Magyar Paizs, 1905 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1905-07-13 / 28. szám

2 magyar paizs 1905. julius 13. január 26 án itélt a nemzet, a legalkotmányosabb király a kara taátvaltozott absolutistikuscsászári akarattá. Itt. kell védekeznünk. Itt csak győznünk lehet, meit győznünk kel"! Mert ha most nem győzünk, akkor egy évszázadra megbenulunk. Haláltusa ez. Vagy vagy! A győzelem után áldás, béke és szeretet lesz, leveietés után szolgaság s a sötétség éjszakája. E.ért tehát minden ember, aki magyar, földbirtokos e vagy tisztviselő, aki apa, vigyázzon, hogy becsületes nevet hagyjon gyerrnekenek! Most mikoi hazaárulóknak nevezett és törvénytelenül született k'rmány a királylyal elnapoltatta az országgyűlést s megteremtette a töivénytelenM g *t, most mintegy a varmegyék!e s/áll át az alkotmányosság. Nincs kétség tehát hogy ezt a javaslatot elfogadjuk. (Óriási éljenzés). Annyival is inkább — folytatja — mert most nem pár politika, hanem nemzeti politika van. Áruló az s nagy bűnt követ el, a ki nem a nemzeti politika uielett van. Fogadjuk el ízt ja vaslatot hogy lássák az áiulók, hogy a bű fiak vagyonukkal, véiökkel is védik a megtámadottat, s lássák Becsben is, a kamarilla s a király is, hogy nemcsak megtartani, de megtartatni is kell a törvényt. S hogy tudja meg ez a kormány, hogy arczulütést nem tür a magyar alko:mány, inkább ok menjenek el helyükiől szégyennel. Á nemzet haia^ja elsöpri őket s a történelem megbélyegzi. A nemzet in m:ír felébredt. Idegen katonai hahlmat nem türünk. E/zel a felelettel tar'ozik Zala. Jelen határozat azonnal lépjen hatályba s a képviselő házat tudassuk e határozatról. (Önáíi ?ap

c, éljenzés — valamint beszédközben )• szakadatlan tljenzes). Egy hang: Tartsa fel a kezet, ak> nem fogadja el. (Egv si-m jelentkezik) Azonnal vegiehaj'ando » felebbezésnek c^ak nagy veízeiy idejen van helye. Felhívják nyilatkozatni a vármegyei tiszli lőügyes/t. Ihassy Iviistóf főügyész a javaslat elfogadása mellett nyilatkozik. Az einök kimondja a Jiatáro atot, hogy a javaslatot egyakarattil elfogadja a törvény hatóság. Szentmihályi Dez'ő bizottsági tag felolvassa a javallat 60 tagu jóléú bizottság javasolt tagjainak a neveit, kik a .^következők: VMendvai Sándor.KolierIst\án.Szil) De ső,g.\Bitfhy; nvEr <5, Heiteiendy József, Ziegler Kálmán, Bosnyák Géza, Bareza László Batthyány József, Szentmihályi Dezső, ültay (ínidó, B.ironyi Edf, Deivarics Imre, Jeilfy Adolf, Dr. OberNOhn Mor, Deák M hály, Dr. Gyömöiey Vinczo, Ids. Tlia«sy Imre, Farkas József, Dr. Tarányi Ferenc-, Grf Batthyány Pál, Kőnumayer Jlnos, Nagv Lá«/I<\ Bezerédy Lajor, E tner Zsigmond, Nenu-th János, Sknbhcs Káioly, Forster Elek, Dr. Kele Antal, Záthureezky Márton, Bakó Gyula, Tánczos Lajos, Bogyay János, Vinhoffer Dezső, Ifj. Eitner Sándor, ifj. Thassy Imié, Békeffy István, Vastagh János. Dr. Bárdió Ferencz, Hayden Sándor, Kalfaf László, László Dezső, Dervarics Ákos, Keresztury György, Ifj. Molnár István, Szup

