Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-03 / 31. szám

1905 augusztus 3. magyak paizs 3 A szer hatását legjobban bizonyítják a tények, j melyek az Addigi kísérletek minden eeyes eseteiben — tehát absolute — sikeresek voltak. A üloxera-vándorlása nem csupín a földön keresztül tökéről-tőkére történik, hanem legnagyobb részben a levegőn át — mérföldekre terjedő távolságokra — jutnak a szőlőnek föld feletti képződményeire 8 onnan vonulnak le a gyökerekre és pfdig a tőke nyakán keresztül. Iuy a filoxerának a levegőből, a tőkéről a g)ökerekre é3 onnét visszajutásánál mindenkor útba eső fokán a tőke Siárkópződmánvónek földalatti részén alkalmazva a gátat és pusztító szert, a gyérítés sokkal nagyobb százalékot ér el a szénkéneg alkalmazásánál, ahol a géppel való bármilyen egyenletes belövelések nem teljesíthetnek oly egyenletes pusztítást a földben, annál inkább sem, mert a tőke fagvökerei és általában minden gyökere nincs egyenletesen a földben, — egyike jobbra — a másika balra húzódik és tömörül, a szénkéneg egyenletes adagolása nem hathat minden tőkére kellőkép és egyformán, hanem hol erősebben, hol gyengébben, vagy a talaj többfele összetartó s változó víztartó képességétől függőleg egyáltalán nem is hat. Az:éu alkalmazandó a szer a föld alatt legalkalmasabb helyen, a gyökér elágazásánál, minthogy ott az legállandóbban maradhat. Egyébként helyszűke miatt meg ez alkalommal is fel nem sorolható előnyök elméi jti bizonyításainál többet ér a kipróbálás és a sikeres eredmény. Záborszky József zalaegerszegi szőlősgazda. A turistaságról. Irta: Békefy Elek. E lapok eiőző számaiban a torn^zásiól ii elmeíuttatásom kapcsán s az ott fej:tgetett eszméknek mintegy kiegészítéséül szükségének tar'om magát a turistaságot is a maga valójában megismertein]. Szólok azért néhány sorban a turistaságról áltaiánosiágbau, hogy a rola el'^rjtdve levő annyi előítélet, téves fogalom helyébe tisztult nézetet állítsak fel, hogy t. i. helyes es szorosabb értelemben veve: ki is az a turisUV s mi is voltaképpen az a turistaság ? Mert hiszen t. olvasóim! tágabb értelemben véve, mi tulajdonképpen mindnyájan azon időtől fogva turistákká lettünk, hogy a társas utazások Én csak megöleltem és tegeztem. „Művész, nagy művész, ha én mondom neked a Ripacs'-, hangzott a tiilembe. Ripacsók tanyája . . . átváltozott márvány palotává. Nem egy fejjel, de egy Eifel toroujnyal magasabbnak éreztem magamat. 8 kor kezdődik édes Szekundásom, itt légy. Pá . . Pá . . . Egész biz* Pá. Első oe . Hallottam a plébános, me ler, a jegyzőseg ' ;,tb. stb. hangját. 2 csengetés. A prímadona merész pillantásokat vetett rám. én visszavetettem őket. (Magamban: mi aligha szökünk.) 3. csengetés ... A függöny felemelkedik .... Szinhelv a táncziskola .... A növendékek nagy lármával ioutauak be. Iszonyú zsivaj*- csinálnak. Az adott jelre beléped én. Micsula impertinenc meg csinálnak maguk Igv fogadnak maguk elő Zapanyek Dáuielt, a tóth es magyar kiralvfól szabadulmázott patent tánezmü vészt. Lármázni raek fan tunnyi, de nem tunnyi tandíj mekfizehii. A nézőtéren ajtónyikoigás . . . Majd megtanítalak en adta himpellér kölyke, táncolsz te majd tótul is, csehül is . . . Takarodsz le onnan, de rögvest, (ez öiegapím szójárása.) Öregapám hangját megismerni, Ripacsot kompániástol ott hfcgjni, nálam csak „Va pillanat műve" volt. Másnap Öreg-Keszi ós Ripacs karöltve dijat tűztek ki fejemre, de akkor már a dr, Emődi IV. kiadással (szegény jo könyvem), már Pesten voltam. Rövid, (le elég csúfos szinipályám utóhangja ez, ha Ujházy után nem *ámad vala egy hozzá hasouló, ennek oka, amint látják nem ón, han m az öregkeszi öregapám lesz. Vajda József. rendezésének legelső őse, a piradicsombeli kigyó diadalmasan megküzdvón Ádám apánk kényelemszeretetével, ennek következményeképpen a lángpallossal őrtálló Cherub megmutatta ős-szüleinknek, hogy .,merre van az országútja" . . . azon időtől kezdetét vette az emberiség lótásluíása, a turistáskodás, mely szónak a franc/ia „tour"-tól származva, jelentősége az, hogy „körutat tevő". Végső állomásunk pedig mindnyájunknak, a nagy körutat te/őknek, ahol a nagy