Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-28 / 39. szám

6 magyar paizs 1905. szeptember 21. A mai ifjúság. A mai ifjúság két ellentétes irányban mozog. Az egyik rész az egoismus tengerében, mely egyúttal sikerrel arra törekszik, hogy minden eddigi túlzott önzéssel teremtett alkotást elhomályosítson. Ezeknek seregében az önzés elve a végsőkig ejlődött ki. Koruk e méltó fiai mindenütt előtérbe tolakodnak, mindenütt vezető szerepet játszanak. A felületes szemlélő csak őket veszi észre és igy nagyon könnyen juthat arra a peesimistikus következtetésre, hogy a mai fiatalság kizárólag ily példányokból ál). Természetesen ily meggondolatlan Ítéletekből keletkezik aztán a „fiatalság folyton növekedő eldurvulásáét hajtogató panasz, annak ijesztően materialisztikus gondolkozása és a minden ideális emelkedetlséget nélkülöző nemzedék fölötti panasz. Bizony ez a mai fiatalság méltó korához, mely szülte; ez a sarjadék képezi a mi egoistikus nevléüünk eredményét; igy fest az ember, a milyenné a mi önző világfelfogásunk és az erre fölépített nevelési módszerünk folytán lennie kellett. Igenis, ezekben az emberi díszpéldányokban ünnepli az önzés filozófiája fényes győzelmét, ezek ben a díszpéldányokban, akiknek működése, bölcsőjüktől sirjuwjg csak abban az igyekezetben ál), hogy másoksz ámlájára lehetőleg njól

u élhessenek, mindent ami körülöttük történik, lehetőség szerint kihasználjanak, akik csak oly munkához értenek, meljből egyenesen vagy közvetve hasznot húzhatnak csak egy vágyat ismernek: pénzt, mellyel élcük egyedüli czélját,a kicsapongást megvethetik. Az ifjúságnak ez a faja nem maga az ijuság. E buján, látszólag az egész mai közéletet teljesen át burjánzó gaz közt azonban más egészséges hajlásai a humanismusnak is kezdenek sarjadzani. E hajtások a fölületes botanikus szemét elkerülik ugyan, de ennek maguk az okai, mert szemük csak „materialisztikus" és „idealisztikus" növényeket képes megkülönböztetni. A materialisztikus növényt észi. v szik, ami ugyan nem esik nehezükre és ők rossznak minő-dtik. Most pedig a jót kezdik keresni; a jónak a képe agyukban azonban olyan alakban él, a milyennek ezt már gyermek koruk óta ismetik és ebben az alakban ma is keresik, természetesen hiába. Az egykori idealismus nagy volt az ábrándjában, megható abban a naiv hitében, hogy valami nagyot, jót akait és vitt véghez és nevetséges az e fölötti hiú örömében. Azon egykori nemesek, mai .epigonjai nem cselekesznek az úgynevezett lelkesedés mámoiában, hanem a megismeréstől vezéreltetve. A mai elő harezosoknak a jó, B2Óp, a való nem valami fenséges, hatalmas, hanem valami magától értetődő, természetes és ők egy korszakot látnak jönni, amikor az az emberiség közkincsévé lesz. Cselkó József. A. B. C. pajtások politizálnak. A. Voltál a megyei törvényhatósági közgyűlésen? B. Voltam. C. Én nem voltam, de hallom, hazafias dolgok történ*ek ott. Ázsia belsejében.*) Irta: Zrinyi Béla. VIII. Tisztelt hölgyeim és uraim! Olyan vidéken jártam, hol perezre sem biztos az ember élete, hol idegenek a szokások, az erkölcsök, minden pillanatnak érdekes története lehet részünkre és minden lépten-nyomon tanulságok merülnek fel. Sajnálom, hogy mindezeket csak ily szórványosan beszélhetem el, de képzelhetik, hogy 2 évi utazás minden élményét 1 óra lefogása alatt nem lehet letárgyalni. Mégis akarom, hogy legalább azzal legyenek tisztában, hogy hol, merre jártam, ezért kénytelen vagyok nagy vidékeket átugrani és amit még ezután elm< ndok, azok már igazán csak nagyon vázlatos leírásai további utamnak. Kurdisztánból hosszú uton az arabok és törökök egyik leghatalmasabb városába, Bagdádba értem. Ez Arábia legszebb városa, csupa pálmakert az egész. A kormányzó igazán ugy bánt velem mint mintha a fia lennék, a konak legszebb, legnagyobbb termét rendezte be részemre. Naponta ismételte, ha egy évig ott akarok maradni, csak maradjak, neki teszek vele szívességet. Itt emlékszem meg utaimban hűséges kísérőmről, " *) Jog fentartva. Zr. B. A. Hát bizony a vármegye közönsége kitett másáért. B. Azzal, hogy kérte a kormánynak vád alá helyeztetését ? C. Nem, hanem azzal, hogy az alko'mánytalanság ellen és a törvényesség mellett olyan derék emlékiratot készített. A. Bizony ! és ezt Árvay Lajos főjegyző készítette, akiről gróf Jankcvich László akkori főispán hivatalos uton azt mondta, hogy aranytolla van és ékes szája. B. Aranytoll? — Nohát egy főjegyzőnek kell is tudni fogalmazni, meg a dolgok állását Í3 keli ismerni, különben sokkal kisebbrendu hivatalban volna helye. De hát mért éppen neki van aranytolla? Mért nincs a volt főispánnak? Ennek hivataloskodás nélkül is jobban telnék aranytcllura? C. Nó, nó, nem tréfa, de igazán deré!: fogalmazványt csinált a főjegyző. A. Hogy ismeri a törvényeket! s mily logikus rendben csoportosítja az érveket s milyen erkölcsi bátorsággal vágta ki, hogy: kérjük a vád alá helyezést. B. Igazán, de ha nem tenné igy s ha nem igy tenné, akkor osztrák bakának kellene beállani. C. No, hiszen igaz, hogy neki az állandó választmány akarata szerint keilett eljárnia. A. Hát hiszen, van egy kis igazatok; sőt az állandó választmány is kénytelen a bizottsági tagok összességét respektálni. B. Sőt — a 600 bizottsági tagot is félre teheti a megvének 400 ezer lakossága s ujakat választ helyökbe, ha nem a közönséget képviselik. C. Ez az pajtás! A. Azonban annyi szent, hogy Árvay lélekkel dolgozta ki azt a nagy határozatot s annak megindokolásait, amit mutat az is, hogy elfogódott, elérzékenykedett, mikor Koller köszönetet indít ványozott érte. B. Nagyon a szive feküdhetett. C. Igaz, ni, most jut efzembe, Lányi Bertalan sógorságban van Árvayval 8 ez mégis bátran vádinditványt ír ellene. A. Meit az igazság s a hazafiság ugy diktálja. B. Azt maga is említette könyezés közt. C. Mondtuk már, hogy muszáj volt. A. Mit? Könyezni? B. Nem, hanem uey írni. C. Hát a könycsep mire való volt? A. A műnek mély rtérzése. B A családban hagyományos-e az ellenzéki szellem ? C. Azt nem mondhatnám. A. Annál nagyolb érdem ez nála. B. AZ bizonyo*. C. Ha bizonyos volna. A. Még egyszer mondom, annyi szent, hogy összeütközésbe jött a sógorsági érzés és a hazafiúi kötelesség s ő ez utóbbit választotta . . . B. ... 8 az e'öbbit fájlalta .... C. Vagy az utóbbit 8 hinc illae stb. . . . ABC. . . . Vagy mind a ketlőt. Isten tudja. szép, fehérszőrű hatalmas Cézár kutyámról, melyet még Üszkübben kaptam az orosz konzultól. A derék állat igazán hűségesen kitartott mellettem, ázott, fázott velem egész Kurdisztánig. Itt azonban nyomtalanul elveszett. Hiába kerestem én, kerestették a hatóságok, csak nem került elő. Hát amint ogy szép napon Bagdád utczáin sétálok, jön ám szembe velem megfogyva, betegen az én jó Cézár kutyám, nyalta a kezemet, csóválta a farkát. Eljött a lakásomra és éjjel az ajtóm elé teküdt. Mikor reggel felkeltem, hivtam szólítottam, de nem jött. Kinézek, szegény állat a küszöbön feküdt elnyújtózva élettelenül. Egy pálmaligetben talán még ma is rá lehet ismerni a sírjánál, mert fejfát is állítottam neki. A pasánál, ki nagy européer, naponta nagy és előkelő társaság jött össze, mig körülöttünk barátságosan járódott a pasa szelídített oroszlánya és párdueza. Itt ittuk a feketekávét és szívtuk a nargílt. íme, ezt a nargilt, mely itt előttem áll, a pasától kaptam. Vert ezüst az alja és a teteje és bizonyára nagy értéket képvisel. Bagdád az újkori Szodoma. Nem engedhetem meg magamnak, hogy leírjam, micsoda erkölcstelenség uralkodik ott, mondhatom, tisztelt közönség, hogy arról európainak halvány sejtelme sincs. Országgyűlés — nincs. S talán nem is lesz egy-két kedden. Nyolca hónapja, hogy megvolt a nagy választás 8 azóta érdemleges