;ts, Farkas Antal Gábor, Táncsics József, Csempesz Kálm n, Háry Dezső, Veledics Lajos, Dr. Darányi Ferencz, Petrik Gyula, Zakál Henrik, Illés Rafael, Malatinszky Ferencz, Bogyay Máté, Handléry Gusztáv, Puttheány Géza, Ganl István. E bizottságnak az alispán és főjegyző hivatalból tagjai. — Helyben hagyja a közgyűlés. Kimondja a közgyűlés azt is, hogy az indítványban nincs olyan semmi a mi felsőbb jóváhagyást igényelne. Elnöklő főispán élénk éljenzés közt bevégzi a gyűlést. A jóléti bizottság önállóan eg^beül s megalakítja a tisztikart a következőleg. Thassy Imre l-.orelnöksége és Szentmihályi Dezső körjegyzősége mellett megválasztják elnöknek Gróf Batthyány Pált, alelnöknek Dr. Gyömörey Vinczét ós Bosnyák Gézát, jegyzőnek Ziegler Kálmánt és Nagy Lászlót. Ziegler K. lölveti a kérdést, hogy az első leendő ülésen már eszmékkel áljanak elé, kimondták már tegnap, hogy ha a tisztviselőt baj érné c elekmenyéért, mi erkölcsi ás anyagi támogatás: adjunk. A módokra nézve különféle eszmék merültek fel. Azt ajánlja, hogy a központtal érintkezni kell az egyöntetűség kedviért h nehogy eseíleg oly határozatokat hozzunk, amely felsőbb jóvahagvást igényel. Elhatározzák, hogy az elnök érintkezzék a központtal a szükség esetén hivjon össze gyűlést azonnal, különben minden hóusp második hétfőjén délután 6 urakor taitanak gyűlést s nyomtatott levelező lapokat használnak meghívónak. Petrik Gyula indítványára az eddigi határozatokat s a megválaíztatásokat is közlik a tagokkal, mert most nincs mindenki itt. Közben a inegvei tisztviselők Cserfán Károly alispán vezetésevtl ő ziute eizéssel bucsutiszUlgést tettek Herítkndy fői.-páinil. Középiskolai tanárgyiilés Pécsen. Az orsz. középiskolai tanáregyesület nép^s és lelkes közgyűlését f. hó 3- és 4-én tartotta Pécsen a Duuántulnak ezen legszebb, legmivelfebb városaban, melynek lelkes polgársága már a fogadásié

1 megmutatta, hogy még m n i^ igaz n magyar közmondás: Németnek Bécs, magyarnak Pécs, shogye remek váios falai közt még mindig a Jdnus Pannonius korának siellema és hagyojgy távozik a közkatonák közé. — Óvja meg Isten hazánkat s vármegyénket súlyos megpróbáltatásoktól! (Demonstráló éljenzés). Árvay Lajos főjegyző felolvassa a József Ágosthoz intézett részvétiratot s az arra érkezett választ, melvben legforróbb hálatelt köszönetét fejezi ki a főherczeg. Czukelter Lajos 1. aljegyző jelenti, hogy a vármegye nevében kofzoiut vittek a ravatalra. {Helyeslőleg tudomásul veszik). Ziegler Kálmán bizottsági tag: Lehetetlen,hogy visszhangot ne keltsenek a főispán szavai. Szép reménynyel fogadtuk, s meg valánk arról győződve, hogy tudásával, erelyéve! megyénket dicsőségesen fogja előre vinni. Sajnos! Megbénult. Hálatelt tzivvel látjuk, hogy a törvény embere távozik. Szeretettel, nagyrabecsüléssel, hálával kisérjük s ragaszkodásunkat fejezzük ki jegyzőkönvvtleg is. (Zajos lelkes éljenzések, elfogadjuk! Ugy van! Ugy van') Cserián Károly alispán törvényadta jogánál fogva kimondja, hogy jegyzőkönyvre veszik. (Több hang: kettős gyász!) Aivay főjegyző előadja Pest-Pilis Kis-Kun és Zemplén vármegyék átiratával kapcsolatban Eitner Zsigmondnak — már ismeietes javaslati indítványát. (Az e) pontot indítványozó már előbb