turista utazás után hosszas pihenőt tartunk majd: az az érdekes barlang 1 méter széles, 2 méter hosszú ott a „temető országban. A világtörténelemben a tágabb értelemben vett turistáskodásnak minden időben számos és hatalmas nyomát találjuk; nagv turista vállalko/ás volt teszem fel Nagy S.mdor, Hannibál világhódító touija, azután a népvándorlás, Altila hadjáratai, Át pád .ipánk is bár még a kkor nem létezett a hegymászásra készítő „Kárpát-Egyeaület"; ezelőt; ezer évvel rendezte a honfoglaló nagy bérczmáazato*', a Kárpát-hegyek megmászását, melynek végeztével turíatatársaival, a mi ősapáinkkal Munkácsnál megpihenek 03 ősi turista szokás szerint, (melyet a jelenkot is akceptált) „fecerunt magnum áldomás." Utána következek a turista hősök: Lehel és Botond, ki mdrtturi*'a j u jában olyan goromba korcsmárosra akadt, aki j nem akarta beerősíteni, Koustantinápoiyba bárd- J jíval döngette a kaput, kert . állást. Bármilyen j nagy büszkeséggel tekintsünk is azonban e na^y j hőfcökre, nem lehet őket eltérő czéljuk miatt szorosabb értei.mben turistáknak tartanunk. E.'port csak a haladó kultuiának terméke, de • már ke'etkezésének első perc.óben szintén snáinos \ fajtát különböztet meg, melyek ugyan a /uristá" í helyes fogalmát, meg nem állapítják. Uy p. o. i turistának tirtja magát a kéju'a/.ó is, ki a vas- [ uti azalonkocsiból blazittau tekint a világba, vagy j egy aldunai gőzhajó fedélzetén a bekeblezett ! nagy ebéd ós rengeteg cognac, sör dí bjr hatá- j rától nagyokat hortyogva, nyújtózkodik, mig a f hajó a legfestőibb vidékeken siklik át Ezek az j uri kényelem t.urstái, k'^nek a turistaság csak j eszköz a „szent heveidéi napok" uj kiadásaira. \ Ezek a gyalogjárást cak vándorlegényeknek való j sportnak ós a veloczipedistát őrült köszörűsnek i mondják. Elvük, hogy: jobb állni, mint járni, ; jobb ülni, mint állni, de legjobb heverni. Tuiis- ' táuak tartja magát az a vasárnapi kiránduló is, j kinek utiprogrammja: minden korc-rna előtt meg- j állni — s hegyeket aluuol, templomokat kívül- j rül, koicsmákat belülről vizsgálni. Okvetlen turistának nevezi magác az o H" c/z mászó Aurél, ki tirclos hobor al, iő ''iuházi?s öltözködéssel, ke/éb • rémséges nagy .'.egyi bottal, megindul a veszedelmes hegvmászatra, a — legközelebbi lörös kancsóig, abol is a társaságnak hajmeresztő kalandokat mond el nyaktörő hegvi útjairól, kik ha olyan naivok, hogy j elhiszik neki, annál inkább fe'r rt>k. meg nem ismerik, nem követik, sőt kárhozatják a turista- ! ságot. Épen ugy, mi ,t a/, a Béiczmászó Auré lókkal ép m homlokegyenest ellentétben átló negyedik fajr i tudata, t i. az, az egyoldalú alpinista, ki szenvedélyes hegymászásával igazán v -zélyes hógörgetegekben, kőhul!áso3 s/iklahasadékokban, barlangokban csúszva, kúszva, önbizalmában elbizakodottá fajulva, végre is egyszer csak a lapokban agyon kürtölt turista áldozattá lesz: a nagyközönségben felkiüti az oppozitumot egy ilyen s-: rencsétleuséggel, a turistaságnak ilyetén csak kinövésé miatt. De ezeket oly kevésbé lehet, a turistaság helyes értelme szerint turistaságnak tekintenünk, mint hogy teszem fel a tanfelügyelő, a pónzügyigazgató, a postafelügyelő hivatalos útjában a missionárius, a kereskedelmi utazó, a fürdőbe utazó beteg, a vásározó iparos stb , bár hosszú, szép s költséges utazást végeznek, de azért még sem turisták. Turista az — mint báró Eötvös Léránd vo't kultuszminiszterünk a „Magyar Turista Eegyesület" lelkes elnöke, egyik megnyitó beszédében mondja — turista az, aki útra kel azért, mert foglalkozásának egyformasága, gondjain ik sokasága közepett, álmaiban feltűnik előtte, egy olyan szebb világ, melyben zöldebb a fü, kékebb az ég, magasabbak a hegyek, szebbek vagy különösebbek a házak, barátságosabbak az emberek ; s aki ez álomkép eredetijét fáradságtól vissza nem riadva keresi. Turista a?, ki ha hegyet lát, ellenállhatatlan vágyódás szállja meg, hogy fáradságot nem ismerve, törjön a magasba ós ha fölért, kimondhatatlan jó érzés fogja el. Turista az, ki a tanterem, tanácsterem, vagy a hivatal aktaszagu ós pipafüstös légköréből kiszabadulva, üres idejében a munkaszünetet nem egyedül a