Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-17 / 33. szám

2 magyar paizs 1905. augusztus 17. monikus együttléte nélkül, minden magában tehetetlen. Hiba volt eddig főleg az anyagit támogatni, mert ime kiderül, hogv az a másik nélkül, abban a jól épített palotában sem tarthatja magát soká, csak addig, mig a nagyközönség felismeri azt az igazságot, hogv a szövetkezetekben rejlik a gyengék ereje. Egan. Életóíalom-e az egoizmus? Nemcsak káios az önzés az ő hatásában az emberiség haladására nézve, de logikátlan is az az ő következményeiben. Mert ha az egoismus csakugyan a mint ő állitja, az emberek deiékségét előmozdítaná, szorgalmakat ösztönözné, a haladást előmozdítaná a». által, hogy őket küzdelemre ingerli, akkor ábból az következnék, hogy az egoismus hóditói és követői valóban a legderekabb emberek, ellenben igen alacsonyak azok, a kik ezen elvet magukévá tenni nem képesek. Az előbbiek azt hiszik, hogy ez tényleg ugus van, s ezen véleményük felfogható ugyan, de azért még sem helyes. Mert epy tekintet is elegendő ahhoz, hogy minden elfogulatlan ember átlássa azt, hogy a külső élet-módjában annyira bővelkedő 8 elkényeztetett kisebbség intellektuális tekinte'ben nem éppen oly nagyon különbözik vagy előnyösen kiemelkedik a tölbi emberek, a nagy sokaság közül Az emberi önzés ugyan nem logikai, de azért ő tudott magán segíteni. A önzés nem föltetele az élet-oltalomnak, de igenis, előidézi, szüli a védelmi kényszert Az emberek egészen alaptalanul kényszerítve vannak állandó önvédelmi álláspontot foglalni, csak is — <'mzö elcakultsáyuk folytán. Minthogy pedig tényleg ugy áli a dolo^, hogy az embeiek már csakis ezen módon élhetnek együtt, ennek folytán az egyes ember nngát ebből ki nem zárhatta. Mindenki kénytelen volt eltiporni má.mkat hegy őt el ne tiporjak, Igénytelen volt kalapácscsá lenni, ha nem akait iiIlőve válni. Az emberek c-akhanar meggyőződtek arról, hogy az bizony nagyon ke'lemetlen dolog, hogy eteitrk hoícsonosen eona MUI biztos es a kik ezen haiczból mint győzők kikerültek azok arra törekednek, hogy ezen kedvező konjunktúrát kihasználhassák. még pedig azon módon, hogy ki tűzött állásukat azonnal megerősítsék, mintegy elsánczolják, hogy igy jövőie annak biitokában annái könnyebben érvényesülhessenek. És ma ? Máma azok, a kik védgátak és sátiCzok mögött biztonságban töltik életüket, csak árnyékai hatalmas edzett őseiknek. Nvilt csatamezőn nem állhatnák meg helyüket és bizonyosan mások letipornák, összezúznák őket. És ebben ez a nagy tévedése azon állitásnak hogy az egoismus előmozdítja a haladást és hogy e mellett a vagyon, a hatalom jól megéld- meit attributuma a személyi derékségnek, következőleg tehát a szegénység és gyöngeség tulajdonsága az inuividuális értéktelenségnek. A gazdagságnak és sl személyi értéknek eeen &zonositása egészen önkényes és határozofan helytelen, sőt igaztalan. Mert ugy a vagyon mint. a hatalom is igen gyakran nem a munka ós szorgalom által szerzett dolgok, hanem már a születés által, sokszor éidemetKmül és közönyösen ölök löt t javak. — De még a hol szereztettek, ott is igen gyakran különféle dolgok játszottak közié. Gyakran látjuk az eletbem, hogy erkölcsileg és szellemileg sőt fizikailag is c ekélyói tékii emberek mások iülotí uraikednak, a tár adalom és közéletben i^ hang — s irányadóvá lesznek csak azért, meit hatalmukat születésüknek vagy jelemtelenségüknek köszönhetik ! — Mig ellenben igen sokszor az a ki „csak" derék ós tiszteséges ember, háttéibe szorul, nem érvényesülhet hacsak a vak czeiencse, a buta véletlen segítségére nem jön. Az önzés aria ö-ztöizi az embereket, hogy gazdagokka legyenek, illetőleg maradjanak, ele nem aira, hogv jobbá és tökéletesebbé is váljanak. Az egoista még az erényt is c>*ak ugv