visszavonta, azért is, mert a vármegvének módjában lesz a leérkezhető alkotmánytalau iratokat átolvasás után is visszautasítani, nem szükségis el nem olvasni). Eűntr Zsigmond orsz. kipviselő bizottsági tag indokolja javaslatát: Ha végig tekintünk nemzetünk és váimeg\énk lörtenelmén, látjuk, hogyha alkotmányt, szabidságof, törvényt kellet vedni : Zala mindig elsősorban harczolt. Most is bele keil vinnünk a küzdelembe minden tudásunkat, erőnkei az alkotmány elleni merénylet visszaverésére. Sajnos, most sem él vénye

1 ü! alkotmányos törvényünk az absolufismussal szemben, mely nemzetünk ellen tör. 400 éves küzdelme van e nem/etnek sz össz.monaichistnussal szemben. Kardot lógtak, véies hadba szálltak nemzeti ügyiink mellett a Bocskaiak, a Bethlenek, a líákcczyak, a Kossuthok, duló c^atakbau vetlek ieszt, milliónként. huhottak el, bujdostak ki és jutottak a bit ólai a és a hóhér pallosa alá, vesztegető pézzel is jötttk ránk — s ennyi isten csapás után — fogyva bár— nem töltünk meg, teljesen nem pusztultunk el. Annyi megpróbáltatni után! Most ellentét meiült fel koioiia es nemzet kozoít. Most már a nyelv mellett az is kérdés, hegy to vább is osztiák jáiom alait maradjunk-e? Eddig ámiro'tnk magunkat, hogv alkotmányosságban élünk. — Hisz még a választásoknál is megelőzte a neni/e*' akaia'át a koiotia akarata. Mo-t, hogy ÁZbia belsejében.^ n Irta : Zrínyi Béla. Ázsiai utam eszméjét atyámtól örököltem, aki katonatiszt volt. Mikor ö meghalt, irományai között kutatva ráakadtam jegyzetei!e, melyből láttam, hogy régtől fogva táplált terve volt, hogy elvándoroljon családostul keletre. A napfényes keletre, oda vonzotta öt is szive indulatja. Hátrahagyott iratai közt már a szükséges útlevelek is megvoltak, mielőtt azonban ezeknek hasznát vehette volna, elment egy sokkal hosszab ulra, melyuek a végczélja még a rejtelmes Lasszánál is bizouytalanabb, homályosabb. Oda ment, hová csak Baedecker vezef, az imakönyv és egy köz lekedési eszköz: a hit szárnya. Rám pedig örökségképpen hagyta egy veszélyes nagy ut izgató eszméjét. Éu megbecsültem ezt az örökséget. Ilyen örökséggel nem lehet tovább is apró gonddal vevényeket áílila^i ki a pozsonyi és nagykanizsai postaii vatalban — odahagytam hát postahivatalt, nyugdijat, elhagytam egész szép Magyarországot. Budapestiül induitam kevés csomaggal, de sajnos, ehez az óriási utlioz kevés tudással is. Azt, amit más ember tud az általam bejárt világrészről, mindazt ludtam én is. Hogy Macedoniaban háborús világ van, hogy a török nők háremekben laknak, hogy Perzsiában Sah az uralkodó és hogy India az angoloké. Ez azonban kevés volt és mindent, amit ma tudok, útközben tanultam. A francziák mondják, hogy utazni művészet. Bizony az. Ezt a századik ember sem érti, ue az angolok nagyszerűen értik. Nézzék A jog feutartva. Zr. csak meg, milyen kedélyesen utazik a magyar ember a szomszéd városba. Én egész Afganisztánban nem adtam ki aunyi pénzt, mint mennyit ez rövid útjában borravalókra, rueg spriccerekre kiad. Az.