Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-21 / 38. szám

1905. szeptember 21. magyar paizs 3 Csináljon bármi felfedezést, találmányt, uj gépet — akár Debreczenben lakó — magyar, de p. o. ScMásinger nevű barátunk: azt irják a német lapok, hogy német találmány, de a „Brázay sós­borszesz ' találmányra soha. Ha Petőfink a régi „Petiovics" családi nevén irta volna világhódító műveit, azt vélné a világ, hogy horvát költő volt. Látják-e már, hogy a név magyarosit, látják-e, hogy a magyar név fordítja Magyarország felé a világ figyelmét, szellemét, kereskedelmét, tehát pénzét is ? (Folyt. köv). A hit, — Pesti po3ta. — Az ősszel egyik kávéházban egy újság járt kezről-kézre, egy kicsi zöldfedelü füzet, mely akkor látott napvilágot. Mi van benne, találgat­ták s minden pikolo melleti egy türelmetlen ur izgett-mozgott s várta, mikor teszi le az a sze­rencsés, ki most olvassa. Uj lap, peisze valami szenzációs, csak azt nem tudták : valami pana- | Húzás, vagy p káns hirecske valami szép asszony- j ró!, ez különbeu — sajnos — már nagyon gyakori j dolog­Végre én is elolvastam. Egy franczia grófnő • szóial meg s a szabadgondolkozás palástja alatt sárral dobálja meg mindazt, minek a hithez, az j egyházhoz köze van. Elnyomni akarja a lelkiis- : meietet olvenni azt a hitet, melynek pislogó [ lángját még nem ojtotta el a nagyváros bűnös, j fojtós szele. ... Az élet tele rózsával, gyönyörrel, csak j megkeresni, feltalálni kell. i\Lnj, hozd el, szakítsd ! le a jelen perczeit, mig nem késő. Tedd, mit \ szived kiván, miben gyönyörűségedet leled. Ami | az embernek tetszik, az szép, a szép pedig nem lehet bűn, a bűn csúnya . . . Ledobtam a beteg, tulcsigázott idegzetű asszony ; Írásait, hisz' minden sorábau pihegő lelkét láttam, ! mindenit kéjsóvár, kieíegitetlen vágy rejtőzik, j me!y kitörni, rombolni akar. Azt a franczia leve- í gőt érzem, mely imént oltárt rombolt s húsból s ' vérből való lényt állitofí oda imádásra istennőnek > s korbácsot fogott s kiűzte hajlékából az ur ! szolgáit. Szomoiuni néztem, mily mohón olvassák egy [ félbolond agyrémeit s fejemet ráztam s gondoltam : j — Nincs hit. Ezeknek nincs hite! Kimentem az utczára. A Kossuth Lajos utczábau ; az utolsó rossz házat bontották, hullott a vako- i lat s rop gva estek le a fagerendik, a tót nap- ! számosok c ákáúyütéseiíő!. Ma álltak be ők, teg- ; nap jöttek felvidekrői. Het óra. A feienczieknél j most harangoznak. i — B'm, bam, bira, bam . . . A korzó népes, teie krczajjal, hömpölyög fel s I alá a sok emb.r. A napszámosok megállanak. • Egyik sem szól másiknak. A csákány kihull j kezükből. A sapkáját leveszi mindegyik, keresztet ' vetnek, némelyik térdre ereszkedik. — Miatyánk .... S imádkoznak hangosan. A munkavezető némán \ nézi őket. Nem szól. Rátaposok a zöld füzetre s odaakarom kiáltani j a kaczagó, csevegő koizonak. — Nézzétek. Van hit! Sz. Erdős I. j á hazugság szelleme, Szocü. lis és hitbeli életünk hazugsága nem c;ak abban áll, hogy százan ós ezren mégis az egyház tagjainak tekintetnek, persze ellentmon­dítban önmagukkal, hogy maga az egyház, az ; egyházi hatóság is olyanoknak tekinti őket ós j még a legtöbb hozzátartozóitői is olyanoknak j tekintetnek, az ellentmondás még abban is áll, j hogy azok közül, kik több joggal volnának szá­mithatók valóban a hivők közé, legnagyobbrészt csak félig hivők és hogy féllábukkal a valláson egyházunk alapján, a másikkal p dig a hiteti n­ségen, vagy legalább, a vallási közönyösségen j állnak. És mi, — kérdezzük csak önmagunktól, — , mi ennek a teljességgel hazug állapotnak a kö- ; vetkezménye ? A valótlanság, a hazugság ós a j tettetés szelleme mindjobban terjed és ami a > legrosszabb, hatását nemcsak az életen belül, ! hanem a politikai, társadalmi, általában a köz­életben is érezteti. Az egyházban naponkint ta­lálkozunk vele; csak időről időre az istentiszte­letnek szánt templomokba, vagy kápolnákba kell mennünk ós a gyakran megragadó zenekisérettel végzett misét