határozatot hozó országgyűlés még nem volt s ugy látszik, egyhamar nem is lesz. A felfordult állapot már el is következett. Azt már megírtuk, hogy szeptember 15-én összeült az országgyűlés, de rögtön el is napoltatott okt. 10-ig. Ezenközben történt egy igen nevezetes esemény: a szeptember 23-iki királyi audienczia. A királytól meghívást kapott Bécsbe Kossuth Ferencz, gróf Andrássy Gyula, gróf Zichy Aladár, báró Bdnffy Dezső, kik a szövetkezett ellenzéki többségben levő négy pártnak a négy vezérei. Utólagosan kapott meghívást — Kossuthéknak a királyi iroda utján közölt kívánságára — ötödiknek gróf Apponyi Albert is. A kihallgatás négy és fél perczig tartott szombaton délelőtt 11 órakor. A kihallgatás (audiencia) itt ebben az esetben megfordítva értendő. Nem a király hallgatta ki a nemzet vezéreinek a kívánságát, hanem a nemzet vezérei hallgatták meg a király rendeletét. Félkörbe, sorba álltak. Elől Kossuth 8 tovább a többiek. A király németül mondta el, hogy öt pontba foglalta kívánságát s átadta a papirjegyzetet Kostuthnak. S meghagyta, hogy a jegyzet tartalmát tárgyalják meg gróf Golukovszky Agenor közős külügyminiszterrel. A király sarkon fordult jobbra, a vezérek sarkon fordullak balra s szónélkül kétfelé távoztak. A bejegyzett öt pontnak a tartalma pedig a következő: 1. A hadseregre vonatkozólag a magyar vezényszó ós magyar szolgálati nyelv ki van zárza; azt a király nem engedi meg ós nem fogja megengedni ezután sem soha. 2. A pragmatikai közösség a hadseregre és külügyi képviseletre neive teljesen erintetlen marad. 3. A gazdasági kérdést ugy lehet elintézni, hogy ha a két képviselő (magyar és osztrák) házból bizottságot nevez ki a király s ezeknek közös megállapodását szentebiti. Ellenben 4. kötelezettséget vállalnak a magyarok, hogy a költségvetést, az ujonezozást s a kereskedelmi szerződést megszavazzák. 5. Kötelezettséget vállalnak a magyarok, hegy a katonai költségeket megszavazzák. Az öt vezér a magyar Korona viselője iránt való tiszteletből és engedelmességből rögtön elment ugyan gróf Goluchovszkyhoz, de csak azért, hogy tudtál a adják neki, ve'e nem tárgyalják Magyarország ügyét, mert ő még nem is magyar polgár. Ez a törvényesség azonnal tudomására adatott a királynak s a király Ő Felsége rögtön megbízta helyetteséül gróf Cziráky Béla tűzoltó főparancsnokot, aki a 80-as években épen Zalaegerszegen választatott volt meg orsz. tűzoltó főparancsnoknik. Azonkívül az aranygyapjas reudnek is lovagja s főudvarmester. A vezérek tehát gróf Czirákyval tárgyaltak, de a tárgyalás csak abból állott, hogy az öt pontot nem fogadhatják el, meit nem fogadná el a képviselőház sem, a nemzet sem Gróf Czíráky szereplése ezzel meg is szűnt. Tehát, mintha semmi sem történt volna. Mégsem. A Király Ó Felsége németnyelvű szóbeli közlésében azt is mondta a vezéreknek, hogy sajnálná, ha ez öt pontot nem fogadnák el és Itt hallottam meg, hogy a szomszédos Kaziminában most lesz a Muharaáj ünnepe. Bejeleniettem a társaságnak, hogy én kimegyek az ünnnepségre, mire mindnyájan hahotára fakadlak. „Ön ki akar menni?" — kérdezte az angol konzul. — Tudja hogy éu már 21 éve vagyo.c itt, de még nem láttam ennek az ünnepségnek a lefolyását, sőt talán nincs európai, ki Muharaáj ünnepén Kaziminában lett voln?, mert onnan ezen a napou keresztény ember élve n m kerül vissza, sót sok mohamedán is ott hagyja a fogát. De engem nem hatott meg a társaság lebeszélése, feltettem, hogy most már annál is inkább kimegyek Kazininába. Indulásom előtt 4 konzulátustól kaptam levelet, melyben rábeszélnek, hogy álljak el vakmerő tervemtől. Mindez azonban engem hidegen hagyott. Mikor a pasah látta, hogy itt minden hasztalan, 12 katonatisztet adott a védelmemre és engem is török katonatisztnek öltöztettek fel. Igy mentem ki másnap zárt fogaton Kaziminába. (Folytatása következik.)