án az a végtelen sok csomag, mit ez magával czipel. II.Uó sapka, téli bunda, botos meg kapricz vánkos. Isteuem, lia én ennyi miudennel felpakoltam volaa, alig juthattam volna tovább Belgrádnál. Képzeljék csak! Egymagam vágtam át Kis-Ázsia nagy térségein, nem volt hordáiom. nem volt kiséröm. Hol az Isten csudájában czipeltem volna ezt a sok holmit. Volt podgyászom, de az csak a legszükségesebb dolgokból, feltetlenül nélkülözhetetlen ruhanemüekből, egy linóm pengéjű tőrből és revolverembe 1 állott. Revolver és a tör, ez a kettő többet ért minden kapricz.vánkosuál, mert gyakran az élűtemet mentették meg. Az volt a szándékom, hogy gyalog járom be Ázsiát. Meg is cselekedtem, Pasáknak, hercze geknek, nagy és legnagyobb uraknak voltam vendége, egy helyen fáklyás zenét, máshol bált rendtztek a tiszteletemre, szóval nagy ur voltam. De mikor odahagytam szives vendéglátóimat, csak elgyalogoltam a vasúti sinek mellett, mig mellettem lenéző gőggel rohant el a gyorsvonat. Az ut, melyet megtettem, körülbelül 36000 mérföldet tesz ki. Ennyit gyalogoltam be és ma itt vagyok, még csak a lábam sem fáj. Jó társaságban kész lennék bár mely pillanatban ennek a nagy útnak mégegyszer neki vágni. Sok bajom volt, de sok gyönyörűségem is! Utam részleteit későbbre hagyom, most csak vázolom utam irányát. 1903. május hó 24-én Isten nevében Budapestről neki vágtam a nagy világnak. Ösztökélt az útra apám hagyatéka és vonzottak Ázsia titkai. Az ország határig vonaton mentem. Itt bucsut mondtam a vasútnak, sze- I reztem egy jó gyökös botot és uluak engedtem a lábaimat. Derék paripák ezek, remekül kitartottak. Most egy kis figyelmet kérek! Utam ez volt: Keresztülmentem Szerbián, aztán Bulgárián. Igy jutottam a forrongó M 'czedóniába. Ilt száz veszély közt gyalogoltam le Görögországig, végigjártam a hollének szép földjét, aztán Athénból felcsaptam Törökországba. Itt Koustautinápolynáf átkeltein a tengeren és Ázsiában voltam. Bejártam Kis Ázsiát, majd a Kurdok földjét, lekeiültern Arábiába, onnan vissza Perzsiába, onnan át Afganisztánba, aztán egyeuesen le Elő- majd Hátsó Indiába. Ezt összevissza barangoltam, aztán hajóra ültem, felhajózlam Japánba, Jokoharoáig, honnét egy hónapja hajón hazatértem. Utam kerekes két esztendeig tartott. — Uraim és hölgyeim, itt fekszik előttem hat köuyv. Ezek közül három utijegyzeteim, melyekből ezt a felolvasásomat összeállítottam, ebbe m nden kis helyiségben, hol ^megfordultam, beleütöttem a hatóság pecsétjét, hogy igazolhassam, hogy ott jártam. Gyakran miniszterelnökök, herczegek maguk ütötték bele a pecsétet és nem mulasztották el melléje írni: »Bou voyage» — szerencsés utat. Végre itt van még két könyv. Ezek emlékkönyveim, melyekbe a Kelet előkelőségei irtak egy-két szép emléksort. Váli pasák, tüne ményes szép herczegnők, tábornokok, a török nagyvezér, miniszterek és mindazok a honfitársaink, kikkel utamba összejöttem. Felolvasásom befejeztével kérem önöket, tekintsék meg ezeket a könyveket és lássák mily szives szóval, mennyi jókívánsággal fogadták a magyar utazót mindenfelé, de különösen rokonaink a törökök. Igazán brutális módon csak Szerbiában bántak el velem Ez nem sokkal a királygyilkosság után történt