hallanunk. Hogy azonban mindezek a templomba járók az igazi élő hittől át vannak-e hatva, hogy mélyen él-e szivükben a vallás, vagy pedig azt gondolat és lélektelenül „lecsinálják" mint valami mindennapi, más dolgot, arra sok ezer ember nem is gondol, — a valódi ember ismerő már bizonyos arczkifejezásekből látja ezt. — Ha csak lehetőleg gyakran templomba jáinak, némelyek a hússal és főzelékkel megtöltött ko­sáirai karjukon néha kétsze; vagy bároms'.or is ledarálják előirt imáikat, — a külső látszat, a külső ténykedés elegendő és ezzel megvannak elégedve. Az utolsó kórdós: milyen hatással van a hitéle­tünkben uralkodó tettetés és hazugság az álla­munkban viselt állásunkra a világi kormánynyal Szemben. A világi államot már a tőle rendelő népszám­lálás ia tényleg megcsalja. Az állam ugyanis a statisztika által elébe terjesztett számokhoz ra­gaszkodik. E iekből pedig küünik, hogy a keresz­tény egyházak sok milliót számi ílnak, mig a „szabad községek" ós a felekezet nélküliek csak néhány ezret képesek felmutatni. A felekezeti viszonyok megítéléséből az államra nézve tehát az következik, hogy e hibás szám!á!á3 alapján ezeket a községeket ós a felekezet nélkülieket egy kicsiny, figyelemre sem méltó »elégedetlen­kedík csapatnak kell tiltania ami valóban mégis történik. Ha az államot igy a hamis statisztikai adatok félre nem vezetnék, mennyire más, teljesen más kép-'t mutatna akkor hiteletünk! Az egyházak valódi tagjainak száma összezsugorodnék, arai utóvégre is nem volna veszélyes az er ölesre sőt egyenesen hasznoí volna az igazi hitéletre. Az önzetlenül gondolkodó ember legszebb kö­telességének fogja tartani, hogy minden lehetőt megtegyen, hogy nemcsak gyermekeit, hanem általában embertársait különösen azokat, kikről tudja, hogy az igazságért vágyakoznak, erre az igazságra rávezesse. Nagy elégtételt ós megnyug­vást fog abban találni, hogy becsületes, igazán vallásaerkölcsi eljárása által soknak példát ád, mely őket minden tiszteséges szándék véghez­vitelére buzdítja. Igy fog az a szövetség keletkezni, melyben mindenki kezet fog, — különböző válíásnézetek daczára — a valódi humanitás egyszetü nagy alapelveivel együtt érez ós el van hacározva es gyakorlatilag erkölcsös alapelvek segítségével egy jobb szocziális élet ós uj világrend megálla­pításán közreműködni. Résztvenni a világtörténeti feladaton, a jövő­nek e képesítésén, ez a jelenkor jelszava. És aki helyesen érti, aki nem zárja el fülét erővel, az tisztában van azzal, hogy az itánta való legelső és legsürgősebb következményeknek egyike: a hazugság megszüntetésén közreműködni, mely alatt tgé i közéletünk szenved. Cselkó József. Szemelvények. — Az arany borja — A politikai bonyolult világban s ennek mély­séges Korrupcziójában atoll bciüíetétől olvasom aZaiamegye — Zrlavárraegyei Hidapbiu a követ­kező sorokat: „Sehol annyi vak szerencsében bízó fatalista, aki érdemek es komoly munka nélkül, a hatalom kegyelméből akar emelkedni? annyi megvásárol­ható, baksist leső kalandor nem képes nyilvános szerepléshez jutni, a közéletbe beleszólni, mint nálunk; mintha a keleti államok hagyományai élednének fel, mikor egy-egy olyan alakról esik szó, aki elad mindent: becsületet, tehetséget, tudományt ós az aranyborjúnak feláidozza az emberi lélek legnemesebb, legszentebb érzéseit. A mult hátén elfogták Zigány Árpád írót, a*i a legnagyobb cinizmussal jelentette ki, hogy megir akármit, csak fizessenek érte; aki a hír ­lapok hasábjain hazafiságról és politikai erköl­csökről beszélt a nemzethez, közönséges bérenczczé aljasul." Bizony-bizony szomorú dolgok ezek. Szomorú dolog, hogy Magyarországon a hírlapokból és újságírókból egy megdöbbentően száp kiállítást lehatne rendezni, azokból, amelyeknek ós a,kiknek naponként változia a meggyőződósök. És egy második csoportot azokb)!, amelyeknek és akik­nek absolute nincsen is semmi meggyőződésök ós mégis irnak és mégis lármáznak ós mégis ütik a mellőket. Amelyek ós akik tegnap móg szent meggyőződéssel