Club ilet, kávéház, kártvakorapánia, zene, s idegizgató műálvezetek, vagy lucullusi asztalörömökben tölti el, hauem minél gyakrabban kilép a szabad, tiszta természetbe; mert tudja, hogy ottkin a szabadban, az Isten nyílt templomában, a madárdal hallatára, az. illatos virányit rét szemlélése mellett, vagy az erdő hűi árnya alatt, vagv a mormogó pa'ak partján, melyek felett az ég azúrkék boltozatja terül el, mint az örök béke jelképe: nemesedik a lélek, melv közelebb érzi magát az Igenhez, elviselhetőbbé válik a bú ós bánat, elenyészik a harag, elmosódik a szenvedett bántalom; mert a természet nyitja fel előttünk büjös bajos templomát, melyben megjelenni, benne élvezni, mindenkinek egyforma jog adatott, A turistaság minden más sportnál egyetemesebb, a nők által ia g}akorolhato s az egészségre jótékonyabb hatású, egyszersmind nemesebb; mert a lelket is műveli, a természet szépségei iránt fogékonnyá nevel. Olyan sport az, hol a görögök bö'iS mondása, hogy: „a hasznorat a kellem; sel'" kellőkép érvényesül ós kífeje/usre jut. Eddig leginkább a rendszeres tornázás ój a sport bizonyos fajait egyesítő athleta'ág versengett egvmsssal a test fejlesztésének babérjáért. A tornázásnak azt vetették ellene, hogy nagyon is kottára fzedi, pedáns iskolamesterek taktusával mé i a test fejlesztését. Az athlótáknak pedig azt lobbantották bz-imilkre, hogy nígyon is egyoldalnlag fejlesztik az izmokat. Ma már mind a két versengő iránynál nagyobb arányokban hódit híveket a turistaság. Az észszerű turistaság nem puszta, üres kedvtöltés, mint a ma még itt-ott fennálló előítélet gondolja; hanem nagy gyakorlati érték.el bir az egyén egészségére ós művelődése tekintetében, valamint az állam élete és főleg kulturális, közgazdasági ós honvédelmi, úgyszintén nemzetisé;,i szempontokból minden sportnem között legr >.gyobb, legüdvösebb befolyást gyakorló ágazata. Vegyük sorba ezen állításokat s vizsgáljuk egyenkint 1 Először is: az egyénre iiányuló kihatását illetőleg, bár az eddig mondottakból az eléggé elő'.ütiik, összegezhetjük röviden ekepen : a kedélyállapotot átváltoztatja, a/ ember lelki és testi erejat egyaránt neveli, a jellemet szilárdítja, az, erkölcsi elet, tisztaságát növe

!i, a szervi éle

Lműködést fokozza. Annyi bizonyos, hogy a jó turista, ha nem több, hát erős akaratú és egészséges ember. Másodszor: A turistaságnak az állami életre kulturális na?" fontossága, szembeszökő: ápolja cs terjeszti a tudományokat, inert hisz.' még olyanok is, kik rruguk a tuiistaságot nem gyakoroljál a turisták álial i<t útleírásokból, fényképfelvételek1 íí :b szép természettudományi h földrajzi ism reteket szerezhetnek. De főleg a közoktatásra való fontossága igen nigy; ini tanféröak, mindnyájan tudjuk, de tudhatja — ha visszaemlékezik — más is, aki iskolába járt, hogy mennyivel vonzóbb az olyan előadás és mennyivel maradandóbb eredmenyeket fog sztilui, hi ut,lefussál kapcsolatos és érdekes tap^ztálatokkal van fűszerezve, mintha c,upáu a tankönyv után haladunk. Gyakorlati oktatás! mily szükséges eí, 8 mily kevéssé van meg nálunk. Itt főleg a természettudományok ós a fö'draj/i tanításra gondolok, melv tárgyak nem ritkán, majd olyn elvontan taníttatnak, mint akar a mathematika, vagy más elvont tárgy. Létesíteni kell ifjusi'.'ji karavánokat is;ifjusági kirándulások tartassanak! Harmadszor: a turistaság jelentőségét közgazdasági szempontból szintén nem szükséges bővebben bizonyítgatni; elég, ha hivatkozom azon jövedelemre és egyéb anyagi előnyre, melyet az idegenek forgalma, a turis a forg^om biztosit a lakosságnak Svájczban, Tirolban és hda Isten hszánk némely vidékének is, habár észrevehetőleg ez még c ak az egyetlen Mágas-Tatra vidékén van meg. De ha a magyar uiris'tika i'ejletebb lesz s nagv uraink jobban megbecsülnék az ( itthon található természeti népségeket « felhagynának a külföldieskedóssel, ug akkor a mi festői szép Balaton vidékünk is a turista, fürdő 8 nyaraló jiublikum után szép-rn roegé d -gé'hetne^ a fiiox -ra- csapás daczára és nem kellene kivándorolnia. Negyedszer-, szólok a turistaságnak a honvédelem szempontjából való nagy fontosságáról. Két-