gyakorolja, hogy annak nevében pénzhez vagy legalább a pénz ált?! megvásárolható külső tisz'.eégeahu jusson. Csak ezen czél eléiéfére tartja ő szükségesnek és jónak a személyi haladást, különben nincsen ennek nála semmi érteke, sőt gyűlöli is azt! Az egoismus elő.Hgiti urnán az egyes emberek gazdíü^ag szer/esel é3 konzerválását, de nemsegili e lő a kulturális haladást. A korlátolt pénzmorul szeiiut a gazdagság és kultuia fogalmai föd k egymást, szerinte tehát a leggazdagabb emberek egvuttal a legczivilizáitab bak is, mert minden embert, és miden doigot cs«ak VF.gyona szerint itel meg éa becsüli. De a ki »lfogulatlanul mh lelkiism reteden megfigyeli a dúsgazdag és hatalmas emberek nagy részét, lehetetlen hogy megne bámulja ós megue misolyof-ja azt a naivitást, melv az olyan emberekben keresi és látja az emberi társadalom javát. Semmiképp sem fogadható el tehát azon korlátolt póuz morál s azon elv, mintha az életoli a'>mat képezné az egoismus. Hamis és elvetendő az a morál és ezen elv, meit káros £z és veszedelmes az egyesekre, mint egész népekre egyaráut! Cselkó József. Heti hirek. Helyiek. A 60 tagu jóléti bizottság tegnap tartott értekezletet Zalaegerszegen, s minthogy már a kine.v ezett kormány megsemmisitő kijeleutést tett a vármegyei törvényhatóság katározatával szemben s minthogy ebből még egyéb is következheíik: elhatározta a bizottság, hogy elsősorban saját tagjai kőzött, továbbá a társadalomban megindítja a módkeresést a megyei tisztviselő-nek szükség esetén leendő biztosítására. Gyüjtsünk a Csány szoborra! Kelemen Mihály 20 fill. Lötyék társaság 20 fill. Mai gyűjtésünk 40 fill. Hozzáadva a múltkori (608 K. 21 f) összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 608 K. 61 fill. Esküvő. Istók Zoltán za aegersz^gi törvényszéki jegyző e hó 22 én tartja esküvőjét LiptómegyeBenedekfalván Lányi Margit kisasszonnyal. Lányi Kálmán kir. főmérnöknek s neje Detiich Ponának kedves, müve't leányával. Istók Zoltán törvényszéki jegyzőt kinevezte a Király Magyaródia albirónak. Dr. Ruzsicska Kálmán kir tanfelügyelő két hetre szrbad«ágra ment üdülni. A győri kir. főügyészség vezetője Babics István zalaegerszegi kir. .'örvényszéki II oszt. fogházőir Szombathelyre áthehelyezte. Epstein József zalaegerszegi pénzügyi segédtitkart kineveztek Nagvbecskerekie titkárnak. Elkésett hir. Megmondjuk őszintén, hopy ezt migunk ellen irjuk. Az ipaios-tanonczok kiállítást rendeztek, amint ez már évenként szokás, mindig meglehetősen csekély érdeklődés mellett. Itt volt a kiálli'ás a szerkesztőseg szomszédságábau, az ipar'estüle'i ház nag» termében, ahová majdnem minden második nap be szoktam tekinteni s eirőI a kiállításról mégis most két hét múlva hallok először, most is csak egéfzen véletlenül. — Mi lehet az oka ennek a rettentő titkolódzásnak? Sághy Lajos uj rendőrkapitány tegnap foglalta el hivatalát. Ázsia belsejében.*) 1 rta : Zrínyi Béla. IV. Ezer veszély közt jutottam én igy le, gyönyörű tájakon járva, Gorögország határára. Megdobbant a szivem mikor először tettem a lábamat Hellász klasszikus földjére. Azt találtam itt, amit kerestem Napfényes tájat, regényes vidéket, antik emlékeket és kedélyes, jólelkű népet. Az első görög, kivel szóba álltam azt kérdezte tőlem: „Mit csinálnak az ottbonvalók? A kedves papája, mamája, nagypapája, nagymamája? E gyermekkedélyü népnél ez a kérdés helyettesíti a jó napot. A hegyeken már mindenfelé javában szüreteltek. Megért már a görög szőlő, melynek a szemei kétszer oly nagyok, mint a míenké és mely oly édes, hogy abból egy fürtnél többet nem lehet elfogyasztani. Szinte leragad tőle az ember szája és ebből a nagyszerű gyümölcsből 1 fillérért 1 okát, vagyis IV2 kgot kapui. Itt megjárlam a dicső Olimposz hegyet, mely még telve van emberi csontokkal a legutóbbi görög-török háború maradványaival. Az uta* szőlővel, déli gyümölcsökkel vannak szegélyezve. Valóságos paradicsom, a nap szinte égetően süt, de mindenütt árnyékot adnak az utmenti cédrus erdők. A görögről hiába mondják, hogy elfajzott, satnya nép. Nem igaz, ez még a dicső nagy hellének maradéka. Bátor, eelzett, tudásra szom jas, emellett jó lelkű, kedélyes. Még igen sokszokását őrzik meg a régi életnek. Minden városban játszó és tornaterek vaunak, a regi gimnájog fentartva. Zr. ziumok maradványai, hol felnőttek ép ugy veszik a testedző sportot mint a gyermekek. Megható, hogy meninire tisztelik a görögök a halottakat. Azt tartják, hogy azok oly érzéki életet élnek a túlvilágon, miut mi idefönt. Megjegyzem, ez ^em vallási dogma, hauem általános néphit, mely még a klasszikus gorögország tradíciója. Láttam egy temetést. Igazán megható volt. Egy kapitányt temettek. A menenetet 4 gyermek mitottameg, kik táblákat vittek. Utánok 8 főpap következett középen a püspökkel, midnyájaa teljes ornátusban. Aztán a katonazenekar, majd a tisztikar és középül 4 kartársa vitte a halottat, aki nem volt lefedve. Mert itt a halottakat csak a sirnál tedik le, addig látni akarják azt, ki ily hosszú útra távozik. Nem félnek tőle, mint a mi babonás embereink, simogatják, csókolgatják. A feldíszített sirnál gyönyörű beszédek hangzottak el. Beszélt 1 kapitány 1 pap és 1 újságíró. Az újságíró 1 Ezzel egész utam alatt tnindenütt volt dolgom. Athénben egy nap 22 újságíró látogatott meg és még Ázsia legvadabb belsejében is találkoztam fürge, kutató újságírókkal. Deniejue, bevégződtek a beszédek, sirt az egész gyülekezet. De nem oly szemérmes sírással, mint nálunk. Náluk a könnyezés nem ^zéyyen, a férfiak oly nyíltan, szívből sirnak mint nálunk a gyermekek. Aztán mégegyszer mindenki homlokon csókolta a halottat, és következett az elföldelés. Ilyen temetést még egyet láttam a tenger parton. Egy esküvő menettel is találkoztam az országúton. Lovon voltak mindnyájan, a mennyasszony is és hangos éneküket visszhangozták a hegyek. Mikor messziről észrevettek, integettek felém és mikor hozzám értek, csakhogy agyon nem öleltek. Etettek, itattak és sehogy sem akartak elereszteni. Ilyen kedves, őszinte, nyüt szivii, gyermek kedélyű nép a', uj görög. I't az országúton érdekes találkozásom volt egy derék honfitársunkkal. Mentem, mendegéltem és összetalálkoztam munkás formájú emberekkel, kik a földet mérték. Megszólítom az egyiket görögül, már amennyire én ezt a vegyülék nyelvet beszélem. Az idegen látva, hogy nehezemre esik a görög beszéd, törökül válaszolt de bizony még azt sem tudtam valami jól. Az idegen hát Irancziául folytatta, végül pedig megkérdezte, hogy tulajdonképpen hát miféle szerzet vagyok? Én szerényen válaszoltam, hogy magyar voluék, ha ugyan van tudomása róla, hogy ilyen nevü nemzet is létezik a négy folyó közén. Tabló! Az idegen felkiáltott tiszta magyar nyelven, szegedi dialektusban: »Őh. hogy az Isten áldja meg, hát miért nem mineijárt azon kezdtem? Magyar gyerek volt bizony, ki most egy franczia társaság szolgálatában földet mér a Balkánon. Nem is eresztett el két teljes napig és mikor mégis elmentem száz üdvözletet küldött a nagy Magyarországnak. Szegény elvetődött honfitársaink! Többel találkoztam hoszu utam alatt. Olyanok ezek, de különösen a nők, naiot a rossz talajba ültetett virág. Lemondás és sóvárgó honvágy az egész életük. Némely honfitársam zokogásban tört ki, mikor eugem magyarul hallott beszélni és mindegyiknek az volt a tenorja; „Ha ö mégegyszer haza kerülhetne"! . . Találkoztam Perzsián tul egy szegény beteg magyar asszonynyal is. Ennek az arcza a halálos ágyán kipirult, mikor tőlem magyar szót hallott. Szegény Stiller Gizella, róla még többet mondok.