hirdették és védelmezték a Tisza Kálmán ós Tisza István-féle szellemet, ma pedig szent meggyőződéssel fordulnak az Apponyi­Kossuth-féle felkelő naphoz. Sőt olyan nap is van Magyarország geográfiáján, mely nem azért jön fel, hogy világítson, han m azért jött fel, mert már világosság van. — Oá az az aranyborjú, az az aranyborjú! * A humanizmus. A Nemzeti Iskolából olvasom, hogy Kassán felszentelték az épült javító intézetet. Jelenvoltak az előkelőségek a városból, a vidékről, s az országból, a fő/árosból ott volt Lányi Bertalan igazságügyi királyi miniszter is; nagy ünnepség volt fényes beszédek mellett és lakoma mellett. Az uj épületet nem láttam, de fényes palota lehet. Aminthogy nagyjában fényes palotáik vannak a raboknak, a fegyenczeknek és a tolva­joknak ós nagy ellenőrzés van arra is, hogy jó kosztot egyenek, mert ezt kívánja a humanitás. Igaz, hogy kevés a pénz a drága építkezésekre s az is igaz, hogy hallom Lovásziban (Keika­vidók) bezárták az iskolát, mert a gyermekekre látalál esni s Zalaegerszegen is elhatározta a képviselőtestület, hogv a csácsi-utcza; iskolába nem ereszti be többet a gyermekeket ós az is igaz, hogy iskolaépítkezésre s általában iskolaügyre országosan is kevés pénz jut, mert kevés van. De az is bizonyos, hogy van ebben a gvászos sorsban vigasztaló is. Még pedig az a vigasztaló, hogy minél kevesebb pénzt adunk ki az iskola ügyre, annál több póuz jut a fegyencz, ielencz házaki a, javitó intézetekre, börtönökre s több efféle humánus dolgokia. * A magyar hazafiak. Olvasom a Budapesti Napló vezérczikkében (v)észi József tollából, hogy milyenek ezek a mi nemzetközi szocziálistáink. Igaz, hogy háromszínű zászlónk helyett ők vörös lobogót ós vörös nyakkendőt lobogtatnak, nemze fi szózatunk és himnuszunk helyett tüntetőleg franczia nótát dudolnalr, s „Éljen a magyar!" kiáltás helyett a táblákon, a torkukon és a szi­vökben is „AbcíUg nemzeti követelmények!" zugnak : hanem azért a vezérczik olyan ügyesen argumentál, hogy a szemünk elkáprádzik s ezeket a nemzetközi szocziálístákat legjobb magyar hazafiaknak tartjuk, kik me'Ieít Kossuth, Apponyi s több effele egyszetü emberek elbújhatnak a fold alá. Látó. Országgyűlés. Mostanában ritkán van országgyűlés. Rjudre hozzá is szoknak az emberek, a nemzet törvény­hozói, hogy törvény nélkül is i het bíráskodni. Szeptember 15 án volt egy félórás gviilóse a nemzet képviselőinek. Junius ótajjez a félóra volt alkotmányos idő?zaka a nemzetnek. Ekkor a szovekezett ellensék a Pol'niyí G: ;za megfogalma­zásában beírta a', indítvány könyvbe, hogy vád alá íogják a. kormánvnak összes tagjait az alkot­mány talan kormányzáséri. Ei re Br. Fejérváry Géza miniszterelnök a király nevében megint elnapoltatta az országgyűlést október 10-ig. A képviselőház tiltakozott ez ellen s általában az alkotmánytalan kormányzás ellen. A lényeg az, hogy aeua 0<ít. 10 én hihetőleg megint szétoszlik félóra múlva. S ez így tart, hihetőleg az Ítéletnapig. — Megelőzőleg Br. Fejérváry kir. miniszterelnök összes társával lemondoit s a kiiály elfogadta a lemondását; ideiglenesen azonban újra megbízta őket a további j vezetéssel. Vagyis, amint azelőtt volt, ugy van \ mrst is. Mi kiiíömbsóg van tehát a lemondás előtti és a lemondás utáni kormányzás között? — Semmi. Felbivás előfizetésre. Az október-november-deczember évne­gyedre előfizetést nyitunk olvasóinknak. A három hónapi dij I korona. Kérjük a lap barátait, szerezzenek egy-egy uj megren­delőt a Magyar Paizs számára. A Magyar Paizs alkut nem ismerő hazafisággal védi a magyar faj jellegét minden téren. A fajszereteten belől a kissebb embereknek, a gyöngébbeknek tántoríthatatlan védelmezője kiván lenni, amilyen volt is kezdettől fogva. A hatalmasok felé sohasem mosolyog. Ott amúgy is van elég derü. A sok költséggel járó lap érdekében kérjük a vidéki tisztelt olvasókat, hogy az esetleg elmaradt dijakat is szíveskedjenek elküldeni. — Kiadó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom