a furulyázó pásztort, mert az mindég el, mint elkárhozott lélek hegv elmondhassa bűnét mindenkinek. Ilyen a néphit, képzelete benépesíti még a vad íe.ényes helyeket is eseményekkel, de abból mindjárt tanulságot is von le a mindenható Isten igazságosságáról. Kalota8zentkirály. Vincze Ferencz. Ázsia belsejében.*) Irta: Zrínyi Béla. IX. A Muharaáj három legyilkolt imám, főpap, emlékünnepe. Tulajdonképen a mohamedánok vezeklő ünnepe, melyen minden bűnüket leveze kelni akarj ík. Erre az ünnepre minden mohamedán hónapokig készül. Koplal, imádkozik és gyotri magát, folyton szellemekkel társalog, ugy hogy mire eljön az ünnep napja, valóságos órülési extázisba esnek. A fanatizmusnak ekkora mértékével talán sehol máshol nem lehet találkozni. Én megérkezve tiszt társaimmal egy erkélyen foglaltunk helyet, ugy hogy én mindent láthattam, de engem az utczán járkálok nem *) Jog fentartva. Zr. B. vehettek észre. Az egész váró s fekete posztóval volt bevonva. Az utczákon ember ember hátán, még Perzsiából is eljöttek i de erre a napra. A nők a házak tetejéről néznek alá, mig a tereken mintegy 30,000 derékig meztelenre vetkőzött férfi tolong, egyik kezükben buzogány, a másikban egy hatalmas éles kés. Ezen a napon más vallású nem lehet a városban. Lassankint menetté verődött össze a tömeg, melynek az élén a papok haladtak. Minden ember arcza komor, a szemekben valami sajátságos vad tüz ég. Egyszerre mint tompa zúgás, kezdi a tömeg jajszóval: „Hunda, hunda — ilallah, allah". Ezt sóhajtja minden ember, a kezek a levegőbe emelkednek és kezd a fanatizmus az őrületig fokozódni. Hadonász, ugrál, körbe forog minden ember, ütik, csípik, kínozzák magukat, A késsel felhasítják a mellüket, csak ugy dói belőlük a vér. Épen erkélyünk alatt őrjöngött egy vad mohamedán. Csupa vér volt már, akkor a földre vetette magát és fejét verte a kiálló kőhöz, mig fejét is elborította a vér. Közbe mindjobban ordította a „Hundát" ós egy iszonyú pillanatban a kést a maga szivébe szúrta. A menet után legalább 50 halott és több ezer ájult ember maradt a téren. A halottakat mindjárt vitték a kemenczékhez elégetni. Bagdádból felcsaptam Perzsiába. Utam mindenütt nagyon nehéz volt, mert a Tigris folyam megáradt és óriási területeket öntött el. Tulajdonképen Perzsia az igazi Ázsia. Mikor Ázsiára gondolunk, ezt a földrészt már eleve is bizonyos rossz tulajdonságokkal ruházzuk fel, amelyek miatt európai embernek kin lehet az ottartózkodás. Hát ezekkel a rosssz tulajdonságokkal alaposan el van látva Perzsia. A felháborító rendetlenség az intézményekben, a személy és vagyonbiztonság hiánya, feneketlen piszok, ragályos betegségek. Pedig ez az ország minden jóval meg van áldva. A földje gazdag és termékeny, a nép bár koldus de azért mindenki olyan fehér kenyeret eszik, milyen nálunk a kalács. Aztán a perzsa rózsák, hisz azok világ hirüek. Shirász rózsáit minden keleti poéta megénekelte és valóban oly szépek és illatosak ezek, hogy nincs párjuk. De a nép nagy nyomorban és butaságban sinlödik. Én mint muzulmán orvos jártam be az országot és ez volt a szerencsém. Mert más vallású, mint mohamedán ott alig boldogul, bár rengeteg orosz lakja Perzsiát. Ezért igy is megesett, hogy egyes vidékeken felismertek és akkor ezudar dolgom volt. Napokig nem kaptam inni valót} és ha az iszonyú hőségben elvergődtem egy tanyáig és ott bágyadtai vizet kértem, mint a kutyának, rámutattak a&